Egyenlőség az emberek között, de nem a vallások között

(A hír régi, de az üzenet igaz. Amato azóta bíboros, és Apostoli Szentszék Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa)
Vatikán Állam _ A vallások közötti párbeszéd iránt érdeklődő katolikus keresztényeknek tudniuk kell, hogy az egyenjogúság a résztvevő személyek között áll fenn, és nem az általuk képviselt vallások között, mondta Angelo Amato érsek, a Hittani Kongregáció titkára.

„Az a tény, hogy ma vallások sokaságát kínálják nekünk, nem jelenti azt, hogy ezek egyformán igazak is lennének” – nyilatkozta az érsek az Osservatore Romano, vatikáni napilap november 8-i számában, egy interjúban.  Amato érsek a riportban utalt az előzőleg megtartott konferenciabeszélgetésre is, melynek címe: Tanúskodni Krisztusról, az egyetlen megváltóról a sok vallású társadalmakban.

„A vallásközi párbeszéd, melynek célja a népek közötti béke előmozdítása, nem zárhatja, és nem is zárja ki az igazsághoz és a keresztény hithez való megtérés lehetőségét, de figyelembe veszi a személy szabadságát és méltóságát” – mondta. Majd felhívta a figyelmet, hogy „sajnálatos módon a katolikus teológia egy bizonyos áramlata, mely ezzel a párbeszéddel foglalkozik, zsákutcába jutott, mivel addig az önellentmondásig merészkedtek, hogy minden vallás elvezethet az üdvösségig”.

„Az egyenlőség, mely a párbeszéd előfeltétele, az emberekre vonatkozik, akik egyforma méltósággal és szabadsággal vehetnek részt a dialógusban, de nem vonatkozik a párbeszédet folytatók hitének tartalmára” – jelentette ki Angelo Amato, és mint mondta, „a párbeszédben résztvevő keresztény nem hallgathat a hitéről, mely Jézusban gyökeredzik”.

A kereszténység igazságait, mondta a vatikáni érsek, „természetesen nem lehet erővel rákényszeríteni senkire, figyelembe kell venni az egyén szabadságát és lelkiismeretét”.

„Párbeszédünk hasznos és szükséges, de nem szabad túlságosan a középpontba helyezni, ugyanis igazi értelmét csak keresztény hitünk összefüggésében nyeri el” – mondta zárásképpen a Hittani Kongregáció titkára. „Az erős és egészséges elkötelezettség a saját hitünk iránt a legjobb belépő a más vallásokkal folytatott párbeszédhez”.