VIDEÓ: "Miben más a templomod?"

(A magyar felirat bekapcsolásához kattints a CC gombra a videóképernyő jobb alsó sarkában!)

Szex: mint imádság

Egyes kortárs teológusok azzal próbálják meg kimagyarázni a szexuális bűnöket, hogy a szex nagyszerűségére, intimitására, és a szeretettel való szoros összefonódottságára hivatkoznak. A szex, mondják, Isten teremtésében való örömünkre szolgál, Isten dicsőítésének egy módja, szent dolog, imádság is lehet - mindaddig, amíg szeretetből fakad. A mérce a szeretet, nem a formális házasság, ezért a házasságon kívüli szex nem feltétlenül bűnös - a szeretetlenség és önzőség bűnös, de hogyan lehetne a szeretet bűnös?

Nagyon hatásos féligazság...
                                                ...amely kifelezetten a manapság átlagosnak tekinthető
                                                   modernista és érzelmes ember ízlésének szól.

Mi az igazság:
                         -Az, hogy ha a szex imádság házasságon belül, akkor azon kívül
                          káromkodás.
                         -Az, hogy ha a szex szent dolog a házasságban, akkor azon kívül
                          szentségtörés.
                         -Az, hogy ha a szex házasságon belül Istennek tetsző örömforrás,
                          akkor házasságon kívül visszaélés Isten teremtésével.
                         -Az, hogy ha a termékenységre nyitott szex Istennel való
                          közreműködés, akkor a szándékosan fogamzásgátolt szex Isten
                          tervének a visszautasítása.

A gondolat szép és igaz: hogy a szexualitásunk szent, és hogy maga a szexuális aktus is szent dolog. Természetesen nem a tévutas modernista vagy liberális teológusok találmánya - ők csak visszaélnek vele. A gondolat gyökere bibliai az alábbi pontok szerint:
- a házasság maga szent, isteni találmány
- a házasság szexuális és termékeny (értsd szándékosan nem fogamzásgátolt), egy férfi és egy nő között
- a szexuális aktus maga is szent, az aktusban lesznek a felek egy testté
- a házasság (így a szexuális kapcsolat is) az Istennel való kapcsolatunk bibliai jelképe, Jézus a vőlegény, akivel egyesülünk
- a szentek misztikus élményeinek egy jelentős része csak szexuális nyelvezettel leírható (lásd a második forrást alább)



Szex, mint imádság?
Miért ne? Belefér az Egyház tanításába. Ha az indiai jezsuiták táncolva imádkoznak... (Dávid is táncolt az Úrnak). Szerintem minden lehet imádság (ami csak nem bűn), de ezt majd egy másik posztban fejtem ki:). Mindenesetre ha sikerül a szexre is úgy tekintünk, mint ami Isten fennhatósága alá  esik, az jót fog tenni a lelkünknek - és a szexuális életünknek is minden bizonnyal!

Hol a félreértés: szeretet
A modernista/szubjektivista félreértés abban áll, hogy a szeretet fogalmát érzelemmé alacsonyítja. A keresztény szeretet ennél gazdagabb: a szeretet, amire Jézus meghív, hit által informált (az Egyház hite), a keresztény hit pedig a józan ész (=természetes kinyilatkoztatás) és a természetfeletti kinyilatkoztatás által informált hit kell hogy legyen. Az igazi szeretetet a másik ember üdvösségét tekinti végső célnak, ezért mindaz, amit a Biblia vagy a keresztény hagyomány bűnnek mond (például a házasságon kívüli szexuális élet) eredendően nem lehet szeretet - még ha gyöngéd érzelmek vezérlik is a feleket.

Rossz szex házasságban?
Az világos tehát, hogy a szeretet (hétköznapi értelemben) nem teszi jóvá a házasságon kívüli szexuális aktusokat. Ez a modernista/szubjektivista hiba. De felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha a házasság ugyan meg van, de a szeretet/jó akarat hiányzik? Ez a legalizmus hibája lenne: ha az objektív feltételek megvannak, akkor a szubjektív indíték nem számít. Természetesen ez sincs rendben, és az Egyház erkölcsi tanítása ennek megfelelően mindig is az volt, hogy az objektív feltételek mellett a szubjektív indítékoknak is jónak kell lenniük ahhoz, hogy bármilyen cselekedet erkölcsös legyen. Vagyis, a szeretet/jó akarat nélküli házassági aktus is bűnös, és az Egyház nem a legalizmust tanítja.

A kereszténység nem szex ellenes?
Nem, a kereszténység az, amelyik az összes világnézet közül a legmagasabbra helyezi az emberi test és így a szexualitás méltóságát is. A kereszténység nem egy "lelki" vallás ebben az értelemben. A test jó, a testet Isten teremtette, és szereti, a Fiúisten megtestesült, a testét szexualitásával együtt magával vitte a mennyországba, és a mi testünk is meg lesz váltva a feltámadáskor, és az örökkévalóságot is a megdicsőült testeinkben férfiként és nőként fogjuk megélni.

Szex a mennyországban?
Erről itt írtam: http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/10/szex-mennyorszagban.html

Ötlet források:
http://www.thechristianleftblog.org/tcl-blog/premarital-sex-is-it-a-sin-or-not
http://www.firstthings.com/web-exclusives/2007/09/sex-and-mysticism

A hitvédő esti imája

C.S Leiws

A hitvédő esti imája

Csúf bukásaimtól, de jaj, mástól is félek:

Uram, ments a győzelmektől, s a sikertől védj meg!

Te voltál, ó Isten, súlyos szavaim súlya,

Egyedül csak Te vagy jó, ints meg újra és újra!

És hogy meggyőztem őket, higgyenek Tebenned?

Esdeklem: az érvek igája alól is ments meg!

Ez is csak játékpénz, bár fénylik alázatom,

Ne vakítson! Csupán eszköz... Egyedül Rád vágyom!

Az eszméktől is, noha igazak, jöjj, védj meg,

Szent Csönd, ó, borulj reám, s én Feléd szótlan lépek.

Te, ki a tű foka vagy, Te, ki vagy az ajtó,

Vedd el sok-sok kacatom; és add, hogy legyek méltó!

Saját fordítás: http://www.libri.hu/konyv/menny-es-pokol-kozott.html

Katolikus szobrok - bálványimádás?

A KATOLIKUS VÁLASZ kérdést kapott:

"Valami olyasmit képzelek el, hogy felekezeti barátom röviden hozzám vágja, hogy "a katolikusok bálványimádók, mert tele vannak szobrokkal a templomok és Szűz Máriát imádják". Ez egy 13 szavas támadás, amire nekem sincs több időm egy elgondolkodtató vagy kivágós választ adni. Na, ilyet találj ki :-)" 
Mivel a felvetés vitaszerű, így a válaszom is vitatkozó hangvételű lesz. A szobrok kérdéskörére korlátozódom.

Mégis mi a baj a katolikusok szobraival? Miből gondolja valaki, hogy Isten elítéli a szobrok készítését vagy az előttük való imádkozást? - kérdezzünk vissza, ne védekezzünk!

Az antikatolikus kritika óhatatlanul eme bibliai szakaszokra összpontosít majd:
(Kiv 20.4-5) Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok.

Hogyan lehetne ennél világosabb az üzenet, hogy Isten nem tűri a szobrokat és a képeket?

Szerencsére a Szentírásban nem csak azok a versek vannak benne, amelyeket az antikatolikusok szeretnek idézni, hanem még nagyon sok minden más is. Az Egyház tanítása az egész kinyilatkoztatást nézi, és kontextusban értelmez.

Márpedig kontextusban értelmezve, kiderül, hogy Istennek semmi baja a szobrokkal, sőt! Akit pedig a kontextus nem érdekel, az bármit levezethet bármiből. Pl: a Bibliában az is benne van, hogy nincs Isten (14. Zsoltár). Ennek a kontextusa az, hogy a bolond azt mondja szívében, hogy nincs Isten, de mondom, akit a kontextus nem érdekel...

Szóval mi is a (Kiv 20.4-5) kontextusa? Látszólag Isten valóban utálja és tiltja a szobrokat. De...

Alig öt fejezettel kell csak tovább olvasnunk, ahol Isten így rendelkezik: (Kiv 25.18) Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére.

Hm? Most meg Isten utasít szobrok készítésére?

Olyan elmélet lehet tehát csak biblikus, ami egyaránt megmagyarázza mind a kerubok készítésére adott parancsot, mind a szoborkészítés tilalmát. Ha bármelyiket figyelmen kívül hagyjuk, akkor elvetettük a Bibliát Istennel együtt.

Lássuk tehát a magyarázatot: 

1) a kerubok készítésére való felszólítás önmagában bizonyítja, hogy a tiltás nem általános, vannak kivételek.

2) A tiltást, mivel a tízparancsolat első parancsának a kontextusában hangzik el, helyes a bálványimádás céljából készített szobrokra korlátozottan értelmezni.

3) Ha nem korlátozottan értelmezzük, akkor Isten ellent mond önmagának...

4) A katolikus szobrok nem esnek a tilalom alá, ugyanis (némelyeknek meglepő módon) a katolikusok nem imádják a szobraikat. A keresztény imádkozás szó, a közhiedelemmel ellentétben, nincs erős összefüggésben az imádással, ami Istennek fenntartott tevékenység.

5) A katolikus szobrok vagy egyszerű jelképek, amelyek segítik a ráhangolódást, vagy Isten akaratából lehetnek kegyelem közvetítő eszközök is.

Micsoda??? Istennek nincsen szüksége szobrokra, hogy csodát tegyen!!!

Bizony, az eddigiek alapján, még jogosan a katolikusok szemére vethető volna, hogy - noha a szobrok önmagukban rendben vannak – egyes katolikusok túl nagy tisztelettel övezik a szobrokat: előttük imádkoznak, simogatják azokat, csodákat várnak...

De mi van, ha a Biblia is hoz példát csodatevő szoborra? Istennek valóban nincs szüksége szobrokra a csodáihoz; protestánsoknak viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy Istennek a Bibliára és igehirdetőkre sem lenne szüksége. Az igazság viszont az, hogy Isten szereti felmagasztalni a teremtményeit, és szereti az anyagot is - hiszen ő teremtette. Ezért használ Isten lépten nyomon sarat, vizet, olajat vagy éppen egy szobrot a kegyelmek közvetítésére. Ez az ő szabad döntése, és nekünk embereknek nem használ, ha spirituálisabbak akarunk lenni, mint Isten.

A szobrokhoz visszatérve: lássuk csak, mit tanít még a Biblia, amiről a katolikusokon és a keletieken kívül kevesen tudnak!

Szintén Mózes korában történt, hogy a nép elpártolt Istentől, és Isten mérges kígyókat küldött a zsidókra. Mózes engesztelő imáira pedig így válaszolt Isten: (Szám 21.8) Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!

Bizony: Isten nemhogy szobrok készítésére utasít, hanem a kegyelem közvetítésének eszközévé teszi a szobrokat. Még egyszer: a Biblia szerint a zsidó nép, Isten utasítására, egy szoborhoz járult, és gyógyulást remélhetett - és kapott is a szobor által.

Mintha csak katolikusokat látnánk... ami, nem is csoda, hiszen a Biblia is katolikus.

http://www.youtube.com/watch?v=h5YzfXWN2AA min: 1:55

http://depositum.hu/szobrok.html