Közlemény

Oldalunk elköltözött! Új lapunkat tekintsd meg a katolikusválasz.blog.hu címen!

Kuzmányi Góliát esete a Katolikus Dáviddal

Kuzmányi István, a két legnagyobb magyar katolikus médiafelület, az online Magyar Kurír (ami sejtelmesen a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia "félhivatalos" hírportáljának nevezi magát), és a nyomtatott Új Ember hetilap közös főszerkesztője úgy döntött, megpróbál a sáros földbe döngölni minket. Bármi áron...

Kedves Olvasó,
Cikkünk folytatását az ÚJ FELÜLETÜNKÖN tekintheted meg. 
Köszönjük a látogatásodat!
KV

Kiknek is köszönhető Ferenc pápa megválasztása?

A Times és az EWTN cikkeiről szóló híradásunk kapcsán minket ért vádak egyik visszatérő eleme volt, hogy a magyar liberális egyházi sajtó munkatársai szemünkre vetették (lásd itt és itt), miért nem hangsúlyoztuk a cikk cáfolatára, hogy a Ferenc pápa megválasztását kezdeményező bíborosok személye egyáltalán nem tudható, mivel a bíborosokat a konklávé titoktartásra kötelezi.

Nos, okunk volt rá, hogy ezt a "cáfolatot" mi nem használtuk. Az érv ugyanis elvben bármennyire igaz, az állítás, aminek alátámasztására használják, sajnos nem az. E bíborosok közül többek személye is tudható - mármint azok számára, akik a nemzetközi katolikus sajtót is követik, és nem csupán a Vatikáni Rádió magyar nyelvű közleményeit olvassák.

E bíborosok közül többek név szerinti kilétét maga a bíborosi kör egyik tagja tárta fel még 2015-ben, amikor az életrajzi könyvében és annak bemutatása idején is elbüszkélkedett a csoport sikerével Ferenc pápa megválasztatásában. Kitalálni sem lehetne azt a nevet, amit a belga Godfried Danneels bíboros (képünkön jobbról a második) viccelődve használt a bíborosi lobbicsoportjára: "A Sankt-Gallen Maffia" (arról a svájci városról elnevezve, ahol e bíborosok a rendszeres - nem nyilvános - találkozójukat tartották).

Nem elhanyagolható tény, hogy bár Daneels bíboros saját jogon nem vehetett volna részt a 2014-ben és 2015-ben tartott püspöki szinódusok egyikén sem, mindkettőn külön pápai meghívottként lehetett ott - és szavazhatott. Részvétele mindkét évben felháborodást keltett a külföldi katolikus és világi sajtóban egyaránt, mivel Daneels bíboros úgy lehetett a család témáját feldolgozó szinódusok résztvevője, hogy mindössze néhány évvel korábban rendőrségi nyomozásban kérték számon, amiért titkolózással próbálta megakadályozni egy pedofil ügy nyilvánosságra kerülését, amiben a brugge-i püspök volt (még a '70-es és '80-as években) az elkövető.

A továbbiakban egy a nemzetközi katolikus sajtót 2015. szeptemberében bejárt hír és esemény összefoglalóját közöljük, magyar fordításban. Ez a konkrét szöveg 2015. szeptember 25-én a LifeSiteNews oldalon jelent meg.

***

Godfried Daneels bíboros jövő héten kiadásra kerülő életrajzi könyve sokkal nagyobbat robbant, mint arra előzetesen számítani lehetett. Nemcsak hogy a két szerző, Jürgen Mettepenningen és Karim Schelkens feltárja, hogy a bíboros rendes tagja volt a bíborosok egy nemnyilvános lobbicsoportjának, akik a svájci városban, Sankt-Gallenben találkoztak, de a bíboros maga ismeri el ezt a tényt, nyilvánosan és viccelődve.

Daneels még azt is elmondta, hogy amit hivatalosan de diszkréten "a Sankt-Gallen csoportnak" hívtak, a tagok egymás között csak "A Maffiának" nevezték. A csoport saját maga által kijelölt célja az volt, hogy ellensúlyozzák Ratzinger bíboros növekvő befolyását Szent II. János Pál pápa pontifikátusára, egyfajta "gőzleeresztőként" szolgált gondosan kiválasztott bíborosok és püspökök számára, ahol kifejezhették az elégedetlenségüket a pápa hagyományhű gondolkodásmódjával és legközelebbi tanácsadójával szemben.

A belga sajtó nem hezitált kijelenteni, hogy a csoport egyik elsődleges célja Bergoglio bíboros (ma Ferenc pápa) előmozdítása volt, tekintettel II. János Pál pápa közelgő halálára - valami, amit a könyv (amely egyelőre könyvesboltokban még nem kapható [azóta már igen - a szerk.]), vélhetően letisztáz. A Sankt-Gallen csoport bizonyosan célul tűzte ki, hogy olyan ötleteket és óhajokat népszerűsítsen, amelyekben Ferenc pápában bajnokukra találtak.

Schelkens egy eheti interjújában azt mondta: "Bergoglio megválasztását Sankt-Gallenben készítették elő, efelől nincs kétség. És a pápa által kivitelezett program fő vonalai azok, amiket Daneels és társai már több, mint tíz évvel ezelőtt elkezdtek megvitatni."

"Az Egyház reformját akarták, közelebb akarták vinni az Egyházat az emberek szívéhez, és lépésenként haladtak előre ebben" - fűzte hozzá Mettepenningen. "A 2000-es év elején, amikor II. János Pál halála egyre előreláthatóbb volt, sokkal stratégiálisabban kezdtek gondolkodni arról, mi fog történni az Egyházban II. János Pál után. Amikor Silvestrini bíboros csatlakozott a csoporthoz, az egy sokkal taktikusabb és stratégikusabb jelleget vett fel."

Mettepenningen szerint az új klíma az Egyházban Benedek pápa lemondása után megkönnyítette a dolgok megtárgyalását. "Csak most érkezett el az ideje, hogy az azonosan gondolkodó egyházi vezetők e csoportjának létezése a nyilvánosság elé tárható." - mondta a holland KerkNet-nek nyilatkozva. "A nemzetközi sajtóban az úgynevezett 'Bergoglio-csapatról' beszéltek, ami a saját pápai preferenciáját népszerűsítette, de a név rosszul volt megválasztva.

2013-ban a tartalom jött előbb, és a személy csak azután. Daneels résztvett mindkét konklávén. Nyíltan hangoztatta a csalódottságát az első konklávé után. A másodikat, amelyen Ferenc pápát megválasztották, a "személyes feltámadásaként" jellemezte.

Az életrajzi kötetet a hét elején a koekelbergi Szent Szív Bazilikában mutatták be Daneels bíboros jelenlétében, aki jó szívvel ajánlotta a két szerző munkáját.

Az eseményről egy rövid videó is felkerült a világhálóra: az a Sankt-Gallen csoportra fókuszál, aminek létezését ezidáig sohasem tárták a nyilvánosság elé.

Ahogy Daneels bíboros fogalmaz: "A Sankt-Gallen csoport amolyan elegáns név. A valóságban magunkat és a csoportot úgy neveztük: 'A Maffia'".

A videó ezzel a bemutató szöveggel folytatódik: "Daneels bíboros először beszél az egyházi vezetők nemnyilvános csoportjáról, amihez tartozott. A csoport 1996-tól minden évben találkozott, és együtt szervezték a titkos 'ellenállást' Ratzinger bíborossal szemben, aki abban az időben II. János Pál jobbkeze volt."

Azután Daneels bíboros folytatja: "Volt néhány püspök, néhány bíboros - túl sok, hogy megnevezzem mindet. A dolgokról meglehetősen szabadon beszéltünk, feljegyzések nem készültek, így mindenki kiereszthette a gőzt."

Az újságíró tovább magyaráz: "Amikor II. János Pál pápa 2005-ben meghalt, a csoport máris a jelenlegi pápát tolta előtérbe. De ugyanez történt Ratzingerrel is. Daneels nemigen tudta eltitkolni a csalódottságát."

A videó XVI. Benedek pápa megválasztása utáni felvételekre ugrik: "A puding próbája az evés." - mondta abban az időben Daneels, meglehetősen kedvetlenül.

A szöveg így folytatódik: "Nem tartott sokáig, amíg a Sankt-Gallen csoport új esélyt kapott, mivel Benedek pápa váratlanul lemondott."

Mettepenningen szolgáltatja a következő hozzászólást: "2013-ban végülis ez a csoport ténylegesen elérte a célját, nevezetesen Ferenc pápa megválasztásával. Mondhatjuk, hogy a csoportban való részvételével Daneels bíboros egyike volt azoknak, akik úttörői voltak Ferenc pápa megválasztásának."

Az újságíró ezzel zárja: "Ezért látjuk [Daneels-t] ragyogni az erkélyen Rómában, közvetlenül a pápa mellett. Azóta rendszeresen visszatér Rómába, hogy a pápával beszéljen."

A Sankt-Gallen csoportot - avagy "A Maffiát", hogy a bíborosok saját elnevezését használjuk - Ivo Fürer püspök alapította, egy évvel azután, hogy a nevezett város püspökévé kinevezték. Daneels bíboros néhány évvel később csatlakozott.

Az életrajz szerzői a csoport többi tagjaként megnevezték még Carlo Maria Martini bíborost és Achille Silvestrinit Olaszországból, Walter Kaspert és Karl Lehmannt Németországból, a holland Adriaan van Luyn bíborost, és Basil Hume-ot Angliából. Több személynek kellett még lennie, mivel a könyv említ tagokat Ausztriából és Franciaországból is, további meg nem nevezett püspökök mellett. Miért vannak néhányan megnevezve, míg mások nem? Vajon a megnevezett elöljárók beleegyezésüket adták, hogy a nevüket kiadják; és ha igen, céljuk volt vele?

Bármi legyen is a céljuk, Daneelsnek nem okozott problémát hangot adni a haragos ellenállásának Benedek pápával szemben, és felmagasztalni azt a tényt, hogy szerepet játszott egy "modernebb" egyházkép megvalósulásában, annak ellenére, hogy az emeritusz pápa még mindig él.

Az egyháztörténész Mettepenningen és Schelkens teljes hozzáférést kapott Daneels személyes feljegyzéseihez, amelyek még mindig rendőrségi pecsétet viselnek magukon egy gyermekmolesztálási ügy eltussolása miatt a bíboros ellen indult ügyben. Ez talán egyike azon jeleknek, hogy miért lett a "Maffia" létezése feltárva: Daneels a püspöki palotáját zavaros körülmények között hagyta el, amikor nyugalomba vonult 2010-ben. "Királycsinálónak" titulálva, ahogy legalábbis a belga sajtó hívja őt, sokkal hízelgőbb ez számára, és úttörő szerepben tünteti fel őt az Egyház modernizációs folyamatában.

Mettepenningen megerősítette a csoport létezését egy a flamand sajtónak adott interjújában: "II. János Pál hosszúra nyúlt pontifikátusa alatt növekvő tendencia volt mindent központosítani, amit felülről erőltettek, a 'szólásszabadság' egyre szűkebbre szabásával. 1996-tól kezdődően a csoportot Sankt-Gallenben a város püspöke alapította meg, amely befolyásos európai bíborosok és püspökök csoportja, akik a 'szólásszabadságot' ott találták meg, egymás között. 1999-től Daneels bíboros is tag lett, Ivo Fürerrel együtt, aki a leghosszabb ideig volt a csoport tagja."

"Senki nem tudott semmit róla, de gyanakodtak Rómában, ahol 'nem voltak elragadtatva' a csoport hírétől, amit az életrajzban Sankt-Gallen csoportnak nevezünk - és amit a bíboros, úgy látszik, 'a Maffiának' hív, bár ez a kifejezés kedveskedő, egyfajta huncutságot kifejezve."

A flamand médium, a Knack, ami a könyvet egy terjedelmes cikkben mutatta be, azt mondja, a Vatikán "a vészjósló Camilo Ruini bíborost küldte el, hogy megpróbálja kideríteni, hogy ki, mit, és hol: de üres kézzel tért vissza. Ezzel egyidőben a Sankt-Gallen csoport megpróbálta befolyásolni a fejleményeket a Vatikánban. A kérdés, ami egyre nagyobb és nagyobb hangsúlyt kapott, ez volt: 'Mi lesz II. János Pál után? Hogyan kerülhetnénk el, hogy Ratzinger legyen a pápa?'"

Ahogy a Knack fogalmaz: míg a csoport létezéséről néhány szakértő tudott - mint például a Tablet munkatársa, Austen Ivereigh, aki mellékesen említi az 'A Nagy Reformer' című, Ferenc pápáról szóló életrajzi könyvében - amit Mettepenningen és Schelkens publikált, az egy belső beszámoló Daneels áldásával, aki a találkozókra úgy emlékszik vissza, mint "lelki vakációkra", vagy "az egymást segítés és megnyugtatás egy formájára a sötét időkben".

Daneels életrajzírói úgy mutatják be őt, mint aki elveszítette Róma támogatását a haladó hozzáállása miatt. 1980-ban, a rendes püspöki szinóduson, amin először vett részt, Ratzinger a pesszimizmusát fejezte ki a válások és az általános erkölcsi romlás miatt. Godfried Danneels erre úgy válaszolt, hogy itt az ideje "új egyensúlyt találni a törvény és az irgalmasság között".

"Ez újnak számított" - írja a Knack: amikor eljött az ideje, hogy a szinódus delegáltakat válasszon, Daneels több szavazatot kapott, mint Ratzinger. Ugyanaz a Daneels hangos védelmezője volt az egykori hallgatótársának, Gustavo Gutierreznek - a felszabadítási teológia prominensének, aki összetűzésben volt Ratzingerrel. Később, Róma megakadályozta Daneels kinevezését az európai püspöki konferencia elnöki posztjára.

Szent II. János Pál apostoli konstitúciója, az Universi Domini Gregis, a 79-es pontjában világosan elítéli az olyan "Maffiák" létrehozását, mint amilyen a Sankt-Gallen csoport: "megerősítve elődeim előírásait, megtiltom mindenkinek, még a bíborosi méltóságot viselőknek is, hogy a pápa életében, anélkül, hogy vele tanácskoztak volna, tárgyaljanak az utód megválasztásáról, odaígérjék szavazatukat vagy határozatokat hozzanak e kérdésről magánösszejöveteleken."

Ironikus, hogy II. János Pál az apostoli konstitúciót 1996. februárjában közölte, ugyanazon évben, amikor a Sankt-Gallen csoport megalakult.

A dubiát támogató és ellenző katolikus püspökök és bíborosok teljes listája (frissítve)

A LifeSiteNews március 9-én egy listát közölt azokról a püspökökről és bíborosokról, akik nyilvánosan kifejezték támogatásukat vagy ellenzésüket az Egyház négy bíborosa által 2016. szeptemberében Ferenc pápának eljuttatott "dubiával" szemben (lásd itt, itt, és itt). A lista olyan magasrangú egyházi elöljárókat tartalmaz, akik közvetlen kommentárt fűztek a dubiához annak 2016. november 14-ei nyilvánosságra hozatala után. A lista nem tartalmaz azonban olyan egyháziakat, akik pusztán Ferenc pápa írásaival, döntéseivel, vagy tetteivel szemben fejezték ki támogatásukat vagy ellenérzéseiket, de a dubiához közvetlenül nem fűztek kommentárt.

Megjegyzés: A listát március 10-én újabb nevekkel frissítettük!

Bíborosok, akik aláírták a dubiát (a képünkön)

Walter Brandmüller bíboros

Raymond Burke bíboros

Carlo Caffarra bíboros

Joachim Meisner bíboros

Püspökök és bíborosok, akik támogatják a dubiát

Luigi Negri érsek: 2017. március 6. – "Az Amoris Laetitia tisztázást igényel, de sajnos az Egyház jelenlegi vezetője továbbra is hallgat. [...] Azt gondolom, a Szentatyának válaszolnia kellene."

Charles J. Chaput érsek: 2017. március 3. – John Allen: "Szeretné, ha a pápa válaszolna a dubiára?" Chaput: "Igen. Azt gondolom, mindig jó kérdésekre válaszolni, világosan."

Joseph Zen bíboros: 2017. február 16. – "Ez egy rendkívül tiszteletteljes kérés azoktól a püspököktől és bíborosoktól arra, hogy világos nyilatkozatot kapjanak. Az gondolom, igazuk van abban, hogy választ kellene kapniuk."

Thomas Peta érsek: 2017. január 18. – "Csakis az Egyház legfőbb pásztorának hangja tudja határozottan megakadályozni azt a szituációt, amiben [...] az Egyház [...] a gyakorlatban elfogadta a válást."

Jan Pawel Lenga érsek: 2017. január 18. – "Arra kényszerülünk, hogy ezt a sürgős imakérést megtegyük", tekintettel "azon számos magánúton és diszkréten megfogalmazott kérés sikertelenségére, amelyekkel sok hívő és az Egyház egyes pásztorai fordultak Ferenc pápához."

Wim Eijk bíboros: 2016. december 23. – "Nem változtathatsz meg tanítást lábjegyzetekkel vagy egy laza kijelentéssel egy repülőinterjún. Szeretném, ha [az Amoris Laetitita] tisztázásra kerülne. [...] A világosság elhúzódó hiánya nemkívánatos gyakorlatok felmerülését eredményezheti."

Andreas Laun püspök: 2016. december 23. (+KV cikk) – "Elolvastam a négy bíboros aggodalmait, és egyetértek velük!"

Renato Raffaele Martino bíboros: 2016. december 16. – "A tanítás szempontjából legitim dolog a pápához fordulni és véleményt kifejezni - és az is igazságos, hogy valaki válaszra számít."

Paul Josef Cordes bíboros: 2016. december 12. – "Tárgyilagos hangvétellel, a négy bíboros a szöveggel [ti. az Amoris Laetitiáéval] kapcsolatos kétségek eloszlatását kérték."

James D. Conley püspök: 2016. december 5. – "A Szentatyának feltett kérdések szándéka, hogy világosságot segítsenek elérni."

George Pell bíboros: 2016. november 29. – "Hogyan lehet egy kérdéssel nem egyetérteni?"

Athanasius Schneider püspök: 2016. november 23. – "A négy bíboros csak az alapvető kötelességét teljesítette, mint püspökök és mint bíborosok."

Jan Watroba püspök: 2016. november 23. – "Én magam is tele vagyok számos hasonló kérdéssel."

Józef Wróbel püspök: 2016. november 22. – "A négy bíboros jól tette, hogy az Amoris Laetitia tisztázását kérte."

Püspökök és bíborosok, akik ellenzik a dubiát

Vincent Nichols bíboros: 2016. február 23. – "Azt hiszem a pápa türelme és visszafogottsága ebben az egész ügyben pontosan az, amit látnunk kell."

Donald Wuerl bíboros: 2017. január 30. – "Egy nagyon kis számú embercsoport, akik hangját a katolikus média egy része felerősítette, kihívást intéztek Ferenc pápa szinódus utáni apostoli buzdításának, az Amoris Laetitiának integritásával szemben [...] Úgy tűnik, hogy az aggodalmak egy része, amelyek világosan csak 'viharként' jellemezhetők 'egy teáscsészében', valójában amiatt a tény miatt vannak, hogy Ferenc pápa mindannyiunk felé kihívást intéz arra, hogy egy sokkal inkább evangélium-szerű élet és egyházbeli lét felé mozduljunk el, mint amiben eddig kényelmesen megvoltunk."

Orlando Quevedo bíboros: 2017. január 19. – "Elegendően világos, hogy a pápa a tanításhoz ragaszkodik [az Amoris Laetitiában]. Nem tudom megérteni annak alátámasztottságát, hogy a pápának tisztáznia kellene a pozícióját. [Kihívást intézni a pápa felé] megosztó az Egyház számára."

Gerhard Müller bíboros: 2017. január 8. (+KV cikk) – "A pápát lényegében arra kényszerítik, hogy igennel vagy nemmel válaszoljon. Nekem ez nem tetszik."

Walter Kasper bíboros: 2016. december 22. – Az Amoris Laetitia "világos. ... Ezek a dubiák [kétségek] nem léteznek."

Reinhard Marx bíboros: 2016. december 21. – "A dokumentum [ti. az Amoris Laetitia] nem annyira érthetetlen, mint ahogy azt néhány személy állítja."

Fernando Sebastian Aguilar bíboros: 2016. december 11. – "Néhány tiszteletreméltó ember szenved, mert nem értik meg, mit akart mondani Ferenc pápa az Amoris Laetitiában."

Mark Coleridge érsek: 2016. december 9. – Ferenc pápa "valódi világosságot akar", miközben a négy bíboros "hamis világosságot" keres.

Pio Vito Pinto érsek: 2016. december 1. (+KV cikk) – "Arculütötték a pápát."

Wilfrid Fox Napier bíboros: 2016. november 30. – "Jézus szintén nem válaszolt bizonyos kérdésekre."

Claudio Hummes bíboros: 2016. november 25. – "Mi kétszázan vagyunk, ők meg csak négyen."

Frangiskos Papamanolis püspök: 2016. november 20. – Az "aposztázia" és a "botránykeltés" "két nagyon súlyos bűnét" követték el.

Blase Cupich bíboros: 2016. november 19. – "Azok feladata, akiknek kétségeik és kérdéseik vannak, hogy az életükben megtérést gyakoroljanak."

Joseph Tobin bíboros: 2016. november 18. – Az Amoris Laetitiát "egyszerűen csak egy 'dubiummá' redukálni, azt gondolom, a legjobb esetben is naívság."

Christoph Schönborn bíboros: 2016. november 18. – Ez egy "támadás a pápa ellen." A bíborosoknak "engedelmeskedniük kell a pápának."

Meghatározatlan

Angelo Amato bíboros: 2016. november 24. – "A vitának kölcsönös tisztelettel kell folytatódnia, és mindenekfelett a nevezett álláspontok tálentumainak felhasználásával, annak érdekében, hogy nagyobb egységbe rendezett és fejlettebb pozíciókhoz érhessünk el."

A Magyar Kurír nézzen szembe a tényekkel...

Nem gondolom rossz dolognak, hogy a Magyar Kurír és az Új Ember is a Katolikus Válaszról (KV) cikkezik, még ha ezt alaptalan vádak apropóján is teszik. Néhány napja már beszámoltunk a magyar katolikus médiacsődről, ami többek között a Bonum TV-t is érintette, és úgy látszik a Magyar Kurír is ki kívánja venni belőle a részét. 

A hírünk, ami miatt most a Magyar Kurír is rólunk ír, röviden az volt, hogy egy a pápa lemondását kérő bíborosokról szóló kétes hírnek a katolikus médiavilág egyik legnagyobb szereplője, az EWTN visszhangot adott. Majd amikor az EWTN visszakozott, akkor mi is frissítettük a bejegyzést, amiben leírtuk, hogy az EWTN visszakozott.

Sajnos a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője, Kuzmányi István, azt értette meg mindebből, hogy a KV "Ferenc pápa lemondatásáról szóló álhírt" terjeszt, noha ennek a hírnek a relevanciáját, mi kizárólag az EWTN-hez kötöttük, amint az a bevezetőnkből egyértelműen kiderül. A cikkünket a Facebook oldalunkon is a "Mi történik az EWTN-nél?" beharangozóval tettük közzé, jelezve, hogy a releváns hír - szerintünk - valójában ez. Ezzel együtt nem látunk kivetnivalót a magyar katolikus közvélemény tájékoztatásában az eredeti cikk pontos tartalmáról sem, ahogy nem látott kivetnivalót benne sok más nálunk nagyobb katolikus orgánum sem - például a Szentatya iránti hűtlenséggel legkevésbé sem vádolható ChurchMilitant, akik egy teljes panelbeszélgetésben elemezték a hír tartalmát és körülményeit.

Azt gondoljuk, hogy ez becsületes tudósítás.

Nem becsületes dolog ellenben azt állítani, hogy a Katolikus Válasz "egy tényszerűnek aligha nevezhető állítást kürtölt világgá": az állításunk nem is a lefordított cikk tartalma volt, világgá pedig végképp nem mi kürtöltük, hanem a Times, az EWTN, Magyarországon pedig számos médium, a ránk adott legkisebb hivatkozás nélkül.

Nem becsületes nem megemlíteni, azt az EWTN-t érintő lényeges kontextust, amivel mi a cikket bevezettük.

Nem becsületes az EWTN cikkét vállaltan szó szerint idéző fordításunk miatt azt számon kérni rajtunk, hogy mi(!) nem említjük a pápát állítólagosan lemondásra kérő bíborosokat név szerint. (Mintha a KV lenne a hír nemzetközi forrása...) 

Nem becsületes konkrétumok nélkül azt állítani, hogy a KV-n "közölt hírek többsége nem érvek, hanem szubjektív érzések, meglátások mentén támadja Ferenc pápát".

Hadd legyek én konkrét annyira, amennyire minden más írásomban is! Kuzmányi István aggodalma az "álhír" kapcsán őszintébbnek hatott volna, ha a KV helyett a Bonum TV-t feddi meg, amiért a pápa lemondatásáról szóló történetet bevezető és kontextus nélkül egyszerű hírként közölték. A KV kipécézése, a cikkünk kontextusteremtő bevezetője ellenére is, arra enged következtetni, hogy a Magyar Kurír főszerkesztőjének más baja van, elsősorban a bloggal, mint ez a hír.

A Bonum kontextus nélküli bulvár híre

A KV az egyetlen olyan magyar katolikus felület, ahol amellett, hogy nemzetközi katolikus hírek rendszeresen megjelennek, esetenként szóvá tesszük a Magyar Kurír és a Vatikáni Rádió magyar ágának téves tudósításait is.

Korábban írtuk:

A Magyar Kurír cenzúráz és lekezel a párbeszéd helyett

A Magyar Kurír nem mond igazat az Amoris Laetitiáról

A Vatikáni Rádió nem mond igazat az ad orientem misézéssel kapcsolatban

A Vatikáni Rádió munkatára kiegészítgeti Ferenc pápa üzenetét

Ami miatt nem gondolom  rossznak, hogy a Magyar Kurír és az Új Ember is a Katolikus Válaszról cikkezik, még ha ezt alaptalan vádak apropóján is teszik, az, hogy a vele jómagam a párbeszédre és a kölcsönös fejlődésre látok lehetőséget.

A Magyar Kurírnak nincs növekedési potenciálja mindaddig, amíg a világegyházban felmerülő nehéz témákról egyoldalú kommentárokat tálalnak hírek helyett, és mindezt durva cenzúrával tetézik a Facebook oldalukon. Épp ez ad legitimitást a Katolikus Válasznak, vagy más hasonló oldalaknak. Pedig mindenkinek sokkal jobb lenne, ha a Magyar Kurír megbízhatóan tudósítana és megtűrne különböző nézőpontokat is - a hírszolgáltatásunkra, és talán az egész oldalunkra is, úgy valószínűleg még csak nem is lenne szükség.

A szóban forgó EWTN hírt, Ferenc pápa helyes megítélését, vagy a magyar katolikus média jobb működésének lehetőségeit szívesen megvitatjuk akár nyilvánosan is Kuzmányi úrral, a jószándékunk és a nyitott párbeszéd jegyében.

Ferenc pápa: "Bűnös vagyok és esendő"

Első interjújában egy német lappal, Ferenc pápa a hitéről, a populizmus veszélyéről, és a 2017-es Luther emlékévről beszél.

Március 8-án a Die Zeit német hetilap egy interjút közölt Ferenc pápával, amit a lap még február végén készített el a Szentatya rezidenciáján, a Casa Santa Martában, Rómában. Ebben a meglehetősen hosszú interjúban a Szentatya többek között két olyan fontos témáról is beszél, amelyek mind időszerűek, mind különleges érdeklődésre tartanak számot.

Először is, Ferenc pápa nyíltan beszél Raymond Burke bíborosról, a saját döntéséről abban, hogy beavatkozik a Szuverén Máltai Lovagrend belügyeibe, valamint arról, hogy miért lett Burke bíboros Guam szigetére küldve ezután. Az interjú egyik részében Ferenc pápa így fogalmaz: "Nem tekintem Burke-öt ellenfelemnek", majd később hozzáteszi:

" Burke bíboros egy szörnyű incidens miatt ment oda [ti. Guam-ra]. Nagyon hálás vagyok neki ezért, egy sajnálatos visszaélési eset történt ott, ő pedig egy kiváló jogász, de úgy hiszem, ez küldetés már majdnem véget is ért. "

Később az interjú során az újságíró, Giovanni di Lorenzo, a Máltai Lovagrend kérdéséről faggatja Ferenc pápát, és a pápa beavatkozásáról ebbe a konkrét esetbe. Ferenc pápa így válaszol:

" A probléma a Máltai Lovagrenddel leginkább az volt, hogy Burke bíboros nem tudott többé igazságosan eljárni az ügyben, mert már nem egymaga cselekedett. Ugyanakkor nem vontam vissza a patrónus bíborosi kinevezését. Továbbra is ő a Máltai Lovagrend patrónusa, de most szükséges egy kicsit megtisztítani a dolgokat a rendben, és ezért küldtem oda egy delegációt, ami másfajta karizmával bír, mint Burke. "

Az interjú egy másik fontos aspektusa a nős papok épp folyó vitája. Giovanni di Lorenzo a papok drasztikus hiányáról kérdezi a pápát, mint ami például a németországi Hamburgban is jellemző. A pápa válaszként azt mondja: "Svájcban is, és ez nem néz ki jól." Ferenc pápa mondanivalóját a következőkkel is kiegészíti: "Számos plébánián vannak talpraesett nők: megtartják a vasárnapot és az igeliturgiát celebrálják, vagyis az Eucharisztia nélkül. A probléma azonban a meghívások hiánya."

A helyzetet "óriási problémának" nevezve Ferenc pápa szerint az első válasz rá az imádság kell, hogy legyen, amit ki kell egészíteni egy intenzívebb összpontosítással az "útbaigazítást kereső fiatalemberekkel való munkára" (az interjú egy későbbi részében Ferenc pápa ugyanakkor hozzáteszi: "Több meghívást nem prozelitizmus segítségével nyerünk.") Ferenc pápa szerint a papok hiánya meggyengíti az Egyházat, "mert az Egyház az Eucharisztia nélkül erőtlen - az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, de az Eucharisztia is létrehozza az Egyházat."

Amikor a nős papok kérdése kerül szóba, Ferenc pápa így válaszol: "Az önkéntes cölibátus azonban nem megoldás." Emellett viszont nyitottságot mutat azon ötlet felé, hogy nagyobb hatáskört és papi funkciót kaphasson a "viri probati", vagyis azok a nős férfiak, akik tartósan kiállva a próbát, erényes életről tesznek tanúbizonyságot, és akik ezáltal jogosultak az állandó diakonátusra. Még 2014-ben egy brazil püspök nyilatkozta, hogy Ferenc pápa egy magánbeszélgetés során a viri probati pappá szentelhetőségét fontolgatta, és nyitottnak mutatkozott az ötletre azzal, hogy a püspöki konferenciák feladata javaslatokat tenni ezen ötlet mentén.

Ferenc pápa a mostani interjújában azt mondja:

" Át kell gondolnunk, hogy a viri probati lehetőség-e. Azután szintén meg kell határoznunk, hogy milyen feladataik lehetnek, például nagyon távoli plébániákon. [...] Az Egyházban mindig fontos felismerni a megfelelő pillanatot, felismerni, amikor a Szentlélek valamit kíván. Ezért mondom, hogy folytatnunk kell a viri probati átgondolását. "

A női diakónusok témájában Ferenc pápa azt mondja, mindenkit a kérdés tanulmányozására hív (megjegyezzük: nehezen érthető ez annak fényében, hogy a kérdés részletes tanulmányozása a Vatikánban már 1992-1997 között megtörtént, a vizsgálat záródokumentuma 2002-ben kiadásra is került). Majd hozzáteszi: ez a "teológia kötelessége", vagyis feltenni a kérdést a Szentírás tanulmányozása közben (a történeti-kritikai módszernek megfelelően): "Mit jelentett ez abban az időben [ti. a Biblia keletkezésekor]? Mit jelent ez ma?" Ferenc pápa azt mondja: "Az igazság azt jelenti, hogy nem félünk. Az megmondja a történeti igazságot, az akadémiai igazságot: Ne félj! Az felszabadít minket."

A nős papok kérdésének újbóli előkerülése időben egybeesik a befolyásos német püspöki konferenca e héten tartott gladbachi találkozójával, ahol a nős papság kérdése (a papságról szóló átfogó megbeszélés keretében) szintén napirenden van - hála a nős papság lehetőségét feszegető Dieter Geerlings-nek, Münster segédpüspökének, valamint a szintén ezt erőltető Thomas Sternbergnek, aki a Német Katolikusok Központi Bizottságának elnöke. A tény, hogy az eredetileg olasz nyelven az elmúlt hónapban készült interjú megjelenése egy német lapban pontosan ezzel esik egybe, felveti annak kérdését, hogy összehangolt kommunikációról van-e benne szó. Mindenesetre a Die Zeit szerint ez a pápa "első interjúja egy német újsággal".

Az interjú egy másik részében a Szentatya, mint azt tette már más alkalmakkor is, ismét figyelmeztet a politikai populizmus felemelkedése kapcsán a mai Nyugaton. Mint mondja, "A populizmus gonosz, és rosszul végződik, ahogy azt az elmúlt évszázad megmutatta". Ferenc pápa szerint a populizmus azt jelenti, hogy "kihasználják az embereket" azzal, hogy egy messiást mutatnak fel nekik.

Önmagára reflektálva Ferenc pápa elutasítja azt, hogy ő valamiféle különleges személy lenne, mondván: "Bűnös vagyok és esendő." Mint korábban többször is leszögezte már, a pápa túlzó ünneplése valójában veszélyes. Mint mondja: "Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy személy idealizálása tudatalatt mindig egyfajta agresszió. Amikor idealizálnak, megtámadva érzem magam."

Isten áldja és óvja a Szentatyát; legyen jó főpásztora Egyházának. Amen.

Angelika anya: "Nem szeretem az egyházatokat. Semmitek sincs számomra."

Angelika anya a liberális egyházról (videó, magyar felirattal)

1993. augusztusában az Egyesült Államok-beli Denver városában tartotta a katolikus egyház a világifjúsági találkozóját, amelyre a Szentatya, II. János Pál pápa is ellátogatott. A találkozó egyik programjaként a szervezők egy olyan némajátékot állítottak színpadra, amelyben a Megváltó szenvedéstörténetében Jézus Krisztust egy nő alakította. Az eseten felháborodva Angelika anya, az EWTN katolikus televízió alapítója, életében először, az ő állandó műsorában, nyilvánosan kikelt az Egyházon belüli liberálisok ellen.

Beszéde világszerte máig visszhangzik sokak (sokunk) szívében. A "szent haraggal" kimondott tiszta hitvallását mi is teljes mértékig magunkénak érezzük:

Angelika anya megtartotta mindazt, amit a beszédében ígért. Egy korban, amikor mindenki "modernné" és "emberközelivé" akart válni azzal, hogy a habitusától szabadulni próbált, ő a teljes öltözetét visszacserélte egy hagyományosabbra, és a továbbiakban minden nyilvános szereplését ebben tette meg:

Angelika anyát azonban a beszédéért elővették és meghurcolták, Egyházon belüliek, magas rangú klerikus elöljárókat is beleértve. Az anyát idővel, püspöki segítséggel, még a saját televíziója éléről is kijátszották.

Az EWTN ugyanakkor a világ legnagyobb katolikus médiabirodalma lett. Jóllehet a csatorna ma is hithű tartalmakat kínál, azonban kényesen tartózkodik minden (a videóban is látható) kritikától és konfrontálódástól, és szigorúan letiltja és üldözi is azokat a hálózatában, akik bármikor bátorkodnak ilyet megtenni. Bár a szava hiteles és a befolyása nagy, az EWTN kritikátlan kiszolgálója az egyházi establishmentnek, megalkudva és cinkossá is válva ezzel minden benne folyó visszaélésnek. (Ezért is keltett akkora meghökkenést a nemzetközi katolikus világban a brit EWTN előbb közzétett majd törölt beszámolója a Times egyik cikkéről - amely fordulatról Magyarországon a Katolikus Válasz törte meg az elszigeteltség és öncenzúra megszokott csendjét, miközben a magyar Egyház liberális orgánumai csak a szokásos formájukat hozták.)

Angelika anya szellemiségét legelkötelezettebben talán a Michael Voris S.T.B. által alapított és fémjelzett ChurchMilitant online katolikus televízió vette át, amely hiteles és színvonalas hitvédő, hitoktató műsorai mellett (a Katolikus Válasz jóvoltából magyar felirattal lásd pl. EZT és EZT) vállaltan kontrollszerepet is ellát az egyházi visszaélésekkel szemben, legyen szó papi pedofíliáról, egyházi korrupcióról, vagy a katolikus hit kiárusításáról.

Angelika anya 2001-ig vezette műsorát a csatornán. 2001-ben stroke-ot kapott, onnantól visszavonulva, kolostori életet élt.

Ez a szentéletű asszony 2016. húsvétvasárnapján, 92 évesen tért meg szeretett Urunkhoz. Imáit kérve, a szolgálatunkat az ő közbenjárására is bízzuk.

Jézus Krisztus a világűrben járt - interjú egy katolikus hitre tért űrhajóssal

Beszélgetés a NASA űrhajósával, a katolikus hitre tért Mike Hopkinsszal

A világűrbe jutni olyan kihívás és kitüntetés, ami csupán nagyon keveseknek adatik meg (legalábbis a mi életünkben). Az űrhajós Mike Hopkins egyike ezen keveseknek. Hopkins 2013-ban hat hónapot töltött el a Nemzetközi Űrállomáson. És jóllehet óriási izgalom volt számára, hogy őt választották a küldetésre, volt egy olyan személy, akit nem szeretett volna hátrahagyni: Jézust az Eucharisztiában.

Hopkins kevesebb, mint egy évvel az utazása előtt tért meg a katolikus egyházhoz. Hosszú várakozás után végre magához vehette a mi Urunkat minden szentmisén. Tekintettel arra a kilátásra, hogy fél évet a bolygónkon kívül tölt majd el, úgy döntött, kideríti, hogy Jézus vajon vele tarthat-e. És mint kiderült, vele tarthatott.

Hopkinst a National Catholic Register kérdezte a vágyáról, hogy magával vihesse az Eucharisztiát a világűrbe, arról, hogyan sikerült ezt kiviteleznie, és hogy mi vezette őt a Szent Test és Vér ilyen mértékű tiszteletére.

***

Hogyan lett olyan űrhajós, aki Jézust akarja vinni a világűrbe?

Nos, ez egy kissé hosszú történet. Nemgyakorló metodistaként nőttem fel. A feleségemet, Julie-t, az egyetemen ismertem meg. Ő katolikus, mi pedig randizni kezdtünk, és végül összeházasodtunk. Annak részeként, hogy a katolikus egyházban házasodunk, egyet kell értenünk abban, hogy a gyermekeinket katolikusnak neveljük. Nekem semmi szándékom nem volt katolikussá válni. Úgy éreztem, az a fontos, hogy a gyermekeink megértsék, hogy a kapcsolatuk Istennel az, ami számít, és nem feltétlenül az, hogy metodista, katolikus, protestáns, vagy bármi más vagy.

Így hát rendszeresen jártunk templomba, mármint katolikus templomba. A gyermekeink katolikusként születtek és keresztelkedtek, mi pedig a katolikus egyházban is neveltük őket.

Aztán 2009-ben űrhajósnak választottak. Ez pedig a szakmai karrierem célja, álma, küldetése volt. Minden fantasztikusan alakult, nem igaz? Leköltöztünk Houstonba, tagjai lettünk a Mária Királynő katolikus templomnak itt, Friendswoodban, ami egyike a helyi plébániáknak. Átmentem az űrhajós alapkiképzésen 2009 és 2011 között. És ami a vallási életemet illeti, még minden ugyanaz volt. Jártunk a katolikus templomba, a fiaink katolikus oktatási programban vettek részt és katolikusként nevelkedtek, és mégis, amikor a templomba mentünk, nem járultam szentáldozáshoz, mert nem voltam katolikus.

És azután, 2011-ben, kijelöltek egy küldetésre a Nemzetközi Űrállomáson. Tudtam, hogy fellőnek és hat hónapot a világűrben töltök, 2013-ban, úgyhogy azt gondolnád, szakmailag és a családi életben is minden tökéletes. Űrhajós leszek. Tényleg arra jelöltek ki, hogy a világűrbe menjek. A családom fantasztikusan van. Úgyhogy minden rendben volt, de én személyesen úgy éreztem, hogy valami hiányzik.

Nehéz volt megfogalmazni, de végül úgy döntöttem, hogy "azt hiszem talán katolikussá kell lennem. Többet akarok résztvenni a családom - a feleségem és a gyerekeink - vallásos életében." Hiszem azt, hogy Isten bizonyos módon olyan embereket ad az életedbe, aki segítenek, amikor szükséget szenvedsz. Ebben az esetben, számomra, ez a személy Skip Negley atya volt, aki a Mária Királynő papja.

Ebben az időben, miután egy küldetésre kijelöltek, rengeteg tréningen vettem részt, ami azt jelentette, hogy rengeteg időt töltöttem Oroszországban. Emiatt nem tudtam résztvenni a heti katekizmusokon. Így hát mi (a feleségem és én) elmentünk és beszéltünk Skip atyával, aki azt mondta: "Nézd Mike, amikor itt vagy a két vagy háromhetes intervallumok alatt, kettesben fogunk találkozni, olyan gyakran, amilyen gyakran lehet. Így fogjuk csinálni."

Úgyhogy ez sosem történt volna meg Skip atya nélkül. Vagy megtörtént volna, de bizonyára sokkal nagyobb küzdelem árán, vagy sokkal hosszabb idő alatt, ha Skip atya nem vesz engem a szárnyai alá.

Emlékszem az egyik első találkozónkra vele: (azt kérdezte), "Miért akarsz katolikus lenni?"

Én pedig azt a választ adtam, amit az előbb említettem - vagyis, hogy többet akarok résztvenni a családom vallásos életében -, ő pedig azt mondta: "Mike, ez nem ok arra, hogy katolikus legyél."

Így a találkozóknak ez az egész folyamata teljesen fantasztikus volt számomra, mert megválaszolta rengeteg kérdésemet a katolikus hittel kapcsolatban. Skip atya egyszerűen elképesztő volt. Így végülis arra jöttem rá, hogy ez olyasvalami, amire nekem van szükségem.

2012. decemberében tértem be a katolikus egyházba, és 2013. szeptemberében indultam az űrbe.

Amikor azonban betértem, be kell vallanom, még mindig nem voltam teljesen elégedett - mivel tudtam, hogy hat hónapot a világűrben töltök majd.

Úgyhogy elkezdtem kérdezősködni: "Volna bármi lehetőség arra, hogy az Oltáriszentséget magammal vigyem az űrbe?"

Ami persze, mint tudjátok, nem olyasmi, amit normál körülmények között megtesz az ember, mivel az Eucharisztiát az ember nem szolgáltathatja ki saját magának.

És ahogy mondtam, Istennek megvan a módja rá, hogy embereket adjon az életedbe, amikor szükséged támad. Így Chuck Turner (egy diakónus, egyben a plébánia gondnoka) és Jim Kuczynski atya, aki Skip atyát váltotta, kérdésekkel fordult az érsekséghez: "Mit kellene tennünk, hogy Mike felvihesse az Eucharisztiát?" Nagyon sok utánajárásuk volt benne, hogy megvalósíthassuk, én pedig felvihettem magammal egy kis pixist, ami hat darab, négy részre osztható ostyát tartalmazott, így összesen 24 olyan alkalmam volt a Föld körüli pályán, amikor szentáldozásban részesülhettem.

El tudták intézni az egészet az Egyházzal, és így az utolsó hétvégén, mielőtt Oroszországba utaztam volna - egy orosz rakétával indultunk Kazahsztánból - még egyszer utoljára szentmisére mentem, a pap pedig átváltoztatta az ostyákat Krisztus Testévé, én pedig a pixisben magammal vihettem őket.

És ez az a pont ismét, ahol az egész folyamat elképesztő volt, mivel minden tárgyat, amit az űrbe viszünk, dokumentálni és kategorizálni kell. Úgyhogy amikor kilőnek ezen az orosz járművön, mindezt a sok személyes tárgyat kezelik - az Orosz Űrügynökség tagjainak két hetébe telik, mire lemérik és jóváhagyják őket az űrutazáshoz. Nos, én pedig nem adhatom ki Krisztus testét, hogy csak úgy más kapja meg!

Az oroszok azonban csodálatosak voltak. Bementem hozzájuk minden személyes tárgyammal, és elmagyaráztam nekik, mi az a pixis, és mit jelent számomra - mivel számukra az csak kenyér volt, vagy ha úgy tetszik, ostya - miközben én tudtam, hogy az Krisztus Teste. Ők pedig teljesen megértették, és azt mondták: "Rendben, úgy becsüljük, ekkora súlya lehet, és semmi probléma. Magánál maradhat."

Szóval egyik jött a másik után: mindezek az ajtók megnyíltak, én pedig fel tudtam vinni az Eucharisztiát - és áldozhattam, lényegében minden héten. Volt néhány eset, amikor úgy áldoztam, hogy különleges alkalom volt: két űrsétán vettem részt, úgyhogy mindkét ilyen nap reggelén, amikor űrsétára indultam, áldoztam. Nagy segítség volt számomra tudni, hogy Jézus ott van velem, amikor a világűr ürességében lebegek. Az utolsó szentáldozásom pedig a földkörüli pályám utolsó napján, a "kupolában" történt, ami egy nagy ablak, ami a Földre tekint; ez pedig egy nagyon különleges pillanat volt a hazatérésem előtt.

Volt olyan különleges pont az Eucharisztiába vetett hite megszületésekor, amikor ráébredt, hogy "Hűha, ez tényleg Jézus"?

Igen, úgy hiszem. Említettem, hogy Skip atya - sok időt töltöttünk együtt a felkészülésem alatt - elmagyarázta az Egyház kezdeteit, és hogy hogyan tartozik minden katolikus pap egyetlen vonalba, ami az apostolokig nyúlik vissza; hogy hogyan van közöttük kapcsolat a katolikus egyházon keresztül Jézusig, a papokon át. Volt benne valami, ami nagyonis valóságossá tette mindezt számomra. Mert amikor egy pappal beszélsz, az én esetemben Skip atyával, és ráébredsz, hogy a felszenteltsége által közvetlen kapcsolata van az apostolokig visszavezethetően Jézussal... ez a kapcsolat az egészet valóságossá tette.

Hogyan reagált a NASA, mint tudományos intézmény, a megtérésére, és hogy az Eucharisztiát az űrbe viszi?

A NASA nagyszerű volt. Semmilyen fenntartásuk nem volt azzal kapcsolatban, hogy az Eucharisztiát felviszem, vagy hogy szeretném a hitemet gyakorolni, amíg fenn vagyok. Természetesen egy feladatot is el kellett látnom, de ezek nem akadályozták egymást. Nem kevés űrhajós van, aki vallásos. Gyakoroljuk is a hitünket. És nem hallgatunk róla.

Mit gondol, az, hogy űrhajós, segíti az ön hitét?

Igen. Amikor szentáldozásban részesülök... az egyike azoknak a dolgoknak, amik perspektívába helyezik számomra a dolgokat. Amikor földkörüli pályán vagy, és épp űrsétára készülsz, érzelmi szempontból nagyon izgatott tud lenni az ember. Ha úgy tetszik, fél. Úgyhogy segített megerősödni a hitemben, mert amikor magamhoz vehettem a szentostyát, és felismertem, hogy ha a hitem erős, nincs mitől félnem ... az segített. Ez az állandó emlékeztető, mialatt az űrállomáson voltam - a dolgok nagyon gyorsan elromolhatnak ott fent, és a következmények nagyon súlyosak lehetnek -, a hitem, és az állandó Jézusra támaszkodottságom, és annak felismerése, hogy az Ő kezében van minden, én pedig nem irányítok ebben. Úgyhogy amikor azon a rakétán ülsz, a fellövésre készen, elmondasz egy imát, és elvégzed a munkát.

Be kell, hogy valljam, hogy ez talán a legnehezebb téma, amiről beszélhetek. Számomra az Istennel való kapcsolatom mindig nagyon személyes dolog volt. Ez az egyik dolog, amit Skip atyával megtanultam. Az Egyház katolikus, Ő egy test, egy egész. Ez része a hitnek. Nem csupán a személyes helyzetedről szól, hanem arról is, hogy egy közösségben vagy. Az egész életemet úgy töltöttem, hogy a gondolataimat és hitemet magamban tartottam, ezért ebben a helyzetben lenni, hogy beszélhetek, nos, tudom, hogy nem kommunikálok túlságosan jól... Nagyon nehéz volt számomra. Sokkal egyszerűbb felállni, és az űrhajózásról beszélni, vagy a tudományról, amit a fedélzeten művelünk.

Nagyonis gyönyörűen beszél erről. Az idősebbik fiam hét éves, és azt mondtam neki: "interjúra készülök egy űrhajóssal!" Ő pedig: "Hú de menő!", És aztán megmondtam neki, miért: "Mert magával vitte Jézust a világűrbe!" Gyönyörű szolgálatot végez, és gyönyörű küldetése van az Egyházban. Az utolsó kérdésem: Milyennek képzeli a mennyországot?

Amikor a mennyre gondolok, nem az űrbeli létre gondolok, mert ott már voltam, és tudom, hogy az milyen. És nagyon sok olyan van benne, ami ugyanolyan, mint idelent. Egy mesterséges környezetet teremtettünk odafent. Megépítettük az űrállomást. Emberek csinálták. Ugyanazok a dolgok vannak benne, mint amink itt, a Földön is van. Vannak edzőgépeink. Van ételünk. Vannak eszközeink elkészíteni az ételünket. Megvan a mód rá megszabadulni a feleslegtől. Van tudományunk. Odamész, és nagyon valóságos az egész. Amikor a mennyországra gondolok, fogalmam sincs, milyen lesz majd.

Van még bármi, amit meg szeretne osztani? Még gyerekcipős katolikus csupán - vagy "totyogó" katolikus!

Az vagyok! Az vagyok!

A kisebbik fiam épp bérmálkozni készül. Julie és én elmentünk az első megbeszélésre. Egy vendégelőadó beszélt, nem egy pap ... az egyik felnőtt katekézisprogramtól jött, a város északi részéből, és nagyon jól csinálta! Elképesztő, amikor az ember valakit igazán a hitről hall beszélni, és a hitünk gyakorlásának nehézségeiről. Ahogy beszélt, egészen elképesztő volt.

Azt hiszem, egy remek dolog abban, hogy katolikus lehetsz, hogy résztvehetsz ilyen alkalmakon, ahol felismerheted, hogy "Gyerekcipős katolikus vagyok még, és nagyon sok mindent kell még tanulnom." És valahányszor ilyen fantasztikus emberekkel lehetek, akik a katolikus egyház tagjai, csak újból és újból felismerem, hogy ez a megfelelő hely a számomra.


Kapcsolódó videó:
Miben más a templomod?

Vatikán: A 2015-ös deficit ellenére halad a gazdasági reformok megvalósítása

A Vatikánvárosi Állam 2015-ben 63,4 millió dolláros többletet könyvelhetett el kulturális tevékenységekből, különösen a múzeumokhoz kötődőekből. A Szentszék eközben 13,1 millió dolláros veszteséggel zárta a 2015-ös évet. A szentszéki szóvivő szerint így is előrehaladást sikerült elérni a gazdasági reformok terén.

A pénzügyi jelentést a Vatikán gazdasági titkársága adta közzé március 4-én. A titkárságot Ferenc pápa 2014-ben hozta létre. A titkárság a Gazdasági Tanács alá tartozik, a felelősségi köre pedig kiterjed a Szentszék és a Vatikánvárosi Állam gazdasági és adminisztratív tevékenységeire, beleértve a költségvetések és pénzügyi tervek készítését, a bérléseket, a beszerzéseket, és a pénzügyi jelentések részletes előkészítését.

A 2015-ös év költségvetésének áttekintésekor a gazdasági titkárság elmondta: tájékoztatták a Tanácsot, és jóllehet a költségvetési és pénzügyi átláthatóság új szabályai "szigorú megvalósulás alatt vannak", a folyamat befejeződése és teljeskörű kiértékelése "még néhány évig eltart".

"A 2015-ös számvetés fontos lépést jelent a gazdasági reformok terén és az új szabályok megvalósulásában, amelyek jól haladnak." - közölte a titkárság.

A titkárság arról is beszámolt, hogy első alkalommal, a 2017-es év költségvetése még az év eleje előtt bemutatásra került a gazdasági tanácsnak.

Homoerotikus festményt készíttetett katedrálisában a Pápai Életvédő Akadémia új elnök érseke - a képen ő is szerepel

Miután 2016. végén Ferenc pápa teljesen kiürítette az Egyház tanításának tisztaságáért kiálló Pápai Életvédő Akadémiát, az Akadémia új vezetőjének Vincenzo Paglia érseket (jobbra, képünkön) tette meg. 

A LifeSiteNews, Paglia érsek mostanáig tartó sorozatos botrányait összefoglalva, a március 3-ai cikkében azt is felelevenítette, amkor Paglia érsek 2007-ben egy homoszexuális festőművésznek fizetett azért, hogy a katedrálisa falára egy homoerotikus (és eretnek) festményt készítsen. A festmény magát az érseket is ábrázolja, amint lenge lepedőkkel épp csak takarva egy másik férfival vágyakozó tekintettel ölelik egymást.

A hatalmas falfestmény (a készítésekor még megyéspüspök) Paglia Terni-Narni-Amelia egyházmegyéjének katedrálisában látható. A kép fő motívuma egy a mennyei Jeruzsálembe emelkedő Jézus-alak, aki két, kezében tartott halászhálóban meztelen vagy alig takart, erotikus pózokban összezsúfolt homoszexuális, transzszexuális, prostituált, és drogárus alakokat visz magával az ég felé, miközben a Mennyei Atya keze az égből feléjük tárva fogadja őket. A festő a Jézus-alakon Krisztus öt szent sebét is ábrázolja, a hagyományos Krisztus-ábrázolásokkal ellentétben azonban ez az alak nem visel szakállt az ifjú arcán.

A festmény készítője, a férfiaktjairól ismert argentín homoszexuális, Ricardo Cinalli szerint Paglia püspök kifejezetten őt választotta ki egy nemzetközi hírű művészek neveiből összeállított tízfős listáról, azért, hogy a falfestményt elkészítse. Mint Cinalli elmondta, Paglia püspök és Fabio Leonardis atya személyesen ellenőrizték munkájának minden részletét, és azt is hozzátette: a püspök sohasem kérdezte őt arról, hogy hisz-e megváltás keresztény tanításában.

"Vele dolgozni emberileg és szakmailag is fantasztikus volt." - fogalmazott Cinalli a La Repubblica olasz napilap 2016. márciusában vele készített interjújában (lásd a cikkünk végén a videót, amin a falfestmény részletei is megtekinthetők). Majd így folytatta: "Soha azalatt a négy hónap alatt, amikor közel hetente háromszor találkoztunk, Paglia nem kérdezte meg tőlem, hogy hiszek-e a megváltásban. Soha nem tett ki kellemetlen szituációnak."

"Egyetlen részlet sem volt szabadon vagy ötletszerűen megalkotva. Minden kielemzésre került. Minden megbeszélésre került. Sosem engedték, hogy egyedül dolgozzak." - mondta Cinalli.

Cinalli elismerte a La Repubblica-nak, hogy az alakok a hálókban szándékosan "erotikusak", jóllehet Paglia püspök határt szabott ennek, amikor Cinalli már közösülő alakokat is ábrázolni akart. "Ezesetben nem volt szándék szexuális ábrázolásra, de erotikusra igen. Azt gondolom, az erotikus aspektus a legjellemzőbb ezekre az emberekre a hálóban." - mondta Cinalli, majd hozzátette: "Az egyetlen, amit nem engedtek meg nekem, hogy egy közösülő párt fessek abba a hálóba, amiben egyébként minden megengedett."

Cinalli szerint annak oka, hogy ezt a részletet nem festhette meg, az volt, hogy a festménye már enélkül is kellően demonstrálta azt a mondanivalót, hogy (Isten irgalmasságának hála) az embernek "szabadsága" van a földi és a mennyei életben egyaránt - a jelek szerint arra, hogy akármilyen szexuális magatartást felvegyen, amit csak megfelelőnek tart. "A püspök és Leonardis atya azt mondták, nem szükséges a szélsőségekig elvinni annak a szabadságnak az ábrázolását, amivel az ember ezen a földön és a következő életben is rendelkezik."

Tudvalevő, hogy a katolikus egyház elítéli a szexuális cselekmények minden olyan formáját, ami az egy férfi és egy nő házasságán belüli természetes szexuális élettől eltér - beleértve a homoszexuális személyek közötti szodómiát is. Az Egyház arra is figyelmeztet, hogy akik bűnbánat nélkül ilyen bűnökben halnak meg, azok örök kárhozatra jutnak. Ezt a tanítást, ami az ó- és újszövetségi szentírásban egyaránt megtalálható, a Katolikus Egyház Katekizmusa is megerősíti, amely a homoszexuális cselekményeket "belsőleg rendetlen"-nek ismeri el, amelyek "semmilyen körülmények között nem elfogadhatók".

Paglia ellenőrzése alatt Cinalli magát a püspököt is megfestette az egyik ilyen "erotikus" hálóban (lásd jobbra, képünkön). A püspök egy lepedővel körbecsavarva egy szinte meztelen szakállas férfivel ölelkezik, miközben vágyakozva nézik egymást. A festmény Leonardis atyát, a Kulturális Örökség Hivatala vezetőjét is megörökíti az erotikus csoportba gabalyodva (alul, képünkön), mint egy meztelen, izmos férfit, karján egy Ámor nyílvesszőjével átlőtt szívvel, aminek közepén a "LOVE" felirat áll.

Cinalli szerint Fabio Leonardis atya, aki még az ötvenes éveiben járva, nem sokkal a festmény elkészülése után meghalt, rendkívül "nyitott" személyiség volt. "Fabio atya teljesen nyitott volt. De nem az én dolgom megmondani, hogy homoszexuális is volt-e, vagy sem - ez nem fontos, a nyitottsága abszolút volt."

Cinalli azt is elismerte, hogy a műve sokak nemtetszését kiváltotta az egyházmegyében, olyannyira, hogy Cinalli attól félt, a festményt Fabio atya halála után megsemmisítik. Maga Paglia püspök azonban ellenállt az erre irányuló nyomásnak, egészen 2012-ig, amikor az egyházmegyéjéből a Vatikánba helyezték át, miután a Család Pápai Tanácsának élére került. A megyéspüspök utódja azonban a falfestményt szintén nem bántotta.

A La Repubblica videóinterjúja Ricardo Cinalli festőművésszel: