Áldozhatnak az újraházasodottak: "nincs más interpretációja" az Amoris Laetitiának Ferenc pápa szerint

Hétfőn a Vatikán hivatalos pápai állásfoglalássá tette Ferenc pápa múlt héten kiszivárgott levelét, melyet argentin püspökökhöz írt, és melyben egy a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot engedélyező, és azt nem szentségi akadálynak tekintő dokumentumot méltat a pápa, mint az Amoris Laetitia 8. fejezetének egyetlen interpretációját. 

Mielőtt belekezdünk ebbe a botrányos hírbe, tisztázzuk az Egyház tanítását az újraházasodottak szentségekhez járulásával kapcsolatban a Familiaris Consortio 84. pontja alapján. Érdemes újra és újra elolvasni ezt a néhány bekezdést, mert II. János Pál gyönyörűen és szeretetteljesen ír az igazságról, melyet az Egyház megváltoztathatatlan tanítása. Ne érjétek be az én kivonatolt pontjaimmal!

1. Az Egyház felismeri (már 30 éve!), hogy a válás, újraházasodás probléma. Ez egy erkölcsi "rossz". 
2. Az Egyház tudja, hogy minden helyzet más, vannak ártatlanok is, és van, aki "a gyermekek nevelése kedvéért" lép új kapcsolatba.
3. A pásztoroknak és az egész hívő közösségnek segíteni kell az elváltakat.
4. Az újraházasodottak nem gyónhatnak és nem áldozhatnak, mert "életkörülményeik objektíven ellentmondanak annak a Krisztus és Egyháza közötti szeretetnek, amelyet az Eucharisztia jelez és megvalósít". 
5. Az újraházasodottak alapvető lépése a bűnbánat és megtérés útján, hogy felbontják házasságtörő kapcsolatukat. Ez szükséges előfeltétele annak, hogy részesülhessenek a szentségekben.
6. Ha súlyos okok miatt nem lehet eleget tenni a szétválás követelményének, akkor érvényesen gyónhatnak és áldozhatnak is az újraházasodottak, ha "vállalják magukra azt a kötelezettséget, hogy teljes megtartóztatásban élnek".

E tanítás hangsúlyozásának az értelme pedig az, hogy szentségtörést követ el az, aki halálos bűnben áldozik, mint például a házasságtörés, és ennek a további lelki veszélynek, valamint a botránynak helyes elejét venni azáltal is, hogy világosan beszélünk e kérdésről. Ez a világos beszéd került pellengérre a 2014- és 2015-ös családszinódusok alkalmával, Ferenc pápa nyilvánvaló támogatásával, majd az Amoris Laetitia apostoli buzdítás kiadásával.

Mindezek alapos megfontolása után akkoriban én így összegeztem a helyzetet: 

...hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy az eddigieknél is sokkal keményebb idők jönnek, és a katolikus hitet belülről leépíteni szándékozók a háztetőkről hirdetik majd, hogy nekik igazuk van, és hogy a pápa is ezt mondta. Ez természetesen nincs így, mert a pápa a legrosszabb esetben is csak valami önmagának ellentmondó dolgot írt az AL-ben, amiből az égvilágon semmire nem lehet következtetni (mármint logikusan nem). Persze ez is elég rossz.

Mostanáig nem volt kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a Ferenc pápa által írt zavaros szöveget (az AL 8. fejezetét) Ferenc pápa maga úgy értelmezi, mint ami utat nyit az újraházasodottak önmegtartóztatás nélküli szentáldozásához. Jelek persze voltak, például néhány hónapja, amikor ugyanerről kérdezte egy riporter Ferenc pápát, akkor ő részletes válasz helyett Schönborn bíboros vitathatóan téves és igénytelen értelmezését ajánlgatta arról, hogy az AL miért is van folytonosságban a Familiaris Consortioval.

Most azonban kiszivárgott az információ, sőt hivatalos vatikáni állásponttá lett, hogy Ferenc pápa szerint "nincs más interpretációja" az Amoris Laetitia 8. fejezetének, mint ami a teljes megtartóztatást nem vállaló újraházasodott párokat is gyónáshoz és szentáldozáshoz engedi.

Egy múlt héten kiszivárgott levél, ami Ferenc pápa aláírását hordozta, méltatta a Buenos Aires-i régió püspökeinek instrukcióit, melyet a régió papjai számára állítottak össze azzal kapcsolatban, hogy hogyan is járjanak el az elvált újraházasodottakkal az Amoris Laetitia 8. fejezete alapján. Az argentin püspökök dokumentuma az AL fordulatait követi, ám annál sokkal egyértelműbben kifejezi, hogy az önmegtartóztatás nem feltétele a szentségek vételének a továbbra is érvényes házasságuk mellett új kapcsolatban élők számára. (Szekvenciális poligámia lényegében).

Ferenc pápa levele azt írja az argentin püspökök instruciójáról, hogy "A dokumentum nagyon jó, és teljesen megmagyarázza az Amoris Laetitia 8. fejezetét. Nincsenek más interpretációk. Biztos vagyok benne, hogy sok jót fog eredményezni. Az Úr hálálja meg ezt a lelkipásztori szeretetből fakadó erőfeszítést".       

Az instrukció kritikus része ebben áll:

5. Amikor egy pár konkrét körülményei lehetővé teszik, különösen, ha mindketten keresztények, akik a hit útján járnak, javasolni lehet nekik, hogy önmegtartóztatásban éljenek. Az Amoris Laetitia nem becsüli alá ennek a választásnak a nehézségeit (AL 329-es lábjegyzet), és nyitva hagyja a gyónás szentségének lehetőségét, ha valaki elbukik ebben az elhatározásban. (...)

6. Más, összetettebb helyzetekben, amikor nem lehetséges a házassági semmisség kinyilvánítása, a fent említett megoldás olykor nem lehetséges. Ennek ellenére lehetséges a megkülönböztetés útjára lépni. Azok számára, akik egy adott helyzetben arra a következtetésre jutnak, hogy a felelősségüket és büntethetőségüket csökkentő korlátok állnak fent, különösen ha úgy ítélik, hogy kárt okoznának az új kapcsolatban lévő gyermekeknek, az Amoris Laetitia megnyitja a szentgyónáshoz és az Eucharisztiához vezető utat (336 és 351-es lábjegyzet). (...) 

Az argentin püspökök dokumentumának 5. pontja "lehetséges javaslatként" beszél arról az önmegtartóztató hűségről az újraházasodott felek eredeti házastársához, ami abszolút feltétel az Egyház hagyományos tanításában. A 6. pontból kiderül, hogy az 5. pont azokra vonatkozik, akik még remélik az eredeti házasságuk érvénytelennek nyilvánítását. Vagyis az instrukció szerint a "reményteli várakozás" alatt nem erkölcsi kötelesség szűziesen élni, csak "javasolt". A 6. pont azokról szól, akiknek már visszadobták a keresetét, mert az eredeti házasságuk minden kétséget kizáróan érvényes. Számukra a Ferenc pápa által méltatott dokumentum, mely az Amoris Laetitia autentikus értelmezése, egyéni felismerés kérdésévé teszi a felelősség mérlegelését, és ha valaki csak korlátozottan ítéli magát felelősnek a válásáért (azaz mindenki ilyen helyzetben), akkor folytathatja a házasságon kívüli szexuális kapcsolatát miközben szentségekhez is járul.    

Túl a lelki káron (a kárhozat veszélyén), ami a félrevezetett hívőket fenyegeti, akik talán az Egyház autentikus tanítását hallgatván komoly erőfeszítéseket tettek volna a tisztaságra, az újraházasodottak kérdése konkrétan ránk borítja a katolikus válás kérdését, valamint logikailag elválaszthatatlan a házasságon kívüli szex általános kérdésétől. Olyan helyen vagyunk, ahová a világ nagyon szerette volna, hogy eljussunk.

A teológiai és erkölcsi tévedéseken, valamint Ferenc pápa transzparensnek aligha mondható ügyvitelén túl mindez azért is puccsszerű, mert mindkét családszinódus csak szervezői trükközéssel tartotta napirenden az újraházasodottak kérdését, amiből aztán Amoris Laetitia lábjegyzet-forradalma lett.

A katolikus hívek lelkiismereti kötelességein azonban ez az újdonság mit sem változtat, hacsak nem azt, hogy még jobban imádkozni kell a Szentatyáért és az Egyházért. Ferenc pápa továbbra is a pápa, az Egyház tanítása pedig világos tőle függetlenül is. Repülőn, érthetetlen lábjegyzetekben vagy magánlevelezésben nem változik meg a doktrína; ami kiderült az mindössze annyi, hogy a pápa immár nyilvánvalóan téved (volt már ilyen), és trükközéssel igyekszik átformálni saját képére az Egyházat. Az Egyház azonban nem az övé, akihez pedig tartozik, nem fogja hagyni elbukni ígérete szerint.

PS.: Ha azon gondolkodsz, hogy katolikus hívők bírálhatják-e ilyen élesen a Szentatya álláspontjait, akkor elmélkedj az Első Vatikáni zsinat Pastor Aeternus dogmatikus konstitúcióján, mely kimondja: az Egyház szilárdan hiszi, hogy „[3070] Péter utódai ugyanis nem abból az okból kapták a Szentlélekre vonatkozó ígéretet, hogy annak kinyilatkoztatása nyomán új tanítást hozzanak nyilvánosságra, hanem, hogy segítségével az apostolok által átadott kinyilatkoztatást, vagyis a hitletéteményt szentül őrizzék, és helyesen magyarázzák.”