Ferenc pápa: zargassátok a pásztoraitokat!

Elöljáróban: nem konkrét esetről írok, és akinek nem (kar)inge, ne vegye magára, és a jelnlévők (ez esetben az olvasók) persze mindig kivételek.

Más kontextusban hallottam ezt a frappáns mondatot:

"Ha érted, amit mond, akkor nem tudod, mire gondol; ha viszont tudni véled mire gondol, akkor biztosan nem érted azt, amit épp mondott".

Sajnos néha ilyesmi a helyzet a prédikációkkal kapcsolatban is...
 

"Te érted, mit beszél a pap?" 

"Szerintem, arra gondol, hogy [valami]." 

"Jó, de akkor miért nem azt mondja?!?"

Miért van ez? A probléma nem biztos, hogy intellektuális.  

Az Evangélium hirdetéséhez nem kell nagy intellektus, nem kell hozzá sok árnyaltság: az igazságot kell mondani, úgy, ahogy van - ahogy Jézus és Egyháza tanítja. Ehhez pedig elsősorban bátorság kell.

A prédikátor viszont, aki fél, hogy megsérti az emberek érzékenységét, különösen ha okos emberről van szó, hajlamos lesz annyira árnyalni a mondanivalóját, hogy az nem segít a híveknek eligazodni - nem hogy az életben, de még abban a konkrét kérdésben sem, amiről a prédikáció épp szól. 

Jézus azt mondta: Szavaitok legyenek igen, igen, nem, nem. 

Amit viszont a szószékről olykor hallunk az: igen-igen, vajon-talán.

Az 'igen-igen, vajon-talán'-nak viszont van egy jellegzetes mintázata. A következő figyelhető meg:

'Igen-igen' a szeretetre, a jóságra, az értékekre, az Istenre (de csak úgy általánosságban, semmi katolikus specifikus!) egyszóval 'igen' olyan dolgokra, amikben mindenki egyetért, még a TV sorozatok is...

'Vajon és talán' a erősségű üzenetet hallhatunk viszont (ha egyáltalán szóba kerülnek) például Isten törvényeivel kapcsolatban - kb. mintha javaslatok volnának, amikben nem lehetünk egészen biztosak, nem mondhatjuk kötelezőnek, csak javasoljuk (hiszen "az elvárások elijesztik a híveket")...

'Vajon és talán' erősségű az üzenet, ha a megtérésről vagy a bűnbánatról van szó - legalábbis konkrét bűnök esetében (általánosságban persze ezeket is mindenki elismeri), hiszen a bűnök is nagyon szubjektívek, végső soron nem tudhatjuk kinek, miben áll az Isten felé vezető útja...

OK az együttérzés, meg az, hogy mindenkihez kell szólni, de szerintem ezt lehet úgy is, hogy közben az igazság, amit az Egyház tanít egyértelmű és félreérthetetlen. Vagy célja valakinek, hogy félreérthető legyen?
 

Mi lenne, ha elvárnánk a lelkipásztorainktól, hogy egyértelmű útmutatást adjanak erkölcsi kérdésekben és ütős katolikus tanításban részesítsenek minket? Mi lenne, ha a vezetőink fő gondja nem az lenne, hogy az esetleg betévedő nem keresztényre jó benyomást tegyenek, hanem hogy a valóban jelenlévőkhöz (nagyrészt megerősítést váró katolikusokhoz) szóljanak? Vagy túl sokat várunk el?

Ferenc pápa szerint nem: "Zargassátok a pásztoraitokat, alkalmatlankodjatok náluk, és minnyájunknál, akik lelkipásztorok vagyunk, hogy megadjuk nektek a kegyelem, a doktrína (tanítás) és az útmutatás anyatejét" 2014-05-10

http://www.news.va/en/news/regina-caeli-full-text

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ!