Probléma:
Minden vallásnak igaza van a maga módján? Mindenesetre van igazság minden vallásban, nem? És egyik vallásnak sincs egészen igaza, ugye?! Keresztényként hogyan kell tekintenem a többi vallásra?
Megoldás:
Nem mindegy, hogyan tesszük fel ezt a kérdést. Először is fontos leszögezni, hogy nincs olyan külön kategória, hogy "vallási igazság", ami más lenne, mint az igazságok az élet más területein (pl. történelem, futball, vagy közgazdaságtan). Sokan azt hiszik, hogy a vallási igazságok nem is "igazi igazságok", és ellentétben a többi "igazi igazsággal", a vallás inkább egyéni vélemény, és érzések kérdése, esetleg kultúra függvénye. Vagyis, hogy a vallási igazságok relatívak és szubjektívek, és nem objektív tények függvényei, mint a Második Világháború vagy a 2+2=4. A keresztények szerint viszont ugyanolyan szigorú feltételeknek kell alávetni a vallási állításokat is, mint a nem vallási állításokat, mielőtt igazságként elfogadnánk őket.
A második dolog, amire emlékeztetnünk kell magunkat, az, hogy az igazság szükségszerűen kizárólagos. Ez rosszabbul hangzik annál, mint amit valójában jelent. Valaki kegyesen tiltakozhatna, hogy "a kereszténység nem kizárólagos, hiszen a keresztények a szeretet és a megbocsátás Istenében hisznek". És valóban Isten lehet megbocsájtó, szerető és befogadó, mint személy, de az igazságok Istenről nem mondhatnak ellent egymásnak. Például Isten nem lehet egyszerre szerető is és nem-szerető is. Mindössze ennyit jelent az igazság kizárólagossága: ha Isten megbocsájtó, akkor nem lehet egyben nem-megbocsájtó is. Általánosabban megfogalmazva: ha valami igaz, akkor nem lehet igaz annak az ellentettje is. Ez az "ellentmondás törvénye", a logika egyik szabálya, és ez épp úgy igaz a vallási kérdésekre, mint az alkotmányjogra vagy az állami költségvetésre. Így, ha a kereszténységet igaznak hisszük, akkor a kereszténységnek ellentmondó gondolatokat nem tarthatjuk igaznak, még a maguk módján sem. (Pl: Ha igaz, hogy Isten Szentháromság, akkor a muzulmánoknak a maguk módján sincs abban igazuk, hogy Isten nem Szentháromság.) Az igazsághoz fűződő viszonyunk és az érzéseink lehetnek szubjektívek és relatívak, de maga az igazság sosem.
Így elméletileg lehetséges, hogy van egy vallás, amely egymaga tartalmazza az összes ember számára tudható igazságot Istenről (vagyis az összes vallási igazságot), és nem tartalmaz tévedéseket Istent illetően. Ha lenne ilyen vallás, akkor ennek a vallásnak egészen igaza lenne, és a többi vallásnak csak annyiban lenne igaza, amennyiben egyetértenek ezzel az igaz vallással. A gyakorlatban ez persze igen problematikus, ugyanis ez a tudás csak Isten számára lehetséges, ember ilyet nem remélhet. Ahhoz, hogy ilyen vallásunk legyen, magának Istennek kellene nyilatkoznia e kérdésben. Nos, a keresztények épp azt állítják, hogy Isten teljesen kinyilatkoztatta magát Jézus Krisztusban, és ha ez igaz, akkor a kereszténység maradéktalanul és kizárólagosan igaz.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy keresztényként minden más vallást teljes tévedésnek kéne gondolnunk. Az ateisták gondolják az összes vallás alapvetően tévesnek. Mi keresztények lehetünk liberálisabbak, mert elismerjük, hogy Istent, egy bizonyos mértékig, a természeten és a lelkiismereten keresztül is meg lehet ismerni, így értékes igazságok és bölcsességek bármely vallásban megtalálhatóak.
Végül C.S. Lewis szavaival összefoglalva mindez: keresztényként azt gondoljuk, hogy ahol a kereszténység különbözik a többi vallástól, ott a keresztényeknek van igazuk, és a többiek tévednek. Épp úgy, mint a számtanban is: csak egy helyes eredmény lehetséges, és a többi mind téves; ám vannak eredmények, amelyek sokkal közelebb állnak a helyeshez, mint a többi.
http://www.catholic.com/radio/shows/open-forum-8238# min:22
