2015. június 24., szerda

9 dolog Ferenc pápa „öko-enciklikájából”, ami nem lesz hangsúlyozva a médiában

1) Az enciklika, mely a teremtett világ és a mai társadalom kapcsolatával foglalkozik, címét Assisi Szent Ferenc egyik verséből kapta: Laudato Si (Áldott légy…) – ez a felütése a szent énekének a Teremtőjéhez, és a világ Teremtőjéhez. A Szent Ferenc-i áhítat mellett, mely a természetet teremtésként csodálja, a Ferenc pápa által választott címadó vers ízig-vérig katolikus is: kevéssé ismert, hogy a vers később arra figyelmeztet, hogy „jaj annak, akit halálos bűnben ér a halál”.


2) A Teremtő több mint a „természet+evolúció”: (75) Az a spiritualitás, ami megfeledkezik arról, hogy Isten mindenható és teremtő, nem elégséges. (77) A világ teremtése döntés kérdése volt, nem a káoszból véletlenül emelkedett ki, nem is Isten önmegvalósítása, öntudatra ébredése. Minden teremtmény, még a legcsekélyebbek is Isten végtelen szeretetének és gyöngédségének tárgyai. A teremtett dolgokból Isten hatalmára és szerető irgalmasságára következtethetünk.

3) Az emberi ökológia azt jelenti, hogy értékeljük a férfiság és nőiség közötti különbséget: (155) A természeti törvény az ember természetébe van írva, ahogy XVI. Benedek pápa is tanítja, az ember ökológiája azt jelenti, hogy „az embernek van természete, és azt tiszteletben kell tartania, nem manipulálhatja önkényesen”. A testünk Isten ajándéka [nem az emberé a saját teste], és ennek elfogadása a kulcs ahhoz, hogy az egész teremtést ajándékként fogadjuk el. Nem egészséges az a hozzáállás, hogy a szexuális különbségek eltörölhetőek, csak mert nem tudunk már velük mit kezdeni.

4) Ne öljétek meg a kisbabákat és az öregeket: (120) A környezetvédelem összeegyeztethetetlen az abortusz igazolásával. Hogyan mondhatjuk, hogy óvni kell más törékeny és kiszolgáltatott teremtményeket, ha közben nem védjük az emberi embriókat, még ha azok kényelmetlen helyzetet is eredményeznek? (136) Az ökológiai mozgalmak, amik helyesen a környezet integritásának védelmét és bizonyos tudományos kísérletek korlátozását követelik, sokszor elfelejtik ugyanezeket az elveket alkalmazni az emberi életre. Az emberi élet elidegeníthetetlen értéke független annak fejlődési stádiumától. (91) A természet iránt érzett felelősségünk nem lehet valódi, ha közben nincs bennünk gyöngédség és törődés minden embertársunk iránt. Nyilvánvalóan önellentmondásos törekvés a védett fajok védelme anélkül, hogy az emberkereskedelemmel, a szegényekkel, vagy a nem kívántságuk miatt pusztulásra ítélt apró emberekkel is foglalkoznánk.

5) Nem a túlnépesedés a probléma: (50) A népesség növekedése teljesen összeegyeztethető a közös fejlődéssel. A népességnövekedést hibáztatni az extrém és szelektív fogyasztás helyett annyit tesz, mint hogy nem nézünk szembe a helyzettel.

6) Az igazi ökológia igazi antropológiát feltételez: (118) Az embert nem lehet egyszerűen a többi lénnyel egy szinten kezelni. Az emberektől nem várható, hogy felelősséget érezzenek a világ iránt, hacsak nem egyben elismerjük az egyedi [állatokét felülmúló] képességeiket a tudásra, az akaratra, a szabadságra, és a felelősségre. (65) A teremtő mindannyiunknak azt mondja: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek” (Jer 1,5), ezért mi Isten szívében fogantunk meg, mi mind „kívántak” vagyunk, mind kellünk.

7) Az igazi változás kulturális és nem csak politikai: (123) Ha a kultúra romlott, és az objektív igazság, valamint az egyetemes elvek már kikoptak a köztudatból, akkor a törvény szükségképpen önkényesnek hat. (211) Csakis az erények segítségével lesznek képesek az embere elköteleződni önzetlenül a természet mellett.

8) Az Egyház nem dönt el tudományos kérdéseket: (60) A progresszivisták azt állítják, hogy természetvédelmi kérdések majd megoldódnak maguktól a fejlődés természetes velejárójaként. A spektrum másik oldalán viszont úgy tekintenek az emberre, mint aki önmagában veszélyezteti a globális ökoszisztémát, ezért csökkenteni kell az emberiség számosságát. E kettő szélsőség között az átfogó megoldáshoz sokféle felvetésre és dialógusra lesz szükség. (188) Bizonyos kérdésekben nehéz széleskörű egyetértést találni; ismét mondom: az Egyház nem akar eldönteni tudományos kérdéseket, és a politikát sem kívánja helyettesíteni.

9) Szűnjék meg a cinizmus, a szekularizmus és az erkölcstelenség: (229) Szükségünk van egymásra, hogy felelősséget tudjunk vállalni az emberekért és a világért. Elég volt az erkölcstelenségből, és elég volt az etika, a jóság, a hit és az őszinteség meghurcolásából! Ideje elismerni, hogy a könnyelmű felszínesség nem tett nekünk jót.

Az kiemelt gondolatok összefoglaló jellegűek, a teljes szöve angolul itt olvasható.
 

2 megjegyzés:

hdancsi írta...

Kedves Katolikus Válasz.
Ez jó cikk, de meglepően nagy a hasonlóság alábbival:
http://blog.acton.org/archives/79350-11-things-you-probably-wont-hear-about-pope-francis-encyclical.html

Ha innen jött az ötlet, nem szégyen, hanem érdem lehivatkozni. Nem csak az encliklikát, hanem más blogját is.

Üdvözlettel,

Pacem

pacem írta...

Egyúttal ajánlom figyelmébe, figyelmükbe az alábbi blogot:
http://ip2moral.blog.hu/
Üdvözlettel!