Emberek! Sem az édes iga, sem a kereszt nem kell?

Egy korábbi poszt az „úton levők szentségéről” sok kérdést/kommentet vetett fel, és ezeknek volt egy érdekes tanulsága azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy most akkor Isten szigorú-e vagy inkább jó fej/engedékeny.

A korábbi tapasztalatom az volt, hogy a többség egyszerűen csak Isten jó fejségére koncentrál, és figyelmen kívül hagyja Isten szigorát, feltételeit, követelményeit, vagy úgy általánosságban a parancsait, vagyis a többség Istent egy engedékeny és szenilis nagypapának képzeli. Ám rájöttem, hogy ez sem egészen igaz J.

A kérdés komplexitása a Bibliából a következő Jézusi szavakkal mutatható be:
Jézus: „az én igám könnyű és az én terhem édes”. Ugyanaz a Jézus: „Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, nem lehet a tanítványom”, és „jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére”.

Na, most akkor, hogy is van ez? Isten jó fej, engedékeny, vagy szigorúan ítélő igazságos bíró, akinek igenis vannak elvárásai?

Egyrészt meg kell állapítanunk, hogy a liberális „édes Jézus” vagy a "szenilis nagypapa" istenkép nem fedi a kinyilatkoztatás összetettségét.

Másrészt értelmet kell adnunk Jézus idézett és talán ellentmondásosnak tűnő szavainak: meg kell formálnunk magunkban annak a Jézus Krisztusnak a képét, aki egyszerre jó fej és elfogadó, miközben szigorúan ítélő igazságos bíró is.

Én ezt az említett posztban egy 10 gyerekes anyuka és egy pedofil példájával szemléltettem:

„Egy pedofil szenvedélybeteg gyónhat érvényesen és utána áldozhat, ha valóban megveti bűnét és eltökélten küzd ellene, de a saját hibából történt vasárnapi misemulasztást, vagy mondjuk a fogamzásgátlást bánni nem hajlandó 10 gyerekes anyuka se nem gyónhat érvényesen, se nem áldozhat.”

A reagálók többsége csak annyit értett meg a dologból, hogy én elítélem a 10 gyerekes anyukát, pedig Jézus őt biztosan nem ítélné el. Ellenben a bocsánatot nyert pedofil többnyire, szegényke, észrevétlen maradt, vagy kevesebb esetben ugyan, de volt olyan vélemény is, hogy egy pedofil nem érdemli meg a bocsánatot.

Ebből az látszik, hogy egyfelől az emberek nem fogadják el Jézus kemény és kényelmetlen tanítását a kereszttel, lemondásokkal (különösen a szexualitásra vonatkozó tanításokkal), és az Egyház kötő-oldó hatalmával kapcsolatban (hogy ti. az Egyház lelkiismeretében megkötheti Isten népét pl. a vasárnapi misejárásra).  Azt gondolják: „A 10 gyerekes anyukának biztos elnézi az Isten…” - de milyen alapon?

Másfelől viszont az embereknek nem kell Jézus teljesen szélsőséges és minden emberi ízlésen túl bőséges megbocsájtása sem. Azt gondolják: „A pedofil rohadjon meg, és reméljük, Isten sem bocsát meg neki…” - pedig ez az EVANGÉLIUM, és nem más!

Így a mai ember Isten irgalmával kapcsolatban két ellentétes tévedésre is képes egyszerre. Szomorú, de így van: Az embereknek sem az édes iga, sem a kereszt nem kell.

Jézus a botránykő, akit az építők elvetettek kétezer éve is, és ma is.