2013. április 15., hétfő

Mi van a többi vallással?

Probléma:
Minden vallásnak igaza van a maga módján? Mindenesetre van igazság minden vallásban, nem? És egyik vallásnak sincs egészen igaza, ugye?! Keresztényként hogyan kell tekintenem a többi vallásra?

Megoldás:
Nem mindegy, hogyan tesszük fel ezt a kérdést. Először is fontos leszögezni, hogy nincs olyan külön kategória, hogy "vallási igazság", ami más lenne, mint az igazságok az élet más területein (pl. történelem, futball, vagy közgazdaságtan). Sokan azt hiszik, hogy a vallási igazságok nem is "igazi igazságok", és ellentétben a többi "igazi igazsággal", a vallás inkább egyéni vélemény, és érzések kérdése, esetleg kultúra függvénye. Vagyis, hogy a vallási igazságok relatívak és szubjektívek, és nem objektív tények függvényei, mint  a Második Világháború vagy a 2+2=4. A keresztények szerint viszont  ugyanolyan szigorú feltételeknek kell alávetni a vallási állításokat is, mint a nem vallási állításokat, mielőtt igazságként elfogadnánk őket.

A második dolog, amire emlékeztetnünk kell magunkat, az, hogy az igazság szükségszerűen kizárólagos. Ez rosszabbul hangzik annál, mint amit valójában jelent. Valaki kegyesen tiltakozhatna, hogy "a kereszténység nem kizárólagos, hiszen a keresztények a szeretet és a megbocsátás Istenében hisznek". És valóban Isten lehet megbocsájtó, szerető és befogadó, mint személy, de az igazságok Istenről nem mondhatnak ellent egymásnak. Például Isten nem lehet egyszerre szerető is és nem-szerető is. Mindössze ennyit jelent az igazság kizárólagossága: ha Isten megbocsájtó, akkor nem lehet egyben nem-megbocsájtó is. Általánosabban megfogalmazva: ha valami igaz, akkor nem lehet igaz annak az ellentettje is. Ez az "ellentmondás törvénye", a logika egyik szabálya, és ez épp úgy igaz a vallási kérdésekre, mint az alkotmányjogra vagy az állami költségvetésre. Így, ha a kereszténységet igaznak hisszük, akkor a kereszténységnek ellentmondó gondolatokat nem tarthatjuk igaznak, még a maguk módján sem. (Pl: Ha igaz, hogy Isten Szentháromság, akkor a muzulmánoknak a maguk módján sincs abban igazuk, hogy Isten nem Szentháromság.) Az igazsághoz fűződő viszonyunk és az érzéseink lehetnek szubjektívek és relatívak, de maga az igazság sosem.

Így elméletileg lehetséges, hogy van egy vallás, amely egymaga tartalmazza az összes ember számára tudható igazságot Istenről (vagyis az összes vallási igazságot), és nem tartalmaz tévedéseket Istent illetően. Ha lenne ilyen vallás, akkor ennek a vallásnak egészen igaza lenne, és a többi vallásnak csak annyiban lenne igaza, amennyiben egyetértenek ezzel az igaz vallással. A gyakorlatban ez persze igen problematikus, ugyanis ez a tudás csak Isten számára lehetséges, ember ilyet nem remélhet. Ahhoz, hogy ilyen vallásunk legyen, magának Istennek kellene nyilatkoznia e kérdésben. Nos, a keresztények épp azt állítják, hogy Isten teljesen kinyilatkoztatta magát Jézus Krisztusban, és ha ez igaz, akkor a kereszténység maradéktalanul és kizárólagosan igaz.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy keresztényként minden más vallást teljes tévedésnek kéne gondolnunk. Az ateisták gondolják az összes vallás alapvetően tévesnek. Mi keresztények lehetünk liberálisabbak, mert elismerjük, hogy Istent, egy bizonyos mértékig, a természeten és a lelkiismereten keresztül is meg lehet ismerni, így értékes igazságok és bölcsességek bármely vallásban megtalálhatóak.

Végül C.S. Lewis szavaival összefoglalva mindez: keresztényként azt gondoljuk, hogy ahol a kereszténység különbözik a többi vallástól, ott a keresztényeknek van igazuk, és a többiek tévednek. Épp úgy, mint a számtanban is: csak egy helyes eredmény lehetséges, és a többi mind téves; ám vannak eredmények, amelyek sokkal közelebb állnak a helyeshez, mint a többi.

http://www.catholic.com/radio/shows/open-forum-8238#   min:22

2013. április 12., péntek

Kell-e kertész a kerthez? Evolúció és Isten...

Probléma:
Richard Dawkins (korunk legnépszerűbb ateistája) maga nevezi csodálatos kertnek a világot, és azt is elismeri, hogy az univerzumban tapasztalható rendből természetesen következtetünk egy kozmikus rendezőre - Istenre. Ám állítása szerint, az evolúció elmélete épp azt bizonyítja, hogy rend kialakulhat rendező nélkül, dizájn dizájner nélkül, alkotás alkotó nélkül, kert kertész nélkül. Ha ez igaz, akkor az Isten hipotézis valóban szükségtelen a világmindenség megmagyarázásához. Na de, igaz-e?

Megoldás:
Dawkins szerint az evolúció nem csak egy biológiai elmélet, hanem a valóság alapstruktúrája, vagyis általános, hogy a dolgok kicsiben és egyszerűen indulnak, és onnan fejlődnek nagyobbá és összetettebbé. Ha ezzel az filozófiával közelítünk, akkor a természet összetettségéből nem szükséges egy nagy alkotóra következtetnünk, hanem elég az evolúció elmélete a világ megmagyarázásához. Ám ez egy merőben önkényes filozófiai álláspont, és nem egy tudományos tény.

Hány olyan dologról tudjuk biztosan, hogy egyszerűen kezdődik, és összetetté válik? Egyről sem. Igaz, hogy az ember csak sejtnyi, amikor megfogan, és csak később válik összetett szervezetté; igaz, hogy a mag pici, és csak később terebélyesedik fává; igaz, hogy az építkezés egy egyszerű gödörrel kezdődik, és az épület csak később bontakozik ki... Ám minden magzat feltételez felnőtt embereket, akiktől származik; minden pici mag feltételez fákat, amik elhullajtják, és minden épület feltételez tervezőket, akiknek az agyában megfogan a terv, még a gödör ásása előtt.
Az összes példában, amit eléggé ismerünk, azt látjuk, hogy a dolgok csak látszólag haladnak az egyszerűtől a bonyolultig, ugyanis igazából minden jól vizsgálható estben éppen az ellenkezője történik: a nagy és összetett dolgok hátterében, rendszerint még nagyobb dolgok állnak.
Ez amúgy az ok-okozatiság és a logika egyik alapszabálya is, nevezetesen, hogy az okozat nem lehet nagyobb az oknál. Dawkins ezt a megfontolást veszi semmibe, amikor azt állítja, hogy az intelligens élet az élettelen anyagból önmagától alakult ki, vagy hogy az univerzum önmagától keletkezett a semmiből. Ám az ilyen egyedi esetek, amiket nem tudunk kellően megfigyelni, és amikben a logikai törvényszerűséget nehéz tetten érni, nem jelentik azt, hogy megdől az ok-okozatiság, és ennek épp az ellenkezője lenne igaz - különösen akkor nem, amikor minden megvizsgálható esetben a logikai törvény érvényességét találjuk igazolva. Tulajdonképpen Dawkins itt hatalmas hitről tesz tanúságot (és a hitet itt értsd úgy, ahogy ő érti: alapot nélkülöző makacs meggyőződésnek).

P.S.: Az evolúcióval természetesen nincs baj. Ez jelenleg a piacon található legjobb elmélet a biológiai és archeológiai adataink magyarázására. Az Egyház, mint tudományos elméletet, sohasem ítélte el az evolúciót (csak mint ateista filozófiát, pl. szociáldárvinizmus, developmentalizmus). A legvalószínűbb magyarázat pedig, amely lefedi mind a logika törvényeit, mind a megfigyeléseket, amelyek az evolúció elméletéhez vezetnek, az, hogy isteni dizájn van magának az evolúciónak is a hátterében. Isten, úgymond, az evolúciót választotta eszközül, hogy létrehozza az élővilágot, ahogy azt ma ismerjük, és az emberi testet, amiben aztán közénk is született.

http://www.youtube.com/watch?v=VK2OcIIkpPo           min: 55

2013. április 9., kedd

Jézus nem mondott újat?

"Az első, amit a keresztény erkölcsről világosan kell látni, az, hogy e téren Krisztusnak nem volt semmilyen gyökeresen új tanítása. Az Újszövetség aranyszabálya (tedd másoknak azt, amit szeretnéd, hogy veled is megtegyenek) alapjában véve csak összefoglalása mindannak, amit az emberek különböző korokban és kultúrákban mindig is helyesnek tartottak.
Az igazán nagy erkölcsoktatók sohasem vezetnek be új erkölcsöt: ezzel csak rögeszmések szoktak próbálkozni. A jó és a rossz kérdésében  inkább kell emlékeztetni, mint tanítani az embereket. Minden igazi erkölcsoktató feladata abban áll, hogy folytonosan, újra meg újra, visszavigyen bennünket azokhoz a régi, egyszerű igazságokhoz, amelyeket oly makacsul igyekszünk figyelmen kívül hagyni; mint ahogy a lovat is mindig visszavisszük ahhoz az akadályhoz, amelyet nem akart átugrani, vagy a gyermeket is mindig visszavisszük ahhoz a feladathoz, amely alól megpróbálja kihúzni magát."

http://www.ppek.hu/k149.htm Társadalmi erkölcs

Probléma:
Baj-e, hogy Jézus nem hozott új erkölcsi tanítást? Csökkenti-e az érdemeit? Nem ő minden keresztény dolog kiindulópontja?

Megoldás:
Jézus mindennek a kezdete és beteljesedése is. Ő a kezdet, hiszen egy a Teremtővel, és ő rendezte úgy a dolgokat, hogy minden ember szívében ott legyen a lelkiismereti törvény magja, kortól és kultúrától függetlenül. Ez a természeti törvény: az emberi természet törvénye. Jézus, amikor köztünk járt, ezt nem újdonságként tálalta, hanem megerősítette, sőt, hogy ne legyenek kifogásaink, meg is parancsolta. Ám Jézus eredetiségéből semmit nem veszít azáltal, hogy "csak a régi igazságokat szajkózza". Ő Isten, és azok a régi igazságok az ő örök igazságai, az ő természetéből fakadnak. Jézus következetes, arra épít, amit ismerünk, és épp ezért hiteles.

Jézus hozott újdonságokat, persze, de aki csak az erkölcstanítót keresi benne, az nem talál rá a lényegre.

2013. április 7., vasárnap

Isten és az a bizonyos nagy kő

Probléma: 
Tud-e Isten akkora követ teremteni, amit aztán nem bír felemelni? Akár igen, akár nem, Isten nem mindenható; és ha Isten nem mindenható, akkor nem is Isten, tehát (a mindenható) Isten gondolata értelmetlen, vagyis Isten nem létezhet.

Megoldás:
A dilemma mögött, a mindenhatóság és a logikai önellentmondások összeegyeztethetősége húzódik meg, ugyanis a kő, amit a mindenható nem tud felemelni önellentmondás: nonszensz, és a keresztény teológia következetesen úgy értelmezte Isten mindenhatóságát, hogy a logikai önellentmondások nem tartoznak ebbe bele.

Vagyis: mivel "a kő, amit a mindenható nem tud fölemelni" önellentmondás, és Isten nem tud értelmetlenséget tenni, Isten ilyen követ sem teremthet. Ám ez nem csökkenti a mindenhatóságát, ugyanis a nonszensz nem tartozik bele a mindenhatóságba.
Csakúgy mint ahogy Isten nem tud egyszerre átmenni a falon és nemátmenni a falon, vagy leülni a székre és nemleülni a székre, vagy valamit sárgává tenni és egyben nemsárgává tenni,  vagy csinálni egy háromszögű négyszöget, vagy szabad akaratot adni az embereknek, és nem adni szabad akaratot. Ezek mind értelmetlenségek, nonszensz. És attól még, hogy értelmetlenségeket megtoldunk azzal a három szóval, hogy "Isten képes rá", azok nem válnak értelmessé.

Az Isten, akiben a keresztények hisznek, nincsen korlátozva semmi által, csak a saját természete által. Mivel ő maga az értelmesség, vagy az értelem forrása, ezért az értelmetlenségek nem tartoznak a lehetséges cselekedetei közé.

Probléma:
Mi a helyzet azonban, ha valaki ragaszkodik hozzá, hogy csak az olyan Isten igazán mindenható, aki az önellentmondásokra is képes?  

Megoldás: 
Nos, ebben az esetben (ha a mindenhatóság az értelmetlenségeket is lehetségessé teszi), igen: akkor Isten képes olyan követ teremteni, amit nem tud fölemelni. Viszont, utána azt a követ mégis föl tudja emelni, bizony: ugyanis számára a lehetetlen is lehetséges, így Isten mégis mindenható marad.

Látjuk tehát, hogy maga a kérdés értelmetlen, és nem az isteni mindenhatóság. Ha pedig a kérdező maga definiálja úgy a mindenhatóságot, hogy beleférjen az értelmetlenség is, akkor utána milyen jogon protestál a mindenható önellentmondásai ellen? Így se, úgy se képes a kő dilemmája elvitatni a Mindenható létezésének lehetőségét.

http://www.catholic.com/radio/shows/open-forum-for-atheists-8106#          min: 2

2013. április 2., kedd

Postmodern hitvallás


„Hitvallás” (Steve Turner)

Hiszünk marxfreudésdarvinban.
Hisszük, hogy minden oké,
amíg senkinek sem ártasz,
aszerint amit te ártásnak tartasz,
és amennyire fel tudod fogni.

Hiszünk a szexben házasság előtt, alatt és után.
Hiszünk a bűnterápiában.
Hisszük, hogy a házasságtörés jó móka.
Hisszük, hogy a szodómia rendben van.
Hisszük, hogy a tabuk azok tabuk.

Hisszük, hogy a dolgok javulnak,
az ezt cáfoló bizonyítékok ellenére.
A bizonyítékokat felül kell vizsgálni,
A bizonyítékokból amúgy is bármit ki lehet hozni.

Hisszük, hogy van valami a horoszkópokban,
Az ufókban és a görbülő kanalakban.
Jézus jó ember volt, akárcsak Buddha,
Mohamed, meg mi is.
Jó erkölcsi tanító volt, noha az erkölcseit
mi tulajdonképpen rossznak tartjuk.

Hisszük, hogy minden vallás alapvetően ugyanaz –
legalábbis amiket mi olvastunk azok voltak.
Mind a szeretetben, meg a jóságban hisznek.
Csak olyasmikben térnek el, mint a teremtés, a bűn,
a menny, a pokol, Isten és az üdvösség.

Hisszük, hogy a halál után jön a Semmi,
mert mikor megkérdezzük a halottakat, hogy mi
történik, nem mondanak semmit.
Ha a halál nem a vég, akkor a halottak hazudtak nekünk,
ez esetben: kötelező mennyország jár mindenkinek,
kivéve talán Hitlert, Sztálint és Dzsingisz Kánt.


Hisszük, hogy az ember alapvetően jó,
Csak a viselkedésével van probléma.
Ez a társadalom hibája.
A társadalom a körülmények hibája.
A körülmények a társadalom hibája.


Hisszük, hogy
Ami átlagos az normális.
Ami normális az jó.


Hisszük, hogy minden embernek meg kell találnia
az igazságot, ami neki személy szerint megfelel.
A valóság majd alkalmazkodik.
A világegyetem hozzáigazodik.
A történelem megváltozik.

Hisszük, hogy nem létezik abszolút igazság,
kivéve az igazságot
hogy nem létezik abszolút igazság.

Ja, és nem hiszünk semmilyen hitvallásban.



Angol eredeti:
http://www.poemhunter.com/poem/creed/
Magyar eredeti, amit kicsit módosítottam:
http://www.bibliaszol.hu/sites/default/files/Hitvallas%20-%20Steve%20Turner%20a%20modern%20elmerol%20.pdf