2013. augusztus 2., péntek

Hogyan fogadd a becsöngető térítőket?

Professzor Michael Barber, ha látja, hogy Biblia van a vándortérítő kezében, eme szavakkal nyit ajtót: 
"Jöjjön be jó ember, látom katolikus." Ők ugye ezt általában tagadják, sokszor kikérik maguknak: "Ugyan miből gondolja?"

Mire a katolikus professzor válasza: "Láttam, hogy Biblia van a kezében, nyilván elfogadja a Katolikus Egyház tekintélyét, amellyel tévedhetetlenül megszabta a kánont is. Ha nem volna katolikus nem tudhatná, mi Szentírás, és mi nem az. Elnézést, ha tévedtem, de amennyiben nem katolikus, ugyan miért hisz a Bibliának?"

http://www.catholic.com/radio/shows/are-works-necessary-for-salvation-8636#  min: 10


Mi katolikusok, sokszor megfelejtkezünk arról, hogy a Biblia nem önmagában, hanem a Szent Hagyományba ágyazottan létezik. Elfelejtjük, hogy Jézus feltámadása után évtizedek teltek el, mielőtt az Újszövetség könyvei létrejöttek volna és évszázadok teltek el, mire letisztult volna a Szentírás kánonja: a Biblia könyveinek listája. Márpedig keresztények éltek addig is, és Biblia nélkül is ismerték és szerették a hitüket - sokan halálosan szerették: egészen a vértanúságig.

Elfelejtjük, hogy a Szentírás könyveit maga az egyház írta, és az Egyház hozott ítéletet arról is, hogy mi sugalmazott, és mi apokrif, vagyis nem a Bibliába való.

Szent Ágostonnal egyetértésben mondhatjuk, hogy "Nem hinnék az Evangéliumban, ha a Katolikus Egyház tekintélye erre nem indítana". Protestáns testvéreinknek pedig segítünk azzal, ha erre a történeti realitásra rávilágítunk, és visszakérdezünk: tulajdonképpen ők milyen tekintély alapján hisznek a Bibliában?

4 megjegyzés:

Unknown írta...

Sola fide, sola scriptura. Nem ez a katolikus egyház válogatta össze a kanonizált iratokat, ha jól emlékszem, az már Kumránban megtörtént. Az egyház tekintélyének szerepe a Biblia hitelessége kapcsán és az egyház általi magyarázat primátusa pedig ugyancsak problémás: az egyház ugyanis fájdalmasan sok ocsmány dologra használta az igét, mint indokot és sok ember mégiscsak az igehirdetőt látja az egyház képviselőjeként, akit ha - bizonyos emberi tulajdonságai miatt - szinte képtelen tisztelni, attól még a Bibliát jó ha forgatja.

Szerdahelyi Miklós írta...

Hello Máté

Köszi a kommentet! Íme a rövid válaszom:

1) Sola fide: nincs a Szentírásban.
2) Sola scriptura: ez sincs a Szentírásban.
3) Kumráni tekercsek: "i. e. 2. század és az i. sz. 1. század között készültek" (wikipédia), tehát az Újszövetséget aligha tartalmazhatják.
4)Isten elveti az Egyházat bűnei miatt? Erről már írtam, itt megnézheted: http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/05/isten-elveti-az-egyhazat-bunei-miatt.html

Névtelen írta...

Én a Jézus Krisztussal történt személyes találkozásom miatt hiszek a Bibliában. Ateista szülőktől származom, és soha az életem egyetlen egy percében sem gondoltam azt, hogy Isten tényleg létezik. Amikor az egyik kollégiumi szobatársam, akivel 3 évig egy szobában laktam megtért, nagyon nagy csodálkozással tapasztaltam, hogy alapvető, és radikális változáson ment keresztül az élete: mivel nagyon jól ismertem, ezért ez az esemény mélyen elgondolkodtatott arról, hogy tulajdonképpen mi van, ha Isten tényleg létezik?
Nagyon hamar rájöttem, hogy ha Isten tényleg létezik, akkor - mivel én az egész életemet úgy éltem le, hogy ezt a tényt nem vettem figyelembe, - nagy bajban vagyok, ugyanis ez azt is jelenti, hogy tartozok Istennek, mégpedig olyan dologgal tartozok, amit nem tudok megadni.
Egyébként pedig elmentem a barátommal együtt a gyülekezetbe, és ott, amikor az emberek énekeltek, és dicsőítették Istent teljesen félelem nélkül, akkor azt találtam mondani Istennek, hogy én inkább elhiszem az egész Bibliát, elhiszem, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneimért, hiszem hogy feltámadott, de nekem az az öröm, az a békesség, és az a félelem nélküliség kell, ami a gyülekezetben levő emberekben meg van. Az eredmény az lett, hogy azt éreztem, hogy egy hihetetlen teher leesik rólam, és azt éreztem, hogy mindjárt elrepülök, ezért meg kellett fognom a széket, hogy nehogy felemelkedjek.

Névtelen írta...

Isten “terve”, “munkalkodasa” felfoghatatlan az embernek, mint ahogyan nagyon sokan kijelentik: “hiszik, ha latjak …”. Aki csodaval hataros modon meggyogyult, akivel olyasmi tortent, amit masok akeppen magyaraznanak, hogy paranormalis, illetve elbeszeles utjan az illetonek tul elenk a fantaziaja -, az ilyen ember elete gyokerestul megvaltozik. Lehet, hogy minden lehetseges betegseget kizarvan kivizsgaltatja magat, hogy teljesen nyilvanvalova valhassek a “csoda”, / Isten munkalkodasa eleteben, vagyis Isten kegyelme. Kerdeseket fel lehet tenni, miert X, vagy Y, es mikent, es hogyan … , es miert nem G, illetve sokan masok .. , de nem erdemes. Sokszor eszembe jut a “Legyetek jok, ha tudtok” c. film - vagyis, “Maradjatok jok, ha tudtok”… - Fulop Atya gondolata a gyermeki artatlansagra vonatkozoan.. Lehet ez egy ahitott csoda, amit keptelenek vagyunk megelni.