Szex: mint imádság

Egyes kortárs teológusok azzal próbálják meg kimagyarázni a szexuális bűnöket, hogy a szex nagyszerűségére, intimitására, és a szeretettel való szoros összefonódottságára hivatkoznak. A szex, mondják, Isten teremtésében való örömünkre szolgál, Isten dicsőítésének egy módja, szent dolog, imádság is lehet - mindaddig, amíg szeretetből fakad. A mérce a szeretet, nem a formális házasság, ezért a házasságon kívüli szex nem feltétlenül bűnös - a szeretetlenség és önzőség bűnös, de hogyan lehetne a szeretet bűnös?

Nagyon hatásos féligazság...
                                                ...amely kifelezetten a manapság átlagosnak tekinthető
                                                   modernista és érzelmes ember ízlésének szól.

Mi az igazság:
                         -Az, hogy ha a szex imádság házasságon belül, akkor azon kívül
                          káromkodás.
                         -Az, hogy ha a szex szent dolog a házasságban, akkor azon kívül
                          szentségtörés.
                         -Az, hogy ha a szex házasságon belül Istennek tetsző örömforrás,
                          akkor házasságon kívül visszaélés Isten teremtésével.
                         -Az, hogy ha a termékenységre nyitott szex Istennel való
                          közreműködés, akkor a szándékosan fogamzásgátolt szex Isten
                          tervének a visszautasítása.

A gondolat szép és igaz: hogy a szexualitásunk szent, és hogy maga a szexuális aktus is szent dolog. Természetesen nem a tévutas modernista vagy liberális teológusok találmánya - ők csak visszaélnek vele. A gondolat gyökere bibliai az alábbi pontok szerint:
- a házasság maga szent, isteni találmány
- a házasság szexuális és termékeny (értsd szándékosan nem fogamzásgátolt), egy férfi és egy nő között
- a szexuális aktus maga is szent, az aktusban lesznek a felek egy testté
- a házasság (így a szexuális kapcsolat is) az Istennel való kapcsolatunk bibliai jelképe, Jézus a vőlegény, akivel egyesülünk
- a szentek misztikus élményeinek egy jelentős része csak szexuális nyelvezettel leírható (lásd a második forrást alább)



Szex, mint imádság?
Miért ne? Belefér az Egyház tanításába. Ha az indiai jezsuiták táncolva imádkoznak... (Dávid is táncolt az Úrnak). Szerintem minden lehet imádság (ami csak nem bűn), de ezt majd egy másik posztban fejtem ki:). Mindenesetre ha sikerül a szexre is úgy tekintünk, mint ami Isten fennhatósága alá  esik, az jót fog tenni a lelkünknek - és a szexuális életünknek is minden bizonnyal!

Hol a félreértés: szeretet
A modernista/szubjektivista félreértés abban áll, hogy a szeretet fogalmát érzelemmé alacsonyítja. A keresztény szeretet ennél gazdagabb: a szeretet, amire Jézus meghív, hit által informált (az Egyház hite), a keresztény hit pedig a józan ész (=természetes kinyilatkoztatás) és a természetfeletti kinyilatkoztatás által informált hit kell hogy legyen. Az igazi szeretetet a másik ember üdvösségét tekinti végső célnak, ezért mindaz, amit a Biblia vagy a keresztény hagyomány bűnnek mond (például a házasságon kívüli szexuális élet) eredendően nem lehet szeretet - még ha gyöngéd érzelmek vezérlik is a feleket.

Rossz szex házasságban?
Az világos tehát, hogy a szeretet (hétköznapi értelemben) nem teszi jóvá a házasságon kívüli szexuális aktusokat. Ez a modernista/szubjektivista hiba. De felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha a házasság ugyan meg van, de a szeretet/jó akarat hiányzik? Ez a legalizmus hibája lenne: ha az objektív feltételek megvannak, akkor a szubjektív indíték nem számít. Természetesen ez sincs rendben, és az Egyház erkölcsi tanítása ennek megfelelően mindig is az volt, hogy az objektív feltételek mellett a szubjektív indítékoknak is jónak kell lenniük ahhoz, hogy bármilyen cselekedet erkölcsös legyen. Vagyis, a szeretet/jó akarat nélküli házassági aktus is bűnös, és az Egyház nem a legalizmust tanítja.

A kereszténység nem szex ellenes?
Nem, a kereszténység az, amelyik az összes világnézet közül a legmagasabbra helyezi az emberi test és így a szexualitás méltóságát is. A kereszténység nem egy "lelki" vallás ebben az értelemben. A test jó, a testet Isten teremtette, és szereti, a Fiúisten megtestesült, a testét szexualitásával együtt magával vitte a mennyországba, és a mi testünk is meg lesz váltva a feltámadáskor, és az örökkévalóságot is a megdicsőült testeinkben férfiként és nőként fogjuk megélni.

Szex a mennyországban?
Erről itt írtam: http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/10/szex-mennyorszagban.html

Ötlet források:
http://www.thechristianleftblog.org/tcl-blog/premarital-sex-is-it-a-sin-or-not
http://www.firstthings.com/web-exclusives/2007/09/sex-and-mysticism

A keresztények legnagyobb bűne

Nem telik el nap, hogy ne hallanánk, hogy a keresztények dolga az, hogy ne ítéljenek…

Látszólag az egyedüli megbocsáthatatlan bűn (a mai szekuláris pop-kultúra szemében) az, ha valakit megítélsz a bűne miatt… (mondjuk a Biblia alapján).

Hiszen Jézus mondta, hogy "ne ítélj", sőt ő nemhogy nem ítélkezett, hanem kifejezetten elfogadta a bűnösöket olyanoknak, amilyenek, hiszen velük mulatott egy asztalnál…

Az átlagos Biblia értelmezés manapság...

Ha ez így van, akkor ebben a világ jobb tanítványa Jézusnak, mint az Egyház…

Noha sokan keresztények is nagyon igyekeznek behozni a lemaradást…

De vajon ezt tanította-e Jézus?

(Nem.)

A Biblia többi részében (amit általában nem ismerős) ilyenek is vannak:

Jézus Sátánnak nevezi Pétert, mert nem az Atya dolgaival foglalkozott, a farizeusokat pedig viperák fajzatának, akik pedig másokat bűnbe visznek, azoknak olyan sorsot ígér, amihez képest a nyakukra kötött malomkő és a tenger mélye kívánatos volna. Sőt Jézus maga lesz a minket megítélő bíró…

…noha - valóban - azt is mondja, hogy nem ítéletet jött hozni, hanem irgalmasságot. Hogyan van ez?

Önellentmondás?

Aki csak kiragad sorokat a Bibliából, majd azokat abszolutizálja, az ferdít: a Bibliát egészében, és minden részét az egész összefüggésében kell értelmezni. Se az nem igaz általánosságban, hogy „soha ne ítélj”, se az „hogy minden vélelmezett bűnösnek jól mondd meg a véleményedet, és fenyegesd a pokol tüzével”. A dolog összetett:   

Most akkor ítéljünk, vagy ne?

Egy a kifejezés: ítélkezés. De két különböző helyzetről van szó: 1) amikor Jézus tiltja az ítélkezést, és egy másik helyzetről, 2) amikor ő is ítél, sőt nekünk is parancsolja. Ezért nincs ellentmondás Jézus tanításában.

A különbség az, hogy Jézus ítélhet, de mi nem?

Nem. Nekünk is úgy tilos ítélkezni, ahogy Jézus sem ítélkezett, és nekünk is olyan helyzetekben, olyan szándékkal kell ítélni mások dolgai fölött, ahogy Jézus is ítélt.

Mikor tilos ítélkezni?
A bűnös ember lénye felett (maga az ember felett), akiben benne van a bűnbánat és a jóvátétel lehetősége (és ezt mindig feltételeznünk kell). A jóra kell buzdítani, a hitre kell tanítani, és imádkozni kell érte. Ha nem kívánjuk egy bűnös örök boldogságát és üdvösségét (noha nem az ő saját, hanem Isten feltételei szerint), akkor nekünk van szükségünk lelkiismeret vizsgálatra! Ezt jelenti szeretni a bűnöst és az ellenséget is.

Mikor kell ítélkezni?

