2015. április 27., hétfő

10 dolog a gyónásról, amit mindenkinek tudnia kéne

Megdöbbentő, hogy milyen kevés katolikus él a gyónás szentségével – vajon miért? Talán azért veszett ki a szokás, mert korábbi generációknak kötelezővé tették gyerekként a hétről-hétre való gyónást anélkül, hogy elmagyarázták volna a gyógyító erőt, ami benne rejlik. Ők aztán felnőttként abbahagyták a szentség gyakorlását, és gyermekeiket sem buzdították. Az erőltetés helyett sokkal fontosabb lenne érteni, és szívből megszeretni a kiengesztelődésnek ezt a gyönyörű formáját Istennel.

1) A gyónási titok abszolút. A pap nem csak mással nem oszthatja meg a gyónási titkaidat, hanem veled sem beszélhet róla a gyónáson kívül (ha csak te magad nem hozod fel gyónáson kívül is). A pap arról sem beszélhet, hogy ki volt gyónni és ki nem. Anyukák, ne kérdezgessétek a paptól, hogy a fiacskátok mikor volt utoljára gyónni, vagy volt-e egyáltalán! Nem fogja elárulni.

2) A feloldozás objektív. Amikor a pap kiejti a feloldozás szavait, a bűneid meg vannak bocsátva. Ez egy tény és ez nem múlik az érzéseiden – hogy megbocsátva érzed-e őket, vagy sem. Ha maradnak bűntudatos vagy szégyenkezős érzések, ezekről is beszélhetsz a papoddal. Én mindig azt javasolom, hogy a mise felajánlási részében ajánljuk fel a rossz érzéseinket Istennek, és kérjük, hogy vegye őket el tőlünk. Isten segíteni fog az érzések feldolgozásában, ám önmagában az a tudat is, hogy a feloldozás objektíven rendezi az ügyeinket Istennel, felszabadító. 

3) Jézus bocsát meg neked a papon keresztül. Az Egyház Jézus teste, és ebből következik, hogy az Egyház Jézus tevékenységét folytatja. Ő megbocsátotta a bűnöket és hatalmat adott az apostolainak, hogy ugyanígy tegyenek az ő nevében. A pap a szentelésekor kapja meg ezt a hatalmat az apostolok utódain, a püspökökön keresztül. Amikor a pap feloldoz, Jézusnak ezzel a kétezer éves ajándékával él, amelyet az Egyháznak adott. Élj vele te is, fogadd el a bűnbocsánat ajándékát!

4) A jó lelkiismeretvizsgálat követelmény. A jó gyónáshoz jó lelkiismeretvizsgálaton keresztül vezet az út. Emlékezz, hogy nem mindig azok a legsúlyosabb bűnök, amelyeket a legjobban szégyellsz, vagy amelyektől a legjobban tartasz. A bűntudat és a szégyenérzet nem a legjobb tanácsadók a lelkiismeretvizsgálathoz. Használj felnőtteknek szóló lelki tükröt (például ez jó)!

5) A saját bűneidet gyónd meg, ne másokét. A saját dolgoddal törődj! Nem azért jöttél, hogy a papnak a férjed bűneiről beszélj… Nem is azért, hogy a saját jóságodról beszámolj… Még csak nem is azért, hogy a bocsánatos bűneidet ecseteld hosszan. Ha ilyenekkel van tele a gyónásod, kérd a papod segítségét, hogy a legközelebbire jobban felkészülhess. Nem fogja visszautasítani a kérésedet!

6) Imádkozz a gyónásod előtt. Ahogy sorban állsz, kérd a Szentlelket, hogy juttasson eszedbe minden bűnt, amiért még bocsánatot kell kérned. Csodálatos, hogy az Úr miként képes megnyitni az emlékezetet és a felszínre hozni elfelejtett bűnöket, amikkel még el kell számolnod.

7) A gyónás az emlékeidet is gyógyítja. Ha rossz dolgok történtek a múltadban és sebeket hordozol magadban, nos, mások bűneit nem gyónhatod meg, de a saját reakcióidat azokra igen. Ha valaki megsértett és bűnt követett el ellened, kérhetsz azért bocsánatot, hogy ezt te nem tudod megbocsátani neki. Meggyónhatod a negatív reakcióidat a történtekkel kapcsolatban, és ezzel együtt fel is szabadulhatsz, meg is gyógyulhatsz a fájó emlékekből.

8) A gyónás egészséges. A hitüket gyakorló katolikusoknak kevesebb szükségük van pszichológusra, kevesebb mentális és érzelmi zavarral küzdenek. Véleményem szerint ez azért lehet, mert a gyónás gyakorlata segít nekünk felelősséget vállalni a rossz dolgokért. A gyónás Jézus Krisztus gyógyító erejét hozza az életünkbe a lehető legegészségesebb, legtermészetesebb módon. A problémák egy része megelőzhető ezáltal, míg a továbbra is beálló bűnök mellékhatásai enyhíthetőek.

9) A gyónás megerősít afelől, hogy egy erkölcsös univerzumban élünk. A társadalmunkban, ahol mindenki a „maga igazságát” követi, ahol az erkölcsi relativizmus az uralkodó eszme, szükségünk van emlékeztetőkre, hogy a világot Isten teremtette világos szabályokkal együtt, melyek kiteljesedésre és vibráló lelki életre vezetnek bennünket. A gyónás segít az életünket eme elveknek megfelelően berendezni.

10) A gyónás az, ahol „a szívedbe fogadod Jézust”. Protestánsok hangoztatják főleg a „Jézussal való személyes kapcsolat” fontosságát. Az, hogy a katolikusok ezzel miért foglalkoznak kevesebbet, számomra is egy fájó kérdés. Ugyanis a gyónás az, ahol kialakítod, megújítod és ápolod a „személyes kapcsolatodat Jézussal”. A gyónás négyszemközti beszélgetés vele. Protestáns imatalálkozókon felszólítják a tagokat, hogy jöjjenek ki, és mondják el a „bűnösök imáját”. Ők ekkor vallják meg a bűneiket, és fogadják a szívükbe Jézust. A katolikusok ezt a gyónásban teszik meg. Gondold végig, hogy ugyanaz a dolog megy végbe emberi oldalról, csak nekünk érvényesen felszentelt pap adja a feloldozást.
Ha egy protestáns valaha megkérdezi tőled, hogy „téged megváltott-e Jézus” vagy hogy „befogadtad-e Jézust a szívedbe”, mondd azt neki, hogy „naná”! Mondd azt neki, hogy „Megbántad a bűneidet, és elfogadtad Jézus kegyelmét, sőt: a bűneidtől valaki olyan oldozott fel, akit Jézus személyesen jelölt ki, és hatalmazott fel erre a feladatra itt a földön”.
Aztán kérdezd meg barátodat, hogy ezt ő is elmondhatja-e magáról?
 
Forrás: http://www.patheos.com/blogs/standingonmyhead/2015/04/ten-things-every-catholic-should-know-about-confession.html
 
Vonatkozó bejegyzések:

2015. április 15., szerda

„Ki vagyok én, hogy megítéljem?” A pápa?

 „Ki vagyok én, hogy megítéljem?” – mondta a homoszexualitás kontextusában a pápa egy repülőn adott interjúban. Széles körben ezt úgy értelmezték, hogy Ferenc pápa legalábbis nyitott a homoszexuális kapcsolatok valamilyen szintű elfogadására, és ennyiben az ő pápasága szakítás a kétezer évnyi katolikus begyöpösödöttséggel.

Akiket igazán érdekelt, hogy Ferenc pápa mire is gondolhatott, annak idején is kideríthették a szövegkörnyezetből. A pápa olyan homoszexuális emberekről beszélt, akik életszentségre törekednek, ráadásul papokról! Vagyis Ferenc pápa egyszerűen megismételte a hagyományos katolikus tanítást arról, hogy a homoszexualitás nem bűn önmagában, és nem akadálya annak, hogy egy illető Isten kedvében járjon, vagyis: hogy szent legyen. A homoszexuális aktus (mintahogy a házasságon kívüli szexuális aktus is) viszont továbbra is bűnnek számít minden Jézus tanításához hű kereszény felekezetben, és ennek megváltoztatásáról semmit nem mondott Ferenc pápa.
A sajtó persze a szövegkörnyezettől függetlenül agyba-főbe idézgette az a "ki vagyok én, hogy megítéljem"-et és elég sikeresen szivárványos képet festettek a Szentatyáról. Ezért lehet megdöbbentő sokak számára, ami most történt, noha nyilván nem fog nagy sajtó visszhangot kapni a hír, hogy a Vatikán nem fogadta el 2015-ben sem Franciaország nyíltan homoszexuális nagykövetjelöltjét, mint ahogy 2007-ben sem. Bennfentes források szerint a végső döntést maga Ferenc pápa hozta meg, és az visszautasítás indoka nem egyéb, mint a nagykövetjelölt nyíltan vállalt homoszexualitása volt.

Ferenc pápa tehát mégis ítélkezett.
Arról, hogy szabad-e keresztényeknek ítélkezni, itt olvashatsz.

2015. április 10., péntek

Egy nő véleménye

"A semmittevésnél is ártalmasabb, ha keresztények úgy hirdetik a felebaráti szeretetet, hogy közben nem hajlandóak felvállalni a keresztény teológia alapjait. Hazugság azt mondani, hogy a dogma nem számít; nagyon is számít. Félrevezetés meghagyni embereket abban a hitben, hogy a kereszténység csak egy érzület; ellenkezőleg: kötelességünk kiállni azért, hogy a kereszténység elsősorban az univerzum egy racionális magyarázata. Nem szabad a kereszténységet úgy kínálni, mintha az ideálok ihlette, egyszerű és megnyugtató volna, mikor a valóságban ezekkel ellentétben a kereszténység egy kemény, kihívásokkal teli és komplex tanítás, mely egy drámaian megalkuvás nélküli realizmusból fakad. Továbbá butaság azt feltételezni, hogy mindenki elég jól tudja, mi is a kereszténység, és mindenkinek csak egy kis bátorításra van mindössze szüksége, hogy gyakorolja is. A brutális igazság az, hogy ebben a keresztény országban százból egy ember sem tudja, hogy az Egyház pontosan mit tanít Istenről, az emberről, a társadalomról, vagy Jézus Krisztus személyéről..."

Dorothy L. Sayers 1949 "Creed or Chaos?"

http://www.catholicworldreport.com/Blog/3779/clueless_protesters_in_san_francisco_prove_archbishop_cordileones_point.aspx

2015. április 7., kedd

Isten mindennél szelídebb és gyöngédebb

Megkértek, hogy írjak Isten szelídségéről. Azt is megkérdezték, erről miért nem szoktam írni, és miért Isten erejét, és igazságosságát hangsúlyozom?

Miért az erős és király Istenről szoktam írni? Három gondolat jut eszembe:

1)      Én erre vagyok fogékony, nekem ez tetszik, erre van szükségem, ezt értem legjobban Istenből – aki természetesen több mint amilyennek én felfogom (de nem kevesebb), például szelíd is! –, és mindenki csak arról tud írni, amit valamennyire ért.

2)      Azt tapasztalom, hogy erre másoknak is nagy szüksége van. Erre van igény. Isten jósága, vagy szelídsége kevésbé kérdéses az emberekben, mint Isten létezésének az igazsága és ennek a ténynek (mondhatnánk, a végső Ténynek) a mindent elsöprő jelentősége. A probléma persze úgy mutatkozik meg sokak elillanó hitével kapcsolatban, hogy azt érzik, Isten nem szereti őket, vagy nem figyel rájuk, élménytelen lelki sivatagban érzik magukat, és ezért inkább nem hisznek már benne egy idő után. Ilyen esetekben, noha az illető úgy fogalmaz „hol volt Isten szeretete”, a helyzet az, hogy eleve nem is hitt Isten létezésében, vagy nem eléggé ahhoz, hogy kitartson a megpróbáltatás idején. Az ilyen helyzetben lévő emberen szerintem nem Isten szeretetének a bizonygatása segít (én is voltam ilyen helyzetben), hanem Isten igazságainak a megalapozása, melyekről aztán szükségszerűen kiderül, hogy életet fakasztanak bennünk és békét hoznak. Más szóval csak igazságban lehet útra kelni a szeretet Istene felé.

3)      Senki nem kérte eddig, hogy Isten szelídségéről beszéljek, de most kérték, ezért megteszem J.

Egyik kedvenc ádventi énekemben ezt halljuk Istenről, Jézusról:

Ó jöjj, ó jöjj el bölcsesség, ó egyszülött, kit áld az ég,
Te gyöngédség és őserő, amit tudnunk kell, tárd elő.

A kiemelt rész arra mutat rá egyrészt, hogy igen, Isten valóban szelíd, sőt gyöngéd. Másrészt azonban összefüggésbe is helyezi a gyöngédséget. Mi ez az összefüggés?

A gyöngédség/szelídség csak és kizárólag az erő vonatkozásában értelmezhetőek. Azt, aki azért nem lép fel erővel sosem, mert nem tud, azt nem szelídnek és nem gyöngédnek nevezzük, hanem egyszerűen gyöngének. A szelídség akkor mutatkozik meg, amikor az, aki erős, lemond az erejéről: ez a szelídség definíciója. A szelídség mértéke pedig arányos az erő nagyságával, amiről lemondás történik. Egy oroszlánt lehet szelídnek nevezni, egy éti csigát nem. Egy oroszlán szelídsége sokkal lenyűgözőbb, ha hozzád dörgölődzik és megnyal, mint egy cicáé, ha ugyanezt csinálja. 


A szelídség és gyöngédség tulajdonképpen föltételezik az erőt. Az erő képesség, Istenben pedig az erő maximuma van, ezért a szelídség maximuma is őbenne tapasztalható meg. Erre adott bizonyságot Jézus földi működésében és kereszthalálában, és ez a végtelenül erős, ámde szelíd Isten lesz minden örömünk forrása a mennyben. Micsoda Istenünk van!

Ha nem az erő összefüggésében értelmezzük a szelídséget, akkor torz következtetésekre juthatunk. Túlhangsúlyozhatjuk Isten szelídségét, miközben az erejét akár el is vitathatjuk. Könnyen olyan istenkép alakulhat ki bennünk, mintha Isten csak szelíd lenne, de nem erős; mintha Isten csak „szerető és megbocsátó” lenne, de nem igazságos. Kialakulhat egy olyan felfogás, miszerint Isten, mint egy megbocsátó-automata, nem is tehet mást, minthogy megbocsát, még akkor is, ha az ember nem bánja a bűnét. (A minap is hallottam ilyen véleményt). A következménye ennek a gondolkodásnak végül a Biblia kimagyarázásához vezet: a pokol és az ítélet kicenzúrázásához, vagyis Jézus cenzúrázásához.

A „csak szelíd Isten” nem tartható keresztény álláspont, ezért tartom fontosnak, hogy Jézus szelídségét a mindenhatósága és igazságossága fényében értékeljük. És ha ezt tesszük, akkor igenis megállapíthatjuk, hogy Isten minden teremtményénél szelídebb és gyöngédebb.

Végül még egy jó tanács, ami nekem nagyon bejött: ha már tudjuk, hogy Isten szelíd és megbocsátó is, miközben igazságos és számonkérő is, tanuljuk meg emberileg megfelelően megközelíteni ezeket a tulajdonságait. Arra gondolok, hogy a kísértés órájában ne Isten szelídségére és megbocsátására gondoljunk, mert az nem a bűnt fontolgató vagy a bűnben lubickolóknak szól, hanem a bűnt bánóknak. Viszont a letörtség és bűnbánat idején, amikor magunkat semmire nem tartjuk, merjünk bízni a „szelíd és alázatos szívű” Istenünkben, és ne féljünk visszamenni hozzá századszorra se. A különbség nem pusztán ég és föld, hanem menny és pokol aközött, hogy Isten szelíd szeretete minket bűnbánatra vagy épp bűnre bátorít-e. Mert sajnos képesek vagyunk minden jót eltorzítani és még a Mindenható szelídségével is képesek vagyunk visszaélni; a Sátán korunkban ezt a konkrét visszaélést népbetegséggé fejlesztette a magukat vallásos embernek tartók körében.

Én ezt így látom, és ezért gondolom, hogy Isten szelídségét sem lehet körültekintés nélkül emlegetni. Mindezek mellett Isten valóban szelíd, és ez nagyon jó hír! J


Hogyan tovább?
Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ!
 

2015. április 3., péntek

„Miért böjtölsz?” – Ezt válaszold!

Mi az alap? „Miért böjtölsz”? „Azért mert a böjt szükséges és normális”. Ne engedd, hogy a beszélgetés alapja kimondatlanul is az a materialista alapfeltevés legyen, hogy minden, ami ösztönökkel vagy praktikus emberi szempontokkal nem igazolható, az merő furcsaság, hóbort, nem normális dolog, és az illetőt, aki csinálja, cirkuszban kellene mutogatni. Hívd fel arra a figyelmet, hogy amióta ember az ember, a vallás az élete része, és hogy minden vallási kultúrában van hagyománya a lemondásnak és áldozathozatalnak, vagyis a böjtnek. Ez az emberi alap, amitől eltávolodott a modern szekuláris materializmus.

Mi értelme a böjtnek? Attól függetlenül, hogy a böjt normális és nem furcsaság, természetesen meg lehet magyarázni, logikus összefüggésekbe lehet helyezni. Ha a vallásos embernek van igaza abban, hogy az egy valóságnak része a természetfeletti is, akkor az a logikus emberi viselkedés, ami ezt a komplex valóságot veszi figyelembe. A vallásos ember a böjtöt tipikusan arra használja, hogy erre a rejtett természetfeletti világra hangolódjon, azáltal, hogy eltávolodik a hétköznapi és természetes világtól – lemond annak bizonyos aspektusairól. A böjt koncentráció és meditáció egy bizonyos szempontból, vagy kapcsolatserkentő tevékenység a természetfelettivel: emberi hasonlattal élve olyan, mint amikor otthon kikapcsolod a tévét, hogy a feleségedre vagy a gyerekeidre tudj figyelni.

A Biblia Istene miért igenli a böjtöt? Specifikusan a Biblia Istenéről tudjuk, hogy előír böjtöket, nemcsak az Ószövetségben, hanem az Újban is, Jézus alapján. Ennek a racionalitása pedig akkor érthető meg, ha az embert Isten perspektívájába helyezzük. Az élet több, mint a földi életünk, a mennyországra lettünk teremtve, ahol Isten lesz minden mindenben. Olyanná kell alakulnunk, hogy a mennyországot értékelni tudjuk, hogy Isten elég legyen nekünk, és ehhez meg kell halnunk a világ számára – apránként, napról napra, és végül teljesen. Ami Istenben ránk vár, az túlmutat minden földi boldogságon, de mielőtt ezt értékelni tudnánk, ki kell szeretnünk a földi bálványainkból. Isten, aki minden jó forrása, természetesen nem leli örömét semmiféle olyan nélkülözésben és szenvedésben, ami öncélú; viszont minden lemondás, nélkülözés és böjt, aminek a célja az Istenre hangolódás, tetszésre talál Nála.

Miért szól bele az Egyház abba, hogy ki mit böjtöljön? Az Egyháznak valóban vannak előírásai a hívek számára, melyek kötik a katolikus hívek lelkiismeretét, és bűn nem betartani őket. Erre az Egyháznak egyrészt istenadta joga van, ugyanis a kötési és oldási hatalom, amit Isten először ószövetségi vezetőknek adott, majd Jézus az apostolokra és elsősorban Péterre ruház, éppen erről szól: Isten népét lelkiismeretben köthetik bizonyos formák, szokások, és a gyakorlatbeli egység megtartásához.

Amit az Egyház megkövetel, nem teljesíthetetlen, és van valami fantasztikus abban, hogy tudjuk: pénteken minden katolikus együtt böjtöl, és emlékezik az Úr halálára.