1) Az ártatlan áldozatok
Minden természeti
katasztrófa, járvány vagy véletlen esemény, ami ártatlan emberek szenvedésével
vagy halálával jár, egy különleges kérdést vet fel a gondviseléssel és Istennel
kapcsolatban. A különlegesség oka az, hogy a háborúkkal vagy bármilyen más
ember okozta szenvedéssel ellentétben a természeti katasztrófák és a véletlen
események nem írhatók az emberi szabad akarat (a rossz és gonosz döntések)
számlájára. Szóval a kérdés egyenesen a gondviselésre, vagy Isten felelősségére
irányul természetes módon.
5) A téveszme visszanyal
Érdekes módon az ártatlanok szenvedésével kapcsolatos értékítéletünk (hogy ez nagyon rossz!), melyben természetesen keresztények és ateisták osztoznak, végső soron alátámasztja mind Isten létezését, mind Isten jóságát. Lássuk, hogyan felelhetünk meg az ateista barátunk kérdésére:
A válaszunk kérdésekből áll, és az első és legalapvetőbb kérdésünk ez: objektíven rossz-e ártatlanok szenvedése földrengéskor (vagy bármilyen más helyzetben)? Ha a válasz, amit kapunk az, hogy objektíven semmi sem rossz, akkor az a fura helyzet áll elő, hogy értelmetlenné válik az ateista gondolatmenete. Ha az ártatlanok szenvedése nem objektíven (értsd: igazából, tényleg) rossz, akkor ez a kiindulópont aligha lehet arra alkalmas, hogy a Jóistent cáfolja. Ha az erkölcsi relativizmus álláspontjára helyezkedik hirtelen, megkérhetjük barátunkat, hogy gondolja végig, mi is a kérdése, és tegye fel újra, ha tisztázta magában a dolgot.
Minden természeti
katasztrófa, járvány vagy véletlen esemény, ami ártatlan emberek szenvedésével
vagy halálával jár, egy különleges kérdést vet fel a gondviseléssel és Istennel
kapcsolatban. A különlegesség oka az, hogy a háborúkkal vagy bármilyen más
ember okozta szenvedéssel ellentétben a természeti katasztrófák és a véletlen
események nem írhatók az emberi szabad akarat (a rossz és gonosz döntések)
számlájára. Szóval a kérdés egyenesen a gondviselésre, vagy Isten felelősségére
irányul természetes módon.
2) Ateista barátunk
Példának kedvéért gondoljunk
C. S. Lewisra, akit egyrészt mindenki ismer, másrészt ateistaként és
keresztényként is megküzdött ezzel a kérdéssel. Ateizmusának az oka éppen abban
állt, hogy a világon minden halálra van ítélve, végső soron az univerzum is, és
amíg élünk addig is, az élet kegyetlen. Saját ateizmusára a későbbi (megtért)
C. S. Lewis „válaszol” ebben a postban.
3) Ateista téveszme
A kérdés néha őszinte:
Ha Isten jó, hogyan engedheti meg a földrengést? Máskor viszont provokatív, és
a következő gondolatmenetet rejti: 1) micsoda szörnyűség, ártatlan áldozatok,
embereket nem terhel felelősség, 2) egy jóságos és gondviselő Isten nem engedné,
hogy ilyesmik történjenek, 3) tehát Isten vagy nem létezik, vagy nem jóságos.
Mi is ezzel a baj? Az a baj, hogy 2-es pont nyilvánvalóan önkényes: miért
ne lehetne egy jóságos Istennek tökéletesen jó oka arra, hogy megengedjen
katasztrófákat? Persze nehéz elképzelni és nem is biztos, hogy emberileg
megérthető, nem kívánom itt „Isten szennyesét” mosni, mindössze arra szeretném
felhívni a figyelmet, hogy az érvelésnek ez az eleme semmilyen logikai
kényszerítő erővel nem hat. Az ateista tiltakozása mindössze érzelmes (emberileg
érthető) reakció, egy vélemény, de nem egy logikus következtetés vagy tény. Így a 3-as pont, a következtetés, nem következik.
4) A kereszténység
különlegessége
A keresztényekkel
kapcsolatban figyelemre méltó tény továbbá, hogy Isten létezését és jóságát sosem
a természet pozitív adottságaiból vezették le. A természetben és az emberi
életben előforduló szenvedés aligha nevezhető „modern találmánynak”, amivel a
„butus” ókori ember nem volt tisztában, és ami most a tudomány korában,
hirtelen hihetetlenné teszi egy jóságos Isten létezését. Elég csak arra
gondolni, hogy a gondviselő Istenbe vetett hit évezredekkel megelőzte a
hatékony fájdalomcsillapítás felfedezését. Vagyis más forrása kell, hogy legyen
a gondviselésbe vetett hitnek, mint a gondtalan emberi élet a természetben. Ez
egy jó ok, hogy ne szívjuk mellre az ateista téveszmét.5) A téveszme visszanyal
Érdekes módon az ártatlanok szenvedésével kapcsolatos értékítéletünk (hogy ez nagyon rossz!), melyben természetesen keresztények és ateisták osztoznak, végső soron alátámasztja mind Isten létezését, mind Isten jóságát. Lássuk, hogyan felelhetünk meg az ateista barátunk kérdésére:
A válaszunk kérdésekből áll, és az első és legalapvetőbb kérdésünk ez: objektíven rossz-e ártatlanok szenvedése földrengéskor (vagy bármilyen más helyzetben)? Ha a válasz, amit kapunk az, hogy objektíven semmi sem rossz, akkor az a fura helyzet áll elő, hogy értelmetlenné válik az ateista gondolatmenete. Ha az ártatlanok szenvedése nem objektíven (értsd: igazából, tényleg) rossz, akkor ez a kiindulópont aligha lehet arra alkalmas, hogy a Jóistent cáfolja. Ha az erkölcsi relativizmus álláspontjára helyezkedik hirtelen, megkérhetjük barátunkat, hogy gondolja végig, mi is a kérdése, és tegye fel újra, ha tisztázta magában a dolgot.
a) De ha egyetértünk abban, hogy az ártatlanok szenvedése
objektíven rossz (amit a keresztények készségesen elismernek), akkor van egy
közös kiinduló pontunk.
b) Viszont az objektív rossz létezése feltételez egy
objektív mércét, amihez képest bizonyos dolgokat rossznak, másokat meg jónak
nevezhetünk.
c) Ha van objektív mérce, amit nem az ember talál ki (ezért
objektív, mert nem kitaláljuk, hanem felismerjük), akkor felmerül a kérdés,
hogy ki állította fel ezt a mércét?
d) Ha a mérce ember (és így természet) feletti, akkor valami
ember- és természetfeletti oka kell, hogy legyen ennek a mércének. Vagyis
csakis egy természetfeletti létező igazolhatja.
e) És hogy ez a természetfeletti létező a jót akarja és a
rosszat nem akarja, vagyis, hogy erkölcsi lény, kikövetkezhető a mércéből, amit
felállított (és felismerhetővé tette a számunkra).
f) Tehát léteznie kell valaminek (valakinek), ami
természetfeletti, felelős az objektív erkölcsi törvényért, rendelkezik
akarattal, és a jót akarja, ellenben a rosszat ellenzi… nem muszáj Istennek
nevezni (ha az ateista kényelmetlennek érzi ezt), de a keresztények általában
Istennek nevezik.
g) Visszafelé az egész: Ha nincs Isten, akkor nincs objektív
erkölcsi mérce, ha nincs objektív erkölcsi mérce, akkor semmi sem objektíven
rossz (vagy jó), ha viszont semmi sem objektíven rossz, akkor az ateista
kérdése/felháborodása értelmetlen. Érdekes módon ahhoz, hogy a felháborodásunk az ártatlanok szenvedésén értelmes legyen, előbb feltételeznünk kell az objektív erkölcsi törvényt és egy természetfeletti törvényhozót.
6) A válasz...
A kérdés, hogy „Ha Isten jó, hogyan engedheti meg a földrengést?” továbbra is fennmarad, de immár egy keresztény kontextusban: a gondviselő Isten útjait kutatjuk, és nem a létezését firtatjuk. A kérdés továbbra sem egyszerű, és a végső választ a Keresztrefeszítettben lelhetjük csak meg és csakis a bűnbeesés nézőpontjából. Ha az ateista kérdező őszinte volt, és van még türelme, folytathatjuk a magyarázatot…
A kérdés, hogy „Ha Isten jó, hogyan engedheti meg a földrengést?” továbbra is fennmarad, de immár egy keresztény kontextusban: a gondviselő Isten útjait kutatjuk, és nem a létezését firtatjuk. A kérdés továbbra sem egyszerű, és a végső választ a Keresztrefeszítettben lelhetjük csak meg és csakis a bűnbeesés nézőpontjából. Ha az ateista kérdező őszinte volt, és van még türelme, folytathatjuk a magyarázatot…
Kapcsolódó posztok:
6 megjegyzés:
1. Tévedés, a háborúkért és az ember által okozott szenvedésekért is Isten az első számú felelős. A szabad akarat annyit jelent, hogy tudsz döntést hozni. De értelemszerűen csak akkor tudsz rosszat választani, ha van ilyen lehetőség. Márpedig a rossz létezéséért nem tehető felelőssé az ember, maximum annak választásáért. Ha Isten teremt egy embert, mellé egy almalevet meg egy gépfegyvert, akkor elképzelhető, hogy emberünk tömegmészárlást hajt végre. De ha Isten az ember mellé csak egy almalevet meg egy narancslevet teremt, akkor választhat, hogy melyiket issza meg, de viszont így akarata ellenére sem követhet el mészárlást. Vagyis lehet úgy is szabad akaratot csinálni, hogy csak jó opciók közül választhasson az ember. De ha Isten teremtett rosszat is, akkor egyértelműen ő a legfőbb felelős a világban lévő rosszért.
3.Ha indirekt feltesszük, hogy Isten létezik és van abszolút erkölcs, akkor igenis logikus következtetés és tény a 2-es pont, hiszen a kereszténység szerint a gyilkosság abszolút rossz és főbűn, márpedig a földrengésben emberek haltak meg, vagyis Isten gyilkolt a földrengés által. Ez ellentmondás, hiszen Isten abszolút jó.
"és nem is biztos, hogy emberileg megérthető"
A holokauszt sem érthető meg emberileg."Hitlerileg" viszont megérthető. Ez menti Hitlert? Nem. Viszont akkor Istent sem.
4. Ez hülyeség, a keresztények sehogyan sem vezetik le Isten létezését és jóságát, egyszerűen megmondják nekik a papok és az egyház, hogy a Isten gondviselő és jó. Kész-passz. Ugyanez van a többi vallásnál is. Igenis tapasztalták az emberek, hogy Isten nem igazán lehet jó és gondviselő. Csak éppen nem mertek ellentmondani az államvallás korszakában. Mióta pedig vallásszabadság van, azóta igencsak lecsökkent a hívők száma, hiszen mindenki felismeri a tapasztalat és a dogmák közötti ellentmondásokat.
5. Miért nyal vissza a téveszme, ha a 6-os pontban magad ismered el, hogy az alapkérdés továbbra is fennmarad? Az ártatlanok szenvedése nem objektív rossz (mivel nincs olyan, hogy objektív rossz), hanem emberi mércék alapján mondjuk, hogy rossz (emberéletben és életminőségben esett kár).
g) Így van, de elfelejtetted hozzátenni, hogy ezen feltételezés esetén ellentmondásra jutunk.
6. Tegyük fel másképpen a kérdést: Egy abszolút jó Isten hogy követhet el abszolút rosszat? Ez ellentmondás.
@ Tuttle: örülök, hogy megihlettelek.
5) Ha szerinted nincs objektív rossz, csak emberi mércével, akkor azt mondod, hogy hasonló katasztrófák definíciószerűen nem is kérdőjelezhetik meg Isten létezését, se jóságát (hiszen ő nem emberi mércével mér). Itt az erkölcsi relativista elismeri, hogy a két dolog (katasztrófa és a jó Isten) nincsenek kizárólagos viszonyban. Én nem így gondolkodom, de ez legalább következetes…
4) Amit itt írsz az „hülyeség”, hogy a te szavaiddal éljek.
3) Az abszolút rossz kategória mit jelent? A gyilkosság tilalma az emberre vonatkozik (értsd szándékosan, rossz indítékkal ölni), de pl háborúban vagy önvédelemben az emberölés nem gyilkosság, szóval még az ember is vehet el jogosan emberéletet. Isten meg pláne, hiszen ő alkotta. Az hogy ártatlanok szenvednek és ez objektíven rossz, annyit tesz, hogy „nem kéne így lennie”, „nem ez a dolgok igazi rendje”. Az ember felismeri hogy ez rendetlen dolog így. Felelős érte Isten? Valamilyen értelemben bizonyára, hiszen ő alkotott mindent. De ahhoz, hogy felelősségre vonjuk, vagy cáfoljuk feltételeznünk kell, hogy igazunk van az objektív rosszban, az erkölcsi mércében, és a többi… A konklúziónk pedig az, hogy noha van Isten és ő a jót akarja, rossz dolgok mégis történnek. Ez egy másik kérdés, mint amivel a cikk foglalkozik, de a bűnbeesés és megváltás környékén lesznek a keresztény válaszok.
1) Isten nem teremtett rosszat: a rossz az hiány, a jó hiánya, olyan mint a vakság (a látás hiánya), vagy a sötétség (a fény hiánya). Az ember mellé Isten nem teremtett fegyvert, hanem éppenséggel gyümölcsfákat. És a bűnbeesés nem erőszakos dolog volt, hanem hogy az ember a maga Istene akart lenni. Szabad akarat nem adható csupa jó opcióval, hiszen önmagában, hogy nem akarod semelyik jó opciót sem, az már egy rossz opció (bűn). A halál pedig a bűn következtében lépett be a világba (a keresztények szerint, ha akarod tudni), szóval amúgy eléggé sokkal jobb lehetne a világ, ha nem esik bűnbe az emberiség.
5) De, a hasonló katasztrófák megkérdőjelezik az abszolút jó Isten létét (és még finoman fogalmaztam). Ha pedig Isten relativista, akkor nem fogadhatók el az erkölcsi iránymutatások.
4) Nem hülyeség, a legtöbb hívő nem meggyőződésből lesz hívő, hanem a hagyománykövetés miatt. Ha Szerdahelyi Miklós és C.S. Lewis Szaúd-Arábiában született volna, akkor az iszlám lenne számukra az egyetlen igaz vallás, a kereszténység meg eretnekség.
3) Neked kell definiálni, hiszen te állítod, hogy létezik. Én csak az abszolút jelző értelmezésében tudok segíteni. Az pedig azt jelenti, hogy mindenre és mindenkire érvényes, valamint azt, hogy áthághatatlan.
Csak ez a két kivétel létezik a gyilkosság tilalma alól? Ne felejtsük el, hogy ezekben az esetekben kényszerből gyilkolnak az emberek (parancsra gyilkol, vagy sehogy máshogy nem tud kimászni a bajból). De a mindenható Isten hogy lehet kényszerhelyzetben? Így ez sem jó indok.
"Az ember felismeri hogy ez rendetlen dolog így."
Nem felismeri, hanem tapasztalja, hogy ez rendetlen dolog. Kiskorában leesik a mászókáról, vagy kiesik az ágyból, esetleg ráborul egy szék, ami fáj neki.
Ebből tud extrapolálni a egy földrengésre vonatkoztatva, hiszen tudja , hogy egy sokkal nehezebb valami, pl egy téglafaldarab jóval nagyobb fájdalmat okoz, ha ráborul.
"A konklúziónk pedig az, hogy noha van Isten és ő a jót akarja, rossz dolgok mégis történnek."
Ezek szerint nincs hatalma a rossz dolgok felett?
1) Bocs, de ezek a fogalmi bűvészkedések értelmezhetetlenek egy mindenható, jóságos Isten feltételezése mellett. Hiszen akkor miért teremtette úgy a jót, hogy annak hiánya lehessen? Miért nem teremtett hiánytalan jót?
A bűnbeesés történetéből sokan el szoktak hallgatni egy fontos körülményt. Azt, hogy Ádám és Éva csak akkor követett el bűnt, amikor jött a sátán (kígyó). Vagyis nem az történt, hogy kettesben odamentek a tudás fájához és ettek. Inkább "bűnbeejtés" volt, mint "bűnbeesés". Tehát a világban már Ádám és Éva bűnbeesése előtt is volt bűn, hiszen ott volt a sátán, az pedig bűnös.
"Szabad akarat nem adható csupa jó opcióval, hiszen önmagában, hogy nem akarod semelyik jó opciót sem, az már egy rossz opció (bűn)."
He? Ha nem akarok vacsorára sem almalevet, sem narancslevet inni, hanem vizet, akkor bűnt követek el? Micsoda?
Miért lenne ez rossz opció? Ha csupa jó opció van akkor eleve csak jókat akarhat az ember, hiszen a rosszak nincsenek felkínálva, így meg sem ismerheti azokat. Olyan nincs, hogy nem akarod, hiszen valamit mindenképpen tenni fogsz, de ha ez a valami jó, akkor jót fogsz tenni. Márpedig ha nincs rossz, akkor csak jó lehet.
5) A kimondatlan premisszád, hogy egy „abszolút” jó Isten világa tökéletes lenne. De ez nem szükségszerű, ha pedig igen, vezesd le.. A keresztények nem hiszik, hogy a világ tökéletes, más okunk van a hitre.
4) A tételedet már te magad is cáfolod, ugyanis bigott kereszténynek kéne lenned, mint nekem, ha egy helyen születtünk.
3) Én objektív jóról beszéltem, nem abszolút jóról.
Abból hogy a jó Isten megenged rossz dolgokat, miért következne szükségszerűen, hogy nem is jó, vagy nincs hatalma a rossz felett? Ténynek állítod be, pedig csak a véleményed. Nem annyira elképzelhetetlen, hogy jó oka van az Istennek arra, hogy engedje a természetet és a rossz embereket is működni. Szerintem neked is megy. Na egy gondolatkísérlet? Ha más forrásból biztosan tudom, hogy Isten jó és van egy terve, akkor bízhatok benne…
1) A szabad akarat lényege, hogy választhatsz a jó opciók ellenében. Ha egy gumiszobába vagy bezárva almalével, és semmi rossz opciód nincs, akkor is gyűlölheted, azt aki odarakott téged. Nincs olyan világ, ahol a szabad akarat ne hozná magával a bűn lehetőségét. Viszont a szabad akarat teszi lehetővé a szabad szeretetet is, ami Isten célja velünk.
5. Igen egyszerű a levezetés. Egy ember a kereszténység akkor lehet jó, ha nem követ el bűnt, vagyis tökéletes. A kereszténység szerint létezik a gondolatbűn is, vagyis már a rossz szándék is bűnös cselekedet lehet. Ebből következik, hogy egy bűntelen Isten világának tökéletesnek kell lennie. Egy földrengés szándéka sem fér bele Isten jóságába, nemhogy a megvalósítása.
4. Látom nem érted, miről van szó, de hagyjuk ezt a szálat. Nem fontos a téma szempontjából.
3. "Abból hogy a jó Isten megenged rossz dolgokat, miért következne szükségszerűen, hogy nem is jó, vagy nincs hatalma a rossz felett? Ténynek állítod be, pedig csak a véleményed. "
Azért következik, mert ha ugyanezt egy ember csinálja, az bűn. Ha értesülök róla, hogy valaki fel akarja robbantani a szomszédom házát, én pedig hallgatólagosan beleegyezek és nem figyelmeztetem a szomszédot, akkor végül is én is csak megengedtem a rosszat, nem pedig tettem, de az egyház ezt bűnnek könyvelné el. Istennek viszont valamiért belefér. Kettős mérce...
"Nem annyira elképzelhetetlen, hogy jó oka van az Istennek arra, hogy engedje a természetet és a rossz embereket is működni."
Nem annyira elképzelhetetlen, hogy Hitlernek jó oka volt arra, hogy engedje működni a rossz embereit. Az egyház mégis bűnnek tartja Hitler cselekedeteit.
Másik példa az abortusz. Az abortusz az egyház szerint halálos bűn és kiközösítéssel jár. Ezzel szemben, ha Isten a földanya méhéből abortál több ezer embert földrengéssel, akkor az belefér és nem csorbítja a jóságát. Pedig ha az ember számára ez bűn, akkor az Isten sem csinálhatna ilyet. Hiszen a kereszténység szerint az erkölcs egyetemes.
1. Hol volt itt szó gumiszobáról? Arról volt szó, hogy az Isten csinálhatott volna olyan világot is, hogy csak jó dolgokat tudsz véghez vinni, a rossz dolgokra pedig csak maximum gondolhatsz, de megvalósítani képtelen lennél. Olyan ez, mint a természettörvények korlátja. Szeretnél fejben ezerjegyű számokat összeszorozni, de képtelen vagy rá. Isten csinálhatott volna ugyanilyen korlátozást a rossz dolgokkal is. Sokkal jobb lenne a világ, hiszen nem kellene attól tartanod, hogy bármilyen vagyontárgyadat is ellopják, bárkiben megbízhatnál, hiszen senki sem tudna átverni stb.
És most jön a bónuszkérdés: Ha Isten deklaráltan nem avatkozik be az emberek szabad akaratába és bárki kirabolhat, kinyírhat bárkit, akkor egyáltalán miért van ima? Pl hogy tudod értelmezni a mostani posztod alapján a pápa pár évvel ezelőtti felhívását (ima és böjt Szíria és a világ békéjéért)? Hiszen ott gyakorlatilag az volt a célja az imának, hogy Isten avatkozzon bele a háborúzó felek szabad akaratába és törölje ki a bűn szándékát belőlük, ezáltal biztosítva a békét.
Meg úgy általában, ha Isten jósága elbírja a természeti katasztrófákat, betegségeket, szegénységet, akkor miért imádkoznak a keresztények megmenekülésért, gyógyulásért, anyagi körülmények javulásáért?
Hello Tuttle,
A félreértések abból adódnak, hogy nem érted jól a kereszténység alapjait, ezért hiába következtetsz, ha a kiinduló pontod téves. Részleteiben:
1) Istent a tökéletes számítógéppel téveszted össze, akit az ateisták találtak ki, nem hisznek benne, de azért haragszanak rá. Egy karikatúrát támadsz. Miért ne teremthetne Isten egy tökéletlen világot? Egyébként is mást jelent a tökéletesség egy teremtmény számára, vagy a világ számára, vagy Istennel összefüggésben… Szerintem ezért kell inkább a jó és a rossz kezelhetőbb fogalmakkal játszani. A keresztények realisták, ez a világ veszélyes, és sok a gonoszság. A jó Istenben nem azért hiszünk, mert a világ annyira kényelmes, hanem mint már mondtam más okunk van erre (lelkiismeret, erkölcsi törvény, kinyilatkoztatás).
2) Nem érted, hogy az erkölcs amellett, hogy abszolút, relatív is egy más értelemben. Amit szabad Jupiternek nem szabad a kisökörnek. Isten és ember nem ugyanabban az erkölcsi koordinátarendszerben mozognak. Még a szülők és a kisgyerekeik is más koordináta rendszer, hát még Isten! Hitlernek azért nincs mentsége, és azért ítélhetjük el, mert mi is emberek vagyunk és tudjuk, hogy emberként nincs elfogadható magyarázat arra, amit tett, az objektív erkölcs alapján. Isten viszont, aki az ember teremtője, rendelkezhet az ember életével, nincs erkölcsi kötelessége arra, hogy bárkit egy pillanattal is tovább életben tartson. A keresztények nem azt hiszik, hogy Isten mindenkit sértetlenül fog megőrizni az idők végezetéig, hanem azt, hogy bármi is történik (földrengés, emberi gonoszág), ő ezeket is a teremtményei üdvözítésére fogja felhasználni. Butaság az alapján érvelni keresztények ellen, hogy Istennek nincs joga embert ölni: mind az Ó mind az Újszövetségben Isten közvetlenül öl embert. A hit afelől biztosít, hogy Isten igazságos, sőt irgalmas. De ezt nyilván nem elfogadható, ha valaki szerint a földi élet minden. A te számodra bűnös dolog földrengést kívánni, aminek áldozata lennének, akikkel nem tudsz igazságosan elbánni. Isten számára viszont a földrengés akarása, és megvalósítása nem erkölcstelen, hacsak nem igazságtalan vagy gonosz a szándéka, de gondolom belátod, hogy erről te semmit sem tudsz, se én, ezért ebből nem lehet következtetni. Vagyis ez nem érinti a keresztény hit hihetőségét. Ugyanez vonatkozik az abortuszra, ember nem ölhet önkényesen úgy hogy közben igazságos is legyen, Isten igen. Nem „kettős mérce”, csak komplexebb a keresztény gondolkodás, mint azt te hiszed.
3) Féreérted a szabadakaratot is. Arra vonatkozik, hogy a szabad teremtmények eldönthetik, hogyan állnak hozzá és mit kezdenek a dolgokkal. Minden amit Isten teremtett erkölcsileg semleges, ontológiailag jó. A szabad lények döntései bírnak erkölcsi minőséggel, hogy mit kezdenek az amúgy erkölcsileg semleges dolgokkal. A szabadság pedig a döntésre vonatkozik, ezért értelmetlen olyan szabad akaratról beszélni, ami nem tud rosszat választani. A számos példád, ahol egy képesség korlátozásával hozod párhuzamba az erkölcsi döntéseket kategóriatévesztés.
4) Miért kell ima, ha Isten mégis megengedi a rosszat. Ismét egy olyat kérdeztél, ami nem jelent filozófiai problémát a keresztényeknek, ugyanis mi nem a tökéletes számítógép istenben hiszünk, hanem egy személyes, sőt személyfeletti Istenben, akinek az egyenes kinyilatkoztatásából tudjuk, hogy valamilyen titokzatos módon számít, hogy imádkozunk-e vagy sem. Hogy mi ennek a mechanizmusa, nem tudjuk, a hatását mérni tudományosan nem lehet (de cáfolni sem), a garancia arra, hogy mégis számít, a kinyilatkoztatásban van.
Összességében jók a kérdéseid, és fontosak és bár a keresztények is többet gondolkodnának ilyeneken, akkor nem maradna ovis szinten a hitük, de egy kicsit mérgesen fogsz neki és ítélkezel, ahelyett hogy kérdeznél, holott még nem érted az alapokat.
Megjegyzés küldése