Aztán megtanulta, hogy mi keresztények, mind egy család vagyunk, és nem furakszunk előre, nem mi vagyunk a díszvendég, hanem mindenki beszél mindenkivel, és ez így jó, hiszen szeretjük egymást. Ám mindeközben senki sem feledkezik meg arról, hogy mindenki a Vőlegény menyegzőjét ünnepli.
A tanulság az hogy bizonyos értelemben "Jézusból" is megárt a sok. *
Ugyan úgy, ahogy bizonyos értelemben "Istenből" is megárthat:
Isten végtelenül fontos - keresztényként ezt hisszük mind. Viszont azzal a hithű zsidóval, aki Isten fontosságára hivatkozva nem vesz tudomást Jézusról, mégsem érthetünk egyet, hiszen épp Isten akarata, hogy Jézus fontos legyen. Ő küldte Jézust nekünk.
Isten és Jézus fontosságának szembeállítása hamis - mert ez nem olyan mint egy zéró összegű játék. A valódi képlet az, hogy minél inkább Jézuséi vagyunk, annál inkább vagyunk Istenéi.
Ugyan így, amikor egyes keresztények az "egyedül csak Jézus és én" kiáltással szembe állítják Jézust a szentek közösségével, akkor sajnos a testet állítják szembe a fővel, és a menyasszonyt a vőlegénnyel.
A szentek, Mária és az Egyház nem Jézus ellenében fontosak, hanem éppen azért, mert Jézus adta nekünk őket, hogy testvéreink és anyánk legyenek. Belőlük több, több Jézust jelent - és őket figyelmen kívül hagyni, Jézus akaratának részleges figyelmen kívül hagyása.
* Természetesen csak az idézőjeles Jézusokból árt meg a sok: azokból a Jézusokból, akik az igazi Jézus eltorzított/leegyszerűsített másai. Jézusból, mint az örök Logoszból, mint a végső Igazságból természetesen az örökkévalóságig élvezett színelátás sem lesz elég nekünk. De ez a színelátás sem "csak Jézusról és rólam" fog szólni, hanem menyegző lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése