Bűnös, méltatlan papnál gyónni

Még ha meg is értjük, hogy a gyónás gyakorlata mégiscsak bibliai és Isten akarata szerint való, továbbra is problémát jelenthet, hogy a papot, akinél gyónnának esetleg bűnösnek vagy méltatlannak gondoljuk. A felvetés jogos, és rendkívül fontos is, hiszen még azok a papok is biztosan bűnösök, akiket tiszteletreméltónak vélünk. A kérdés igazából ez: Isten hogyan használhat bűnös embereket a bűnbocsánat eszközéül?

Ismerkedjünk meg egy fogalommal:
ex opere operato (lat.): szentségtani szakkifejezés azon kegyelmi hatások jelzésére, melyek a cselekvő személyétől függetlenül, 'magából a szentségi cselekményből' fakadnak. (Katolikus lexikon)

Ismerkedjünk meg egy hétköznapi mechanizmussal:
Beteg doki mechanizmus: Volna-e aggályunk kivizsgáltatni az egészségi állapotunkat egy olyan dokival, aki maga súlyosan beteg, sőt cigizik és túlsúlyos is, de megvannak a kellő műszerei, fel tud írni gyógyszereket és amúgy érti a dolgát. Ugye, hogy nem! Egy egészséges dokinak is csak annyi esélye van gyógyítani, mint a beteg dokinak.

A két eset pedig ugyan az: bűnös pap és beteg doki, egyre megy. A testi gyógyulásunkhoz nem a gyógyító egészsége kell, hanem a szakértelme és gyógyszerek. A lelki gyógyuláshoz sem a gyóntató szubjektív szentsége kell, hanem a Jézustól kapott hatalom, hogy ő, mint pap, Isten nevében megbocsáthatja a bűnöket - mert nem a saját nevében bocsájtja meg azokat.

Valamiért mi, modernizmustól fertőzöttek (a modernizmus nem más mint, a keresztény hit ájtatos érzelmekké alacsonyítása) feltételezzük, hogy a lelki történések, mint pl. a bűnbocsánat, sokkal kevésbé valóságosak, konkrétak és objektívek, mint a fizikai történések, mint pl. testi gyógyulás. Mennyire meg leszünk lepve, amikor majd lehull szemünkről a fátyol, és a fizikai világban lehetségeset meghaladó kontrasztok rajzolódnak ki az immáron kézzelfoghatóvá vált szellemi világban!



Istennek és a kegyelem rendjének ezt az objektív konkrétságát ragadja meg a katolikus teológia az ex opere operato-ban. Ezért olyan komolyak, lényegesek és méltóságteljesek a katolikus szentségek.

Aki amiatt aggódik, hogy Isten megbocsátó kegyelmének gátat szab a szubjektív méltatlanság, az ne a pappal, hanem a saját lelkiismeretével törődjék:



- tényleg bánom-e amit meggyónok?
- tudom-e bánni alázatosan azt is, amit az Egyház bölcsen bűnnek nevez, én elkövettem, de még nem értem pontosan, hogy mi is rossz abban?
- van-e bennem erős szándék, hogy a viselkedésemen változtassak, és hogy mindenben a Jézus által alapított egyház tanítását kövessem?

Na ezeken a szubjektív tényezőkön tényleg múlhat a megbocsátás, de ezekért nem a pap felel.

Bűnös, méltatlan papnál gyónni? Nem kell, ha van kéznél olyan pap, akit jobban becsülsz. De a bűnbocsánat céljának mindkettő egyformán megfelel. Sőt, az előbbi lehet az alázat gyakorlata is...