Ferenc pápa csak részben javítja saját megjegyzéseit: "a szentségi házasságok nagy többsége semmis" és "az együttélések igazi házasságok, mert hűségesek"

Ferenc pápa csütörtökön többek között, azt mondta, hogy "a szentségi házasságok nagy többsége semmis" és "az együttélések igazi házasságok, mert hűségesek". Másnapra a vatikáni honlapon egy olyan leirata jelent meg a beszédének, ami már csak a házasságok "egy részét" nevezte semmisnek. Ez érthető módon a cenzúra gyanúját vonta maga után, mármint hogy a vatikáni sajtó iroda szépíteni akar, ezért cenzúrázza Ferenc pápa botrányt keltő megjegyzéseit. Azonban Lombardi atya, vatikáni sajtószóvivőtől pénteken megtudtuk, hogy a pápa maga hagyta jóvá a javított szöveget, és hogy ez teljesen normális így.

Kérdés, hogy ez a javítás most mindent jóvátesz-e, és megnyugodhatunk-e? Aligha. 

1) Ferenc pápa állítólag nem először mondja, hogy "a házasságok fele", vagy "nagy többsége" érvénytelen, ezért valószínűleg ezt komolyan is gondol valami hasonló arányt, még most ha visszakozik is. 

2) A vatikáni honlapon megjelent leirat sehol nem jelzi, hogy javítást tartalmazna, sehol egy lábjegyzet vagy zárójeles megjegyzés, hogy ez nem pontosan az, ami elhangzott. Ezek a leiratok annyira a szöveg eredetiét hivatottak visszaadni, hogy még a pápa viccei, be nem fejezett mondatai, nyelvtani hibái is benn vannak. Ezek mellett nem lehivatkozni tudatos utólagos belejavításokat, ráadásul épp sajtóbotrányt keltő részekkel kapcsolatban, nem tűnik etikusnak.

3) Egy ilyen alacsony szinten, kényszerből beismert javítás (Lombardi atya részéről, aki kérdésekre válaszolt), amiről már századannyi ember sem értesül, mint az eredetileg kimondott pápai szavakról, nem tesz jóvá semmit. Ha a pápa eredeti megjegyzései a hívek lelki kárára vannak, akkor arra nem megoldás, hogy esetleg van némi okunk feltétezni  (nekünk, akik nem csak a címszavakból tájékozódunk), hogy a pápa magánvéleménye mégsem egyezik a nyilvános szavaival, amit a sajtó már szertekürtölt jó hiszemmel (magyarul pl. itt). Explicit pápai helyesbítésre volna szükség hasonló sajtónyilvánosság mellett, mint az eredeti megjegyzései.

4) Lombardi atya szavai arról, hogy a pápa jóváhagyta a változtatásokat nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy Ferenc pápa olvasás nélkül aláírta a javított szöveget. Amíg a pápa maga nem helyesbít szóban vagy írásban, addig én személyesen semmilyen hitelt nem adok a sajtó irodájának ezzel a helyesbítéssel kapcsolatban. Engem az érdekel, az aggaszt, az nyugtatna meg esetleg, ha tudnám, hogy a Szentatya mit gondol, és ezzel kapcsolatban Lombardi atya szavai teljesen jelentéktelenek.  

5) A pápai beszédről megjelent leirat csak töredékét javítja ki a problémás megjegyzéseknek. 

- A "nagy többségében érvénytelen házasságokat" a házasságok "egy része érvénytelenre" változtatták ugyan, de ez az üzenet így is-úgy is csak a hűtlenségbe torkolló széles utat kínálgatja azoknak, akinek épp lelki támogatásra és a szentségekben való kitartásra volna szükségük. Akinek a házassága épp nehézségekkel küzd, az úgy is bele látja majd magát a "nagy többségbe",  vagy az "egy részébe" - egyre megy. Ferenc pápa félő, hogy apránként feladja a katolikus tanítás évezredes elvét, hogy az Egyház mindig a házasság védelme mellett áll ki, mindig jóhiszeműen az érvényességet feltételezi, amíg explicit bizonyíték nincs az érvénytelenségre.

 - Ferenc pápa együttélésekre vonatkozó megjegyzéseit, miszerint azok igazi házasságok volnának, és a házasság kegyelmeiből részesülnek, nem lehet/nem tudom jól érteni.  Ez a pont nem lett javítva, úgy látszik ez vállalandó... Ezt összerakva az előző ponttal tehát  a szentségi házasságaink többségében semmisek, míg az együttélések, ha hűségesek, igazi házasságok és kegyelem forrásai...

A kialakult helyzet zavaros és zavaró.

Azonban a helyzet súlyosságát fontos nem túldimenzionálni, és olyan következtetésekre ugrani, amik mondjuk a pápa legitimitását kérdőjelezik meg: Ferenc pápa a pápa, még ha zavart kelt is. Szerencsére, mint tudjuk, sem a rögtönzött megjegyzések, de még a pápai prédikációk sem képezik részét a rendes tanítóhivatalnak, vagyis amit Ferenc pápa mond ilyen körülmények között, azzal nem kell egyetérteniük a hívőknek, nem számít semmilyen szinten hitetlenségnek vagy intellektuális engedetlenségnek, ha a katolikus legyint rá - mégis mélységesen szomorú, ha a legjobb, amit a hívő tehet az, hogy legyint a Szentatya szavaira. 

Edward Peters kánonjogász blogján a következőképpen értékeli az elhangzottakat (összefoglalom).

Két évvel ezelőtt arról voltam kénytelen írni, hogy Kasper bíboros állította, hogy a pápa mondta neki, hogy a házasságok fele érvénytelen. A helyzet most még rosszabb: a pápa állítja, hogy a szentségi házasságaink nagy többsége semmis. 

Fontoljuk meg: A házasság az ember természetes kapcsolati állapota, melyet Isten alkotott azért, hogy majdnem az összes felnőtt így élje le az életét. Isten megáldja és támogatja a házasságot, és a szentségi házasság esetén Jézus különleges kegyelmeivel is munkálkodik. 

Azt állítani, hogy a szentségi házasságaink nagy többsége semmis, annyit tesz, mintha azt mondanánk, hogy az emberek többségének nem sikerült a legalapvetőbb emberi állapotba belépnie, és nem sikerült érvényesíteniük maguk között azt a szentséget, amit Krisztus arra rendelt, hogy támogassa őket. Az Egyház ilyen mértékű     szentségi sikertelensége felérne a nukleáris tél házassági megfelelőjével. Szavak nélkül hagy a gondolat, hogy aki bármit is tud a kereszténységről, hogyan gondolhatja az emberi természetet ennyire romlottnak és Krisztus szentségeit ennyire impotensnek, hogy a nagy többség még megházasodni sem volt képes. 

A kijelentés igazságtartalmán túl, önmagában az is elképesztő, hogy milyen romboló hatása lesz eme állításoknak a nehézségekkel küzdő házasok körében, akiknek épp akkor, amikor lelkierőre és szentségi bátorításra volna szükségük, a reménytelenség köveit ajánljuk - "a házasságod valószínűleg úgy is érvénytelen, minek erőlködnél". 

Azzal kapcsolatban, hogy a házasságok akár csak jelentős része is érvénytelen volna, én azt gondolom, hogy kizárt dolog, hogy az emberek többsége ne értené a házassági fogadalmainak a lényegét. Minden egyéb szempontból az emberek túlnyomó többsége funkcionális felnőtt, és elképesztő az a gondolat, hogy épp ez az egy kivétel van, a házassághoz szükséges érettség, amiben értelmi fogyatékos gyerekekként viszonyulnánk a felnőttek nagy többségéhez.

Gondolj bele, az emberek állásban vannak, autót vezetnek, szerződnek egymással, pereskednek, barátkoznak, betartják a törvényt, vagy ha nem, akkor az esetleges büntetések tudatában vannak, gyereket nevelnek, ja és a II vatikáni zsinat óta felnőtt és érett hittel rendelkező keresztény emberek korát éljük - állítólag. Nos nem lehet egyszerre két irányba menni.

Ha felnőtt keresztények vagyunk nagy többségben, akkor a házasságaink érvényesek, és lelki üdvünkkel felelünk a házastársunkhoz való hűségünkért. Ha pedig fogyatékos gyerekek vagyunk, aki még házasodni sem képesek, akkor el a "felnőtt keresztények vagyunk" szlogenjével, és vissza IIVZS előtt gyakorlatok jelentős részéhez.

Ferenc pápa együttélésekre vonatkozó megjegyzéseire nem találok semmilyen magyarázatot. Jézus és az Egyház az ellenkezőjét hirdeti, ezért én is.  

A katekizmus nem változott, a kánonjog nem változott, minden jóhiszemű katolikust ugyanazok a bölcsen átgondolt és évszázadok próbáit kiálló szabályok vezetik továbbra is. De vajon a katekizmus meddig marad érintetlen az Amoris Laetitia kórtól? Egyes teológusok már a katekizmus átírását szorgalmazzák.