Sokan tagadják a csodákat.
Egyesek (az ateisták) úgy, hogy azt mondják: csodák nem léteznek, mert a természet törvényei abszolútak, és kész.
Mások (vallásos emberek) úgy tagadják a csodákat, hogy végtelenül nyúlékonnyá teszik a fogalmat, minden belefér a csoda kategóriájába, és számukra egyszerűen minden "csodálatos". A hétköznapi kis csodák! - ez a mottójuk. Minden egyes kis réti virág egy csoda! - mondják, és nem veszik észre, hogy ezzel nem mellesleg a természet fogalmát is kiüresítik.
A vallásos csodatagadók az emberi szeretet csodáiról beszélnek, miközben a Biblia természetfeletti csodáit szégyellik, és erőltetett természettudományos magyarázkodásba bonyolódnak.
Az ateista álláspont egyenes, becsületes ellentmondás a hitnek (végső soron egy tévedés): nincsenek csodák!
A vallásos csodatagadás ismertetőjele pedig a merő érzelgősség, amely jámbornak tetteti magát (miközben ugyanúgy ellentmond a kereszténységnek): az igazi csodák az emberi szívben történnek!
Például: a kenyérszaporítás nem fizikailag értendő, hanem a lényeg az, hogy az önző emberek, akik a köntösük alatt dugdosták az uzsonnájukat, Jézust hallgatván nagylelkűvé váltak, és megosztották egymással, amijük volt.
Az ateista álláspont gondolkodásra, kutatásra, és a dolgok megvitatására és filozofálásra készteti a hívőt: igaz-e a hitem?
Az álkeresztény vallásoskodás viszont elhomályosítja a fogalmakat, trivializálja a természetfelettit, arra indít, hogy magunkban keressük a csodát (hogy pl. meditáljunk imádság helyett), kétségbe vonja a Biblia és az Egyház tekintélyét, és végső soron elvitatja a kereszténység alapját: Ó, az a fontos, hogy Jézus spirituális értelemben, a szívünkben támadjon föl!
Te miért nem hiszel a csodákban?
Az igazság az, hogy:
1) Szent Pál már az első században megadta a korintusiaknak írt első levélben a választ azoknak, akik a testi feltámadás csodáját túl nyersnek, istenhez nem illőnek találták:
"Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt".
2) Isten, aki nem maga a világ, hanem a világ (természet, univerzum, tér, idő, anyag, élő, látható és láthatatlan dolgok, stb..) teremtője, még jó hogy képes beavatkozni a saját művébe: ezt hívjuk csodának.
3) A csodák nem csak lehetségesek, hanem elő is fordulnak - ez a Biblia és az Egyház tanítása.
Tudtad-e?
1) Hogy ez az egész közhangulat (ti. hogy tiszteletreméltónak találjuk a csodák vallásoskodó tagadását) a modernizmus (hivatalosan is elítélt) eretnekségéhez vezethető vissza? A modernizmus eszméi igen divatosak mind a mai napig keresztény körökben - noha általában azok, akik tanítják (hittanórákon és a szószékről is) nem tudják, mi is a modernizmus. Az általános mottója az, hogy "a vallásos érzület és a spiritualitás jó dolgok, de a hit konkrét tartalma (dogmák, csodák stb) csak szimbólumok, melyeket mindannyiunknak a saját lelkiismeretünk szerint kell értelmeznünk." --> ERROR, eretnekség!
2) Tudtad-e, hogy noha a spiritualitás jó, keresztényeknek nem szabad spirituálisabbnak lenniük, mint Isten! Isten szereti az anyagi természetet, és csodás tervei vannak vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése