2013. szeptember 3., kedd

Katolikus szobrok - bálványimádás?

A KATOLIKUS VÁLASZ kérdést kapott:

"Valami olyasmit képzelek el, hogy felekezeti barátom röviden hozzám vágja, hogy "a katolikusok bálványimádók, mert tele vannak szobrokkal a templomok és Szűz Máriát imádják". Ez egy 13 szavas támadás, amire nekem sincs több időm egy elgondolkodtató vagy kivágós választ adni. Na, ilyet találj ki :-)" 
Mivel a felvetés vitaszerű, így a válaszom is vitatkozó hangvételű lesz. A szobrok kérdéskörére korlátozódom.

Mégis mi a baj a katolikusok szobraival? Miből gondolja valaki, hogy Isten elítéli a szobrok készítését vagy az előttük való imádkozást? - kérdezzünk vissza, ne védekezzünk!

Az antikatolikus kritika óhatatlanul eme bibliai szakaszokra összpontosít majd:
(Kiv 20.4-5) Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok.

Hogyan lehetne ennél világosabb az üzenet, hogy Isten nem tűri a szobrokat és a képeket?

Szerencsére a Szentírásban nem csak azok a versek vannak benne, amelyeket az antikatolikusok szeretnek idézni, hanem még nagyon sok minden más is. Az Egyház tanítása az egész kinyilatkoztatást nézi, és kontextusban értelmez.

Márpedig kontextusban értelmezve, kiderül, hogy Istennek semmi baja a szobrokkal, sőt! Akit pedig a kontextus nem érdekel, az bármit levezethet bármiből. Pl: a Bibliában az is benne van, hogy nincs Isten (14. Zsoltár). Ennek a kontextusa az, hogy a bolond azt mondja szívében, hogy nincs Isten, de mondom, akit a kontextus nem érdekel...

Szóval mi is a (Kiv 20.4-5) kontextusa? Látszólag Isten valóban utálja és tiltja a szobrokat. De...

Alig öt fejezettel kell csak tovább olvasnunk, ahol Isten így rendelkezik: (Kiv 25.18) Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére.

Hm? Most meg Isten utasít szobrok készítésére?

Olyan elmélet lehet tehát csak biblikus, ami egyaránt megmagyarázza mind a kerubok készítésére adott parancsot, mind a szoborkészítés tilalmát. Ha bármelyiket figyelmen kívül hagyjuk, akkor elvetettük a Bibliát Istennel együtt.

Lássuk tehát a magyarázatot: 
1) a kerubok készítésére való felszólítás önmagában bizonyítja, hogy a tiltás nem általános, vannak kivételek.

2) A tiltást, mivel a tízparancsolat első parancsának a kontextusában hangzik el, helyes a bálványimádás céljából készített szobrokra korlátozottan értelmezni.

3) Ha nem korlátozottan értelmezzük, akkor Isten ellent mond önmagának...

4) A katolikus szobrok nem esnek a tilalom alá, ugyanis (némelyeknek meglepő módon) a katolikusok nem imádják a szobraikat. A keresztény imádkozás szó, a közhiedelemmel ellentétben, nincs erős összefüggésben az imádással, ami Istennek fenntartott tevékenység.

5) A katolikus szobrok vagy egyszerű jelképek, amelyek segítik a ráhangolódást, vagy Isten akaratából lehetnek kegyelem közvetítő eszközök is.

Micsoda??? Istennek nincsen szüksége szobrokra, hogy csodát tegyen!!!

Bizony, az eddigiek alapján, még jogosan a katolikusok szemére vethető volna, hogy - noha a szobrok önmagukban rendben vannak – egyes katolikusok túl nagy tisztelettel övezik a szobrokat: előttük imádkoznak, simogatják azokat, csodákat várnak...

De mi van, ha a Biblia is hoz példát csodatevő szoborra? Istennek valóban nincs szüksége szobrokra a csodáihoz; protestánsoknak viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy Istennek a Bibliára és igehirdetőkre sem lenne szüksége. Az igazság viszont az, hogy Isten szereti felmagasztalni a teremtményeit, és szereti az anyagot is - hiszen ő teremtette. Ezért használ Isten lépten nyomon sarat, vizet, olajat vagy éppen egy szobrot a kegyelmek közvetítésére. Ez az ő szabad döntése, és nekünk embereknek nem használ, ha spirituálisabbak akarunk lenni, mint Isten.

