Gondolkodásgátló: csak katolikusoknak!

Amikor arról esik szó, hogy a katolikusoknak mindent el kell fogadniuk, amit az Egyház hit és erkölcs dolgában tanít, felvetődik a kérdés:

                                és GONDOLKODNI TILOS???

Mintha az Egyház amolyan gondolkodásgátlóként működne a hithű katolikusok számára. Mi igaz ebből?

1) Fordítsuk meg a dolgot, és máris elfogadhatóbban fog hangzani demokratikus előítéleteink ellenére is: aki hiszi a katolikus tanítást, az számít katolikusnak. Na, így ugye, hogy egész ésszerű! Ugyanúgy ahogy nem lehetsz materialista anélkül, hogy a materializmust igaznak gondolnád, nem lehetsz katolikus sem anélkül, hogy a katolicizmust igaznak gondolnád.

2) Tiltásról szó sincs, de a nonszensz azért kerülendő! Nem azért kötelező elfogadni a tanítást, mert valaki katolikus (ez volna a nonszensz), hanem azért lesz valaki katolikus, mert igaznak gondolja a hitet.

3) Gondolkodásgátló? Ellenkezőleg: az első kérdés, ami lelkiismereti kötelessége minden katolikusnak és minden nem katolikusnak is, aki megítéli az Egyházat, hogy IGAZ-e a katolicizmus.

4) „Igazság vallási kérdésekben!?!?” – kérdezik manapság sokan - „A vallás relatív és személyes, és a hit egy spirituális tevékenység, nem de?” Nem, legalábbis a kereszténység esetében nem az - nem elsősorban legalábbis. Az objektív valósága [i] Isten létezésének, [ii] a Fiú megtestesülésének és [iii] fizikai feltámadásának mind előfeltételei a hitnek. Ha ezek nem objektíven igazak, ha a hit csak spirituális tevékenység, akkor a kereszténység kamu.

5) „OK, tegyük föl, hogy a tanítás igaz, de még ha ez így is volna, egy hívő aligha lehet tisztában az Egyház teljes tanításával. Nem lehet az egész tanítást számon kérni mindenkin”. Valóban, de a bizalmat igen! A hit nem kizárólag intellektuális tevékenység (noha sokkal inkább az, mint azt a kortársak hiszik), hanem bizalomból fakadó ráhagyatkozás is. Ugyan úgy, ahogy Jézusban is lehet hinni, mielőtt mindent megértenénk a tanításából, az Egyházban is lehet hinni, ha egyetlen-egy dolgot belátunk. 

6) Ez az egyetlen kikerülhetetlen kérdés minden katolikus számára, az hogy az Egyház-e az a ló, amire mindent érdemes föltenni? Ha nem, akkor az illető azt kell, hogy gondolja, hogy hazugságon kapta az Egyházat (mivel az Egyház azt tanítja magáról, hogy ő az a ló).



7) Miért is érdemes az Egyházra mindent föltenni? Mert Jézus ezt mondja:  "Aki titeket hallgat, engem hallgat". És ezt is mondja: "Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve". Tehát az egész Jézus hitelességén, tekintélyén, vagy ha úgy tetszik tévedhetetlenségén múlik. Ésszerűtlenség volna hallgatni rá?

8) Viszont ez azt is jelenti, hogy az Egyháznak (hit és erkölcs dolgában) mindig igaza van, így épp a tanítások között való válogatás az, ami ésszerűtlenségnek bizonyul.

9) Tehát a hit egy csomagban érkezik hozzánk, és mi nem válogathatunk. A tanítás nem elmét, hanem adat: nem kérdés, hanem kiindulópont. Ám ez aligha zárja ki a gondolkodást. 

10) Ha valakinek pedig őszinte aggályai vannak az Egyház hitletéteményét illetően, annak a továbbkeresés a lelkiismereti kötelessége (az adatok vizsgálata), nem Jézus tanításának a meghamisítása, csak azért hogy ő továbbra is katolikusnak mondhassa magát.

11) A gondolkodásgátló nem a Katolikus Egyház, még ha egy kész igazságcsomagot is kínál, hanem az a kortárs szekuláris dogma, mely szerint az élet nagy kérdéseiben (vallás, az élet értelme, értékek, erkölcs stb) nincs objektív igazság: nincs jobb és rosszabb válasz, hanem minden válasz egyformán szubjektív preferenciák függvénye. 

12) A szubjektivizmus filozófiája az igazi a gondolkodásgátló méreg, amiben már nem az első generáció nyomorodik meg. Meg lehet kövezni az Egyházat azért, amiért vallási kérdésekben is a logika és a bizonyítékok fontosságát hangsúlyozza, de ez aligha lenne felvilágosult és ésszerű dolog!