Az írástudók védelmében (Jézus központú bibliaértelmezés)

Ez most egy kicsit hosszabb, saját gondolatmenet, éppen ezért kritikusan olvassátok. Jó szórakozást!

Mottó:
„Úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint a lelkészek”…

… ez volna a modern dinamikus ekvivalens fordítása annak, ami a Bibliában így szerepel: "Úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók” (Mt 7,29)

(A mottóban szereplő "lelkészek" alatt általánosságban az Ige tanítóit értem, így beleértem a katolikus papokat is. Tehát e szónak itt nincsen felekezeti jelentősége. Egyrészt a katolikus papok is lelkészek - többek között -, másrészt éppenséggel egy katolikus paptól hallott gondolatra szeretnék reagálni, és ehhez kellet az átírás).

Kérdés:
Mit is jelent valójában az, hogy Jézus "úgy tanított, mint akinek hatalma van"?

Van ennek a mondatnak egy emberközpontú-lelkizős felfogása: sokan elspiritualizálják a dolgot, mintha (Mt 7,29) azt jelentené, hogy Jézus nagy lelki hatással volt az emberekre, kisugárzása volt, és szavainak belső erővel hatottak (varázserővel?), és hogy Jézus olyan meggyőzően mondta, és a zsidók még soha nem hallottak ilyen szépet és őszintét, stb, stb...

Ez mind lehet igaz (mellesleg), de négy súlyos probléma mégis akad ezzel az értelmezéssel, ha megragadunk ezen az érzelmes, lelkizős szinten.

1)
Az első probléma az, ha a mondat lényegként azt emelik ki, hogy Jézus kisugárzása milyen nagy hatással volt 2000 éve az emberekre (ugyanis a mondat nem erről szól). És e téves kiindulópont folytatása rendszerint az, hogy az igehirdető számon kéri a hallgatóságán, hogy rájuk miért nem hat Jézus szava, és megkéri őket, hogy engedjék be a szívükbe.

Ám ennek annyi értelme van, mint mondjuk megkérni valakit, hogy legyen szíves nevetni egy viccen, amit ő nem értékel, mert mások korábban nevettek rajta. A baj az, hogy ha  bármi miatt egy vicc épp nem értékelhető valaki számára, akkor a poénon még a kérlelés sem fog segíteni.

Ugyan így, ha „Jézus kisugárzása” nem gyakorolnak rám hatást, akkor hiába prédikálják nekem, hogy "bezzeg 2000 éve az emberek ámultak Jézus szavain", attól még számomra Jézus szavai nem lesznek jelentősebbek. Legfeljebb annyi történhet, hogy lelkifurdalásom lesz, hogy biztos én nem csinálok valamit jól, és elkezdem szugerálni magam, hogy átérezek valamit (de mit?) és meghatódjak.

De hogy ennek a sokat alkalmazott puha lelki terrornak mi értelme van!? Semmi. Ugyanis amennyiben Mt 7,29 a történetben jelenlévő hallgatóság érzelmeit hivatott leírni, akkor nincs mondanivalója a mi számunkra.

A fontos kérdés nem az, hogy Jézus hatással volt-e az emberekre, hanem az, hogy Jézus miért volt nagy hatással emberekre? Na, ez már lehet, hogy érdekes! És a válasz benne is van a Mt 7,29-ben világosan, csak a mai kliséktől mentesen kell értelmeznünk!

2)
"Úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók / lelkészek".

Próbáljuk meg új szemszögből nézni: vegyük ki az emberi érzéseket a középpontból, és helyezzük a középpontba Jézust. Ekkor meglátjuk, hogy a szentíró nem a hallgatóság ámulatából következtet Jézus szavainak hatalmára, hanem Jézus hatalmat követelő szavaival magyarázza a tapasztalt ámulatot.

Az emberközpontú érzelmes értelmezésről: Máté evangélista nem akarhatta azt mondani, hogy sokan meghatódtak/megerősödtek/megtértek - > ezért lám-lám, milyen ügyes volt ez a Jézus. Ezt olyan, mintha Jézus hatalma az emberek véleményétől függene, és ha az emberek nem ámultak volna, akkor Jézus nem lett volna olyan nagy szám.

A Jézus-központú értelmezés viszont ez: Jézus úgy beszélt, mint aki mindentudó, mint aki tévedhetetlen, mint akinek van joga ítélkezni évszázados vallási hagyományok felett, sőt, mint aki maga a törvény forrása. Ez a Jézus úgy beszélt, mint aki isteni hatalommal rendelkezik. És ez mellesleg megmagyarázza a döbbenetet is.

(Itt jön be a mottó lelkészes szójátéka.) Képzeld el, hogy a papod/lelkészed vasárnap a szószékről kijavítja a Bibliát, és azt is kijelenti, hogy neki van igaza, mert ő a Biblia fölött áll. Ez felháborító, szentségtörő és istenkáromló lenne a szemünkben. Nos Jézus ebben az értelemben volt megdöbbentő a zsidók számára.

A megdöbbentő nem az volt akkoriban sem, hogy Jézus milyen szépen beszélt, hanem az, hogy mit beszélt: hogy a mózesi törvény fölé helyezte magát, vagyis Istennel tette magát egyenlővé - ugyanis a zsidók Istentől kapták a törvényt. Ez hát a jelentése annak, hogy „úgy beszélt, mint akinek hatalma van”.

Az írástudók védelmében: Sokan azt hozzák ki Mt 7,29-ből, hogy az írástudók üres dolgokat fecsegtek, és bezzeg Jézus! Szerintem erről itt szó sincs. Szerintem a keresztény lelkészek ugyanabba a kategóriába esnek, mint az akkori írástudók.

Az írástudók/lelkészek/papok nem azért nem beszélnek hatalommal, mert rossz szónokok, vagy képmutatók, vagy üresek volnának a szavaik, hanem egyszerűen azért, mert nem tartják magukat Istennel egyenlőnek. Semmi rossz nem volt abban, hogy az írástudók nem hatalommal beszéltek, és jaj minden lelkésznek és papnak ma is, aki megpróbálna olyan hatalommal beszélni, mint Jézus.

Máté evangélista ebben a rövid szakaszban nem az emberek Jézussal kapcsolatos érzéseit ecseteli, hanem Jézus egész személyére hívja fel a figyelmet: hogy kinek is tartotta magát, hogy miként lépett föl - Istenként.

3)
Harmadjára, vegyük észre, hogy a szöveg nem is azt mondja, hogy "Jézus hatalommal beszélt", hanem azt mondja, hogy Jézus "úgy beszélt MINT, akinek hatalma van". A szemfülesebbek számára ez a MINT egyből elárulja a mondat igazi jelentést. Vagyis, hogy nem Jézus szavainak van hatalma/ereje az emberekre (hiszen tudjuk is, hogy sokakból nem a jót hozta ki Jézus: meg akarták ölni), hanem Jézus magáról állítja, hogy neki személyesen van hatalma ítélkezni és uralkodni. Mi, érzelmes modernek, hajlamosak vagyunk bizonyos tipikus félreértésekre a Szentírással kapcsolatban!

Korunkban, amikor mindent az érzéseinken keresztül értelmezünk, lehetséges úgy félreérteni pl. a kenyérszaporítást, mintha az az emberek szívében feltámadó önzetlenségéről szólna (hogy lám, Jézust hallgatván mindenki előhúzta a dugi kajáját és megosztoztak), vagy Jézus testi feltámadást, félreérteni úgy mintha az a szívünkben ébredő reményről szólna csupán. Mindez tipikus. És azt hogy „Jézus úgy beszélt, mint akinek hatalma van” a saját érzéseinkre vonatkoztatni és úgy értelmezni, hogy „Jézus hatásosan beszélt” szintén korunkra jellemző tipikus tévedés.

4)
A negyedik gyengeség az, hogy az emberközpontú-lelkizős felfogás nem magyarázza a keresztrefeszítést. Úgy beállítani Jézust, mint aki mindenkinek bejön, és a tanítása mindenkit átalakít, történelmietlen és nem éppen biblikus. Az evangéliumok drámája éppen az, hogy Jézus Istenként jön népéhez, és mégis a meg nem értett próféta szerepe jut neki, akit még saját tanítványai is elhagynak, és végül saját népe öli meg.

Az emberközpontú-lelkizős felfogás a keresztrefeszítésre semmilyen magyarázattal nem szolgál; a Jézus-központú felfogás viszont szervesen illeszkedik a Biblia egészébe.