A kereszténység hihetősége nem a nyilvánvalóság varázsának tudható be, mint a pesszimista, optimista, panteista vagy materialista világnézetek esetében, amelyek hitelét első pillantásra tények özöne alapozza meg, később viszont leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak eléjük.
A kereszténység egész máshogy hatol be az elménkbe. Váratlan járatokat mélyít tudásunk felszíne alá, ahol összefogva legmélyebb sejtéseinkkel és kétségeinkkel, aláaknázza felületes elképzeléseinket.
A kereszténység annak nem mond sokat, aki még biztosra veszi, hogy úgyis minden ebek harmincadjára jut (pesszimizmus), vagy hogy minden egyre jobb lesz (optimizmus), vagy hogy minden isten (panteizmus), vagy hogy minden energia (materializmus).
A kereszténységet akkor kezdjük csak meghallani, amikor ezek a tömeghitvallások cserbenhagynak.
Hogy a kereszténység igaz-e (hogy Isten megtestesült-e Jézusban, és Jézus kereszthalált halt-e, és testileg feltámadt-e) történelmi kérdés.
De mikor ezt eldöntendő a történészhez fordulsz, nem olyan jellegű és mértékű bizonyosságot igényelsz majd, amilyet joggal igényelnél valami eleve valószínűtlen dolog esetén, hanem csak annyit, amennyit olyasvalami követel meg, ami - ha elfogadod - megvilágosít és eligazít minden más jelenséget, megmagyarázza nevetésünket és logikánkat, a halottaktól való félelmünket és azt a sejtésünket is, hogy valamiképpen jó meghalni - ami egyszerre felöleli mindazt, amit különálló elméletek sokasága aligha ölel majd fel számunkra, ha ezt az egyet elfogadjuk.
http://moly.hu/konyvek/c-s-lewis-csodak 155. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése