A mélyen tisztelt Pio érsek "tényekként" egy súlyozott narratívát árul csupán. A 2014-es szinódus azt sem sem szavazta meg, hogy a Kasper-Ferenc javaslat egyáltalán említve legyen a záródokumentumban, hanem azt a pápa önhatalmúlag mentette át 2015-ös szinódus témái közé, ahol pedig a szavazásig sem jutott el az újraházasodottak áldozásának akár csak megemlítése is. Továbbá a Kasper-Ferenc javaslat nem áll folytonosságban az Egyház tanításával. A Magyar Kurír és Pio Vito Pinto érsek, a Rota Romana dékánja, nem mondanak igazat, amikor ezeknek az ellenkezőjét állítják, és egy hamis narratívával, tulajdonképpen történelemhamisítással elkenik az Amoris Laetitia botrány és a 4 bíboros nyilvános levelének jelentőségét. Az ügy a Kurír részéről azért is érdekes és politikától bűzös, mert Erdő Péter bíboros köztudottan problematikusnak tartja az Amoris Laetia 8. fejezetét és a Kasper-Ferenc javaslatot, melynek értelmében a házasságtörés nem belsőleg (objektíven, a körülményektől függetlenül) súlyosan erkölcstelen cselekedet, így bizonyos körülmények igazolhatják, néha lehet erkölcsös választás, mint kisebbik rossz, és így nem mindig akadálya az Eucharisztia vételének.
Lássuk a Kurírt és Pio Vito Pinto érseket, a házassági ügyekben is illetékes Rota Romana dékánját, aki szerint a négy bíboros nyilvános levele elfogadhatatlan. Ezt a hamis narratívát szajkózza (és nincs egyedül vele):
„Ferenc pápa a házasság és család ügyében kérdőívvel fordult a világegyház plébániai közösségeihez, és ezt követően egymás után egyedülálló módon két szinódust hívott össze ebben a témában. Az első szinódus abszolút többséggel, a második kétharmados többséggel fogadta el azokat a pontokat, melyeket a négy bíboros most megtámadott. Sok türelemre van szükség, és Ferenc pápa nem gyakorol nyomást. Az Amoris laetitia esetében sem. Néhány püspök ezt nehezen fogadja el, mások süketnek tettetik magukat. A pápa azonban senkit nem kényszerít és senkit sem ítél el.” Pinto imára és nyugalomra buzdít. „Az egyháznak egységre, és nem falakra van szüksége” – idézte a szentatyát.
Pinto szerint Ferenc pápa álláspontja nemcsak az egyház tanításával van teljes összhangban, de a 20. századi elődei által képviselt tanítással is, mely időszak X. Piusztól kezdve kiemelkedő pápáival az egyház aranykora volt.
Az első kiemelt rész egyszerű történelemhamisítás. Nem így történt. A 2014-es szinóduson az a paragrafus (52) sem lett megszavazva, amely csupán megemlíti a Kasper-Ferenc javaslatot, mint egy téma, amit az atyák tárgyaltak. Csak a téma említése is 104 "igen" - 74 "nem" arányban nem kapta meg a szinódusi szabályzatban lefektetett szükséges kétharmadot, hogy bekerüljön a Relatio Synodiba, mely a 2015-ös szinódus kiindulási dokumentuma. Vagyis 74 atya egyáltalán említésre méltónak sem találta az újraházasodottak Eucharisztiához járulásának témáját, míg 104-en megszavaztak egy leíró bekezdést, mely megemlíti, hogy egyesek javasolták, mások ellene voltak, és megint mások tovább gondolkodnának a kérdésről. Még a sikertelen szavazás sem a Kasper-Ferenc javaslatról szólt, mint ahogy azt Pio érsek beállítja. A témát Ferenc pápa a szavazás után önhatalmúlag mentette át a 2015-ös szinódusra, ami jogában áll, csak éppen ez sem olyasmi amivel Kasper bíboros, vagy Pio érsek dicsekedne, mert Ferenc pápa antiszinodális viselkedése nem illik a narratívájukba.
A 2015-ös szinódus, ha valamitől, akkor attól volt hangos, hogy az atyák többsége masszívan ellene volt a Kasper-Ferenc javaslatnak, és a manipulatív szinódusi titkárság valamint a pápa által személyesen válogatott liberális szövegező bizottság közösen sem tudtak semmit tető alá hozni, ami indokolhatná az Amoris Laetitia 8. fejezetét, és a jelen helyzetet. A Kasper javaslatról egyszerűen szó sem esett a szavazásra bocsátott paragrafusokban. Így Pio érseknek csak abban van igaza, hogy hogy a szinódusi atyák megszavaztak valamit, csak éppen az nem olyasmi, ami igazolná a Kasper-Ferenc javaslatot, és nem alkalmas arra, hogy felhozza dubia levelet író 4 bíboros ellen. Sőt a szinódusok épp őket igazolják. 2015 októberében ezt írtam, és ma mégsem gondolom szórakoztatónak:
Mivel a szöveg [2015 relationi finalis] szigorú értelemben nem ad semmit a progresszíveknek és ezért jobb híján a szöveg félremagyarázásába kell majd bocsátkozniuk, rengeteg alkalmunk lesz, hogy rámutassunk nem csak a teológiai csúsztatásaikra, de a szinódus ellenes magatartásukra is - hiszen a progresszívek nem értékelik a világ minden tájáról egybegyűlt szinódusi atyák megfontolt véleményét. Ez egyebek mellett szórakoztató is lehet…
A második kiemelt rész, mely szerint az Amoris Laetitia összhangban áll a katolikus hagyománnyal csak feltételesen igaz: attól függ, hogy hogyan értelmezzük az AL-t. A probléma, melyre a 4 bíboros dubia levele felhívja a figyelmet éppen az, hogy progresszív és hithű katolikus püspökök ellentmondó módon értelmezik azt a rájuk bízott nyáj számára. Nehezen érthetővé teszi a helyzetet, hogy a hithű Müllet bíboros, és a progresszív Kasper vagy Schönborn bíborosok mind azt állítják, hogy az AL folytonosságban áll a hagyománnyal. Hogy lehet ez? Úgy, hogy az előbbi hithű bíboros arra gondol, hogy a zagyva Amoris Laetitiát a korábbi világos tanítások mentén kell értelmezni, így az eretnekség nem fér bele az AL értelmezésébe, még ha az AL-be önmagában minden bele is fér, míg az utóbbi progresszív bíborosok arra gondolnak, hogy a tágan és rugalmasan értelmezhető AL a kulcs mostantól minden korábbi tanítóhivatali megnyilatkozás értelmezéséhez. Az ideologikus szövegértelmezésnek az eredménye az, hogy pl. II. János Pál tanítása nyerhet olyan értelmet is progresszív püspökök interpretációjában, ami homlokegyenest ellene megy annak, mint amit a szöveg szavai jelentenek. És láss csodát: egyesek szemrebbenés nélkül azt állítják, hogy a szent pápa a Familiaris Consortioban már a Kasper-Ferenc javaslat lehetőségét tanította - holott épp azt kategorikusan tiltja.
Ahogy Pio Vito Pinto érsek, Kasper és Schönborn bíborosok, az argentín és a Fülöp-Szigetek-i püspökök, Róma helytartó püspöke, és még sokan mások, köztük sajnos maga Ferenc pápa is értelmezi az Amoris Laetitiát, az ellentmondásban van a katolikus hagyománnyal és Jézus tanításával. Az igaz irgalom nem alapulhat hazugságon, csak a hamis irgalomizmus, melynek 2013 óta konjunktúrája van.
Ahogy Müller és Erdő bíborosok, a dubia levelet író 4 bíboros, és még sokan mások értelmezni próbálják az Amoris Laetitiát, az összhangban lehet az Egyház hagyományával és a Jézus által hirdetett felbonthatatlan házasság kegyelmi realitásával.
Ettől függetlenül az Amoris Laetita súlyosan problematikus, és minimum egy tévedéseket elítélő kiegészítésre szorul, ha nem átírásra, vagy teljes visszavonásra. Az Egyház tévedhetetlenségének dogmája értelmében mindenképpen bízhatunk abban, hogy az Amoris Laetitia hagyományos értelmezése nem a Kasper-Ferenc-i lesz. Ferenc pápa interjúkban és magánlevelekben nem hivatalos értelmezője még a saját apostoli buzdításának sem, ezért formális eretnekség nem áll fent a legtöbb szakértő szerint, noha a pápa magánvéleménye tévedés. Meglehet a Szentlélek tartja vissza Ferenc pápát, hogy hivatalos és téves választ adjon a 4 bíboros kérdéseire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése