Szedevakantista, vagy csak politikailag nem korrekt katolikus?

Tipikus érvelési hiba az eredet hiba, amikor az alapján döntjük el, hogy igaza van-e valakinek, hogy ő kicsoda. "A középkori ember tanulatlan volt, és hitt a Bibliában, ezért tanult ember nem hihet a Bibliában". Ez persze téves gondolkodás, mert a középkori embernek lehet igaza a Bibliát illetően, még akkor is, ha neki nincs jó oka a hitére; vagyis bármilyen állítást önmagában kell elsősorban mérlegelni, és az mellékes az igazságtartalmát illetően, hogy ki mondja.

Ám mi emberek rendelkezünk a bizalom képességével, és korábbi tapasztalatok, vagy tekintély alapján megbízható információforrásokban megbízunk jóhiszeműen, míg új, esetleg kétes információforrásokban kevéssé bízunk. És ez is jogos, különösen akkor, ha a dolognak tétje van. Én azt gondolom, hogy a KATOLIKUS VÁLASZ blognak van tétje, ezért amellett, hogy az első bekezdés értelmében, mindenki járjon csak utána a blogon megosztott információknak, azt is gondolom, hogy az olvasóknak érdemes tudniuk néhány alapvető dolgot a blog tulajdonosáról, hogy alaptalanul ne bizalmatlankodjanak, de túl se értékeljenek. Néhány dolog tehát, ami nem vagyok:

Nem vagyok szedevakantista, azaz nem gondolom azt, hogy a pápai hivatal betöltetlen. Tudom, hogy Ferenc pápa Péter jogos utódja. Azt is gondolom persze, hogy a pápám sajnos kellő okot ad jogos kritikára, ám ettől még ő a pápa, és a hivatalának megfelelő tisztelettel igyekszem viseltetni iránta.

Nem vagyok lefebvrista sem, elfogadom a II. vatikáni zsinatot, noha kritikus vagyok a zsinat szellemével, avagy a média zsinatával szemben, ami annyi kárhoz vezetett a zsinat óta. Azt is tudom, hogy a dolgok előtte sem voltak épp fényesek, nem IIVZS a bajok kezdete.

Nem vagyok kapcsolatban se szedevakantista, se lefebvrista emberekkel. A lakóhelyemhez legközelebbi plébániára járok novus ordo misére, itt nőttem fel, a plébániai közösségben évtizedek óta részt veszek. Mindazonáltal a tridenti mise mélyebb vallásos élmény nekem, de csak ritkán jutok el oda, és nem értek hozzá (még).

Nem vagyok azonban tanult teológus sem, ha a papírjaim érdekelnek, nemzetközi kapcsolatok szakértő és közgazdász diplomám van. Az alapvető teológiai és filozófiai magabiztosságot onnan szedem, hogy ami érdekel, annak utánajárok. A keresztényégről pedig meggyőződésem, hogy nem atomfizika, mint ahogy a teológiai diplomával rendelkező progresszívek szeretik beállítani, ha egy közismert egyházi tanítást védő laikust kell letorkollni. Azt se gondolom, hogy a kereszténység triviális, mint amivel ugyanazok a progresszívek szemrebbenés nélkül védekeznének, ha egy a hagyománnyal és a tomista filozófiával tisztában lévő katolikus leérveli őket a lábukról. A keresztény hit tartalma ott van a Bibliában, és a tanítóhivatali megnyilatkozásokban, melyek egymást kiválóan segítenek értelmezni. Kivonatolt formában a tanítás ott van a katekizmusban, vagy a kompendiumban, de akár még a Youcat-ben is, és akinek legalább annyi esze van, mint egy átlagos képességű gimnazistának, az se azt nem mondhatja, hogy nem érti a szöveget, se őszintén azt, hogy Kasper bíborosnak igaza van az újraházasodottak áldozásával kapcsolatban.

Nem értem félre se a pápát, sem a szinódusi folyamatot, sem az Amoris Laetitiát, sem az Egyház krízisét - mint ahogy azt sokszor megkapom. Aki azt gondolja, hogy magányos háborgó vagyok, és Bayer Zsolttól meg szedevakantistáktól veszem az ötleteimet, az csakis a saját tájékozatlanságáról tesz bizonyságot, mert ezek szerint nem tudja, hogy a fentiekkel szemben kritikus egyre több teljesen mainstream nagy múltú kiegyensúlyozott katolikus médium. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy igazuk is van, de azt mindenképpen, hogy a békés, Ferenc pápa alatt fellendülő Egyház gondolata hazugság. Szóval mindenfajta konkrét szöveg- és helyzetértelmezés nélkül is fifty-fifty esélye van az egyházi krízisről szóló híreimnek. A konkrétumok terén pedig azért vagyok biztos abban, hogy nem én értem félre a fentieket, mert jól tudok olaszul és angolul, elolvasom, meghallgatom az eredetit, hozzáolvasok pro és kontra kritikákat, és ez messze több, mint amit a velem vitatkozók megtesznek egy-egy adott kérdésben, és ezt a benyomásomat a velük folytatott beszélgetések, és levelezések is tükrözik. Amúgy örömmel elengedem a kritikáimat, ha újabb, azokat cáfoló tények merülnek fel. Kár, habár érthető is, hogy a progresszívek nem erősek a tények terén, ők a narratívákat szeretik.

Nem hiszem a haladás dogmáját, hogy minden javulóban van, mint ahogy a progresszívek hiszik, és nem hiszem, hogy az Egyház ma eléggé hallgat a Szentlélekre. A domináns katolikus trend világszerte továbbra is fokozatos azonosulás a korszellemmel, a hierarchia és a katolikus média nagy része pedig azzal van elfoglalva, hogy túl nagy arcvesztés nélkül menedzselje a kapitulálást.

Nem vagyok politikailag korrekt: a nyájasságot, a konfliktuskerülést, és a divatos vélekedéseket nem gondolom a kereszténység részének, és nem hiszem, hogy a keresztény értelemben vett békének használ, ha a hivatalos katolikus hangadóknak (teológusok, papok, akárkik) elnézzük, ha zavaros vagy téves dolgokat tanítanak olyan kérdésekben, ahol elég lenne felolvasniuk a katekizmus a saját gondolataik kifejtése helyett.

Nem vagyok rátarti. Várom bárki figyelmeztetését konkrét dolgokkal kapcsolatban. Általánosságokra, mint például "a blogodból nem érzem a szeretetet", és "az Egyház nincs is krízisben" nem tudok mit felelni.

Nem vagyok céltalan, nem jobb híján blogolok. A magánéletem és családom köszönöm, jól mennek. Imákat mindig szívesen fogadok! A bloggal a célom pedig az, hogy egy olyan katolikus megújulást segítsek elő a magam szerény módján, ami igazságorientált, vagyis teljesen tudatosan katolikus a katekizmusi (és nem más) értelemben. Azt gondolom, hogy az irgalom és a igazság nem mehetnek egymás rovására, bűn bármelyiket kijátszani a másik ellen, és minden tisztelet mellett, szerintem Ferenc pápa diagnózisa rossz, amikor azt véli, hogy igazságban enyhe irgalomra van szüksége korunk emberének a megtéréshez. Én  őszintén hiszem, hogy igazságban gazdag irgalomra és önfeláldozó irgalomban gazdag katolikus igazságra van szüksége a világnak. Hogy konkrét legyek egy példa erejéig: nem arra van szükség, hogy az újraházasodottak bűnét elnézzük, aztán mint aki jól elvégezte irgalmas feladatát, interjút adjunk róla, hanem hogy az igazságot az elejétől fogva félreérthetetlenül hirdessük, ezzel elejét véve sok bukásnak, és az elbukottak mellett a megtérés, megbánás, megérés sok türelmet igénylő nehézkes folyamában végig ott legyünk imádkozva, testben és lélekben, magunkat nem kímélve.  

Nem vagyok egyedül. (Meglepődnél, ha tudnád, kik értenek egyet e bloggal!)