A keresztények legnagyobb bűne

Nem telik el nap, hogy ne hallanánk, hogy a keresztények dolga az, hogy ne ítéljenek…

Látszólag az egyedüli megbocsáthatatlan bűn (a mai szekuláris pop-kultúra szemében) az, ha valakit megítélsz a bűne miatt… (mondjuk a Biblia alapján).

Hiszen Jézus mondta, hogy "ne ítélj", sőt ő nemhogy nem ítélkezett, hanem kifejezetten elfogadta a bűnösöket olyanoknak, amilyenek, hiszen velük mulatott egy asztalnál…

Az átlagos Biblia értelmezés manapság...

Ha ez így van, akkor ebben a világ jobb tanítványa Jézusnak, mint az Egyház…

Noha sokan keresztények is nagyon igyekeznek behozni a lemaradást…

De vajon ezt tanította-e Jézus?

(Nem.)

A Biblia többi részében (amit általában nem ismerős) ilyenek is vannak:

Jézus Sátánnak nevezi Pétert, mert nem az Atya dolgaival foglalkozott, a farizeusokat pedig viperák fajzatának, akik pedig másokat bűnbe visznek, azoknak olyan sorsot ígér, amihez képest a nyakukra kötött malomkő és a tenger mélye kívánatos volna. Sőt Jézus maga lesz a minket megítélő bíró…

…noha - valóban - azt is mondja, hogy nem ítéletet jött hozni, hanem irgalmasságot. Hogyan van ez?

Önellentmondás?

Aki csak kiragad sorokat a Bibliából, majd azokat abszolutizálja, az ferdít: a Bibliát egészében, és minden részét az egész összefüggésében kell értelmezni. Se az nem igaz általánosságban, hogy „soha ne ítélj”, se az „hogy minden vélelmezett bűnösnek jól mondd meg a véleményedet, és fenyegesd a pokol tüzével”. A dolog összetett:   

Most akkor ítéljünk, vagy ne?

Egy a kifejezés: ítélkezés. De két különböző helyzetről van szó: 1) amikor Jézus tiltja az ítélkezést, és egy másik helyzetről, 2) amikor ő is ítél, sőt nekünk is parancsolja. Ezért nincs ellentmondás Jézus tanításában.

A különbség az, hogy Jézus ítélhet, de mi nem?

Nem. Nekünk is úgy tilos ítélkezni, ahogy Jézus sem ítélkezett, és nekünk is olyan helyzetekben, olyan szándékkal kell ítélni mások dolgai fölött, ahogy Jézus is ítélt.

Mikor tilos ítélkezni?
A bűnös ember lénye felett (maga az ember felett), akiben benne van a bűnbánat és a jóvátétel lehetősége (és ezt mindig feltételeznünk kell). A jóra kell buzdítani, a hitre kell tanítani, és imádkozni kell érte. Ha nem kívánjuk egy bűnös örök boldogságát és üdvösségét (noha nem az ő saját, hanem Isten feltételei szerint), akkor nekünk van szükségünk lelkiismeret vizsgálatra! Ezt jelenti szeretni a bűnöst és az ellenséget is.

Mikor kell ítélkezni?

A bűnös bűne felett kell ítélkezni (a fentiek szerint szeretetben), mégpedig azért mert ezt a szeretet diktálja. Nem szeretet az ugyanis, ha én tudom valamiről, hogy kárhozatos (a kárhozat pedig örök és maximális veszteség!), de elnézem cinkosul. Ezt tesszük márpedig a barátainkkal és a szeretteinkkel… Ez épp olyan, mint ha valakit, akire lehet befolyásom, hagynék drogfüggőségbe süllyedni anélkül, hogy okosan és imádságosan meg ne próbálnám megakadályozni. Milyen barátság, milyen szeretet volna ez? Márpedig ezt tesszük, ha nem kezdünk semmit a másokban felismert szeretetlenséggel, mulasztásokkal, és ennél konkrétabb bűnökkel is, mint például vétkekkel a tízparancsolat vagy az Egyház parancsai ellen…

De Jézus bűnösökkel ült asztalhoz...
Igen, és Jézus nem-ítélkezésének és bűnösökkel való közösködésének Mária Magdolna tisztasága és Lévi kapzsi csalásainak a vége lett a gyümölcse. (Mi azonban a mi cinkos hallgatás gyümölcse???) Így nekünk is, az elsődleges célunk a bűnös világban és elsősorban ismerőseink között az kell legyen, hogy megtérjenek Istenhez. 

De mi nem lehetünk biztosak mások bűnében...

De igen: a Biblia, az Egyház tanítása és a saját szeretet-vezérelte józan ítélőképességünk alapján. 

És miért nem ismerik fel ezt az emberek?

Mert a 1) "tolerancia diktatúrájában" élünk, 2) mert manapság az egyetlen bűn, ha mást megítélsz a bűne miatt, és 3) mert mi magunk is bűnösek vagyunk, ezért mi magunk is cinkostársakra vágyunk, és könnyen azzá is leszünk mások számára. Ez a bűn logikája:  kéz-kezet mos, a takargatás, majd később a vádaskodás. Nem elég az elnézésben (az csak a mútra vonatkozhat), az igazságban is fel kell szabadulni (örökre)!

Hogyan fülelhetem le az ál-toleranciát (magamban és másokban)? 

Ha azt veszed észre hogy valaki a Bibliát négy szakaszra redukálja...

• "Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek" (Máté 7:1)
• "Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?" (Máté 7:3)
• "Az vesse rá az első követ, aki közületek bűntelen" (János 8:7)
• És persze még arra, hogy Jézus bűnösökkel ült asztalhoz…

…akkor megítélheted, hogy az illető (ez lehetsz te magad is akár), inkább a világ, mintsem Jézus tanítványa.

Miért lesz ítélet, ha Jézus irgalmasságot hozott?

Az ítélet lesz irgalmas: ez az amit nem volt oka remélnie az emberiségnek Jézus előtt, és ez a keresztény jó hír ma is minden töredelmes szívű ember számára.

Akkor üres a pokol?

Aligha, ugyanis azok, akik képtelenek a bűnbánatra (talán épp azért, mert nem hisznek bűnben...), nem tudnak megtisztulni Jézus keresztáldozatában, és ők az örökkévalóságig várhatnak a nemítélkező "istenükre" - a pokolban.

De Jézus komolyan hitt a pokolban?

Ez úgy látszik egy soha véget nem érő bejegyzés, de inkább jó gondolkodást és Biblia olvasgatást kívánok az Irgalmasság Istenének felfedezésére! :)