A szobrokhoz visszatérve: lássuk csak, mit tanít még a Biblia, amiről a katolikusokon és a keletieken kívül kevesen tudnak!

Szintén Mózes korában történt, hogy a nép elpártolt Istentől, és Isten mérges kígyókat küldött a zsidókra. Mózes engesztelő imáira pedig így válaszolt Isten: (Szám 21.8) Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!

Bizony: Isten nemhogy szobrok készítésére utasít, hanem a kegyelem közvetítésének eszközévé teszi a szobrokat. Még egyszer: a Biblia szerint a zsidó nép, Isten utasítására, egy szoborhoz járult, és gyógyulást remélhetett - és kapott is a szobor által.

Mintha csak katolikusokat látnánk... ami, nem is csoda, hiszen a Biblia is katolikus.



4 megjegyzés:

Unknown írta...

Michel A Vándorló Pestisdoktor

Akkoriban Dél-Franciaországban heves pestisjárvány dúlt, amelyet a helybeliek úgy hívtak: „le charbon" (a szén).

Egy katolikus pestisdoktort 1538-ban eretnekséggel vádoltak meg egy néhány évvel korábban tett kijelentése miatt. Michel ugyanis azt mondta egy bronz Szűz Mária-szobrot öntő kézművesnek, hogy ördögöket készít. Nem vették figyelembe védekezését, hogy csupán a szobor esztétikai értékének hiányát kifogásolta, s az inkvizítorok maguk elé idézték. Mivel nem akart pereskedni, majd a máglyán végezni, ismét fogta a vándorbotot és továbbállt.

Mikor vándor Michel Olaszországban járt, szembetalálkozott az úton egy disznókat őrző fiatal szerzetessel. Azonnal letérdelt , és így szólította meg: „Szentséged". Ez a szerzetes 1585-ben, V. Sixtus néven a pápai trónra lépett.

kontakt írta...

Azt hol írja a Biblia, te minden hájjal megkent katolikus tévtanító, hogy csinálj egy Mária-szobrot, és majd aki előtte letérdel meg csókolgatja, azért Mária majd közbenjár a halálos óráján? Azt már nem olvastad a Bibliában, hogy Krisztus által megyünk az Atyához, nem pedig Mária által Jézushoz?! Meg hogy az eretnek embert egy-két intés után kerüld, nem pedig kátrányos olajban süsd meg (pl. Algiéri/! (János 14:6; Titusz 3:10)

"Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-e?" (Róma 2:21)

l-zsolt írta...

A cikkben az idézetben nem imádás van, hane tisztelet(ne borulj le előtte és ne tiszteld), nos, katolikusként irom, ez bizony vétség.Azon kivül az, hogy a katolikusok egy ember által alkotott feszület előtt térdelve imádkoznak Istenhez eléggé megbotránkoztató...egy igazi kereszténynek nem kell bálvány segédként ahhoz, hogy Istenhez imádkozzon.Lélekben kell imádkozni, nem szemléltetni(szinlelni) azt, hogy imádkozunk.És ahhoz nem kell segédeszköz:csak te magad és Isten.

papa70 írta...

Én magam is katolikus vagyok, és van abban valami, hogy minket bálványimádónak tartanak. Benne van a bibliában, hogy ne készíts faragott szobrokat sem arról, ami az égben van, sem arról, ami a Földön van. Én egyébként nem szoktam egy szobor elé sem letérdelni, mert az nekem bizarr. Egyedül az Oltáriszentség előtt térdelek, borulok le, mert tudom, hogy abban az élő Isten van jelen. Egy történet: az egyik templomban összekeverték a Mária-szobrot szent Erzsébet szobrával. Odahordták a sok virágot, meg a Máriának írt hálálkodó sorokat. Nevetséges, nem? Most akkor mi is legyen? Hiába is szólt volna valaki az öregasszonyoknak, nem lehetett volna őket meggyőzni, annak ellenére, hogy Erzsébet ölében rózsacsokor volt, a kezében pedig kenyér. Egyáltalán minek szobor ahhoz, hogy az ember a Teremtővel beszélgessen?