A magyar imádság szó minden szépsége mellett félrevezető: olyan mintha az imádással lenne összefüggésben...
...és mivel imádat kizárólag Istennek jár, ezért a szentekhez és Máriához szóló katolikus imák szentségtörésként hatnak protestáns füleknek.
Ám az imádkozni szó, ahogy azt a keresztények nemzetközileg használják (az angol pray, az olasz pregare, a francia prier, a latin orare igék magyar megfelelője) a hétköznapi kérés szóból ered mindenféle vallásos tartalom nélkül, nem pedig az adorare, vagyis imádni szóból.
Az már az évszázadok hozadéka, hogy a vallásos jelentés jószerivel kiszorította a használatból az egyszerű kérni jelentést. Noha az olaszok, franciák és angolok mind a mai napig értik a különbséget, és használnak olyan fordulatokat a hétköznapi nyelvben, ami elárulja ezt. Azt hogy "kérlek szépen" az olasz így mondja: ti prego, a francia így: je t'en prie. Ugyan azt a szót használják, mint amit az imádkozásra is.
A magyar imádság szó, sugalljon bármit is, ugyan így nem az imádással áll összefüggésben elsősorban (noha ilyen jelentéssel is gazdagodott az idők folyamán, amikor Istenhez szól). A katolikusok, amikor szentekhez imádkoznak, nem imádják őket, hanem mint nagyobb testvéreikhez fordulnak, hogy ők, akik már az Atyával vannak, imádkozzanak velünk.
Az, hogy vajon ez értelmes-e, egy másik blog posztra tartozik. Mindenesetre világos, hogy sem szenteket, sem bálványokat nem imád az Egyház, hanem mindössze egy nyelvi érdekességről van itt szó, amit érdemes észben tartani.
2 megjegyzés:
Érdekes blog, gratulálok hozzá!
Mi protestánsok tudjuk, hogy a katolikusok szerint csak közbenjárást kérnek a szentektől és Máriától. És "elvileg" azt is közösen valljuk, hogy hódolat, dicsőítés csak Istennek jár, és elvileg közösen elismerjük, hogy Istentől jön minden kegyelem, áldás, gyógyulás és szabadítás. Istennek ajánljuk fel az életünket, az ő irgalmában bízunk, és Krisztus követésére kötelezzük el magunkat. Elvileg ebben egység van.
Mégis azt tapasztaljuk, hogy a katolikusok nagy többsége nem ennek szellemében imádkozik Máriához vagy a szenteknhez, és nem pusztán közbenjárást kér, valamint a Katolikus Egyház elfogadott imakönyvei és imái sem csupán erre korlátozódnak.
Őszintén, támadás nélkül, kiváncsisággal kérdezem az alábbi példák alapján: hogy is van ez?
szeretettel,
Zeda
(UI:Az, hogy egyáltalán szükséges-e a szentek közbenjárása, valóban egy másik kérédés.)
Példák:
"Szent Antal, hű pártfogója mindazoknak, akik téged szeretnek és tisztelnek, te tudod, hogy szeretlek és pártfogásodba nagy bizalmat helyezek. Mivel nagy gyarlóságom mellett az élet sok veszélyen szerencsésen átvergődni alig remélhetek: tehozzád fordulok, és kérem segítségedet. Hogy biztosan megnyerhessem Isten kegyelmét, és védelmed alatt minden rossztól, de főképp minden bűntől egész életemben megmeneküljek, megújítom a szeretetnek azt a kötelékét, amely eddig is hozzád fűzött, s a mindenható Isten színe előtt, szent őrzőangyalom jelenlétében, ünnepélyesen mindenkorra védőszentemmé és pártfogómmá választalak.
Amennyiben Isten szeretetével nem ellenkezik, fölajánlom magam szolgálatodra, és ígérem, hogy egész életemben iparkodom kedvedben járni és tiszteletedet imámmal és a te szent példád követésével előmozdítani. Fogadj, ó, kedves Szent, pártfogásodba, és vezess életutamon Isten dicsőségére és lelkem üdvére! Kössünk egymással soha meg nem szakadó szövetséget! Fogadj, kérlek, engem ezentúl barátaid és tisztelőid közé, és kérjed Istent, hogy tegyen méltóvá szeretetedre!
Siess segítségemre főképp halálom óráján, és védelmezz meg a gonosz lélek támadásai ellen, hogy a kárhozattól megmeneküljek, s veled és minden szenttel egyetemben Istent örökké áldhassam és magasztalhassam! Ámen."
"Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya. Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. Hő imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy. Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya"
"Mária, Kegyelem Anyja,
Irgalmasság Anyja,
Az ellenségtől oltalmazz
És halálom óráján végy fel engem."
"Ima Szűz Máriához (Búcsújárók könyvéből)
Imák a Szűz Anyához
Szentséges Szűzanyám, hozzád folyamodunk.
Drága szent képednél a földre borulunk.
Mert bűnösök vagyunk, egek Nagyasszonya,
Hallgasd meg kérésünk, drága Szűz Mária.
Mária, Mária, messze földről jöttünk!
Arany oltárodra bús könnyeket öntünk, jaj,
mert itt megláttuk drága szent képedet,
Égi Anyánk, szent Szűz, hallgass meg bennünket.
Kedves vendégeid tehozzád eljöttek,
Sírva és zokogva téged köszöntenek,
Nincs más reménységünk egyedül Mária!
Ki a bűnösöket el nem hagyja soha.
A szomorú szívek, kik itt megenyhülnek,
Kik a Szűz Mária kegyhelyére eljöttek,
Mária, Mária, jaj csak el ne hagyj,
Utolsó órámban, kérlek, velem maradj.
Jertek ide árvák, szomorú özvegyek,
Mert nagyon jól tudom, hogy fáj a szívetek.
Kérjétek örömmel a szép Szűz Máriát,
Teljes Szentháromság fehér liliomát.
Hiszen azt mondotta az Úr Jézus Anyja:
Hogy az árvát bús özvegyet le nem hagyja.
Mária, Mária, kedves édesanyánk!
Arany oltárodról tekint le mireánk.
Tekint le mireánk e siralomvölgyben.
Hogy a bűnös lelkünk juthasson a mennybe.
Ez legyen énekem utolsó betűje:
Dicsértessél szent Szűz, mennyország tüköre."
Szia Zeda, kedves tőled, hogy írtál, és örülök, hogy meglátásod szerint a legfontosabb dolgokban egyetértünk :) a kérdéseiddel kapcsolatban pedig a következők jutottak eszembe:
1) Azt, hogy túlzások vannak katolikus egyének részéről, nem vitatom. A blog egyik célja, hogy őket is elgondolkoztassa és segítse.
2) Szerencsére a katolikus egyháznak van hivatalos tanítása, ez a mérvadó, ez kötelezi a katolikusokat, ezt kell megmérni a Szentírás és a józan ész mérlegén, és nem azt amit egyes teológusok vagy ájtatos imafüzetek tartalmaznak.
3) A katolikusok érzelmesek. A teológiánk egyetemes abban az értelemben is, hogy a hívő embert teljesen kibontakoztatja, és ebben az érzelmek is beleértendők. A katolikusok szeretik a szenteket, csodálják őket és bíznak bennük.
4) Ám ez nem idegen a protestáns lelkiségből sem. Ha jól tudom a szentekről Luther is nagy véleménnyel volt, és eszembe jut C.S. Lewis is, amint az üdvözültekről ír a "Weigh of glory" c. prédikációjában: ha látnánk egyet közülük teljes dicsőségében nehéz lenne ellenállni a kísértésnek, hogy leborulva imádjuk... Az Egyház kanonizált szentjei pedig nem mások, mint akikről tudni véljük, hogy üdvözültek.
5) A szentek szeretetének az egyik hozadéka a "kegyességi irodalom": az ömlengő, repetitív és túlzó kifejezések használata. Ám ez rendben is van azon a szinten, amin a szerelmesek között, vagy gyermekek és szülők között ez elfogadható. Mindenesetre ezeket a fennkölten megfogalmazott imákat nem szabad összekeverni a doktrínával, vagyis a tanítással. A tanításban nem fogalmaz túlzóan az Egyház.
5) Ezeket az imákat lehet nem szeretni. (Én kevés ilyet szeretek).
Remélem ezzel segítettem!
:) Miki
Megjegyzés küldése