2014. október 23., csütörtök

Búcsú? Idén mindenképpen csinálj te is! - 13+ tudnivaló

Halottak napjához és mindenszentek ünnepéhez közeledve befrissítettem a búcsúkról szóló bejegyzésemet. Éljünk az Isten adta lehetőségeinkkel, hogy segítsünk az elhunytakon, épp úgy ahogy az élőkön is igyekszünk segíteni. Remélem az alábbi sorok segítenek megérteni, hogy mi is a búcsú, és miért fontos!


A búcsú nem más, mint a bűn következményének hivatalos jóvátétele mások helyett is akár.

1) Miért van szükség jóvátételre a bűnbocsánat után? Bővebben itt olvasható. Röviden: mert logikus, és mert bibliai. Ha ellopsz egy autót, nem elég megbánni, és az sem elég ha megbocsátanak, attól még vissza is kell adni, vagy ki kell fizetnie a bűnösnek, vagy valaki másnak a bűnös helyett. Ez nem csak a földi, emberi logika szerint magától értetődő, hanem a bibliai és így a mennyei logika szerint is. A búcsú bűnjóvátétel, nem összekeverendő a bűnbocsánattal.

2) A búcsút mások javára is lehet teljesíteni? Igen. Ugyan úgy, ahogy egy családtag vagy egy barát is fizethet helyetted kártérítést.

3) Miért "hivatalos" jóvátétel a búcsú? Azért, mert a Katolikus Egyház, Krisztus földi képviselete, ezt tanítja a Jézustól kapott jog alapján: "Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.

4) Nem hivatalos utak? Bármilyen ima, jó cselekedet, vagy önmegtartóztatás felajánlható másokért, de ha biztosra akarsz menni, akkor a búcsúkkal is élsz.

5) Másokat üdvözíthetünk a búcsúval? A megtérés, a hit és a bűnbocsánat elfogadása Krisztustól személyes aktusok. Ezekben épp úgy nem tudunk egymás helyett cselekedni, mint ahogy a hétköznapi életben sem tudunk döntéseket hozni mások helyett, akármennyire is jó lenne néha. Tehát az alapvető döntés személyes. Ezért nem lehet imával/búcsúval kihozni lelkeket a pokolból. Ha ők nem akarnak, akkor az Isten szerelmére sem fognak üdvözülni (mivel Isten nem zsarnok, hanem a szabad akarat szerzője).


6) Akkor mit használ a búcsú? Ugyan a bűnbocsánat személyes, a jóvátétel lehet közösségi. Személyes döntéseket nem tudunk mások helyett meghozni, ám ha a döntés megszületett (az Istennel való együttműködésről), akkor közreműködhetünk a jóvátétel elvégzésében, épp úgy, ahogy segíthetünk ebben az életben is másoknak kifizetni vagy helyrehozni a kárt, amit okoztak. Ez a búcsú. Bocsánatot kérni és a megadott bocsánatot elfogadni azonban nem tudjuk helyettük, ugyanis ezek jellegükből adódóan személyes aktusok.

7) Ez nem földi logika? De igen, ám a földi logikát is Isten alkotta, és minden ami jó ebben az életben, árnyéka valami még jobbnak a mennyben. Az, hogy tudunk segíteni egymásnak, jó itt is és mindörökké. A földi és az égi házasítása, mind az ész és mind a hit magalkuvás nélküli követése katolikus unicum.

8) Ha nem a pokolban lévőkön, akkor kiken akarunk segíteni? A búcsú a tisztítótűzben lévőkért ajánlható fel. A búcsú azoknak az Isten barátságában elhunytaknak hasznos, akiknek még alakulniuk, érniük és edződniük kell, hogy aztán készek legyenek az isteni boldogság emésztő tüzére. Ha valaki azt gondolná, hogy erre ő maga, vagy az elhunyt nagyszülők maradéktalanul készen állnak, akkor valószínűleg téved. Az Egyház a szentjeiről sem állítja, hogy ne lett volna szükségük halál utáni tisztulásra a mennyországba lépés előtt.

9) Honnan tudhatom, hogy az illető akiért fel akarom ajánlani a búcsút, még a tisztítótűzben van, vagy hogy nincs-e a pokolban? Hacsak nem egy kanonizált szentről van szó, nem tudhatod, hogy nincs-e még a tisztítótűzben, és azt senkiről sem tudjuk biztosan, hogy a pokolban van (erről nem kapott az Egyház kinyilatkoztatást). Így szinte bármely elhunytért ajánlhatsz fel búcsút. Ha neki mégsem volna rá szüksége, Isten majd a lehető legjobb módon használja fel az érdemeidet.

10) A búcsút nem pénzért árulja azt Egyház? Nem, és hivatalosan sosem volt pénzhez kötve, legfeljebb bűnös egyházi egyének/csoportok eltorzították az Egyház hivatalos tanítását. Sőt az egyház igen "olcsón" adja a búcsút, néhány ima, gyónás, áldozás, temető- vagy templomlátogatás... (lásd lentebb).
11) A búcsú nem valami maradi dolog? Mi van, ha nem hiszek benne? A búcsúk hatékonysága kinyilatkoztatott isteni igazság, amit minden katolikusnak hinnie kell, különben nincsen egységben az Egyházzal, így Jézussal sem, és szentségekhez sem járulhat. Itt megjegyezném, hogy ezer kérdés sem ér fel egy kétellyel. Az, hogy nem értünk egy-egy dolgot, nem jelenti, hogy hitetlenek vagyunk - a kérdéseket lehet tisztázni. Ha viszont a tisztázatlan kérdéseid miatt kijelented, hogy nem hiszed a búcsúkat, akkor a Szent Anyaegyházban kételkedsz, ami viszont már hitetlenség. A teljes hithez nem kell mindent érteni, viszont minden, amit a Katolikus Egyház hisz, a hiveinek is hinnie kell, ezt jelenti katolikusnak lenni.

12) Ez nem vak hit? Nem, mert a katolikus hit mindenestül ésszerű (bővebben itt és itt).

13) A búcsú benne van a Bibliában? Hát persze. Bővebben itt.


Hogyan tovább?


Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ!  



Az alábbiakban pedig egy jó összefoglalás az aktuális búcsú lehetőségekről:
Teljes búcsú halottakért, Írta: Dr. Kovács Gábor, 2011. június 15. szerda

Mindkét búcsú, amit említek, csak a halottakért felajánlható teljes búcsú.

A) Mindenszentek
Aki a temetőt ájtatos lélekkel meglátogatja és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-től 8-ig bezárólag mindennap teljes búcsút nyerhet.
Természetesen a szokásos feltételekkel: gyónás, áldozás, imádkozás a pápa szándékára. (A pápa szándékára elegendő egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet imádkozni. Egyetlen gyónás elegendő mind a nyolc napra.)

B) Halottak napja
Aki halottak napján meglátogat egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhet a szokásos feltételekkel. A templomlátogatás magában foglalja egy Miatyánk és egy Hiszekegy elimádkozását a meglátogatott templomban. A szokásos feltételek ugyanazok, mint fent. Ugyanez a búcsú elnyerhető Mindenszentek ünnepén, valamint a Halottak Napját megelőző vagy követő vasárnapon is.

Ügyeljünk a következőkre:
1.) A templomlátogatáskor imádkozandó Miatyánk és Hiszekegy nem teszi fölöslegessé a pápa szándékára imádkozandó Miatyánkot és Üdvözlégyet. Két különböző dologról van szó. Ezt majdnem minden templomi hirdetésben összekeverik.
2.) Míg a temetőlátogatással mindennap újabb teljes búcsút nyerhetünk, a Halottak Napján templomlátogatással nyerhető teljes búcsú egyszeri, vagyis ha elnyertük Mindenszentek napján, már nem nyerhetjük el Halottak Napján.
3.) Naponta csak egyetlen teljes búcsú nyerhető. Tehát vagy az egyik lehetőséggel élünk, vagy a másikkal, mindkettő nem eredményezhet teljes búcsút. Részleges búcsút igen.
Szükségesnek tartottam ezeket szabatosan leírni, mert állandóan keverik az információkat. Megdöbbentő számomra, hogy akik pontosan ismerik a segélyeket és adókat, azok milyen nehezen jegyeznek meg egyházi adatokat (pl. hogy mikor vannak a kötelező ünnepek, pedig csak három van).

Indítsuk föl a szándékot, hogy minden lehetséges búcsút el akarunk nyerni áhítatgyakorlatainkkal, és a továbbiakban ne a Miatyánkokat számláljuk, hanem igyekezzünk minél jobban megfelelni Isten akaratának életünkkel. Valóban teljes búcsút ugyanis kizárólag az nyerhet, aki teljesen mentes minden rendetlen vágytól. Ettől pedig igen messze vagyunk. Ezért általában részleges búcsúkat nyerünk.
Ne sokat foglalkozzunk a magánkinyilatkoztatásokból származó túlvilági információkkal, t.i. hogy ha ezt meg azt csinálod, ennyi meg ennyi lélek sétál ki a tisztítótűzből. Ezek megbízhatatlanok.

http://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/tanitas-atyak-tanito-testverek/454-teljes-bucsu-halottakert

2014. október 19., vasárnap

Jó hírek: a családszinódus mérlege

Korábbi jó hírek.

Sokat elmond a szinódusról, hogy a hét elején a mindig megfontolt Jimmy Akin is úgy foglalta össze a szinódus pozitívumait, hogy az atyák visszautasították és erősen kritizálták a szinódus félidős jelentését. Majd egy újabb jó hír volt csütörtökön, hogy az atyák szembeszálltak a főszervező Baldisseri bíboros akaratával, ti. hogy a kiscsoportos beszámolók eredményei titkosak maradjanak - így végül mégis nyilvánossá tették őket.

Nem egészen értem a fentieket: mik ezek a feszültségek? Furcsa ez a szinódus.

Valóban furcsa, hogy mást ne mondjunk!

-        Az első furcsaság még 2013 februárjából az volt, hogy (az azóta hazugság gyanújába keveredett) Kasper bíboros liberális véleménye az újraházasodottak megáldoztatásával kapcsolatban nagyon erősen tematizálta a szinódust, és a hagyomány talaján álló katolikus ellenvélemények, akár más bíborosoktól is, úgy voltak beállítva, mintha a pápát támadták volna.

-        A második furcsaság az volt, hogy a szinódusi atyák előre beküldött szónoklatait nem tették nyilvánossá, majd a médiát teljesen kizárták a szinódusról. A sajtó egyedül a liberálisan elfogult hivatalos összefoglalóból értesülhetett a fejleményekről. Így nem lehetett tudni az atyák valódi véleményét, és a vélemények arányát. A kifelé privátban megszólaló bátor zsinati atyák pedig magányos, retrográd kövületekként lettek prezentálva (többek között Kasper bíboros által), akik félelemből és politikai megfontolásból cselekszenek, és nem a többséget képviselik.

-        A harmadik (és ezt már nehéz mindössze furcsának nevezni) a hétfőn kiadott Vita utáni jelentés volt, melyet a hithű katolikusok arculütése és elárulása volt. Szerencsére a szöveg azonban nem csak tartalmilag volt rossz… de ebben a pontban vegyük csak a tartalmat. A 6000 szavas szöveg nélkülözi a szentírási utalásokat és az Egyház Szenthagyományát szinte teljesen referencia nélkül hagyja. Azt az érzést kelti, mintha eddig az Egyház, a tanítás és a szentatyák nem lettek volna irgalmasak és szeretőek, és az irgalmasság csak most kezdődne(!?!?). A dokumentum annyira a különleges helyzetekre koncentrál (homoszexualitás, újraházasodás...), hogy közben elfelejti megerősíteni a rendezett állapotú katolikus családokat és nehézségben élő, de hithű egyéneket (pl. magányt vállaló elváltakat vagy tisztaságban élő partnereket), akik áldozatok árán is hűségesen élnek Jézus evangéliumához. Konkrétan pedig a szöveg megkérdőjelezett és szembement lefektetett és véglegesen lezárt katolikus tanításokkal: például, amikor arra szólít fel, hogy (a katolikus közösségek) értékeljék a homoszexuális identitást (bizony, a szöveg szerint nem csak a személyt kéne tisztelni a homoszexuális vonzalmak ellenére is, hanem az identitást magát!?!). Továbbá a szöveg egyértelműen elfogult volt az újraházasodottak szentáldozáshoz engedése iránt is. A liberálisok éljeneztek, és minden okuk meg is volt rá.

A hithű katolikusok pedig csak néztek, hogy ez volna szinódusi atyák véleménye? Ennyire nem ismerik, és nem szeretik a gyönyörű katolikus tanítást a család és a szentségek dolgában? Minden méltatlankodás és felháborodás indokolt volt. Hogy csak bíborosokat idézzek:

o   Burke bíboros: „Remélem, hogy ez a dokumentum teljesen figyelmen kívül lesz hagyva”. „Nem katolikus”.

o   Napier bíboros: „Nagy szomorúságot okozott az atyák között”. „A helyzetünk javíthatatlan”. „A sajtó előbb kapta meg a dokumentumot, mint mi”.

o   Pell bíboros: „A felszólalók háromnegyede szembeszállt a jelentéssel”. „Radikális liberalizmus irányába mutat, amelynek a gyümölcseit láthatjuk más felekezeteknél”.  

o   Gadecki bíboros: „Azt a benyomást kelti, mintha az Egyház kegyetlen lett volna eddig, és az irgalmasság csak most kezdődne”.

-        Egyéb problémák a Vita utáni (félidős) jelentéssel. Szerencsére az is elég hamar kiderült, hogy svindliről van szó. A jelentés legbotrányosabb „homoszexuális szakaszait” Bruno Forte püspök írta, és a dokumentum nem a szinódusi atyák véleményét, de még csak nem is a vitát, hanem Forte magánvéleményét tükrözte. A tartalmi csaláson kívül más trükk is volt: a jelentést úgy adták közre a médiának, hogy a szinódusi atyák előtte rá se pillanthattak.

-        Az ötödik nem túl szimpatikus húzása szinódus szervezőinek az volt, hogy a jelentés után következő kiscsoportosan megfogalmazott javaslatokat szintén megpróbálták eltiltani a nyilvánosság elől, valószínűleg azért, mivel ezek jogos kritikával illették a liberális álmokat idéző félidős jelentést. Ez ellen lázadt fel az egész testület, hála Pell és Erdő bíborosok bátor kezdeményezésének. Baldisseri bíborost kénytelen volt engedni, és a dokumentumok nyilvánossá váltak.

Remélem ezek érthetőbbé teszik, miért is olyan furcsa ez a szinódus, hogy mik a feszültségek, és hogy miért  számít (sajnos) jó hírnek az, ha a szinódusi atyák szembeszállnak a szinódus szervezőivel.

A tegnapi nap híre egyrészt az, hogy megszületett a végső vitairat, és szavazás alapján a végső jelentés is, a Relatio Synodi.

A végső vitairat a kiscsoportos korrekciók alapján már nem tartalmaz a katolikus hittel össze nem egyeztethető véleményeket. Rendkívüli módon, az atyák minden egyes bekezdésről külön szavaztak, és a korábban botrányt okozó homoszexualitással és az újraházasodottak áldozásával kapcsolatos paragrafusok átdolgozás után sem kerültek bele a végső jelentésbe. 

A záró jelentés a Szentírásra alapoz és a hagyományból is merít, valamint prominens helyen tárgyalja a rendezett állapotú katolikus családok értékeit és megköszöni nekik az áldozatos példamutatást.

A jelentés üzenete bizonyos pro-life és katolikus családvédő egyesületek szerint továbbra sem elég határozott ahhoz, hogy helyrehozza a félidős jelentés által okozott károkat.
Pope Francis talks to prelates as he arrives at the morning session of a two-week synod on family issues at the Vatican, 18 October 2014

Ferenc pápa szólt!

Szintén rendhagyó módon a sajtótájékoztatón Ferenc pápa záró beszéde is nyilvánosságra lett hozva. (Úgy látszik a transzparenciát követelő sajtó hangja elérte a vatikáni füleket). A beszéd figyelemreméltó abban, hogy a pápa kiemeli az Egyház hagyományát és tévedhetetlenségét, amennyiben az karizmái szerint dolgozik és hoz döntést. A pápa magáról, mint Isten szolgálóinak a szolgálójáról beszélt, akinek minden személyes elgondolását félre kell tennie, noha Krisztus akaratából a pápa minden hívő tanítója, és nála van a teljes és legfelsőbb hatalom az Egyházban.

A pápa ellentétpárokban beszélt a „tradicionalisták” és „a liberálisok - progresszívak” kísértéseiről is, hangsúlyozván azt, amit már korábban is mondott: ti., hogy nem lehet a törvényben megkövülni, hanem irgalommal keresni kell a módot arra,hogy szeretetben elvezessünk másokat Isten és a törvény szeretetére; hagyni kell, hogy Isten meglepjen minket!
De a pápa ezúttal azt is kiemelte, hogy a szinódusi atyák kísértései között ott volt a „romboló jótékonyság” is, azoknál, akik előbb kötöznék be a sebet, mintsem hogy ellátták volna azt, akik leszednék Jézust a keresztről, hogy az emberek kedvében járjanak, akik tulajdonosként és nem szolgálóként tekintenek a „depositum fidei”-re, a katolikus hit letéteményére.

Hogyan tovább?

A szinódus hozadéka most egy éven keresztül téma lesz a felkészülés jegyében a 2015-ös család szinódusra, melyet már egy valóban végső testületi javaslat és egy pápai buzdítás is követ majd. Mit tehetünk addig is? Mindenekelőtt imádkozzunk az Egyházért, a papjainkért, a püspökeinkért és a szentatyáért. Informálódjunk alaposan, és utána, ha fontosnak érezzük, jogunk van (canon 212) felkeresni a püspökünket a kérdéseinkkel és aggodalmainkkal.    

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ! 

2014. október 16., csütörtök

Erdő bíboros a nap hőse?

Nem szeretem az aktualitásokat, de most mégis fontos írni róla:

Ferenc pápa családszinódusa ezúttal egy pozitív botránnyal örvendeztetett meg minket.
Nem rég zárultak le a szinódus második szakaszát képező kiscsoportos megbeszélések (Circuli Minores), melyeknek írásos konklúzióit egy mai, váratlan bejelentés értelmében a szervezők visszatartották volna a nyilvánosságtól. A bíborosok kollektív véleményének eltitkolása, azt a célt szolgálhatta volna, hogy a szinódusi testületet és a nyilvánosságot is kész tények elé állítsák a végső dokumentummal. A botrányos félidős  Vita utáni jelentést is sebtében publikálták: a sajtó előbb látta a bíborosok által át sem tekintett félidős jelentést, mint maga a testület. 

Mindez azért jelentős, mert a félidős jelentéssel a bíborosok túlnyomó többsége nem értett egyet, nem ismerték el, mint a testület véleményét, sőt olyan gondolatokat is felfedeztek benne, amelyekről szó sem esett a vita alatt.
A kiscsoportok ennek megfelelően alaposan megkritizálják a nem őket képviselő jelentést. Egy gyöngyszem a B angol nyelvű csoporttól: "[...] ha egy fiatal elolvassa a [félidős] jelentést, az leginkább elveszi a kedvét a keresztény házasságra való vállalkozástól".

De hogyhogy mégis lehet tudni, mi van a kiscsoportok dokumentumaiban???
Nos azért, mert Erdő bíboros (mások szerint Pell bíboros) magukhoz ragadták a szót, és követelték, hogy amennyiben a Vita utáni jelentés nyilvános lett, akkor a kiscsoportok dokumentumai is legyenek azok.

Baldisseri bíboros (a képen) megismételte a döntést, miszerint a dokumentumok titkosak maradnak. De ekkor már késő volt. Egymás követték a felszólalók, és kikérték maguknak a szinódus körüli manipulációt. Végül a sajtóért felelős Lombardi sajtószóvivő helyben hagyta a szinódus transzparenciára törekvő akaratát.

Köszönjük bíboros urak, hogy a sarkukra álltak!

A csalódott "főszervező"
 

Burke bíboros a szinódusról – Az Igazság szolgálói vagyunk!



A nyílt párbeszéd nevében, ahogy Ferenc pápa kérte:

 
Sajnálatos módon a szinódus bizonyos eseményei indokolttá teszik, hogy az Egyház tanításához hű bíborosok külön interjúkban adjanak hangot súlyos aggodalmaiknak és erős kritikájuknak. Burke bíboros nincs egyedül, de erről majd később. Az alábbi interjú október 10-én készült, a botrányos 13-i Vita utáni jelentés közlése előtt. Erről is majd később. Aki teheti és ért angolul, hallgassa meg Burke bíborost, aki a szelíd, de határozott pásztorként szól a történésekről.   
  

 
Az interjú tömörített vázlata: 

Volt némi tétovázás önökben, amikor Kasper bíboros februári megnyilvánulásaival ellentétben készültek állást foglalni egy könyv formájában (Megmaradni Krisztus igazságában címmel), azért mert a pápa dicsérte Kasper bíboros gondolatait?

Nem, mivel az, amit Kasper bíboros mondott egy lejtőn indítana el minket, hiszen a véleménye ellentétben áll az Úr szavaival, ellentétes az evangéliummal. Sokan voltak, akik határozottan felszólaltak ellene.


Ki támogatja Kasper bíboros álláspontját?

Nem igazán tudom, én úgy érzem, hogy a sajtó adja alá a lovat. Kasper bíboros sokat utazott és beszélt, hogy népszerűsítse az álláspontját. 

Kasper bíboros elég világosan kijelentette, hogy az az ellenállás, amelynek ön is része, semmi más, mint politika, és hogy, idézem: „Ezt a politikában szokták így csinálni, nem az Egyházban”. Meg van lepve a szervezett ellenállástól (az öt bíboros által írt, fent említett könyvre utalva).

Az Igazság szolgálói vagyunk. Ez nem politika. A könyv nem polemizál, nem egy ideológiát szolgál. … A cím Szent II. János Pál Familiaris Consortio c. enciklikájából van: Megmaradni Krisztus igazságában. Amikor Kasper bíboros előadta az ötleteit, reakciókat kért, mi meg összeültünk, és válaszoltunk neki. A könyv nagyon tudományos, mindenre kitér a témában, és semmi mással nem foglalkozik, mint a katolikus tanítással. Nem is értem, hogyan vádaskodhat azzal, hogy ez politika, vagy összeesküvés. …


Rátérnék néhány konkrétumra az ön esszéjéből. A pápa maga is lebegtette egy második „házasság” lehetőségét. Az ortodox egyház gyakorlatáról beszélt, hogy ők adnak még egy esélyt. Mik az Ön gondolatai erről? Ez egy járható út?

Az Úr szavai erről, amikor a farizeusok megkérdezték,mivel Mózes megengedte a válást, az hogy „ kezdetben nem így volt”, arra utalván, hogy a házasság felbonthatatlan a természeti törvény szerint. „Aki elhagyja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el”. Ez az üzenet annyira világos volt, hogy az apostolok utána azt mondták, „akkor jobb meg sem házasodni”, mire Jézus emlékeztette őket, hogy azoknak, akiket házasságra hívott meg az Úr, a kegyelmet is megadja.

Ha házas vagyok, akkor számomra nem lehetséges mással is összeházasodni, hiszen a házasság felbonthatatlan és egy életre szól. „Adni még egy esélyt” – nem is tudom, ez mit jelenthet. Mire? Nincs értelme. Amíg házas vagyok, addig a hivatásom az, hogy életem végéig hűséges legyek. Ők meg második esélyről beszélnek…

Nagyon érdekes, hogy az ortodoxok közül semelyik vezető nem jött elő azzal, hogy gratuláljon Kasper bíborosnak a véleményéért. … Ez nem olyan fantasztikus ötlet, mint amilyennek beállítják.


Amikor Jézust idézte az imént, szinte hallottam Kasper bíboros szavait, ahogy az egyik interjújában kijelentette: „Nem lehet egy szakaszt kiragadni a Bibliából és abból mindent levezetni. Az Egyház gyakorlata változhat. Szerintem itt teológiai fundamentalizmussal állunk szemben, és ez nem katolikus”. Az ön válasza?

Ha nem vesszük komolyan az Úr minden szavát, akkor nem tudom többé, kik is vagyunk mi. Biztos, hogy nem az Úr misztikus teste többé. Másodszor szembeállítani a pasztorális gyakorlatot a doktrína [tanítás] igazságával, na ez az ami nem katolikus. Minden gyakorlat valamely hitigazságot vagy szent valóságot szolgál. Őrzi azt, vagy felmutatja. Ezért olyan az egyház gyakorlata, amilyen. Ha ragaszkodni a házasság felbonthatatlanságának igazságához fundamentalista dolog, akkor boldogan vállalom, hogy fundamentalista vagyok.

Kasper egy irgalmas megoldást javasol: „Elvált és újraházasodott emberek keressenek egy jó papot, aki kíséri őket az úton, és ha ez a második polgári házasság szilárd, akkor az útmutatás időszaka lezárulhat egy szentgyónással és szentáldozással”. Mi a baj az irgalmas javaslattal?

A baj az irgalmas javaslattal az, hogy figyelmen kívül hagyja az igazságot. Én is kísérem elvált újraházasodott párok életét, ahol nem volt lehetséges kilépni az új kapcsolatból, mondjuk gyerekek miatt, és segítettem nekik tiszteletben tartani a korábbról meglévő házasság valóságát, és szűziesen élni az új kapcsolatban. Ez a cél végső soron. Mi értelme volna azt hazudni nekik, hogy őket nem köti a korábbi házasság hűsége?

Az irgalmas javaslat az, hogy egy gyónás és áldozás után rendben van a második házasság. De mit árul ez el a korábbi házasságról? És mi a státusza a második házasságnak, amiről Kasper bíboros is azt mondja, hogy „elfogadhatatlan, de mégis meg kell engednünk”?

Sokszor eszembe jutott már ezzel a témával kapcsolatban, hogy legalább az önellentmondások kerülésében egyet kéne értenünk… A második akkor most házasság vagy nem? Nem lehet házasság is meg nem is. És önnek is jó a kérdése: Kasper bíbroso az egyik félre koncentrál, de ezt a felet egy házastárs és gyerekek is köthetik. Mit árul ez el nekik, vagy az őket egy családként ismerőknek? Azt hogy az Egyház igazából nem törődik a házasság felbonthatatlanságával. Igen, tanítja a házasság felbonthatatlanságát, de amikor úgy adódik, akkor ellentétesen lehet cselekedni. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. És nem jó az illetőnek sem, ha adunk egy kiutat, vagy egy második esélyt, vagy nevezd, ahogy akarod, mert az üdvösséghez vezető út az ő számára ebben a tragikus helyzetben az, ha hű marad.


Néhány szót, hogyan megy ez az érvénytelenítés, vagy helyesen, az érvénytelenség kimondása?

Igen, semmit nem érvénytelenítünk abban az értelemben, hogy volt egy házasság és azt megszüntetjük. Az érvénytelenséget abban az esetben mondjuk ki, ha biztosak vagyunk abban, hogy eleve nem is volt házasság.


Nos Kasper bíboros ezt egy „kánonjogi konstrukciónak” nevezte, „ami nem más, mint a katolikus válás”. Szerinte ez őszintétlen.

Ez nagyon bántó, mert ez az eljárás évszázadok alatt kristályosodott ki, tiszteletben tartja a házasság igazságait, nagyon összetett, szép eljárás… Békét hoz, mert igazságos és az emberek megértik.

Igaza van a bíborosnak abban, hogy az eljárás nem isteni törvény, de végső soron mégis téved, mert az viszont isteni törvény, hogy az egyháznak legyen egy megbízható eljárása arra, hogy magabiztosan tudja semmisnek nyilvánítani a valóban nem létező házasságokat, és mindezt a házasság védelmében. 

És az igazságot is védi ez.

Természetesen. Most arról beszélnek, hogy majd az újraházasodott ember elmegy a plébánosához. De melyik pap venné magára egy ilyen döntés terhét? Jó lelkiismerettel egy sem. …

A jelenlegi eljárásban kötelező másodfokon is megvizsgálni az ügyet, és ez azért nagyon fontos, mert így mehetünk biztosra, illetve az első fokon ítélőknek vigasztaló lehet, hogy a másodfok ellenőrzi a munkájukat. … 

Szóval egy gyorsított eljárás rossz ötlet volna?

Nagyon veszélyes. Amikor házasságokról van szó, akkor nem érhetjük be a közepes bizonyossággal. Teljes biztossággal kell látni, hogy van-e érvényes házasság. A procedúra komplex, valóban. Épp annyira komplex, mint a helyzetek, amik elvezetnek egy házasság zátonyra futásáig. 


Fontos még elmondani azt is, hogy ha baj van [érvényes házasságot mondanak ki érvénytelennek, vagy valaki számára nem elérhető a lehetőség, hogy kivizsgálják az ügyét], akkor a baj nem magával az eljárással van, hanem az emberekkel, akik lefolytatják azt. Ezért kell jó kánonjogászokat képezni. És sok helyen remekül működik a bíróság.

Beszéljen nekem a szinódusról. Kasper bíboros elég egyértelműen a nyitás, a tabuk ledöntésének idejéről beszélt. Zavaró ez  vagy ahogy a média ezt prezentálja?


XVI. Benedek beszélt arról, hogy a II. Vatikáni Zsinatnak is két interpretációja lehetséges, az egyik a kétezer éves apostoli hagyomány kontextusában történik, a másik szakít ezzel. Ez utóbbi nem katolikus, mert az Egyház egy organizmus. Ezen a szinóduson egyszerűen nem szabad előszedni olyan kérdéseket, amelyeket már megfelelő módon megtárgyaltunk, és végleg lezártunk. A meglévő tanításokat újra felmutathatjuk, de nem lehetséges – és remélem nem ez lesz a vége -, hogy újratárgyaljuk a fogamzásgátlás kérdését például a Humanae Vitae enciklika után, mely az Egyház változatlan tanítását rögzíti. Ugyanígy az emberi szexualitás terén, hogy újra tárgyaljunk természetükből fakadóan rossz cselekedeteket, mint például a szexuális kapcsolat azonos neműek között. Remélem, hogy ezek fel se jönnek [hát, feljöttek… ford. megjegyzése].

Pedig ezekről beszélnek: meleg családok, szivárvány családok, fél és másfél családok…

A szinódusnak a családról kell beszélnie, ahogy Isten megalkotta azt, és ha a szinódus ezt erősíti, akkor segíthet azoknak a családoknak, amelyek nem igazak, bűnben vannak. Ekkor fogják ők meglátni a reményt, amire szükségük van. Ha két egynemű ember férjként és feleségként él együtt az mindig és mindenütt rossz, önmagában rossz. Nem építhetjük ezt be a család felfogásunkba. A házasság igazságát kell felmutatnunk, mely megtérésre hív. Nem is tudom mi az a szivárvány család.    
….



Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ! 

 

2014. október 11., szombat

Bakancslista abortusz helyett

Jenna Haley három hónapos terhes volt, amikor gyermekét halálos betegséggel diagnosztizálták. Ezt a betegséget úgy hívják szakszóval, hogy anencephaly, ami azt jelenti, hogy mindössze az agytörzs fejlődik ki. A babák általában születés után nem sokkal meghalnak, hiszen életképtelenek. Persze csak ha hagyják őket megszületni...

Jenna és férje, Dan, nem engedtek az orvosok és a közvélemény nyomásának, és nem ölték meg gyermeküket, hanem ehhelyett igyekeztek minél több éményt szerezni neki - és maguknak, vele együtt, a megadatott időben.

Az idejüket nem vesztegették: bakancslistát készítettek a még meg nem született gyermekük számára. Például állatkertet, koncerteket, és baseball meccset látogattak a babával együtt.

A gyermeket Shane névre keresztelték, és Shane nem sokkal ezután el is távozott az élők közül.






Apja azt üzeni a világnak, hogy "minden emberi élet értékes, és minden napot teljesen meg kell élni".



Their son is due October 12 and the couple have been so busy they completed the list September 8

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ! 

 

 

2014. október 9., csütörtök

Miért fogadjuk el az Ószövetséget?

Miért fogadjuk el az Ószövetséget???
Miért ne fogadnánk el!!!

Legtöbbek számára a kérdés fel se merült talán, hiszen azt hitet tanulták, amely alapjául az Új- és az Ószövetség egyaránt szolgálnak. Ez az Egyház álláspontja.

Azonban a kérdés mégis aktuális, hiszen neves ateistáktól és a kereszténység perifériáin lévőktől azt hallhatjuk, hogy az Ószövetség Istene gonosz volt, bosszúálló, kegyetlen, embergyűlölő, önkényes, diszkriminatív, stb... Attól függően, hogy a kritika kitől érkezik, különféle dolgokat emelnek ki az ószövetségi istenkép ellen, és így maga az Ószövetség ellen is.


Az ateisták ez alapján az egész kereszténységet elvetik. Az így gondolkodó "keresztények" (a perifériáról) viszont csak az Ószövetséget vetnék el (legalább részben), de az Újszövetség saját szájuk íze szerint való "édes Jézusát" azért megtartanák.

Itt az ateistákkal nem foglalkozom, nem az egész kereszténységet akarom megvédeni, pusztán az Ószövetséget szeretném validálni azok számára, akik az Újszövetségben amúgy hisznek.

Ha valaki nem érti miről is van konkrétan szó, és azt kérdezi, mégis mi alapján lehet (persze félreértésből, de mégis, mi alapján lehetséges?) Istent gonosznak nevezni?, nos ő nem ismeri eléggé az Bibliát. Isten embert öl az Ószövetségben (egyébként az Újszövetségben is), Isten megparancsolja a zsidóknak a kánaánita nép kiirtását (népirtás, mondhatnánk), Isten megkeményíti a fáraó szívét majd csapásokkal bünteti, Isten véres állatáldozatokat vár, Isten diszkriminál a népek, törzsek, nemek és személyek között. Egyszóval az ószövetségi Isten jósága és az újszövetségi Jézussal való összeegyeztethetősége ezen szakaszok alapján nem triviális (ellentétben azzal, amit esetleg a hittanórákon tanultunk).

Ha azzal kezdjük, hogy részleteiben próbáljuk meg feloldani a feszültséget, és egyenként kezdjük kibékíteni az ószövetségi szakaszokat a keresztények jóságos Istenével, akkor magyarázkodásnak fog hatni, amit csinálunk. Mintha vak hittel, mindenáron ahhoz ragaszkodnánk, hogy a nyilvánvaló (-nak tűnő) isteni gonoszság, nem is gonoszság valójában. A részletekkel foglalkozni kell természetesen, de előbb egy általános alapra kell helyezni a magyarázatainkat: előbb meg kell mutatnunk, hogy a jóhiszeműség indokolt a nehéz ószövetségi részekkel szemben is.



Ez az alap, mi lenne más, mint Jézus. Az a Jézus, a kit az Újszövetségből ismerünk és elfogadunk, ha keresztények vagyunk. Jézus az egyetlen és fő oka annak, hogy a keresztények elfogadják az Ószövetséget sugalmazottnak és isteni kinyilatkoztatásnak tekintik mindenestül (a nehéz szakaszokkal együtt). 

Miért? Hogyan következik Jézusból az Ószövetség elfogadása? A kettő ellentétben állni látszik...

Azért következik, egész egyszerűen, mert Jézus (akit, mint keresztények, tévedhetetlen Istennek hiszünk) elfogadta az Ószövetséget az Úszövetség tanúsága szerint. Jézus idézett az Ószövetségből, alapnak tekintette, számon kérte a zsidókon, hogy nem ismerik kellőképpen.  

Jézus tekintélyének, és az Újszövetségnek hiszünk, ha az Ószövetséget elfogadjuk kinyilatkoztatásként az egy igaz Istenről. Jézus azt mondta: Én és az Atya egy vagyunk. Jézus és az ószövetségi Isten egy. Az édes Jézus és harcos Jahve egy és ugyanaz az Isten.

Ha az Ószövetséget már Jézus személyén keresztül látjuk, akkor elkezdhetjük a nehéz szakaszok magyarázatát. Addig nem.

Ha Jézussal együtt megyünk bele ebbe a magyarázat keresésbe két dolog fog történni velünk. Egyrészt meg fogjuk érteni, hogy Isten sohasem gonosz (noha erős), sohasem igazságtsalan (noha isteni jogait gyakorolja), sohasem önkényes (noha bölcsen alakítja a történéseket). Másrészt valóban át fog alakulni, ki fog egészülni az istenképünk, és a hittanórák "édes Jézusa" helyett elkezdjük megismerni a mindenség Istenét, aki áldozatos szeretettel harcol értünk, és akivel kapcsolatban épp az lenne a felfoghatatlan, ha fel tudnánk fogni - az lenne a megrázó, ha ő nem lenne megrázó.