A bűnös bűne felett kell ítélkezni (a fentiek szerint szeretetben), mégpedig azért mert ezt a szeretet diktálja. Nem szeretet az ugyanis, ha én tudom valamiről, hogy kárhozatos (a kárhozat pedig örök és maximális veszteség!), de elnézem cinkosul. Ezt tesszük márpedig a barátainkkal és a szeretteinkkel… Ez épp olyan, mint ha valakit, akire lehet befolyásom, hagynék drogfüggőségbe süllyedni anélkül, hogy okosan és imádságosan meg ne próbálnám megakadályozni. Milyen barátság, milyen szeretet volna ez? Márpedig ezt tesszük, ha nem kezdünk semmit a másokban felismert szeretetlenséggel, mulasztásokkal, és ennél konkrétabb bűnökkel is, mint például vétkekkel a tízparancsolat vagy az Egyház parancsai ellen…

De Jézus bűnösökkel ült asztalhoz...
Igen, és Jézus nem-ítélkezésének és bűnösökkel való közösködésének Mária Magdolna tisztasága és Lévi kapzsi csalásainak a vége lett a gyümölcse. (Mi azonban a mi cinkos hallgatás gyümölcse???) Így nekünk is, az elsődleges célunk a bűnös világban és elsősorban ismerőseink között az kell legyen, hogy megtérjenek Istenhez. 

De mi nem lehetünk biztosak mások bűnében...

De igen: a Biblia, az Egyház tanítása és a saját szeretet-vezérelte józan ítélőképességünk alapján. 

És miért nem ismerik fel ezt az emberek?

Mert a 1) "tolerancia diktatúrájában" élünk, 2) mert manapság az egyetlen bűn, ha mást megítélsz a bűne miatt, és 3) mert mi magunk is bűnösek vagyunk, ezért mi magunk is cinkostársakra vágyunk, és könnyen azzá is leszünk mások számára. Ez a bűn logikája:  kéz-kezet mos, a takargatás, majd később a vádaskodás. Nem elég az elnézésben (az csak a mútra vonatkozhat), az igazságban is fel kell szabadulni (örökre)!

Hogyan fülelhetem le az ál-toleranciát (magamban és másokban)? 

Ha azt veszed észre hogy valaki a Bibliát négy szakaszra redukálja...

• "Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek" (Máté 7:1)
• "Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?" (Máté 7:3)
• "Az vesse rá az első követ, aki közületek bűntelen" (János 8:7)
• És persze még arra, hogy Jézus bűnösökkel ült asztalhoz…

…akkor megítélheted, hogy az illető (ez lehetsz te magad is akár), inkább a világ, mintsem Jézus tanítványa.

Miért lesz ítélet, ha Jézus irgalmasságot hozott?

Az ítélet lesz irgalmas: ez az amit nem volt oka remélnie az emberiségnek Jézus előtt, és ez a keresztény jó hír ma is minden töredelmes szívű ember számára.

Akkor üres a pokol?

Aligha, ugyanis azok, akik képtelenek a bűnbánatra (talán épp azért, mert nem hisznek bűnben...), nem tudnak megtisztulni Jézus keresztáldozatában, és ők az örökkévalóságig várhatnak a nemítélkező "istenükre" - a pokolban.

De Jézus komolyan hitt a pokolban?

Ez úgy látszik egy soha véget nem érő bejegyzés, de inkább jó gondolkodást és Biblia olvasgatást kívánok az Irgalmasság Istenének felfedezésére! :)

Ferenc pápa Bükkszéken...

A bükkszéki templom

Ha a tékozló ifjú nem tér haza... (Kemalpapa kérdései)

Az előző bejegyzéshez Kemalpapa a következő gondolatokat fűzte:

1. Tapasztalataim szerint a Katolikus Egyház nem olyan, mint amilyennek a blogod alapján gondolnám. Milyen is az Egyház valóban?
2. A katolikusok nagy része annak születik, és marad is: hol a tudatos döntés, amiről állítod, hogy szükséges?
3. Nekem a papok sose sugallták, h gondolkodjak, csak azt, hogy fogadd el feltétel nélkül. Hit és értelem tényleg együtt jár az Egyházban?
4. Jézus=Egyház?

1) Tapasztalataim szerint a Katolikus Egyház nem olyan, mint amilyennek a blogod alapján gondolnám. Milyen is az Egyház valóban?
A kereszténységgel kapcsolatban szerintem alapvetően el vannak szúrva a tapasztalataink. A kereszténység ugyanis egy sokkal férfiasabb és erőteljesebb valami, mint ahogy azt megéljük. C.S. Lewis azt mondja, hogy a kereszténység egy "harcos, vagy küzdő vallás" (fighting religion), és hogy a templomba inkább illene rohamsisakot viselnünk, ha igazán felfognánk, hogy miről is van szó. A Katolikus Egyház identitása itt a földön a küzdelem, "küzdő egyháznak" nevezi magát: ellenségei a bűn és a bukott angyalok. Természetesen tagjai esendőek, de ez nem azt jelenti, hogy az Egyház is az. Az Egyház leginkább szentjeiben nyilvánul meg, nézd meg őket! Ellentétben a focival, ahol egy csapat annyira erős mint a játékosok átlag szintje, hiába emelkedik ki egy-kettő, az Egyház annyira erős, mint Jézus, márpedig Jézus győzni fog, és az igazi Egyház a szentek Egyháza, akik hősiesen szeretik Jézust. Erre vagyunk meghívva, mint keresztények: hogy szentek legyünk, és Jézus győzelmében való részesedés az örökségünk. Ez azt örömhír. Ettől kevesebbet hirdetni hamisítás. A kortárs büfé-keresztényeknek, akik válogatnak Jézus tanításai között, akik minden szempontból úgy élnek, mint nem-keresztény társaik, és akik a vasárnapi szentmisével úgy érzik, hogy lekötelezték a Mindenhatót, legfeljebb annyi mentségük lehet, hogy már tanítóik is alkalmatlanok voltak.

2) A katolikusok nagy része annak születik, és marad is: hol a tudatos döntés, amiről állítod, hogy szükséges?

Katolikussá az ember valóban a keresztségben válik, és a kisbabák általában elég jó katolikusok: minden kötelezettségüknek eleget tesznek :) Ám ez az állapot néhány éven belül, legkésőbb kamaszkorban megbillen, ugyanis az egyre értelmesebb és tudatosabb emberkékkel szemben az Istennek egyre növekvő elvárásai vannak. "Az Istennek ne legyenek elvárásai, csak szeressen, ez a dolga", gondolják sokan, noha nem biztos, hogy megfogalmazzák, és hitük színvonalában csecsemők maradnak, tele gyerekeknek való elképzelésekkel, miközben az élet többi területén igényes emberré válnak. Ez persze így nincs rendjén, és az Egyház azt is tanítja, hogy teljes jogú tagjai azok lehetnek, "aki ... a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat, és a közösség kötelékeivel" egyesülnek vele (Kompendium §168). Vagyis aki tanításban, vagy fegyelmi kérdésekben ellene mond vagy ignorálja az Egyházat, az ennyiben nem katolikus. Az illető még továbbra is nagyon sikeres csecsemő-katolikus volna, csakhogy az idő eltelt, a talentumok kihasználatlanok, és testvérünk ma már alulmúlja az elvárásokat, így jelenleg, noha katolikus, bukott katolikus leginkább. És persze a mennyei seregek, a szentek kórusa és a Jó Pásztor is mind epekedve várják, hogy felnőttként is megtérjen - hogy tékozló fiúként hazatérjen! Érdemes amúgy elgondolkodni Jézus példabeszédének egy alternatív változatán, ahol a tékozló fiú nem találja annyira elviselhetetlennek a sorsát, és inkább mégsem tér haza...

3) Nekem a papok sose sugallták, hogy gondolkodjak, csak azt, hogy fogadd el feltétel nélkül. Hit és értelem tényleg együtt jár az Egyházban?

Egyre többeknek nyilvánvaló, hogy a hittanoktatás generációk óta el van szúrva. Jelenleg világszerte egy megújulási folyamat zajlik, és egyre erősebb azok tábora, akik már nem tűrik ölbe tett kézzel, hogy gyermekeik is a hittanórákon csak énekelni és lepkéket rajzolni tanuljanak. Ők Aquinói Tamással és az I. vatikáni zsinattal (és igazából az egész Szenthagyománnyal) együtt vallják, hogy hit és értelem segítik egymást, sosem mondanak ellent: az eszünket is Isten adta, és a kinyilatkoztatást is. A katolikus hitben a legtöbb dolgot meg lehet érteni, amit pedig nem, ott azt értjük, hogy miért nem érthetjük meg. Minden ellenvetés a katolikus hittel szemben megválaszolható. Hit és értelem témában javaslom:

• http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/07/a-hiba-az-on-keszulekeben-van-fideizmus.html
• http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/06/a-hit-titkain-ne-is-gondolkodj.html
• http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/03/a-hit-tudas.html
• http://depositum.hu/

4) Jézus=Egyház?

Jézus nem egyenlő az Egyházzal, Jézus az Egyház feje. A vőlegény nem lehet egyenlő a menyasszonnyal, de elválaszthatatlan a kötelék.