2016. szeptember 9., péntek

Szedevakantista, vagy csak politikailag nem korrekt katolikus?

Tipikus érvelési hiba az eredet hiba, amikor az alapján döntjük el, hogy igaza van-e valakinek, hogy ő kicsoda. "A középkori ember tanulatlan volt, és hitt a Bibliában, ezért tanult ember nem hihet a Bibliában". Ez persze téves gondolkodás, mert a középkori embernek lehet igaza a Bibliát illetően, még akkor is, ha neki nincs jó oka a hitére; vagyis bármilyen állítást önmagában kell elsősorban mérlegelni, és az mellékes az igazságtartalmát illetően, hogy ki mondja.

Ám mi emberek rendelkezünk a bizalom képességével, és korábbi tapasztalatok, vagy tekintély alapján megbízható információforrásokban megbízunk jóhiszeműen, míg új, esetleg kétes információforrásokban kevéssé bízunk. És ez is jogos, különösen akkor, ha a dolognak tétje van. Én azt gondolom, hogy a KATOLIKUS VÁLASZ blognak van tétje, ezért amellett, hogy az első bekezdés értelmében, mindenki járjon csak utána a blogon megosztott információknak, azt is gondolom, hogy az olvasóknak érdemes tudniuk néhány alapvető dolgot a blog tulajdonosáról, hogy alaptalanul ne bizalmatlankodjanak, de túl se értékeljenek. Néhány dolog tehát, ami nem vagyok:

Nem vagyok szedevakantista, azaz nem gondolom azt, hogy a pápai hivatal betöltetlen. Tudom, hogy Ferenc pápa Péter jogos utódja. Azt is gondolom persze, hogy a pápám sajnos kellő okot ad jogos kritikára, ám ettől még ő a pápa, és a hivatalának megfelelő tisztelettel igyekszem viseltetni iránta.

Nem vagyok lefebvrista sem, elfogadom a II. vatikáni zsinatot, noha kritikus vagyok a zsinat szellemével, avagy a média zsinatával szemben, ami annyi kárhoz vezetett a zsinat óta. Azt is tudom, hogy a dolgok előtte sem voltak épp fényesek, nem IIVZS a bajok kezdete.

Nem vagyok kapcsolatban se szedevakantista, se lefebvrista emberekkel. A lakóhelyemhez legközelebbi plébániára járok novus ordo misére, itt nőttem fel, a plébániai közösségben évtizedek óta részt veszek. Mindazonáltal a tridenti mise mélyebb vallásos élmény nekem, de csak ritkán jutok el oda, és nem értek hozzá (még).

Nem vagyok azonban tanult teológus sem, ha a papírjaim érdekelnek, nemzetközi kapcsolatok szakértő és közgazdász diplomám van. Az alapvető teológiai és filozófiai magabiztosságot onnan szedem, hogy ami érdekel, annak utánajárok. A keresztényégről pedig meggyőződésem, hogy nem atomfizika, mint ahogy a teológiai diplomával rendelkező progresszívek szeretik beállítani, ha egy közismert egyházi tanítást védő laikust kell letorkollni. Azt se gondolom, hogy a kereszténység triviális, mint amivel ugyanazok a progresszívek szemrebbenés nélkül védekeznének, ha egy a hagyománnyal és a tomista filozófiával tisztában lévő katolikus leérveli őket a lábukról. A keresztény hit tartalma ott van a Bibliában, és a tanítóhivatali megnyilatkozásokban, melyek egymást kiválóan segítenek értelmezni. Kivonatolt formában a tanítás ott van a katekizmusban, vagy a kompendiumban, de akár még a Youcat-ben is, és akinek legalább annyi esze van, mint egy átlagos képességű gimnazistának, az se azt nem mondhatja, hogy nem érti a szöveget, se őszintén azt, hogy Kasper bíborosnak igaza van az újraházasodottak áldozásával kapcsolatban.

Nem értem félre se a pápát, sem a szinódusi folyamatot, sem az Amoris Laetitiát, sem az Egyház krízisét - mint ahogy azt sokszor megkapom. Aki azt gondolja, hogy magányos háborgó vagyok, és Bayer Zsolttól meg szedevakantistáktól veszem az ötleteimet, az csakis a saját tájékozatlanságáról tesz bizonyságot, mert ezek szerint nem tudja, hogy a fentiekkel szemben kritikus egyre több teljesen mainstream nagy múltú kiegyensúlyozott katolikus médium. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy igazuk is van, de azt mindenképpen, hogy a békés, Ferenc pápa alatt fellendülő Egyház gondolata hazugság. Szóval mindenfajta konkrét szöveg- és helyzetértelmezés nélkül is fifty-fifty esélye van az egyházi krízisről szóló híreimnek. A konkrétumok terén pedig azért vagyok biztos abban, hogy nem én értem félre a fentieket, mert jól tudok olaszul és angolul, elolvasom, meghallgatom az eredetit, hozzáolvasok pro és kontra kritikákat, és ez messze több, mint amit a velem vitatkozók megtesznek egy-egy adott kérdésben, és ezt a benyomásomat a velük folytatott beszélgetések, és levelezések is tükrözik. Amúgy örömmel elengedem a kritikáimat, ha újabb, azokat cáfoló tények merülnek fel. Kár, habár érthető is, hogy a progresszívek nem erősek a tények terén, ők a narratívákat szeretik.

Nem hiszem a haladás dogmáját, hogy minden javulóban van, mint ahogy a progresszívek hiszik, és nem hiszem, hogy az Egyház ma eléggé hallgat a Szentlélekre. A domináns katolikus trend világszerte továbbra is fokozatos azonosulás a korszellemmel, a hierarchia és a katolikus média nagy része pedig azzal van elfoglalva, hogy túl nagy arcvesztés nélkül menedzselje a kapitulálást.

Nem vagyok politikailag korrekt: a nyájasságot, a konfliktuskerülést, és a divatos vélekedéseket nem gondolom a kereszténység részének, és nem hiszem, hogy a keresztény értelemben vett békének használ, ha a hivatalos katolikus hangadóknak (teológusok, papok, akárkik) elnézzük, ha zavaros vagy téves dolgokat tanítanak olyan kérdésekben, ahol elég lenne felolvasniuk a katekizmus a saját gondolataik kifejtése helyett.

Nem vagyok rátarti. Várom bárki figyelmeztetését konkrét dolgokkal kapcsolatban. Általánosságokra, mint például "a blogodból nem érzem a szeretetet", és "az Egyház nincs is krízisben" nem tudok mit felelni.

Nem vagyok céltalan, nem jobb híján blogolok. A magánéletem és családom köszönöm, jól mennek. Imákat mindig szívesen fogadok! A bloggal a célom pedig az, hogy egy olyan katolikus megújulást segítsek elő a magam szerény módján, ami igazságorientált, vagyis teljesen tudatosan katolikus a katekizmusi (és nem más) értelemben. Azt gondolom, hogy az irgalom és a igazság nem mehetnek egymás rovására, bűn bármelyiket kijátszani a másik ellen, és minden tisztelet mellett, szerintem Ferenc pápa diagnózisa rossz, amikor azt véli, hogy igazságban enyhe irgalomra van szüksége korunk emberének a megtéréshez. Én  őszintén hiszem, hogy igazságban gazdag irgalomra és önfeláldozó irgalomban gazdag katolikus igazságra van szüksége a világnak. Hogy konkrét legyek egy példa erejéig: nem arra van szükség, hogy az újraházasodottak bűnét elnézzük, aztán mint aki jól elvégezte irgalmas feladatát, interjút adjunk róla, hanem hogy az igazságot az elejétől fogva félreérthetetlenül hirdessük, ezzel elejét véve sok bukásnak, és az elbukottak mellett a megtérés, megbánás, megérés sok türelmet igénylő nehézkes folyamában végig ott legyünk imádkozva, testben és lélekben, magunkat nem kímélve.  

Nem vagyok egyedül. (Meglepődnél, ha tudnád, kik értenek egyet e bloggal!)

7 megjegyzés:

Daniella írta...

Kedves Miklós! Bocsánat a tegezési formáért, de így egyszerűbb lesz. Semmi gond nincs azzal, hogy blogot írsz a katolikus hitről, bár én semmiképp nem adnám neki a KATOLIKUS VÁLASZ címet. Ez ugyanis zavart kelthet a hívekben, hogy Te egy hivatalos egyházi oldal vagy, pedig nem. Az, hogy nincs semmilyen teológiai végzettséged, és a blogodban nem jelzed, hogy van esetleg egy pap vagy teológus, aki átnézi a cikkjeidet és véleményezi vagy javít rajta, az akkor is hiteltelenné tesz, ha egyébként utánamész dolgoknak vagy igazat írsz. Én hitoktatóként, tehát némi teológiai tudással sem mernék ilyen blogot írni (az más tészta, hogy időm sem lenne rá). Szerintem hangsúlyozni kéne, hogy ez a Te személyes blogod, magánvéleményed, de semmiképp nem Tanítóhivatali megnyilatkozás. Mert sokan osztják a cikkeket és majdhogynem Szentírásnak tartják. "A bloggal a célom pedig az, hogy egy olyan katolikus megújulást segítsek elő a magam szerény módján, ami igazságorientált, vagyis teljesen tudatosan katolikus a katekizmusi (és nem más) értelemben." Ne haragudj, de szerénységnek én nyomát sem látom, mert a katolikus megújulást nem ilyen formában fogod segíteni. Kicsit azt érzem, hogy meg akarod váltani a világot (egyházat). A katolikus megújulás ott kezdődik, hogy a saját egyházközségedben segíted-e a plébánosodat a végzettségednek megfelelő dolgokban, amihez Te értesz, de ő nem - tudásoddal, szolgálatoddal, készségeddel? Támogatod-e a saját egyházközséged megújulását, az ottani képviselőtestület, esetleg közösségek munkáját amennyire Tőled telik? Teréz anya azt mondta:ha békét akarsz a világban, menj haza és szeresd a családodat. Ha megújulást akarsz az Egyházban, menj a saját plébániádra és kezd ott - írkálás helyett. Szerényen, csendesen, ahol senki nem látja - nem egy blogot írva, ahol mindenki figyelmét magadra vonod (szerénység?) És szeretném hangsúlyozni, hogy ez az én magánvéleményem, nem szentírás. De ha már mindenáron blogolni akarsz, legalább ne a KATOLIKUS VÁLASZ nevet add neki. A katolikus tanítás, ahogyan írtad "ott van a Bibliában, és a tanítóhivatali megnyilatkozásokban, melyek egymást kiválóan segítenek értelmezni. Kivonatolt formában a tanítás ott van a katekizmusban, vagy a kompendiumban, de akár még a Youcat-ben is" (dejó hogy írtad, nyolcadikosaimmal pont a Youcatet fogjuk elemezni). Ennek magyarázata pedig nem a Te dolgod (pláne ha nincs meg hozzá a megfelelő végzettséged, meg ahogy írtad egymást kiválóan értelmezik), hanem az illetékes egyháziaké. Vagyis ilyen formában nincs szükség erre a blogra. Akinek van füle, úgyis meghallja, úgyis utánamegy, már Benedek pápa is megmondta a családtervezés kapcsán is, hogy mindenki a saját lelkivezetőjével beszélje meg az egyedi eseteket. És persze más kérdéseket is. Ezért (is) vannak a papjaink. Akit meg eddig sem érdekelt, az úgysem fogja olvasni. Tisztelettel: Simonné Daniella hitoktató, Csepel-Belváros plébánia

carmenita13 írta...

Kedves Miklós!

Valóban kemény írás, talán némi keserűség is van a hátterében, de hát szükség is van sokszor a kijózanító szavakra.
Hiányolom, hogy több ilyen igényes honlap nincs terítéken. Elég sok cikket elolvastam az oldalról ahhoz, hogy a részletes utánajárást, a felkészültséget, az egyéni gondolatok megalapozottságát abszolút hihetőnek lássam.
Nos, egy keresőnek, aki kevésbé éles szűrővel rendelkezik még hitét illetően, talán tényleg szükséges lehet, hogy még jobban hangsúlyozd, hogy ez a Te véleményed, bár szerintem ezt sokszor megteszed a cikkekben. Arról nem is beszélve, hogy a blogírás az egyéni vélemény-nyilvánítás eszközéül szolgál.
Nagyon sok olyan téma és fogalom előjön, amivel sajnos hittanórákon és a plébániákon egyáltalán nem foglalkozunk. Külön öröm, hogy ezen témák aktualitásával nemcsak kis körben foglalkozol, hanem arra is van energiád, hogy velünk ismertesd. Gondolatébresztőnek mindenképpen szükséges, még ha nem is ért mindennel egyet valaki.
Már csak a Szentlélek ajándékait is nézve, de amúgy is, nem értem, hogy egy felnőtt keresztény, világi hivatásától függetlenül, miért ne ismerhetné átfogóan, terjeszthetné és értelmezhetné a katolikus tanítást... És ez fordítva is igaz, akár pap, akár hitoktató valaki, ugyanúgy bűnös, és tévedhet is. Örüljünk, ha mások előttünk járnak, és tanulhatunk tőlük!
Örömmel olvasom az oldalt, csak biztatni tudlak, hogy folytasd!

Szerdahelyi Miklós írta...

Kedves Daniella,
Köszönöm az üzenetét: hitoktatók és papok megjegyzései akár kritikusak, akár bátorítóak fontosak! Ezt gondolom arról, amit írtál:

1) egy blogot nem tudom ki nézne hivatalos egyházi oldalnak?, aki igen azon az sem segítene, ha a blogot mondjuk “hitvédelemnek” hívnák. Amúgy a név innen van, nem vagyok túl eredeti…

2) Bocs, de a papírod egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármihez is jobban értesz, mint más akinek nincs. Az érvelést, az igazad bemutatást nem intézheted el azzal, hogy neked papírod van. Gondolom nem tagadod, hogy rettenetes véleményekre képesek teológus professzorok is. Gondolom a blogomat választanád oktatási anyagnak, ha az egyetlen alternatívád egy Hans Küng könyv lenne.

3) Szokták teológusok előre véleményezni az írásaimat. Ez nem jelenti azt, hogy ami megjelenik, hibátlan. De azt igen, hogy neked konkrét tévedést kell kimutatnod a blogomon, hogy odafigyeljek a kritikádra.

4) Vicces vagy, mintha kötözködni akarnál azzal, hogy mások igénytelenségért engem marasztalsz el. Ha valaki tudja, hogy mi az a tanítóhivatal és Szentírás, akkor nem kever össze vele. Ha valaki, nem tudja mik ezek, de legalább tud szövegérteni, akkor tőlem is megértheti, hiszen ezeket ajánlom folyvást. Ha valaki nem tud szöveget érteni se, akkor azon nem segít bármit is írok.

5) Nem én vagyok szerény, hanem az erőfeszítésem az. Az én szerénységem a gyóntatóm megítélésére tartozik, a blog kritikusaira az, ha tévedést fogalmazok meg.

6) Amit “irkálás helyett” javasolsz az azért vet rossz fényt rád, mert ugye nem tudod, hogy mennyi mindent csinálok a saját plébániámon. Ha esetleg egy kérdéssel indítottál volna…

7) A tanítás magyarázata nem az én dolgom, hanem az végzettséggel rendelkező “egyháziaké”? Nem fog tetszeni, de ez nekem “jogom és kötelességem” a katekizmus 900-as pontja szerint.

Ezen felül még azt remélem, hogy az általam tapasztalt inkvizítori buzgalmad sokszorosát zúdítod azokra a kortársakra, akiknek esetleg van teológiai végzettségük, de mégis tévtanítók: pl Perintfalvi Rita.

Áldott vasárnapot, Miklos

Gazella írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Parsifal írta...

Köszönöm, Miklós e sorokat!

Ezeket én is mindig sorra megkapom, de öröm látni, nem vagyok egyedül. Így kevésbé kísértetek meg a gőg bűnével.

Gábor Sallai írta...

Felhívnám Daniella figyelmét rá, hogy a magyar domonkos nővérek blogjában alul, az ajánlott linkek között – saját hivatalos honlapjuk után – elsőként Miklós blogját találjuk, pedig őket igazán nem lehet vádolni azzal, hogy teológiailag képzetlenek lennének.

http://www.labjegyzetek.com/
(Legalulra kell tekerni, ott láthatók a „hasznos linkek”.)

Anna írta...

"Nem vagyok szedevakantista, azaz nem gondolom azt, hogy a pápai hivatal betöltetlen. Tudom, hogy Ferenc pápa Péter jogos utódja. Azt is gondolom persze, hogy a pápám sajnos kellő okot ad jogos kritikára, ám ettől még ő a pápa, és a hivatalának megfelelő tisztelettel igyekszem viseltetni iránta."

Kedves Miklós! Ha te ezt komolyan gondolod, akkor nem vagy katolikus, és ideje lenne a honlapod címét korrigálni (mondjuk: Keresztény Válasz...)!
Amennyiben a "pápád" Péter jogos utódja, akkor katolikusként nem kritizálhatod sem jogtalanul sem jogosan! (mert úgy jársz, mint Luther!! A pápa nem egy pártvezér, vagy államfő, aki jókor volt jó helyen!)
Az Egyházat Jézus vezeti, és az ő látható, földi megszemélyesítője a mindenkori pápa. Akármit tesz, azt Jézus teszi!! Nem nyafogunk, meg kritizálgatjuk, hanem megköszönjük azt, amit miértünk, a hívekért, a közösségért tesz nap mint nap! Még akkor is, ha értetlenül állunk és nem bírjuk felfogni, hogy ez mire jó most nekünk!...
Vagy... vagy azt mondjuk, hogy tudtunkkal érvénytelen pápa lemondatások (I.János Pál, XVI.Benedek), ill. pápaválasztások történtek, a Szentlélek akarata ellenére és akkor nagyon is van jogosultsága a bírálatoknak, kritikáknak, az ellenállásnak...
Minden egyéb variáció eretnekségbe vezet, a katolikusoknak csak ez a két választásuk van!

Gondold végig!... Szeretettel üdvözöllek: Anna