Az igaz elvek olyanok, mint az igaz tények, vagy mint a fizikai tárgyak: létező valóságok, melyekbe sokkal inkább beleütközik az ember, mintsem kitalálja őket. Az emberi életeket az igaz elvek vezérlik még akkor is, ha sokan saját pusztulásukra nem hisznek bennük. Akik tiszteletben tartják az igaz elveket rendszerint prosperálnak, akár földi, akár természetfeletti értelemben, mert a valóság szerint élnek. Akik tagadják az igaz elveket, azok olyanok, mint az őrültek, akik azt hiszik tudnak repülni, és kilépnek az ablakon.
Az üzleti életben sok igaz erkölcsi felismeréssel találkozom, és elcsodálkozom. Milyen egyszerűen, elegánsan, tömören rátapintanak a lényegre – noha ilyesmit nem várnánk a profitorientált versenyszférában. De ha jobban belegondolunk ez érthető is, hiszen a közös cél érdekében hasznos leszögezni és megkövetelni legalább néhány alapvető elv betartását. Nemrég ezzel találkoztam: “Know right – Do right” (tudd, mi helyes, és járj el helyesen), és “ne csináld azt, amit rossznak érzel”.
Megmondom mi az, ami noha triviális, mégsem kézenfekvő a kultúránkból kifolyólag. A jót ismerni kell, mielőtt jók tudunk lenni. Csak akkor hallgathatok a lelkiismeretemre, hogy mi rossz és mi jó, ha előbb az igazsághoz formálom a lelkiismeretemet, ehhez pedig tudnom kell az igazságot. “Tudd, mi helyes, és járj el helyesen”. Ezt várja a cégem az alkalmazottaitól. Ezt várja a Jóisten is mindannyiunktól.
Az Egyház ősidők óta tisztában van ezzel az igaz elvvel, és régen közhelyszámba ment, hogy az ortopraxist, vagyis az igazságnak megfelelő viselkedést, megelőzi rendszerint az ortodoxia, vagyis az igaz hit. Azt, hogy ez a Know right – Do right elv mennyire rehabilitálásra szorul a posztkeresztény kultúrától megfertőzött Egyházunkban is Ratzinger bíboros foglalta össze kiválóan a híres relativizmus diktatúrája beszédében, melyet pápává választása előtt mondott közvetlenül.
“Manapság az Egyház hitvallásán alapuló tiszta hitet fundamentalizmusnak bélyegzik. Közben a hol ilyen, hogy olyan tanításoknak engedő relativizmust az egyetlen életképes világnézetként hirdetik a modern világban. A relativizmus diktatúráját építjük, mely semmit nem ismer el véglegesnek, és melynek végső célja nem más, mint az egyén önzése és vágyai.
Nekünk azonban más a célunk: az Isten Fia, az igaz ember. Ő a mértéke az igaz humanizmusnak. A “felnőtt” hit nem a trendeket, a divatokat, és az újdonságokat követi; az érett felnőtt hit a Krisztussal való barátságban gyökerezik. Ez a barátság nyit meg minket minden jóra és egy szempontot ad, ami alapján megkülönböztethetjük, az igazat a hamistól, és a csalást az igaztól.
Ki kell alakítanunk ezt a felnőtt hitet; el kell vezetnünk Krisztus nyáját erre a hitre.”
Ajánlom olvasásra:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése