2014. augusztus 23., szombat

Ha Isten tudja a jövőt, hol a szabad akaratunk?

Az érv: ha Isten tudja a jövőt, akkor nem vagyunk szabadok, hogy mást tegyünk a jövőben (mint amit ő tud), vagyis logikai ellentmondás van a Mindentudó és az emberi szabad akarat között, tehát Isten vagy nem létezik, vagy nincs szabad akaratunk.

Az érv jelentősége: Az érv kiinduló pontja az, hogy szabad akaratunk van, hiszen tapasztaljuk a mindennapokban, és ebből kifolyólag az érvet használó azt igyekszik kimutatni, hogy egy  mindentudó Isten létezése képtelenség. Ha pedig Isten nem mindentudó, akkor a kereszténység maga is képtelenség.

Félreértés: Nem, nincs logikai akadálya annak, hogy szabad akaratunk legyen és Isten mégis ismerje az összes jövőbéli döntésünket, mint ahogy azt a keresztények tartják. A félreértés abban áll, hogy a hit ellen érvelők a Mindentudót hallgatólagosan megteszik minden okozójának is (mintha Isten okozná a mi döntéseinket is), holott a keresztény teológia (leszámítva eretnekeket) soha nem tanította azt, hogy Isten okozza a mi döntéseinket, csak azt hogy ismeri őket. Vagyis a fenti okoskodással a kereszténységnek csak egy karikatúra változatát lehet cáfolni.

Különbség tudni és okozni között: Például egy gyermekét jól ismerő szülő aránylag biztosan meg tudja mondani a gyermeke miként dönt majd bizonyos helyzetekben, noha nem a szülő fogja okozni gyermeke döntéseit. Ebben a személyes ismereten alapuló tudásban mégsem látunk semmi boszorkányságot és nem feltételezzük, hogy a gyereknek nincs vagy csak korlátozott szabad akarata van. Persze egy szülő tévedhet is és az előrejelzései minden esetben korlátosak. Mivel azonban Isten tökéletesen ismeri az általa teremtett világot, ezért a Mindentudó pontosan és részletesen tud mindent a jövőben is (anélkül, hogy szükségszerűen az okozó is ő legyen).
 
Istené az örök jelen: Egy másik (szerintem jobb) módja az érv cáfolatának az, hogyha Isten mindentudását az időfelettiségéből vezetjük le. Ha Isten az időnek is ura (ő teremtette az időt is), akkor neki nincs múltja és nincs jövője, ő neki minden időbeli pillanat egyszerre van jelen. Vagyis ő nem is annyira előre látja, hanem egyszerűen látja (akár csak a jelent) mindazt, ami nekem a multamban vagy akár a jövőmben van. A jelenben sosem feltételezzük, hogy összeférhetetlenség van Isten tudása és a mi szabad döntéseink között, hanem egyszererre feltéltelezzük mindkettől. Nos Istennek az én jövőm, már jelen, ezért tudja mit fogok tenni (a jövőidő csak emberi nézőpontunkból indokolt), ám ez a tudás nem befolyásolja az én jövőbéli szabadságomat, ahogyan a jelenbélit sem. Én nem azért fogok valahogy dönteni, mert Isten előre tudta (és okozta) a döntésemet, hanem Isten azt a döntést ismeri, amit én majd csak a jövőben hozok meg szabadon.
 
Az igazság: Mindez nem bizonyítja a keresztény világkép igazságát, csak visszautasít egy ellenérvet. Nem igazoltuk se azt, hogy szabad akaratunk van, se azt, hogy Isten minentudó, de bemutattuk hogy e két feltevés nem áll ellentétben egymással, és hogy félreértéssen alapszik az az érv, ami logikai inkoherenciával vádolja a kereszténységet ezen a ponton.

2 megjegyzés:

Herr Dávid írta...

Sajnos szerintem az ellentmondás továbbra is fennáll. Ami ebben a kérdésben zavar és sokat vitatkoztam erről egy barátommal, hogy amennyiben Isten minden döntésünket ismeri, úgy azzal is tisztában volt a teremtés pillanatától kezdve, hogy hány lélek fog elkárhozni. Ha létezik bármilyen entitás, amelyik rendelkezik ezzel a tudással és mindenható, mégsem tesz ellene, úgy lényegében voltak emberek, akik kezdettől fogva a pokolra voltak szánva. Ha Isten ismeri a világunknak a kimenetelét, úgy ez azt is jelenti, hogy csakis egy kimenetel létezik, és a pokolra kerülőknek esélyük sem volt másik életet választani. Lényeg a lényeg, ha egy mindenható lény tudja egy ember döntését előre, akkor annak az embernek nem is volt módja másként dönteni.
Ami talán feloldhatja az ellentmondást, hogy a szabad cselekvésben ez a tény csak akkor korlátozna, ha Isten fel is fedné előttünk ezt a tudást.
Hiszen ha megtenné, akkor az információ birtokában a további döntési folyamataink megváltoznának. Ha előre tudom, hogy a mennyben vagy a pokolban fogok kikötni, onnantól kezdve felesleges az életem hátralevő részében bármilyen döntést meghoznom, és ezzel elvész a döntési szabadságom. Akárhogy dönthetek minden helyzetben, mert tudom előre a végkimenetelt, hiszen Isten megmondta.
Nagyon hasonlít ez a kvantumfizikához. Az emberek és a világ egy szuperpozícióban vannak, mint bizonyos kvantumrészecskék, amíg "meg nem mérik" őket, vagyis lényegében egyszerre létezik mindegyik állapotan. Amint isten közbeavatkozna, azaz megosztaná a tudást az emberekkel, a részecskéket kényszerítené az egyik vagy másik állapot felvételére, esetünkben az embereket a pokol vagy menny melletti döntésre (mint a kvantumfizikában az elektronok spinje - addig nem 'valósak' amíg meg nem mérik őket). Azzal, hogy isten nem oszt meg ilyen tudást az emberrel, fenntartja a szabad akaratot.

Szerdahelyi Miklós írta...

Kedves Dávid,
Először is, elnézést a késői válaszért, megtisztelő! Szerintem összemosol két dolgot, noha lehet csak a megjegyzésed rövidsége miatt nem értem jól az okfejtést. Az első dologban igazad van szerintem, ti. hogy a Mindentudó és Teremtő valamilyen formában tehet a pokolra kerülők sorsáról, még akkor is ha nem akarja hogy odakerüljenek. Amit viszont nem tudhatunk ezzel kapcsolatban az az, hogy a lehetséges és meg is valósítható világok közül van-e olyan, ami ennél jobb (kevesebben vagy arányaiban kevesebben mondanak örökre nemet Istennek=pokol).
A második dologban, ti. hogy azoknak, akiket Isten a pokolban tud, esélyük sem volt más életet választani, nem tudok egyetérteni. Minden esélyük meg volt/van/lesz, csak épp Isten tudja "előre", hogy nem fognak élni ezzel. Épp erről szól a bejegyzés: hogy választás az emberé, noha Isten ismeri a választást.
A harmadik részben érdekes párhuzamot vetsz fel, de mintha azt hoznád ki belőle hogy az emberi szabad akarat a nemtudásból fakadna, illetve, hogy Isten a tudás megosztásával kényszerítené ki az ember döntését menny vagy pokol mellett. Ezek ellentmondásnak tűnnek nekem.