December 8-án kezdődött az irgalmasság
jubileumi éve, mely forduló pont kell, hogy legyen mindannyiunk életében. Fel
kell fedeznünk az irgalmasságot, irgalmassá kell válnunk, meg kell ismernünk
bensőségesen az Isten irgalmát, és átalakulnunk általa. Kinek-kinek ez mást
jelent: akit sokat bántottak, annak megbocsátania kell, aki viszonylagos jólétben él, annak adnia kell, aki a maga életét építgeti, annak nyitnia kell
kívülállók felé, aki békességet talált, annak nyugtalanná kell válnia mások
békessége miatt, és aki otthon érzi magát a világban, annak útra kell kelnie
családjával és barátaival együtt az Isten országa felé, ahol Jézus igazi
békessége várja őket.
A „jubileum” évezredek óta szoros
összefüggésben áll ezzel az egyedüli igaz békével, mely szellemi természetű, és
mely kizárólag irgalmasság által érhető el. A jubileum az „újrateremtés”, a
„rekreáció”, a hetedik nap, a „szombat” ideje, amikor a dolgok visszaállnak az
nekik eleve rendelt helyükre. Izrael népe minden hetedik évben megpihent, és minden
hétszer hetedik év után az ötvenedik évben jubileumot tartott, amikor is a
szolgákat felszabadították, a magántulajdont visszaszolgáltatták, a tartozást
elengedték, a béreket kifizették végre még a rabszolgáknak is, és Izrael nem
termelt, hanem az Úr gondjaira bízta magát, és ingyen élvezték a föld termését.
Mindezt azért, mondja az Úr, mivel a föld az enyém, és Izrael minden fia az én
szolgám: ezért szabadok és csak nekem szolgálnak.
Az Egyház az irgalmasságnak 7 testi és 7
lelki cselekedetét ismeri. Érdemes a jubileumi évben a napi imáink és
elmélkedéseink tárgyává tenni, fejből megtanulni a felsorolást, és
tökéletesedni azokban, amelyek már most is részei az életünknek, és kipróbálni
azokat, amelyek távol állnak tőlünk. Boldog az, aki a szent évben ezekben
növekszik és mind a 14 cselekedetet gyakorolja a Lélek indításainak
megfelelően. (Zárójelben az én megjegyzéseim).
Az irgalmasság testi cselekedetei:
2. a szomjazóknak italt adni, (ugyanaz)
3. a szegényeket ruházni, (a plébániai karitász tud
tanácsot adni)
4. az utasoknak szállást adni, (érdeklődj a papodnál, meg
fogsz lepődni!)
5. a betegeket és (plébániádhoz tartozó
betegek látogatása)
7. a halottakat eltemetni. (sok embert a papod egyedül
temet, te menj vele imádkozni!)
Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni, (vállalod-e a megaláztatást,
ami azért jár, ha a bűnt néven nevezed?)
2. a tudatlanokat tanítani, (mikor tanítottál jóra
valakit utoljára?)
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni, (gondolkozz, imádkozz, és
szánj időt, hogy mások javát keresd!)
4. a szomorúakat vigasztalni, (szánj időt a szomorúakra!)
5. a bántalmakat békével tűrni, (ne a jogaidat hangoztasd,
mert Jézus sem tette; egyesítsd sérelmeidet az övéivel!)
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, (bármit tesznek veled,
tudsz-e a megtérésükért és örök boldogságukért imádkozni?)
7. az élőkért és holtakért imádkozni. (Mikor csináltál utoljára
búcsút?)
Ferenc pápa a szeptember 1-én kelt levelében minden egyes ilyen cselekedethez a
jubileumi búcsú elnyerésének lehetőségét köti. (Búcsú - mi az egyátalán?) Éljünk az irgalom
minden lehetőségével az Egyház tanításának megfelelően, bátran, tevékenyen,
szentül! Ne engedjünk a kísértésnek, hogy az irgalmasságunk „szimpatikus
vélemények” hangoztatásában merüljön ki, igazi cselekedetek helyett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése