Egy egyszerűbb kereszténység hitelesebb volna?

Több bejegyzéssel kapcsolatban is volt olyan érzésem, hogy bonyolult, senki nem fogja végig olvasni, stb. Igyekszem mindig tömör és emészthető lenni (és valóban: néha olyan kritikát is kapok, hogy miért nem sztorizok többet). 

De most azoknak szeretnék üzenni, akik azt fontolgatják, hogy nem kéne-e az egész hitnek egyszerűbbnek lennie? Nem lehet-e, hogy a kereszténység emberileg túl bonyolított, és hogy az igaz vallás ennél sokkal egyszerűbb? Nem megy-e a hitelesség kárára a sok magyarázat?

Mindehhez néhány gondolat C. S. Lewistól. Idézem: 

Semmi értelme, hogy egyszerű vallás után áhítozzunk. Végül is a valóságos dolgok nem egyszerűek. Az asztal, amelynél ülök, egyszerűnek látszik: de kérdezzünk csak meg egy tudóst, hogy miből is készült tulajdonképpen. Elmondja majd mindazt, amit az atomjairól tudunk, hogyan verődik vissza róluk a fény és jut a szemünkbe, milyen hatással vannak a sugarak a látóidegre és mi történik az agyunkban -- s természetesen úgy találjuk majd, hogy ,,az asztal látása'' egy csomó titok és bonyodalom közepébe visz minket, melynek aligha látjuk a végét. Egyszerűnek látszik, amikor egy gyermek imádkozik. S ha megelégszünk azzal, hogy itt megálljunk, akkor helyes, minden rendben. De ha nem -- és a modern világ rendszerint nem éri be ennyivel --, ha folytatni akarjuk és megkérdezni, mi is történik valójában -- akkor nehézségekre kell felkészülni. És ha egyszer elhatároztuk, hogy nem érjük be egy egyszerűsítéssel, akkor utána ostoba dolog azon panaszkodni, hogy az, amit kapunk, már nem egyszerű.

Igen gyakran alkalmazzák ezt az ostoba eljárást olyanok, akik ugyan nem ostobák, de tudatosan vagy tudat alatt le akarják rombolni a kereszténységet. Ezek az emberek egy olyan változatát agyalják ki a kereszténységnek, amely egy hatéves gyermek szintjének felel meg, és ezt teszik támadásuk célpontjává. Amikor megpróbáljuk elmagyarázni nekik az igazi keresztény doktrínát, ahogyan azt egy tanult felnőtt vallja, akkor panaszkodni kezdenek, hogy összezavarjuk a fejüket, hogy mindez túlságosan bonyolult, és ha tényleg volna egy Isten, akkor bizonyára egyszerűvé tette volna a ,,vallást'', mivel az egyszerűség oly szép stb. Résen kell lenni azokkal az emberekkel szemben, akik akik öt percenként új álláspontra helyezkednek, mert csak az időnket elvesztegetik. 

Érdemes felfigyelnünk arra az téveszméjükre is, hogy ti. Isten ,,egyszerűvé tehetné a vallást''; mintha a vallást Isten csak úgy kitalálná, és nem az Ő saját megváltoztathatatlan természetével kapcsolatos tények alkotnák a kinyilatkoztatást.

Nem, a valóság amellett, hogy bonyolult, tapasztalatom szerint még rendszerint különös is. Nem világos, nem nyilvánvaló, nem az, amit várunk. A valóság rendszerint olyasvalami, amit előre nem sejthettünk volna. Ez az egyik oka annak, hogy hiszek a kereszténységben. Olyan vallás ez, amelyet nem lehetett volna kitalálni. Ha csak azt a fajta mindenséget nyújtaná, amit mindig is vártunk, úgy érezném, hogy mi terveltük ki. De a mindenség lényegében egyáltalán nem olyan valami, amit bármelyikünk is kitalálhatott volna. Megvan az a furcsa bonyolultsága, csavarossága, amely éppen a valós dolgok sajátja. Hagyjuk tehát ezeket a gyerekes filozófiákat, ezeket a túl egyszerű válaszokat.