1) A terroristák megérdemlik,
amit kaptak, senki nem mentheti a fajtájukat. Ha élve kerültek volna kézre,
akkor a valódi életfogytiglan a minimum, amit érdemeltek volna.
2) A "Je suis Charlie"-zás nem vállalható, mert Charlie Hebdo egy gusztustalan szennylap, melyet nem lehet azzal menteni, hogy "Franciaországban hagyománya van a szatírának". De aki gusztustalan akar lenni, az "Je suis Charlie"-zhat, joga van hozzá.
3) A Charlie Hebdo-nál egy fokkal bosszantóbbak azok a tolerancia-bajnokok, akik most azt várják, hogy mindenki Charlie legyen, és szomorúan csóválják a fejüket, hogy a világ nem elég Charlie, miközben felbátorodva a hirtelen szólásszabadság konjunktúrán méltó darabokat komponálnak. Mintha a "hülyék" miatt, akiket a terroristák megöltek, most mindannyiunk kötelessége lenne, hogy önként "hülyévé" váljunk!?!
Nem, a „Charlie vagy-e vagy sem?” egy hamis választási kényszer, melynek célja az, hogy két táborra ossza a közvéleményt, és mindazokat, akik a terrort - nagyon helyesen - jobban elítélik, mint a gusztustalan provokációt, a gusztustalan provokátorok oldalára kényszerítsék. De persze ezt vissza kell utasítanunk: nincs választási kényszer, és aki nem Charlie, az nem feltétlenül terror párti.
4) Továbbá van olyan is, aki szerint nemcsak nekem kéne Charlie-nak lennem, hanem Jézus is Charlie, a lemészárolt újságírókat pedig mártírnak nevezi. Az illető keresztény, és mint írja, Jézus "gátlástalan provokátor" volt: így Jézus is Charlie.
Természetesen nincs igaza, mivel valamennyi dolognak, ami Jézus esetében botrányt okozott, volt lényegi mondanivalója. Jézust, noha provokált, egy valami mégis gátolta: az igazság. Ezzel szemben mi volt Charlie Hebdo mondanivalója? … Mert pontosan ez az, ami nem mindegy, és ez az, ami miatt se a keresztények, se Jézus nem Charlie-k.
5) Ferenc pápa sem Charlie. A Fülöp-szigetekre tartó repülőútján úgy kommentálta a történteket, hogy „erőszakkal reagálni rossz dolog, de ha megsértik az édesanyámat, az pofonért kiált: a vallás olyan, mint az anyánk”.
6) Végül arra szeretnék rámutatni, hogy ismét defektet kapott a liberális tolerancia mítosz: a mainstream médiában meg vannak bélyegezve a terroristákkal együtt azok is, akik nem Charlie-k. „Ne ítélkezz!”- dobhatnánk vissza a százszor keresztények fejéhez vágott frázist, de nincs értelme, mert nem igaz, hogy tilos ítélni.
Az igazság az, hogy el kell ítélni a terrorizmust, a Charlie Hebdo lapot is, és azt a provokációt is, amelyet a merénylet óta a „Je suis Charlie”-val végez a liberális média – csak úgy, mint ahogy minden rossz dolgot el kell ítélni.
2) A "Je suis Charlie"-zás nem vállalható, mert Charlie Hebdo egy gusztustalan szennylap, melyet nem lehet azzal menteni, hogy "Franciaországban hagyománya van a szatírának". De aki gusztustalan akar lenni, az "Je suis Charlie"-zhat, joga van hozzá.
3) A Charlie Hebdo-nál egy fokkal bosszantóbbak azok a tolerancia-bajnokok, akik most azt várják, hogy mindenki Charlie legyen, és szomorúan csóválják a fejüket, hogy a világ nem elég Charlie, miközben felbátorodva a hirtelen szólásszabadság konjunktúrán méltó darabokat komponálnak. Mintha a "hülyék" miatt, akiket a terroristák megöltek, most mindannyiunk kötelessége lenne, hogy önként "hülyévé" váljunk!?!
Nem, a „Charlie vagy-e vagy sem?” egy hamis választási kényszer, melynek célja az, hogy két táborra ossza a közvéleményt, és mindazokat, akik a terrort - nagyon helyesen - jobban elítélik, mint a gusztustalan provokációt, a gusztustalan provokátorok oldalára kényszerítsék. De persze ezt vissza kell utasítanunk: nincs választási kényszer, és aki nem Charlie, az nem feltétlenül terror párti.
4) Továbbá van olyan is, aki szerint nemcsak nekem kéne Charlie-nak lennem, hanem Jézus is Charlie, a lemészárolt újságírókat pedig mártírnak nevezi. Az illető keresztény, és mint írja, Jézus "gátlástalan provokátor" volt: így Jézus is Charlie.
Természetesen nincs igaza, mivel valamennyi dolognak, ami Jézus esetében botrányt okozott, volt lényegi mondanivalója. Jézust, noha provokált, egy valami mégis gátolta: az igazság. Ezzel szemben mi volt Charlie Hebdo mondanivalója? … Mert pontosan ez az, ami nem mindegy, és ez az, ami miatt se a keresztények, se Jézus nem Charlie-k.
5) Ferenc pápa sem Charlie. A Fülöp-szigetekre tartó repülőútján úgy kommentálta a történteket, hogy „erőszakkal reagálni rossz dolog, de ha megsértik az édesanyámat, az pofonért kiált: a vallás olyan, mint az anyánk”.
6) Végül arra szeretnék rámutatni, hogy ismét defektet kapott a liberális tolerancia mítosz: a mainstream médiában meg vannak bélyegezve a terroristákkal együtt azok is, akik nem Charlie-k. „Ne ítélkezz!”- dobhatnánk vissza a százszor keresztények fejéhez vágott frázist, de nincs értelme, mert nem igaz, hogy tilos ítélni.
Az igazság az, hogy el kell ítélni a terrorizmust, a Charlie Hebdo lapot is, és azt a provokációt is, amelyet a merénylet óta a „Je suis Charlie”-val végez a liberális média – csak úgy, mint ahogy minden rossz dolgot el kell ítélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése