Miért fogadjuk el az Ószövetséget???
Miért ne fogadnánk el!!!
Legtöbbek számára a kérdés fel se merült talán, hiszen azt hitet tanulták, amely alapjául az Új- és az Ószövetség egyaránt szolgálnak. Ez az Egyház álláspontja.
Azonban a kérdés mégis aktuális, hiszen neves ateistáktól és a kereszténység perifériáin lévőktől azt hallhatjuk, hogy az Ószövetség Istene gonosz volt, bosszúálló, kegyetlen, embergyűlölő, önkényes, diszkriminatív, stb... Attól függően, hogy a kritika kitől érkezik, különféle dolgokat emelnek ki az ószövetségi istenkép ellen, és így maga az Ószövetség ellen is.
Az ateisták ez alapján az egész kereszténységet elvetik. Az így gondolkodó "keresztények" (a perifériáról) viszont csak az Ószövetséget vetnék el (legalább részben), de az Újszövetség saját szájuk íze szerint való "édes Jézusát" azért megtartanák.
Itt az ateistákkal nem foglalkozom, nem az egész kereszténységet akarom megvédeni, pusztán az Ószövetséget szeretném validálni azok számára, akik az Újszövetségben amúgy hisznek.
Ha valaki nem érti miről is van konkrétan szó, és azt kérdezi, mégis mi alapján lehet (persze félreértésből, de mégis, mi alapján lehetséges?) Istent gonosznak nevezni?, nos ő nem ismeri eléggé az Bibliát. Isten embert öl az Ószövetségben (egyébként az Újszövetségben is), Isten megparancsolja a zsidóknak a kánaánita nép kiirtását (népirtás, mondhatnánk), Isten megkeményíti a fáraó szívét majd csapásokkal bünteti, Isten véres állatáldozatokat vár, Isten diszkriminál a népek, törzsek, nemek és személyek között. Egyszóval az ószövetségi Isten jósága és az újszövetségi Jézussal való összeegyeztethetősége ezen szakaszok alapján nem triviális (ellentétben azzal, amit esetleg a hittanórákon tanultunk).
Ha azzal kezdjük, hogy részleteiben próbáljuk meg feloldani a feszültséget, és egyenként kezdjük kibékíteni az ószövetségi szakaszokat a keresztények jóságos Istenével, akkor magyarázkodásnak fog hatni, amit csinálunk. Mintha vak hittel, mindenáron ahhoz ragaszkodnánk, hogy a nyilvánvaló (-nak tűnő) isteni gonoszság, nem is gonoszság valójában. A részletekkel foglalkozni kell természetesen, de előbb egy általános alapra kell helyezni a magyarázatainkat: előbb meg kell mutatnunk, hogy a jóhiszeműség indokolt a nehéz ószövetségi részekkel szemben is.
Ez az alap, mi lenne más, mint Jézus. Az a Jézus, a kit az Újszövetségből ismerünk és elfogadunk, ha keresztények vagyunk. Jézus az egyetlen és fő oka annak, hogy a keresztények elfogadják az Ószövetséget sugalmazottnak és isteni kinyilatkoztatásnak tekintik mindenestül (a nehéz szakaszokkal együtt).
Miért? Hogyan következik Jézusból az Ószövetség elfogadása? A kettő ellentétben állni látszik...
Azért következik, egész egyszerűen, mert Jézus (akit, mint keresztények, tévedhetetlen Istennek hiszünk) elfogadta az Ószövetséget az Úszövetség tanúsága szerint. Jézus idézett az Ószövetségből, alapnak tekintette, számon kérte a zsidókon, hogy nem ismerik kellőképpen.
Jézus tekintélyének, és az Újszövetségnek hiszünk, ha az Ószövetséget elfogadjuk kinyilatkoztatásként az egy igaz Istenről. Jézus azt mondta: Én és az Atya egy vagyunk. Jézus és az ószövetségi Isten egy. Az édes Jézus és harcos Jahve egy és ugyanaz az Isten.
Ha az Ószövetséget már Jézus személyén keresztül látjuk, akkor elkezdhetjük a nehéz szakaszok magyarázatát. Addig nem.
Ha Jézussal együtt megyünk bele ebbe a magyarázat keresésbe két dolog fog történni velünk. Egyrészt meg fogjuk érteni, hogy Isten sohasem gonosz (noha erős), sohasem igazságtsalan (noha isteni jogait gyakorolja), sohasem önkényes (noha bölcsen alakítja a történéseket). Másrészt valóban át fog alakulni, ki fog egészülni az istenképünk, és a hittanórák "édes Jézusa" helyett elkezdjük megismerni a mindenség Istenét, aki áldozatos szeretettel harcol értünk, és akivel kapcsolatban épp az lenne a felfoghatatlan, ha fel tudnánk fogni - az lenne a megrázó, ha ő nem lenne megrázó.
Miért ne fogadnánk el!!!
Legtöbbek számára a kérdés fel se merült talán, hiszen azt hitet tanulták, amely alapjául az Új- és az Ószövetség egyaránt szolgálnak. Ez az Egyház álláspontja.
Azonban a kérdés mégis aktuális, hiszen neves ateistáktól és a kereszténység perifériáin lévőktől azt hallhatjuk, hogy az Ószövetség Istene gonosz volt, bosszúálló, kegyetlen, embergyűlölő, önkényes, diszkriminatív, stb... Attól függően, hogy a kritika kitől érkezik, különféle dolgokat emelnek ki az ószövetségi istenkép ellen, és így maga az Ószövetség ellen is.
Az ateisták ez alapján az egész kereszténységet elvetik. Az így gondolkodó "keresztények" (a perifériáról) viszont csak az Ószövetséget vetnék el (legalább részben), de az Újszövetség saját szájuk íze szerint való "édes Jézusát" azért megtartanák.
Itt az ateistákkal nem foglalkozom, nem az egész kereszténységet akarom megvédeni, pusztán az Ószövetséget szeretném validálni azok számára, akik az Újszövetségben amúgy hisznek.
Ha valaki nem érti miről is van konkrétan szó, és azt kérdezi, mégis mi alapján lehet (persze félreértésből, de mégis, mi alapján lehetséges?) Istent gonosznak nevezni?, nos ő nem ismeri eléggé az Bibliát. Isten embert öl az Ószövetségben (egyébként az Újszövetségben is), Isten megparancsolja a zsidóknak a kánaánita nép kiirtását (népirtás, mondhatnánk), Isten megkeményíti a fáraó szívét majd csapásokkal bünteti, Isten véres állatáldozatokat vár, Isten diszkriminál a népek, törzsek, nemek és személyek között. Egyszóval az ószövetségi Isten jósága és az újszövetségi Jézussal való összeegyeztethetősége ezen szakaszok alapján nem triviális (ellentétben azzal, amit esetleg a hittanórákon tanultunk).
Ha azzal kezdjük, hogy részleteiben próbáljuk meg feloldani a feszültséget, és egyenként kezdjük kibékíteni az ószövetségi szakaszokat a keresztények jóságos Istenével, akkor magyarázkodásnak fog hatni, amit csinálunk. Mintha vak hittel, mindenáron ahhoz ragaszkodnánk, hogy a nyilvánvaló (-nak tűnő) isteni gonoszság, nem is gonoszság valójában. A részletekkel foglalkozni kell természetesen, de előbb egy általános alapra kell helyezni a magyarázatainkat: előbb meg kell mutatnunk, hogy a jóhiszeműség indokolt a nehéz ószövetségi részekkel szemben is.
Ez az alap, mi lenne más, mint Jézus. Az a Jézus, a kit az Újszövetségből ismerünk és elfogadunk, ha keresztények vagyunk. Jézus az egyetlen és fő oka annak, hogy a keresztények elfogadják az Ószövetséget sugalmazottnak és isteni kinyilatkoztatásnak tekintik mindenestül (a nehéz szakaszokkal együtt).
Miért? Hogyan következik Jézusból az Ószövetség elfogadása? A kettő ellentétben állni látszik...
Azért következik, egész egyszerűen, mert Jézus (akit, mint keresztények, tévedhetetlen Istennek hiszünk) elfogadta az Ószövetséget az Úszövetség tanúsága szerint. Jézus idézett az Ószövetségből, alapnak tekintette, számon kérte a zsidókon, hogy nem ismerik kellőképpen.
Jézus tekintélyének, és az Újszövetségnek hiszünk, ha az Ószövetséget elfogadjuk kinyilatkoztatásként az egy igaz Istenről. Jézus azt mondta: Én és az Atya egy vagyunk. Jézus és az ószövetségi Isten egy. Az édes Jézus és harcos Jahve egy és ugyanaz az Isten.
Ha az Ószövetséget már Jézus személyén keresztül látjuk, akkor elkezdhetjük a nehéz szakaszok magyarázatát. Addig nem.
Ha Jézussal együtt megyünk bele ebbe a magyarázat keresésbe két dolog fog történni velünk. Egyrészt meg fogjuk érteni, hogy Isten sohasem gonosz (noha erős), sohasem igazságtsalan (noha isteni jogait gyakorolja), sohasem önkényes (noha bölcsen alakítja a történéseket). Másrészt valóban át fog alakulni, ki fog egészülni az istenképünk, és a hittanórák "édes Jézusa" helyett elkezdjük megismerni a mindenség Istenét, aki áldozatos szeretettel harcol értünk, és akivel kapcsolatban épp az lenne a felfoghatatlan, ha fel tudnánk fogni - az lenne a megrázó, ha ő nem lenne megrázó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése