11 tudnivaló - a természeti törvény ellentmond a hitnek?

Amikor keresztények a természeti törvénnyel próbálják meg alátámasztani erkölcsi nézeteiket, ritkán juthatnak el a téma érdemi megvitatásához, ugyanis alapvető értetlenségbe ütköznek vitapartnereik oldaláról azzal kapcsolatban, hogy maga a természeti törvény micsoda???

Például sokszor halljuk azt, hogy "a szex természetes dolog házasságon kívül is", és hogy "az állatvilágban is felfedezhető a homoszexualitás", és azt kérdezik, hogy "mégis a kereszténység miért a természetre hivatkozva védi az erkölcsi tanítását"???  

Tisztázzuk tehát: mi is az a természeti törvény? Van-e egyáltalán ilyesmi? És ellent mond-e a hitnek?

1. Mi is az? Természeti törvénynek a jó és a rossz törvényét hívják - nem a fizika törvényeit, és nem is az állatvilágot irányító törvényeket. 
2. A félreértés: Ha ma beszélünk a természeti törvényről, akkor rendszerint a nehézségi erő, az átöröklés, a kémia törvényei, vagy az állatok viselkedésének törvényszerűségei jutnak az eszünkbe. De amikor más korok gondolkodói a jó és rossz törvényét ,,természeti törvénynek'' nevezték, akkor ezen valóban az emberi természet törvényét értették.
3. Az elképzelés az, hogy éppen úgy, ahogyan minden testet a gravitáció szabályoz, az egyes szervezeteket pedig a biológiai törvények, úgy az embernek nevezett teremtménynek is megvan a maga törvénye.
4. A természeti törvény igazi törvény: vagyis azt írja le, ahogy a dolgoknak lenniük kell. A természet működését leíró "törvények" viszont csak törvényszerűségek: egyszerűen leírják azt, ami van, ami megtörténik. Vagyis például egy test nem választhatja meg, engedelmeskedjék-e a nehézségi erő törvényének vagy sem, de az ember választhat: engedelmeskedik-e az emberi természet törvényének vagy megszegi azt.
5. Nézd kívülről: ha egy földönkívüli megfigyeléseket végezne, de nem értené a nyelvünket, megállapíthatná, hogy az emberek a gyakorlatban egyszer segítik egymást, máskor meg bántják egymást, épp úgy, mint ahogy általában megállnak a piros lámpánál, de olykor továbbgyalogolnak. Ám kívülről nézve megfejthetetlen lenne számára mind a lelkiismeret parancsoló szava (ti. hogy tilos bántani egymást), mind a közlekedésre vonatkozó törvény valósága (ti. hogy a pirosnál meg kell állni). Az igazi törvények tehát megszeghetőek, előírnak, és nem leírnak, ugyanis egy kívánatos magatartásformára vonatkoznak (a "kell" tartományára) , és nem arra vonatkoznak, amit az emberek valójában tesznek (ez az egyszerű történések, vagyis a "van" tartománya volna). 
6. Ember specifikus: Minden ember, minden pillanatban alá van vetve egy egész sor különböző törvénynek, de ezek között csak egyetlenegy van, amelyet szabadon megszeghet. Mint test a nehézségi erő uralma alatt áll, és nem szállhat azzal szembe; ha alátámasztás nélkül hagyjuk a levegőben, nincs más választása, mint hogy lezuhanjon, akár egy kő. Mint élő szervezet, különböző biológiai törvényeknek van alávetve, s ezeknek éppúgy engedelmeskednie kell, akár egy állatnak. Azaz engedelmeskednie kell azon törvényeknek amelyek egyformán vonatkoznak rá és más dolgokra. De az a törvény, amely jellemző az ember természetére, s amely nem vonatkozik sem állatra, sem növényre, sem szervetlen dologra, az az egyetlen, melyet megszeghet az ember, ha neki úgy tetszik.
7. Mindenki ismeri: Ezt a törvényt azért is hívják természeti törvénynek, mivel mindenki ismeri a természetből, és nem kell külön tanítani. Persze az nem igaz, hogy hébehóba ne találnánk olyan különös valakire, aki nem ismeri, csakúgy, mint ahogyan találhatunk néhány embert, aki színvak vagy nincs hallása. De az emberi fajt egésznek tekintve, az illő magatartásról szóló emberi elképzelés nyilvánvaló mindenki számára.
8. És a különböző kultúrák? Egyesek azt mondják, hogy a természeti törvény vagy a rendes magatartás mindenki által ismert gondolata téves, mivel a különböző civilizációknak és a különböző koroknak egészen eltérő erkölcsi felfogása volt. Ám ez nem igaz. Vannak eltérések az egyes korok erkölcsi felfogásában, de ez sohasem ment el odáig, hogy teljes egészében különböztek volna a nézetek. Ha valaki veszi magának a fáradságot, hogy összehasonlítsa, mondjuk, a régi egyiptomiak, babilóniaiak, indiaiak, kínaiak, görögök és rómaiak erkölcsi tanítását, az lesz a legmeglepőbb számára, mennyire hasonlítanak ezek a tanok egymásra és a mienkhez. 
9. A relativizmus visszautasítása: Gondoljunk arra, mit is jelentene egy teljesen eltérő erkölcsi felfogás. Képzeljünk el egy olyan országot, ahol azért csodálják az embereket, mert elfutnak a csatában, vagy ahol valaki azért érez büszkeséget, mert rászedte mindazokat, akik a legjóságosabban bántak vele. Éppen így elképzelhetünk egy olyan országot is, ahol kétszer kettő öt. Az emberek különböztek abban a tekintetben, hogy kikkel szemben kell önzetlennek lenniük, hogy vajon csak a saját családjukkal szemben, vagy honfitársaikkal, vagy mindenkivel szemben. Ám abban mindig egyetértettek, hogy nem magukat kell tenni az első helyre. Az önzést sohasem csodálta senki. Az emberek különböző véleményen voltak abban, hogy egy vagy négy feleségük legyen. De abban mindig egyetértettek, hogy csak úgy egyszerűen nem lehet minden nő az övék, akit akarnak.
10. Lehetetlenség új erkölcsöt kreálnunk, éppen úgy, ahogy nem találhatunk ki egy negyedik alapszínt, vagy nem hozhatunk létre egy új univerzumot.
11. Konklúzió: a jó és a rossz törvénye, vagyis a természeti törvény valóságos és konkrét. Ha bizonytalanok vagyunk, és néha összekeverjük a rosszat a jóval, az nem azért van, mert a erkölcsi relativizmus igaz, hanem azért amiért a képzetlen fülnek a kicsit hamis zene is elég jó. Ezért érdemes nekünk, tökéletlen lelkiismerettel rendelkező keresztényeknek folyton fejleszteni magunkban a jóságosságot, és ezért nem butaság kétség idején az Egyház több ezer éves (és isteni garanciával ellátott) erkölcsi bölcsességére hagyatkozni.