Hodász András atya szemmel láthatóan menő, de mi vajon a titka? A bőrdzsekis, motoros papok már rég nem feltűnőek, mert a 70-es évek óta annyi lázadás történt papok részéről a "papos" viselkedés és öltözködés ellen, hogy már közhelyszáma megy, bárhogy is lázadjon egy pap. A szomorú valóság az, hogy a lázadás manapság éppen az, ha egy pap reverendát visel - ha mellesleg motorozik is, ám legyen! Miért ne?
De van valami, ami András atyát még menőbbé teszi, mint a reverendában való motorozás és nem is látszik a képen. Ez pedig az, hogy megalkuvás nélkül hirdeti a katolikus hitet. Tőle tudom, hogy a katolikus tanításban való elmélyülésének a fő motivációja az üdvösség kérdése volt, és amikor megbizonyosodott felőle, hogy az Egyház tanításai mind igazak, azt mondta magának, "jobb, ha mostantól ezek szerint is élek".
András atya nem csak törekszik megélni, hanem hirdeti is az igazságot, immáron papként. Ennek ékes példája, hogy "mozgalmat" vezet az Egyház legkevésbé betartott tanításának a népszerűsítésére. Negatívan megfogalmazva ez nem más, mint a fogamzásgátlás tilalma, ám pozitívan értelmezve ez az emberi szexualitásról alkotott legmagasztosabb tanítás, mely az emberi test és a szexualitás szentségét, vagyis radikális Istennek-ajándékozottságát hirdeti: ez a test teológiája, ahogy Szent II. János Pál hirdette azt.
A menőségünk hosszabb távon a jósággal, az igazsággal és az ezekért való bátor kiállásunkkal van összefüggésben, végső soron üdvösségünkkel. (Hogyan is lehetne bárki menő a pokolban?) Adjunk hálát a jó példával elöljárókért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése