A vasárnapi olvasmányok négy
hitvédelmi gondolatot juttatnak az eszembe:
A kommentált vasárnapi olvasmányok:
1) „Sola
Fide” cáfolva.
A „Sola
Scriptura” (csak a Biblia) mellett a reformáció másik nagy tévedése a „Sola
Fide” (csak a hit). Hogy a hit volna az üdvösséghez az egyetlen követelmény, több
helyen is a Bibliában cáfolva van, például a mostani szentleckében. „Mit
használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek?”
– írja Jakab apostol a levelében. Nem csoda, hogy Luther, ha tehette volna,
száműzte volna az Újszövetségből a Jakab levelet. A teljes (azaz katolikus) hit
ezzel ellentétben nem kizárólagosan értelmezi a Biblia kijelentéseit arra
vonatkozóan, hogy a hit által üdvözülünk, hanem összehangolja más szakaszokkal,
amelyekből az derül ki, hogy tettek is kellenek az üdvösséghez. Ilyen például a
Jakab levél, vagy Jézus felhívása arra, hogy az Atya akaratát cselekedjék, akik
szeretik őt, vagy az ítélet példázata azokról, akik adnak, vagy nem adnak inni
és enni rászorulóknak, vagy börtönben meglátogatják, vagy nem látogatják meg
őket.
Végső soron mind a hit, mind a cselekedetek Isten kegyelméből születnek
meg bennünk (vagyis nem magunkat üdvözítjük se hit se cselekedetek által),
ezért ha már valamilyen „Sola”-hoz (csak-hoz) ragaszkodunk, akkor az a „Sola
gracia”, vagyis: csak a kegyelem elég az üdvösséghez. Mindenesetre, ha valaki
nem termi a kegyelem és a hit gyümölcseit az életében (és ezek nem feltétlenül
látványos nagy tettek, hanem az elején lehetnek apró küzdelmek a mindennapi
bűnök ellen is), akkor hiába érzi az illető a hitet a szívében, a megtérése még
hátra van.
2) Az
együgyű „édes Jézus” cáfolva.
Sajnos elterjedt
egy karikatúra Jézus kép; ez a karikatúra nem más, mint a mindig édes és cuki
Jézus alakja, aki folyton kellemes és hívogató, aki sosem kemény és sosem követel.
Természetesen a Biblia Jézusa összetett és épp annyira kemény is és követel is,
amennyire az igazi szeretet kemény és követel, ha fontos és veszélyes dolgokról
van szó: ha azok örökélete forog kockán, akiket szeret (Péteré, a tiéd, az
enyém). Ezzel a keményen dorgáló, magát nyersen kinyilatkoztató és
követelményeket támasztó Jézussal találkozunk az evangéliumban. Jézus maga a
„gyöngédség és az őserő” is egyben, ahogy a messiást váró ádventi dal is nevezi
őt, és a vasárnapi evangéliumban az erős és ellentmondást nem tűrő arcát
mutatja meg a Szeretet.
3) Isten
azt várja, hogy a megváltás dimenzióiban gondolkodj.
Ezt várta
Pétertől is. A keresztény cél elsősorban mindig az, hogy a megváltás művét
szolgáljuk, hogy a saját és mások lelkét megmentsük az örök életre a bűntől és
a pokoltól. Nem elsősorban a szegénységtől, nem a betegségtől, nem a magánytól,
nem a kellemetlenségektől, még csak nem is fizikai haláltól, hanem elsősorban a
bűntől kell megmenekülnünk, mert az az örök halál elővétele. Ez Jézus munkája:
ő a bűntől váltott meg, hogy örök életünk lehessen. Ezt az alaptényt, melyet ma
a keresztények oly szemérmesen agyonhallgatnak, a háztetőkről kéne hirdetni a
kultúr-kereszténység és a politikai kereszténység ellen, melyek mindig
alsóbbrendű szempontok alapján zárójelbe teszik a kereszténység lényegét. Az
elsődleges keresztény feladat teljesítése önmagában megold sok
másodlagos problémát, de amit nem, azt sem szabad szembeállítani vele és a
másodlagos dolgokat előnyben részesíteni az elsődleges feladattal, mert az a
Sátán munkája.
4) A
pápaság szerény elhallgatása Péter részéről.
Ez az
evangéliumi történet a pápaság megalapításának is története. Jézus Fülöp
Cézáreájában nevezi Pétert Kősziklának, melyre az Egyházát építi. Mindezt Máté
evangéliumában találjuk meg bővebben kifejtve. Márknál azért nem szerepel, mert
ő Péter elbeszélése szerint jegyezte fel a történteket, és Péter elhallgathatta
a különleges megtiszteltetést és feladatot, amit Jézustól kapott. Ellenben az
Üdvözítő dorgáló szavait az apostolherceg nem hallgatta el.
A kommentált vasárnapi olvasmányok:
Mit használ,
testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a
hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget
szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: ,,Menj
békében, melegedjél és lakjál jól!’’ -- de nem adjátok meg neki, amire a
testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek,
halott önmagában. De azt mondja valaki: ,,Neked hited van, nekem pedig tetteim
vannak.’’ Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a
tettekből a hitemet.
Jézus ezután
elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte
tanítványait: ,,Kinek tartanak engem az emberek?’’ Ők azt felelték neki:
,,Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.’’
Erre megkérdezte őket: ,,És ti kinek tartotok engem?’’ Péter felelt neki: ,,Te
vagy a Krisztus.’’ Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el
róla. Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell
szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell,
hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. Egész nyíltan mondta el nekik
ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt és kezdte lebeszélni. De ő megfordult,
a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: ,,Távozz
előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.’’
Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik:
,,Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen
engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti
életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése