Burke bíboros a szinódusról – Az Igazság szolgálói vagyunk!



A nyílt párbeszéd nevében, ahogy Ferenc pápa kérte:

 

Sajnálatos módon a szinódus bizonyos eseményei indokolttá teszik, hogy az Egyház tanításához hű bíborosok külön interjúkban adjanak hangot súlyos aggodalmaiknak és erős kritikájuknak. Burke bíboros nincs egyedül, de erről majd később. Az alábbi interjú október 10-én készült, a botrányos 13-i Vita utáni jelentés közlése előtt. Erről is majd később. Aki teheti és ért angolul, hallgassa meg Burke bíborost, aki a szelíd, de határozott pásztorként szól a történésekről.   

  

https://www.youtube.com/watch?v=UBCl5NLs81M

 

Az interjú tömörített vázlata: 

Volt némi tétovázás önökben, amikor Kasper bíboros februári megnyilvánulásaival ellentétben készültek állást foglalni egy könyv formájában (Megmaradni Krisztus igazságában címmel), azért mert a pápa dicsérte Kasper bíboros gondolatait?

Nem, mivel az, amit Kasper bíboros mondott egy lejtőn indítana el minket, hiszen a véleménye ellentétben áll az Úr szavaival, ellentétes az evangéliummal. Sokan voltak, akik határozottan felszólaltak ellene.

…

Ki támogatja Kasper bíboros álláspontját?

Nem igazán tudom, én úgy érzem, hogy a sajtó adja alá a lovat. Kasper bíboros sokat utazott és beszélt, hogy népszerűsítse az álláspontját.  …

Kasper bíboros elég világosan kijelentette, hogy az az ellenállás, amelynek ön is része, semmi más, mint politika, és hogy, idézem: „Ezt a politikában szokták így csinálni, nem az Egyházban”. Meg van lepve a szervezett ellenállástól (az öt bíboros által írt, fent említett könyvre utalva).

Az Igazság szolgálói vagyunk. Ez nem politika. A könyv nem polemizál, nem egy ideológiát szolgál. … A cím Szent II. János Pál Familiaris Consortio c. enciklikájából van: Megmaradni Krisztus igazságában. Amikor Kasper bíboros előadta az ötleteit, reakciókat kért, mi meg összeültünk, és válaszoltunk neki. A könyv nagyon tudományos, mindenre kitér a témában, és semmi mással nem foglalkozik, mint a katolikus tanítással. Nem is értem, hogyan vádaskodhat azzal, hogy ez politika, vagy összeesküvés. …

…

Rátérnék néhány konkrétumra az ön esszéjéből. A pápa maga is lebegtette egy második „házasság” lehetőségét. Az ortodox egyház gyakorlatáról beszélt, hogy ők adnak még egy esélyt. Mik az Ön gondolatai erről? Ez egy járható út?

Az Úr szavai erről, amikor a farizeusok megkérdezték,mivel Mózes megengedte a válást, az hogy „ kezdetben nem így volt”, arra utalván, hogy a házasság felbonthatatlan a természeti törvény szerint. „Aki elhagyja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el”. Ez az üzenet annyira világos volt, hogy az apostolok utána azt mondták, „akkor jobb meg sem házasodni”, mire Jézus emlékeztette őket, hogy azoknak, akiket házasságra hívott meg az Úr, a kegyelmet is megadja.

Ha házas vagyok, akkor számomra nem lehetséges mással is összeházasodni, hiszen a házasság felbonthatatlan és egy életre szól. „Adni még egy esélyt” – nem is tudom, ez mit jelenthet. Mire? Nincs értelme. Amíg házas vagyok, addig a hivatásom az, hogy életem végéig hűséges legyek. Ők meg második esélyről beszélnek…

Nagyon érdekes, hogy az ortodoxok közül semelyik vezető nem jött elő azzal, hogy gratuláljon Kasper bíborosnak a véleményéért. … Ez nem olyan fantasztikus ötlet, mint amilyennek beállítják.

…

Amikor Jézust idézte az imént, szinte hallottam Kasper bíboros szavait, ahogy az egyik interjújában kijelentette: „Nem lehet egy szakaszt kiragadni a Bibliából és abból mindent levezetni. Az Egyház gyakorlata változhat. Szerintem itt teológiai fundamentalizmussal állunk szemben, és ez nem katolikus”. Az ön válasza?

Ha nem vesszük komolyan az Úr minden szavát, akkor nem tudom többé, kik is vagyunk mi. Biztos, hogy nem az Úr misztikus teste többé. Másodszor szembeállítani a pasztorális gyakorlatot a doktrína [tanítás] igazságával, na ez az ami nem katolikus. Minden gyakorlat valamely hitigazságot vagy szent valóságot szolgál. Őrzi azt, vagy felmutatja. Ezért olyan az egyház gyakorlata, amilyen. Ha ragaszkodni a házasság felbonthatatlanságának igazságához fundamentalista dolog, akkor boldogan vállalom, hogy fundamentalista vagyok.

Kasper egy irgalmas megoldást javasol: „Elvált és újraházasodott emberek keressenek egy jó papot, aki kíséri őket az úton, és ha ez a második polgári házasság szilárd, akkor az útmutatás időszaka lezárulhat egy szentgyónással és szentáldozással”. Mi a baj az irgalmas javaslattal?

A baj az irgalmas javaslattal az, hogy figyelmen kívül hagyja az igazságot. Én is kísérem elvált újraházasodott párok életét, ahol nem volt lehetséges kilépni az új kapcsolatból, mondjuk gyerekek miatt, és segítettem nekik tiszteletben tartani a korábbról meglévő házasság valóságát, és szűziesen élni az új kapcsolatban. Ez a cél végső soron. Mi értelme volna azt hazudni nekik, hogy őket nem köti a korábbi házasság hűsége?

Az irgalmas javaslat az, hogy egy gyónás és áldozás után rendben van a második házasság. De mit árul ez el a korábbi házasságról? És mi a státusza a második házasságnak, amiről Kasper bíboros is azt mondja, hogy „elfogadhatatlan, de mégis meg kell engednünk”?

Sokszor eszembe jutott már ezzel a témával kapcsolatban, hogy legalább az önellentmondások kerülésében egyet kéne értenünk… A második akkor most házasság vagy nem? Nem lehet házasság is meg nem is. És önnek is jó a kérdése: Kasper bíbroso az egyik félre koncentrál, de ezt a felet egy házastárs és gyerekek is köthetik. Mit árul ez el nekik, vagy az őket egy családként ismerőknek? Azt hogy az Egyház igazából nem törődik a házasság felbonthatatlanságával. Igen, tanítja a házasság felbonthatatlanságát, de amikor úgy adódik, akkor ellentétesen lehet cselekedni. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. És nem jó az illetőnek sem, ha adunk egy kiutat, vagy egy második esélyt, vagy nevezd, ahogy akarod, mert az üdvösséghez vezető út az ő számára ebben a tragikus helyzetben az, ha hű marad.

…

Néhány szót, hogyan megy ez az érvénytelenítés, vagy helyesen, az érvénytelenség kimondása?

Igen, semmit nem érvénytelenítünk abban az értelemben, hogy volt egy házasság és azt megszüntetjük. Az érvénytelenséget abban az esetben mondjuk ki, ha biztosak vagyunk abban, hogy eleve nem is volt házasság.

…

Nos Kasper bíboros ezt egy „kánonjogi konstrukciónak” nevezte, „ami nem más, mint a katolikus válás”. Szerinte ez őszintétlen.

Ez nagyon bántó, mert ez az eljárás évszázadok alatt kristályosodott ki, tiszteletben tartja a házasság igazságait, nagyon összetett, szép eljárás… Békét hoz, mert igazságos és az emberek megértik.

Igaza van a bíborosnak abban, hogy az eljárás nem isteni törvény, de végső soron mégis téved, mert az viszont isteni törvény, hogy az egyháznak legyen egy megbízható eljárása arra, hogy magabiztosan tudja semmisnek nyilvánítani a valóban nem létező házasságokat, és mindezt a házasság védelmében. 

És az igazságot is védi ez.

Természetesen. Most arról beszélnek, hogy majd az újraházasodott ember elmegy a plébánosához. De melyik pap venné magára egy ilyen döntés terhét? Jó lelkiismerettel egy sem. …

A jelenlegi eljárásban kötelező másodfokon is megvizsgálni az ügyet, és ez azért nagyon fontos, mert így mehetünk biztosra, illetve az első fokon ítélőknek vigasztaló lehet, hogy a másodfok ellenőrzi a munkájukat. … 

Szóval egy gyorsított eljárás rossz ötlet volna?

Nagyon veszélyes. Amikor házasságokról van szó, akkor nem érhetjük be a közepes bizonyossággal. Teljes biztossággal kell látni, hogy van-e érvényes házasság. A procedúra komplex, valóban. Épp annyira komplex, mint a helyzetek, amik elvezetnek egy házasság zátonyra futásáig. 

…

Fontos még elmondani azt is, hogy ha baj van [érvényes házasságot mondanak ki érvénytelennek, vagy valaki számára nem elérhető a lehetőség, hogy kivizsgálják az ügyét], akkor a baj nem magával az eljárással van, hanem az emberekkel, akik lefolytatják azt. Ezért kell jó kánonjogászokat képezni. És sok helyen remekül működik a bíróság.

Beszéljen nekem a szinódusról. Kasper bíboros elég egyértelműen a nyitás, a tabuk ledöntésének idejéről beszélt. Zavaró ez  vagy ahogy a média ezt prezentálja?

…

XVI. Benedek beszélt arról, hogy a II. Vatikáni Zsinatnak is két interpretációja lehetséges, az egyik a kétezer éves apostoli hagyomány kontextusában történik, a másik szakít ezzel. Ez utóbbi nem katolikus, mert az Egyház egy organizmus. Ezen a szinóduson egyszerűen nem szabad előszedni olyan kérdéseket, amelyeket már megfelelő módon megtárgyaltunk, és végleg lezártunk. A meglévő tanításokat újra felmutathatjuk, de nem lehetséges – és remélem nem ez lesz a vége -, hogy újratárgyaljuk a fogamzásgátlás kérdését például a Humanae Vitae enciklika után, mely az Egyház változatlan tanítását rögzíti. Ugyanígy az emberi szexualitás terén, hogy újra tárgyaljunk természetükből fakadóan rossz cselekedeteket, mint például a szexuális kapcsolat azonos neműek között. Remélem, hogy ezek fel se jönnek [hát, feljöttek… ford. megjegyzése].

Pedig ezekről beszélnek: meleg családok, szivárvány családok, fél és másfél családok…

A szinódusnak a családról kell beszélnie, ahogy Isten megalkotta azt, és ha a szinódus ezt erősíti, akkor segíthet azoknak a családoknak, amelyek nem igazak, bűnben vannak. Ekkor fogják ők meglátni a reményt, amire szükségük van. Ha két egynemű ember férjként és feleségként él együtt az mindig és mindenütt rossz, önmagában rossz. Nem építhetjük ezt be a család felfogásunkba. A házasság igazságát kell felmutatnunk, mely megtérésre hív. Nem is tudom mi az a szivárvány család.    

….

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ!