A hit isteni titkokat állít elénk, ezeket fölösleges is volna gyarló emberi eszünkkel feszegetni. Például a Szentháromság a legnagyobb szentek számára is titok maradt: akkor mi, kis mezei hívők hogyan érthetnénk meg... A titkokat szemlélnünk kell, nem pedig megértenünk!
A fenti állítással vitázni szeretnék.
Homály: Valószínűleg minden keresztény számára ismerősek az olyan lelki beszédek, amik inkább csak a homályt fokozzák, semmint hogy világosságot gyújtanának. Az "ez egy titok, úgyse érthetjük meg" egy sajnálatosan sokat alkalmazott fordulat a tartalom kifejtésének helyettesítésére. A titok nem homályt jelent, és úgy prédikálni, mintha e kettő szinonima volna, visszaélés a keresztény "titok" fogalommal.
A hit titkai nem mások, mint mindazon adatok, amiket az isteni kinyilatkoztatás alapján ismerünk, és nem a természet alapján.
Természet alapján: Sok titokzatos dolgot megismerhetünk ugyanis a természet alapján is: a világot, az embert, sőt még Isten létezésére és bizonyos tulajdonságaira is következtethetünk a természetes tapasztalatainkat és eszünket használva. Mindezek azonban nem hittitkok.
A kinyilatkoztatás alapján: A hit titkait viszont csak azért ismerjük, mert Isten különleges módon (és nem természetes módon) kinyilatkoztatta. Valóban ilyen például a Szentháromság titka: ti. hogy Isten noha egy lény, mégis három személy (Atya, Fiú és Szentlélek alkotja). Erre nem jöhettünk volna rá az emberi tudomány vagy filozófia alapján, ám hitünk miatt mégis birtokában vagyunk ennek a ténynek.
Tények és tudás: Igen. A hívő ember számára a titkok épp a hit által tudássá alakulnak: hiszen abban hiszünk, hogy a kinyilatkoztatás igaz, és mivel tényleg igaz, hit által a természetfeletti valóságot ismerjük meg.
A még nemhívő ember számára viszont mindez szükségképpen titok marad: mert ő még nem hisz Istennek, így nem fogadja el igazságként a természetfeletti valósággal kapcsolatos igazságot, így ez az igazság titok marad számára.
Ésszel titokról: Ám miután hit által igaznak fogadtuk el egy hittitokban foglalt állítás tényszerű igazságát, ez a tény épp olyan tény lesz az ismereteink között, mint akármelyik másik tény. Vagyis megvizsgálhatjuk az eszünkkel, feltérképezhetjük a fantáziánkkal, illetve a logika segítségével következtethetünk, és kizárhatunk tévedéseket. Például a Szentháromság nem jelentheti azt, hogy egy Isten van és három Isten van, mert ez logikai képtelenség volna, hanem azt jelenti, hogy egy Istenben három személy él, vagyis Isten személy-feletti (szuper-perszonális) lény.
Kötelesség: A hittitkokat tehát megérthetjük, sőt meg is kell keresztényként értenünk, pl. hogy mi is a Szentháromság, és milyen is, és milyen nem, és ennek milyen következményei vannak. Naná, hogy értenünk kell, és kutatnunk kell elménk minden erejével, hogy Isten milyen is valójában! Minél jobban ismerjük, annál jobban szerethetjük (már csak azért is, mert annál több ismert okunk is lesz rá). A hittitok természetesen nem azt jelenti, hogy semmit nem tudhatunk valamiről (nem homályt jelent), hanem azt, hogy minden, amit tudunk róla a hit alapján áll, és hit nélkül ismeretlen titok maradna - ám hit által megismert titok immár.
Titokzatosság: Végül egy titok, attól még, hogy értjük miről van szó, titokzatos marad, mint ahogy a világon minden titokzatos, mert semmit nem ismerünk teljesen. Még a szék, amin ülök, is teli van megfejtetlen tudományos titkokkal, hát még az Isten maga! És valóban szemlélni kell a titkokat az imádságban, ám mind e közben restség volna nem megismerni azt, ami megismerhető a titokkal kapcsolatban, mert sok minden az, és Isten épp azért nyilatkoztatta ki, hogy megismerjük őt.
Szemlélődés: Ezt tették a szentek is: ám a szemlélődés mellett tanulmányokat és könyveket írtak, amikben kibontották és értelmezték a hit titkait. Isten titkainak szemlélése: kapcsolatba lépés, ismerkedés, barátkozás, kaland. És mint ilyen, természetesen magasabb rendű tevékenység az értelmezésnél és az értekezésnél, ám csak a bolond gondolná azt, hogy ezek nem egymást kölcsönösen kiegészítő tevékenységek. Ha csak szemlélődünk, akkor az istenkapcsolatunk olyan lesz mint egy kutyusé, aki jó érzi magát gazdája mellett, de keveset fog fel a dolgaiból. Ha pedig csak a kinyilatkoztatást csak kutatható adathalmaznak tekintjük, akkor olyanok leszünk mint a teológus, akit jobban érdekelnek az istenbizonyítékok, mint Isten barátsága. Kerüljük mindkét végletet, hiszen Jézus barátainak mondott minket!
http://www.catholic.com/radio/shows/open-forum-8484# min: 28
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése