A felelősség feltámadása (ha mi elhallgatunk, a kövek fogják zengeni)

Szubjektív tapasztalat, de mégis érdemes elmesélni. 

Az elmúlt időszakban keresztény körökben sorozatban értek az olyan ingerek (beszélgetések, lelkigyakorlatok, prédikációk, cikkek), melyek az egyén felelősségét tagadták mindabban, ami kicsit is nehéz, és jóra való akarat, netán hit kéne hozzá.

Nem az egyén felelőssége, hogy elvált. Ilyen az élet, a másik hibája > házasodjon újra és áldozzon.

Nem az egyén felelőssége, hogy fogamzásgátol. Isten nem kívánhatja az időszakos(!) önmegtartóztatást > nem kell meggyónni, áldozzon.

Nem az egyén felelőssége a házasság előtti szexuális kalandjai. Nem fog templomba járni, ha esetleg figyelmeztetnénk > nem kell meggyónni, áldozzon.

Nem az egyén felelőssége, hogy nem jár minden vasárnap misére. Senki nem mondta el neki, hogy ez fontos, de szegénynek most se mondjuk el, mert a végén megsértődik, és még ritkábban fog megjelenni. Ja, amikor jön, azért áldozzon!

Nem az egyén felelőssége, hogy a hittan tudása felnőttként is egy 10 éves gyerek szinten van, és az sem hogy ennek ellenére büszkén hangoztatja a véleményét. Végre egy friss hang! Ne várjunk el tőle fejlődést, a tudatlanság üdvös, hiszen halálos bűnt csak tudva lehet elkövetni.

Nem az egyén (többek között papok és hittan tanárok) felelőssége, hogy bizonyos dogmákat nem értenek, vagy nem ismerik őket, és erre büszkék is. Tabudöntögetésnek hívják, főpapi tevékenység.

Úgy általánosságban: nem az egyén felelőssége a bűn, hiszen az ember igazi baja a szeretethiány, és a bűn csak következmény, tehát az ember amint elhiszi, hogy Isten szereti, a bűn is megszűnik. (???)

Az ember figyel, van-e koherens érvelés, vagy erényesség a vélemények mögött, de általában nincs. A világ már megbukott fél-filozófiáinak az újramelegítése ez csupán irgalmas, liberális és politikailag korrekt köntösbe bújtatva.

Ezzel ellentétben egy multis üzleti továbbképzésen az erényről hallottam: az alapok, a gyökerek ápolásáról, a jónak és az örök értékeknek megfelelő döntés szabadságáról, ami iránt személyes felelősséggel tartozunk, attól függetlenül, hogy milyen családban nőttünk föl és milyen a jelenlegi környezetünk.

Változtass, elsősorban magadat, mert szabadságodban áll.

Vállalj felelősséget, mert ez a boldogsághoz és kiteljesedéshez vezető út.

Az jó dolgokért meg kell dolgozni, "ki kell fizetni" az elvszerűség és az erényesség árát.

Neveld az vágyaidat, a mindennapi döntéseidet rendeld alá magasabb céloknak.

Válj szabaddá, hogy ne tehetetlenül sodródj, és szabadon köteleződj el az iránt, amit igazán méltónak gondolsz.

Majd változtasd meg a környezetedet is, legyél a családodban és a munkahelyeden "tranzit személy", aki megtöri a megszokás és a tehetetlenség átkát, és aki új, jó szokásokat, illetve felelősségteljes hozzáállást vezet be.

Mit is mondhatnék? Furcsa világban élünk. Lelkileg többet épültem ezen a munkahelyi továbbképzésen, mint két nagyböjti lelkigyakorlaton. Bőven többet. (Volt egy harmadik lelkigyakorlat is, az jó volt.)

Az üzleti életben, ahol a pop-pszichológia nyavalygása nem jött be, mert eredmények kellenek, a világ már rájött, hogy vissza kell térni az erényhez? Mindeközben mi katolikusok mintha mindent megtennénk, hogy leépítsük az erényes világnézetünket, és a kinyilatkoztatott hitünket...

Ha mi elhallgatunk, a kövek fogják zengeni.