 |
| A bükkszéki templom |
2014. július 6., vasárnap
2014. július 3., csütörtök
Ha a tékozló ifjú nem tér haza... (Kemalpapa kérdései)
Az előző bejegyzéshez Kemalpapa a következő gondolatokat fűzte:
- Tapasztalataim szerint a Katolikus Egyház nem olyan, mint amilyennek a blogod alapján gondolnám. Milyen is az Egyház valóban?
- A katolikusok nagy része annak születik, és marad is: hol a tudatos döntés, amiről állítod, hogy szükséges?
- Nekem a papok sose sugallták, h gondolkodjak, csak azt, hogy fogadd el feltétel nélkül. Hit és értelem tényleg együtt jár az Egyházban?
- Jézus=Egyház?
1) Tapasztalataim szerint a Katolikus Egyház nem olyan, mint amilyennek a blogod alapján gondolnám. Milyen is az Egyház valóban?
A kereszténységgel kapcsolatban szerintem alapvetően el vannak szúrva a tapasztalataink. A kereszténység ugyanis egy sokkal férfiasabb és erőteljesebb valami, mint ahogy azt megéljük. C.S. Lewis azt mondja, hogy a kereszténység egy "harcos, vagy küzdő vallás" (fighting religion), és hogy a templomba inkább illene rohamsisakot viselnünk, ha igazán felfognánk, hogy miről is van szó. A Katolikus Egyház identitása itt a földön a küzdelem, "küzdő egyháznak" nevezi magát: ellenségei a bűn és a bukott angyalok. Természetesen tagjai esendőek, de ez nem azt jelenti, hogy az Egyház is az. Az Egyház leginkább szentjeiben nyilvánul meg, nézd meg őket! Ellentétben a focival, ahol egy csapat annyira erős mint a játékosok átlag szintje, hiába emelkedik ki egy-kettő, az Egyház annyira erős, mint Jézus, márpedig Jézus győzni fog, és az igazi Egyház a szentek Egyháza, akik hősiesen szeretik Jézust. Erre vagyunk meghívva, mint keresztények: hogy szentek legyünk, és Jézus győzelmében való részesedés az örökségünk. Ez azt örömhír. Ettől kevesebbet hirdetni hamisítás. A kortárs büfé-keresztényeknek, akik válogatnak Jézus tanításai között, akik minden szempontból úgy élnek, mint nem-keresztény társaik, és akik a vasárnapi szentmisével úgy érzik, hogy lekötelezték a Mindenhatót, legfeljebb annyi mentségük lehet, hogy már tanítóik is alkalmatlanok voltak.
2) A katolikusok nagy része annak születik, és marad is: hol a tudatos döntés, amiről állítod, hogy szükséges?
Katolikussá az ember valóban a keresztségben válik, és a kisbabák általában elég jó katolikusok: minden kötelezettségüknek eleget tesznek :) Ám ez az állapot néhány éven belül, legkésőbb kamaszkorban megbillen, ugyanis az egyre értelmesebb és tudatosabb emberkékkel szemben az Istennek egyre növekvő elvárásai vannak. "Az Istennek ne legyenek elvárásai, csak szeressen, ez a dolga", gondolják sokan, noha nem biztos, hogy megfogalmazzák, és hitük színvonalában csecsemők maradnak, tele gyerekeknek való elképzelésekkel, miközben az élet többi területén igényes emberré válnak. Ez persze így nincs rendjén, és az Egyház azt is tanítja, hogy teljes jogú tagjai azok lehetnek, "aki ... a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat, és a közösség kötelékeivel" egyesülnek vele (Kompendium §168). Vagyis aki tanításban, vagy fegyelmi kérdésekben ellene mond vagy ignorálja az Egyházat, az ennyiben nem katolikus. Az illető még továbbra is nagyon sikeres csecsemő-katolikus volna, csakhogy az idő eltelt, a talentumok kihasználatlanok, és testvérünk ma már alulmúlja az elvárásokat, így jelenleg, noha katolikus, bukott katolikus leginkább. És persze a mennyei seregek, a szentek kórusa és a Jó Pásztor is mind epekedve várják, hogy felnőttként is megtérjen - hogy tékozló fiúként hazatérjen! Érdemes amúgy elgondolkodni Jézus példabeszédének egy alternatív változatán, ahol a tékozló fiú nem találja annyira elviselhetetlennek a sorsát, és inkább mégsem tér haza...3) Nekem a papok sose sugallták, hogy gondolkodjak, csak azt, hogy fogadd el feltétel nélkül. Hit és értelem tényleg együtt jár az Egyházban?
Egyre többeknek nyilvánvaló, hogy a hittanoktatás generációk óta el van szúrva. Jelenleg világszerte egy megújulási folyamat zajlik, és egyre erősebb azok tábora, akik már nem tűrik ölbe tett kézzel, hogy gyermekeik is a hittanórákon csak énekelni és lepkéket rajzolni tanuljanak. Ők Aquinói Tamással és az I. vatikáni zsinattal (és igazából az egész Szenthagyománnyal) együtt vallják, hogy hit és értelem segítik egymást, sosem mondanak ellent: az eszünket is Isten adta, és a kinyilatkoztatást is. A katolikus hitben a legtöbb dolgot meg lehet érteni, amit pedig nem, ott azt értjük, hogy miért nem érthetjük meg. Minden ellenvetés a katolikus hittel szemben megválaszolható. Hit és értelem témában javaslom:
- http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/07/a-hiba-az-on-keszulekeben-van-fideizmus.html
- http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/06/a-hit-titkain-ne-is-gondolkodj.html
- http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/03/a-hit-tudas.html
- http://depositum.hu/
Jézus nem egyenlő az Egyházzal, Jézus az Egyház feje. A vőlegény nem lehet egyenlő a menyasszonnyal, de elválaszthatatlan a kötelék.
2014. június 25., szerda
Gondolkodásgátló: csak katolikusoknak!
Amikor arról esik
szó, hogy a katolikusoknak mindent el
kell fogadniuk, amit az Egyház hit és erkölcs dolgában tanít, felvetődik a
kérdés:
és GONDOLKODNI TILOS???
Mintha az Egyház
amolyan gondolkodásgátlóként működne
a hithű katolikusok számára. Mi igaz
ebből?
1) Fordítsuk meg a dolgot, és máris elfogadhatóbban fog hangzani demokratikus előítéleteink ellenére is: aki hiszi a katolikus tanítást, az számít katolikusnak. Na, így ugye, hogy egész ésszerű! Ugyanúgy ahogy nem lehetsz materialista anélkül, hogy a materializmust igaznak gondolnád, nem lehetsz katolikus sem anélkül, hogy a katolicizmust igaznak gondolnád.
2) Tiltásról szó sincs, de a nonszensz azért kerülendő! Nem azért kötelező elfogadni a tanítást, mert valaki katolikus (ez volna a nonszensz), hanem azért lesz valaki katolikus, mert igaznak gondolja a hitet.
3) Gondolkodásgátló? Ellenkezőleg: az első kérdés, ami lelkiismereti kötelessége minden katolikusnak és minden nem katolikusnak is, aki megítéli az Egyházat, hogy IGAZ-e a katolicizmus.
4) „Igazság vallási kérdésekben!?!?” – kérdezik manapság sokan - „A vallás relatív és személyes, és a hit egy spirituális tevékenység, nem de?” Nem, legalábbis a kereszténység esetében nem az - nem elsősorban legalábbis. Az objektív valósága [i] Isten létezésének, [ii] a Fiú megtestesülésének és [iii] fizikai feltámadásának mind előfeltételei a hitnek. Ha ezek nem objektíven igazak, ha a hit csak spirituális tevékenység, akkor a kereszténység kamu.
5) „OK, tegyük föl, hogy a tanítás igaz, de még ha ez így is volna, egy hívő aligha lehet tisztában az Egyház teljes tanításával. Nem lehet az egész tanítást számon kérni mindenkin”. Valóban, de a bizalmat igen! A hit nem kizárólag intellektuális tevékenység (noha sokkal inkább az, mint azt a kortársak hiszik), hanem bizalomból fakadó ráhagyatkozás is. Ugyan úgy, ahogy Jézusban is lehet hinni, mielőtt mindent megértenénk a tanításából, az Egyházban is lehet hinni, ha egyetlen-egy dolgot belátunk.
6) Ez az egyetlen kikerülhetetlen kérdés minden katolikus számára, az hogy az Egyház-e az a ló, amire mindent érdemes föltenni? Ha nem, akkor az illető azt kell, hogy gondolja, hogy hazugságon kapta az Egyházat (mivel az Egyház azt tanítja magáról, hogy ő az a ló).
7) Miért is érdemes az Egyházra mindent föltenni? Mert Jézus ezt mondja: "Aki titeket hallgat, engem hallgat". És ezt is mondja: "Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve". Tehát
az egész Jézus hitelességén, tekintélyén, vagy ha úgy tetszik tévedhetetlenségén
múlik. Ésszerűtlenség volna hallgatni rá?
8) Viszont ez azt is jelenti, hogy az Egyháznak (hit és erkölcs dolgában) mindig igaza van, így épp a tanítások között való válogatás az, ami ésszerűtlenségnek bizonyul.
9) Tehát a hit egy csomagban érkezik hozzánk, és mi nem válogathatunk. A tanítás nem elmét, hanem adat: nem kérdés, hanem kiindulópont. Ám ez aligha zárja ki a gondolkodást.
10) Ha valakinek pedig őszinte aggályai vannak az Egyház hitletéteményét illetően, annak a továbbkeresés a lelkiismereti kötelessége (az adatok vizsgálata), nem Jézus tanításának a meghamisítása, csak azért hogy ő továbbra is katolikusnak mondhassa magát.
11) A gondolkodásgátló nem a Katolikus Egyház, még ha egy kész igazságcsomagot is kínál, hanem az a kortárs szekuláris dogma, mely szerint az élet nagy kérdéseiben (vallás, az élet értelme, értékek, erkölcs stb) nincs objektív igazság: nincs jobb és rosszabb válasz, hanem minden válasz egyformán szubjektív preferenciák függvénye.
12) A szubjektivizmus filozófiája az igazi a gondolkodásgátló méreg, amiben már nem az első generáció nyomorodik meg. Meg lehet kövezni az Egyházat azért, amiért vallási kérdésekben is a logika és a bizonyítékok fontosságát hangsúlyozza, de ez aligha lenne felvilágosult és ésszerű dolog!
1) Fordítsuk meg a dolgot, és máris elfogadhatóbban fog hangzani demokratikus előítéleteink ellenére is: aki hiszi a katolikus tanítást, az számít katolikusnak. Na, így ugye, hogy egész ésszerű! Ugyanúgy ahogy nem lehetsz materialista anélkül, hogy a materializmust igaznak gondolnád, nem lehetsz katolikus sem anélkül, hogy a katolicizmust igaznak gondolnád.
2) Tiltásról szó sincs, de a nonszensz azért kerülendő! Nem azért kötelező elfogadni a tanítást, mert valaki katolikus (ez volna a nonszensz), hanem azért lesz valaki katolikus, mert igaznak gondolja a hitet.
3) Gondolkodásgátló? Ellenkezőleg: az első kérdés, ami lelkiismereti kötelessége minden katolikusnak és minden nem katolikusnak is, aki megítéli az Egyházat, hogy IGAZ-e a katolicizmus.
4) „Igazság vallási kérdésekben!?!?” – kérdezik manapság sokan - „A vallás relatív és személyes, és a hit egy spirituális tevékenység, nem de?” Nem, legalábbis a kereszténység esetében nem az - nem elsősorban legalábbis. Az objektív valósága [i] Isten létezésének, [ii] a Fiú megtestesülésének és [iii] fizikai feltámadásának mind előfeltételei a hitnek. Ha ezek nem objektíven igazak, ha a hit csak spirituális tevékenység, akkor a kereszténység kamu.
5) „OK, tegyük föl, hogy a tanítás igaz, de még ha ez így is volna, egy hívő aligha lehet tisztában az Egyház teljes tanításával. Nem lehet az egész tanítást számon kérni mindenkin”. Valóban, de a bizalmat igen! A hit nem kizárólag intellektuális tevékenység (noha sokkal inkább az, mint azt a kortársak hiszik), hanem bizalomból fakadó ráhagyatkozás is. Ugyan úgy, ahogy Jézusban is lehet hinni, mielőtt mindent megértenénk a tanításából, az Egyházban is lehet hinni, ha egyetlen-egy dolgot belátunk.
6) Ez az egyetlen kikerülhetetlen kérdés minden katolikus számára, az hogy az Egyház-e az a ló, amire mindent érdemes föltenni? Ha nem, akkor az illető azt kell, hogy gondolja, hogy hazugságon kapta az Egyházat (mivel az Egyház azt tanítja magáról, hogy ő az a ló).
7) Miért is érdemes az Egyházra mindent föltenni? Mert Jézus ezt mondja: "Aki titeket hallgat, engem hallgat". És ezt is mondja: "Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve". Tehát
az egész Jézus hitelességén, tekintélyén, vagy ha úgy tetszik tévedhetetlenségén
múlik. Ésszerűtlenség volna hallgatni rá?8) Viszont ez azt is jelenti, hogy az Egyháznak (hit és erkölcs dolgában) mindig igaza van, így épp a tanítások között való válogatás az, ami ésszerűtlenségnek bizonyul.
9) Tehát a hit egy csomagban érkezik hozzánk, és mi nem válogathatunk. A tanítás nem elmét, hanem adat: nem kérdés, hanem kiindulópont. Ám ez aligha zárja ki a gondolkodást.
10) Ha valakinek pedig őszinte aggályai vannak az Egyház hitletéteményét illetően, annak a továbbkeresés a lelkiismereti kötelessége (az adatok vizsgálata), nem Jézus tanításának a meghamisítása, csak azért hogy ő továbbra is katolikusnak mondhassa magát.
11) A gondolkodásgátló nem a Katolikus Egyház, még ha egy kész igazságcsomagot is kínál, hanem az a kortárs szekuláris dogma, mely szerint az élet nagy kérdéseiben (vallás, az élet értelme, értékek, erkölcs stb) nincs objektív igazság: nincs jobb és rosszabb válasz, hanem minden válasz egyformán szubjektív preferenciák függvénye.
12) A szubjektivizmus filozófiája az igazi a gondolkodásgátló méreg, amiben már nem az első generáció nyomorodik meg. Meg lehet kövezni az Egyházat azért, amiért vallási kérdésekben is a logika és a bizonyítékok fontosságát hangsúlyozza, de ez aligha lenne felvilágosult és ésszerű dolog!
2014. június 20., péntek
2014. június 13., péntek
Mi az, amit a tudomány nem tud?
Fanatikusok szerint a tudomány mindenható: „ha most még vannak is kérdéseink, a jövőben mindent meghódítunk a tudomány által!" Ám a tudománynak megvannak a korlátai.
Ezeket a korlátokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül anélkül, hogy magát a valóságot ne hagynánk figyelmen kívül. A tudósok korunk új prófétái: ők mondják meg, hogyan éljünk, hogyan oldjuk meg a problémáinkat, milyen irányba változtassuk meg a társadalmat, miben higgyünk stb., és ez rendben is van egy bizonyos pontig – a tudománynak szólnia kell minden kérdésben, amiben csak illetékes.
Ám a tudomány is lehet bálvány, és a tudósok lehetnek hamis próféták – sokak vesztére, akik hisznek nekik –, ha megfeledkeznek azokról a titkokról, amiket a tudomány nem felfedez, hanem előfeltételez. Ezek azok a dolgok, amikre a tudósok rá sem kérdezhetnek a tudományos módszerrel anélkül, hogy magát a módszert ne kérdőjeleznék meg – vagyis magát a tudományt. Márpedig az, aki a tudományt abszolutizálja, ezt teszi – saját magát lövi lábon –, és végső soron a tudományt érvényteleníti.
Mérés és eredmény
Szóval mi az, amit a tudomány nem tud? Hát sok minden, amit még fel kell fedezni, vagy meg kell érteni… Természetesen. Ám vannak olyan dolgok, amiket a tudomány nem tudhat: amikről tudjuk, hogy tudhatatlanok a tudomány számára. Mik is ezek a dolgok tehát?
A teljesség igénye nélkül sorolom: a tudomány nem tudja bizonyítani a matematikai és logikai alapigazságokat, a fizikai világ és a történelem valódiságát, a tudományos módszer érvényessége sincsen – érdekes módon – tudományosan bizonyítva, és az objektív jó és rossz törvényét (amit régen természeti törvénynek neveztek), sem a tudomány által ismerjük.
Hanem mi is az a tudomány? Ha ezt jól megértenénk – legalábbis alapkérdésekben –, nem maradna sok félreértésre lehetőség. Mi az, ami minden fehérköpenyes ember, laboratórium, akadémiai tevékenység és publikáció hátterében megegyezik? Mi teszi tudományossá az emberi tevékenységet? Mi az a módszer, amit a 17. században, Európában találtak fel, és amin minden tudományos ismeretünk alapszik? Nem más ez, mint a szisztematikus megfigyelés és a kísérletezés elfogadása, mint módszer, amellyel mindenki számára elfogadható adatokat nyerünk ki a természetből, majd ezeket az adatokat tudományos elméletekkel próbáljuk megmagyarázni. Ez egy hatalmas dolog – ennek köszönhetjük modern világunkat –, ám a tudomány ennél nem több: mérés és az eredmények megmagyarázása.
Ha ezt értjük, beláthatjuk, hogy a matematikai és a logikai alapigazságok (hogy 2+2 tényleg 4-e, és hogy X tényleg szükségképpen más-e, mint nem-X) se nem mérhetőek se nem szorulnak magyarázatra. Akik őszintén nem értik, hogy a 2+2 ugyanaz, mint a 4, nos, őket beteg embereknek tekintjük, és próbáljuk meggyógyítani őket. Ám a tudomány egyszerűen előfeltételezi ezeket a tudományosan bizonyíthatatlan igazságokat, melyeket a józan ész diktál.
A tudomány illetékessége
A tudomány hasonlóképpen előfeltételezi a fizikai, a tapasztalati világ valódiságát. Ha valaki úgy gondolja, hogy mind egy álomban élünk, és nincsenek is dolgok körülöttünk, vagy ha vannak is, mit sem tudhatunk a valódi természetükről, nos, szabadságában áll ezt gondolni, és senki nem bizonyíthatja be neki tudományosan az ellenkezőjét, ugyanis nincs olyan tudományos bizonyíték, amit egy álom ne produkálhatna. Ám a tudomány nem foglalkozik a valóság valódiságának a kérdésével, hanem egyszerűen elfogadja azt – mondhatnánk, hit alapján.
Az eddigiekből szinte következik, hogy maga a tudományos módszer is – hogy mérések és megfigyelések útján megismerhetjük a valóságot – bizonyíthatatlan a tudomány számára, ugyanis a tudományos módszer maga nem mérhető; érvényességét így nem a tudomány, hanem a józan ész igazolja. Sőt, egyfajta filozófia – a zsidó-keresztény világnézetből eredő filozófia – tette valójában lehetővé a tudományos módszer felfedezését, ugyanis őseink feltételezték hitük alapján, hogy a teremtés értékes és rendezett, mivel Isten teremtette, valamint, hogy az Istenadta eszünkkel és érzékeinkkel megismerhető az Istenadta természet. Nem véletlen, hogy a szisztematikus tudomány nem keleten alakult ki, ahol a világra mint illúzióra tekintettek, vagy mint a belső lelki folyamatok lényegtelen melléktermékére.
A természeti törvény, a jó és a rossz törvénye kakukktojás abból a szempontból, hogy a tudomány nem előfeltételezi, vagyis a tudomány létezhetne nélküle is. Ám ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a tudomány illetéktelen az erkölcs dolgában – nem fedezheti fel a jót és a rosszat –, mégis az emberi tudomány nem jó erkölcs nélkül. A tudomány értékmentes, és ez rendben is van, ám az ember tudományos tevékenysége (például: végrehajthatunk-e embereken a belegyezésük nélkül orvosi kísérleteket) nem lehet értékmentes – viszont a tudomány mivel értékmentes, nem döntheti el, hogy mi helyes és mi nem. Vagyis a tudomány embertelenné válik, ha nem egy, a tudománytól független erkölcs korlátai között mozog.
Összefoglalva tehát világos, hogy ha a tudomány abszolút lenne, akkor eleve lehetetlen lenne; valamint, még a saját legitim korlátai között működő tudománynak is tandemben kell dolgoznia az etikával, különben szükségképpen veszélyessé válik az ember számára. Emellett, még azt érdemes megjegyezni – ha már a tudomány mindenhatóságáról értekezünk –, hogy az ember lényegében a tudomány nélkül is tud mindent, ami a teljes és a boldog emberi élethez kell. Vagy komolyan elhisszük még azt a modern mítoszt, hogy a tudomány előtti világ boldogtalan és szerencsétlen volt?
Ezeket a korlátokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül anélkül, hogy magát a valóságot ne hagynánk figyelmen kívül. A tudósok korunk új prófétái: ők mondják meg, hogyan éljünk, hogyan oldjuk meg a problémáinkat, milyen irányba változtassuk meg a társadalmat, miben higgyünk stb., és ez rendben is van egy bizonyos pontig – a tudománynak szólnia kell minden kérdésben, amiben csak illetékes. Ám a tudomány is lehet bálvány, és a tudósok lehetnek hamis próféták – sokak vesztére, akik hisznek nekik –, ha megfeledkeznek azokról a titkokról, amiket a tudomány nem felfedez, hanem előfeltételez. Ezek azok a dolgok, amikre a tudósok rá sem kérdezhetnek a tudományos módszerrel anélkül, hogy magát a módszert ne kérdőjeleznék meg – vagyis magát a tudományt. Márpedig az, aki a tudományt abszolutizálja, ezt teszi – saját magát lövi lábon –, és végső soron a tudományt érvényteleníti.
Mérés és eredmény
Szóval mi az, amit a tudomány nem tud? Hát sok minden, amit még fel kell fedezni, vagy meg kell érteni… Természetesen. Ám vannak olyan dolgok, amiket a tudomány nem tudhat: amikről tudjuk, hogy tudhatatlanok a tudomány számára. Mik is ezek a dolgok tehát?
A teljesség igénye nélkül sorolom: a tudomány nem tudja bizonyítani a matematikai és logikai alapigazságokat, a fizikai világ és a történelem valódiságát, a tudományos módszer érvényessége sincsen – érdekes módon – tudományosan bizonyítva, és az objektív jó és rossz törvényét (amit régen természeti törvénynek neveztek), sem a tudomány által ismerjük.
Hanem mi is az a tudomány? Ha ezt jól megértenénk – legalábbis alapkérdésekben –, nem maradna sok félreértésre lehetőség. Mi az, ami minden fehérköpenyes ember, laboratórium, akadémiai tevékenység és publikáció hátterében megegyezik? Mi teszi tudományossá az emberi tevékenységet? Mi az a módszer, amit a 17. században, Európában találtak fel, és amin minden tudományos ismeretünk alapszik? Nem más ez, mint a szisztematikus megfigyelés és a kísérletezés elfogadása, mint módszer, amellyel mindenki számára elfogadható adatokat nyerünk ki a természetből, majd ezeket az adatokat tudományos elméletekkel próbáljuk megmagyarázni. Ez egy hatalmas dolog – ennek köszönhetjük modern világunkat –, ám a tudomány ennél nem több: mérés és az eredmények megmagyarázása.
Ha ezt értjük, beláthatjuk, hogy a matematikai és a logikai alapigazságok (hogy 2+2 tényleg 4-e, és hogy X tényleg szükségképpen más-e, mint nem-X) se nem mérhetőek se nem szorulnak magyarázatra. Akik őszintén nem értik, hogy a 2+2 ugyanaz, mint a 4, nos, őket beteg embereknek tekintjük, és próbáljuk meggyógyítani őket. Ám a tudomány egyszerűen előfeltételezi ezeket a tudományosan bizonyíthatatlan igazságokat, melyeket a józan ész diktál.
A tudomány illetékessége
A tudomány hasonlóképpen előfeltételezi a fizikai, a tapasztalati világ valódiságát. Ha valaki úgy gondolja, hogy mind egy álomban élünk, és nincsenek is dolgok körülöttünk, vagy ha vannak is, mit sem tudhatunk a valódi természetükről, nos, szabadságában áll ezt gondolni, és senki nem bizonyíthatja be neki tudományosan az ellenkezőjét, ugyanis nincs olyan tudományos bizonyíték, amit egy álom ne produkálhatna. Ám a tudomány nem foglalkozik a valóság valódiságának a kérdésével, hanem egyszerűen elfogadja azt – mondhatnánk, hit alapján.
Az eddigiekből szinte következik, hogy maga a tudományos módszer is – hogy mérések és megfigyelések útján megismerhetjük a valóságot – bizonyíthatatlan a tudomány számára, ugyanis a tudományos módszer maga nem mérhető; érvényességét így nem a tudomány, hanem a józan ész igazolja. Sőt, egyfajta filozófia – a zsidó-keresztény világnézetből eredő filozófia – tette valójában lehetővé a tudományos módszer felfedezését, ugyanis őseink feltételezték hitük alapján, hogy a teremtés értékes és rendezett, mivel Isten teremtette, valamint, hogy az Istenadta eszünkkel és érzékeinkkel megismerhető az Istenadta természet. Nem véletlen, hogy a szisztematikus tudomány nem keleten alakult ki, ahol a világra mint illúzióra tekintettek, vagy mint a belső lelki folyamatok lényegtelen melléktermékére.
A természeti törvény, a jó és a rossz törvénye kakukktojás abból a szempontból, hogy a tudomány nem előfeltételezi, vagyis a tudomány létezhetne nélküle is. Ám ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a tudomány illetéktelen az erkölcs dolgában – nem fedezheti fel a jót és a rosszat –, mégis az emberi tudomány nem jó erkölcs nélkül. A tudomány értékmentes, és ez rendben is van, ám az ember tudományos tevékenysége (például: végrehajthatunk-e embereken a belegyezésük nélkül orvosi kísérleteket) nem lehet értékmentes – viszont a tudomány mivel értékmentes, nem döntheti el, hogy mi helyes és mi nem. Vagyis a tudomány embertelenné válik, ha nem egy, a tudománytól független erkölcs korlátai között mozog.
Összefoglalva tehát világos, hogy ha a tudomány abszolút lenne, akkor eleve lehetetlen lenne; valamint, még a saját legitim korlátai között működő tudománynak is tandemben kell dolgoznia az etikával, különben szükségképpen veszélyessé válik az ember számára. Emellett, még azt érdemes megjegyezni – ha már a tudomány mindenhatóságáról értekezünk –, hogy az ember lényegében a tudomány nélkül is tud mindent, ami a teljes és a boldog emberi élethez kell. Vagy komolyan elhisszük még azt a modern mítoszt, hogy a tudomány előtti világ boldogtalan és szerencsétlen volt?
http://mindennapi.hu/cikk/blogok/mi-az-amit-a-tudomany-nem-tud-/2012-01-02/11466
2014. június 5., csütörtök
Ki számít katolikusnak: Ferenc pápa szerint
Azok, akiknek minden egyházi tanításra megvan a saját alternatívájuk, a 'válogatósak', fél lábbal kívül állnak az Egyházon.
Ezt mondta a pápa a június 5-én tartott miséjén, amikor János (17:20-26) evangéliuma alapján elmélkedett arról, hogy Urunk egységesnek akarja látni az Egyházat.Ferenc pápa ugyanezt mondta az "uniformizálókról" is, akik mindenkire a saját lelkiségüket próbálják ráerőltetni, és az "üzletelőkről is", akik jótékonyan buzgólkodnak a közösségekben, de valójában a saját hasznukat, kapcsolataikat és önteltségüket követik. Ők is csak azt hiszik, hogy katolikusok, de igazából nem azok - épp úgy mint a válogatósak.
Én 4 dolog miatt tartom fontosnak kiemelni a válogatósak és a pápa esetét:
- A másik két pontban mindenki egyetért. Erős konszenzus van abban, hogy az opcionális dolgok erőltetése és a nyerészkedés rossz dolgok. Senki nem gondolja az ilyen embereket jó katolikusoknak, még azok sem akik vétkesek egyikben, vagy a másikban: a nyerészkedő megveti a többi nyerészkedőt, és az erőszakoskodó harcol azokkal, akik más lelkiségért kardoskodnak.
- Az egyházi tanításokról alternatív módon gondolkodni viszont soha korábban nem tapasztalt méreteket öltő divattá nőtte ki magát - igen: a templomba járó "katolikusok" között is - a templomba nem járók között meg végképp.
- Ezért ezen a ponton, a válogatás kérdésében van tanulni valónk, itt kell fejlesztenünk az érzékenységünket, hogy ne legyünk olyan elnézőek magunkkal szemben, ha nem értjük vagy ellenkezünk egy-egy tanítással. Ne legyünk lusták tanulni! A Tanítás benne van a Katekizmusban, és a papok is szívesen segítenek.
- Illetve, másokkal, más válogatósokkal szemben se legyünk olyan elnézőek, mintha mindegy volna. Szeretetből figyelmeztessük őket: hiszen a Katolikus Egyházhoz tartozni jó! A meghívásunk több igazságra, több békére, több örömre szóljon!
http://www.catholicnews.com/data/stories/cns/1402313.htm
2014. május 29., csütörtök
Apologetika minden kereszténynek! - 7 gondolat
1) Érdekelnek az alábbi kérdések?
4) Ezen a vasárnapon Jusztinusz vértanú (103 - 166) ünnepe lesz, az egyik nagy apologétánk a második századból. Jusztinusz előkelő származású, filozófiában járatos, igazságkereső ember volt. Nem volt megelégedve a görög filozófia különféle iskoláival, és egy tanulatlan keresztény ember bölcsessége ámulatba ejtette egy nap. Maga is keresztényé lett, és Jézus fényességében olyan bölcsességre tett szert, hogy "megverte" görög tanítóit a saját játékukban: a filozófiában. Rómában iskolát nyitott, és nyilvános hitvitákat rendezett, amíg fővesztésre nem ítélték. Alexandriai Katalinnal és Aquinói Tamással együtt ő az apologéták védőszentje.
- Lehet-e bizonyítani Isten létezését?
- A kereszténység-e az egy igaz vallás?
- Létezett-e Jézus, és igaz-e, amit a keresztények hisznek róla?
- Isten szava-e a Biblia, vagy emberi hamisítás?
- Van-e objektív erkölcs?
- Van-e igazság vallási kérdésekben, és mi az?
- Krisztus teste-e az Oltáriszentség, vagy a katolikusok bálványimádók?
- A katolicizmus-e a kereszténység teljessége a protestáns kereszténységgel részlegességével szemben?
- Konstantin Császár tette istenné Jézust?
- Van-e halhatatlan lelkünk, vagy anyag minden?
Ha igen, akkor Téged érdekel az apologetika!
2) Az apologetika szó jelentése: védekezés, önvédelem, hitvédelem/hitigazolás, védőbeszéd. Vagyis a keresztény apologetika egy olyan metszete a teológiának és a filozófiának (és egyéb diszciplináknak), amely a kívülállók (ateisták, más vallásúak, stb.) által vitatott pontokra koncentrál.
3) Egyesek szerint a vita nem keresztényi, holott természetesen érvelni lehet szeretetben is, és sokszor a vita már adott, tehát az apologéta (a hitvédő) valóban csak megvédi a keresztény igazságot. A próféták, Jézus, az apostolok, és az egyházatyák is tulajdonképpen végig vitatkozták az életüket: bizonyították Isten igazát. Ezt a mai keresztények hihetetlen következetességgel hagyják figyelmen kívül. Amikor Jézus
- bebizonyítja, hogy a szadduceusok tévednek, ami a halhatatlanságot illeti,
- ráfogja a farizeusokra hogy gonoszak és képmutatóak
- majd kiábrándítja magából az egész sokaságot, mert nem enged abból, hogy az ő testét meg kell enni (Eucharisztia),
 |
| Szent Jusztinusz, apologéta |
5) Múlt vasárnap pedig Péter apostol buzdított minket a szentleckében mondván:
Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek. De ezt szelídséggel és félelemmel, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik rágalmazzák buzgó életeteket Krisztusban, szégyent valljanak abban, amivel titeket gyaláznak.
6) Készüljünk tehát: elsősorban úgy, hogy életünket látván az emberek a reménységünk felől érdeklődjenek, másodsorban úgy hogy szeretetben tudjunk válaszolni, még akkor is ha rágalmakkal jönnek ellenünk vagy Krisztus és Egyháza ellen.
7) Végül egy vers:
C.S Leiws
A hitvédő esti imája
Csúf bukásaimtól, de jaj, mástól is félek:
Uram, ments a győzelmektől, s a sikertől védj meg!
Te voltál, ó Isten, súlyos szavaim súlya,
Egyedül csak Te vagy jó, ints meg újra és újra!
És hogy meggyőztem őket, higgyenek Tebenned?
Esdeklem: az érvek igája alól is ments meg!
Ez is csak játékpénz, bár fénylik alázatom,
Ne vakítson! Csupán eszköz... Egyedül Rád vágyom!
Az eszméktől is, noha igazak, jöjj, védj meg,
Szent Csönd, ó, borulj reám, s én Feléd szótlan lépek.
Te, ki a tű foka vagy, Te, ki vagy az ajtó,
Vedd el sok-sok kacatom; és add, hogy legyek méltó!
2014. május 13., kedd
12 lenyűgöző állatkép születés előtt
1. Elefánt születés előtt
(12 hetes embrió)
Főleg Peter Chinn képei
2. Lovacska születés előtt
3. Leopárd születés előtt
4. Pingvin születés előtt
5. Delfin születés előtt
6. Tigriscápa születés előtt
7. Citromcápa születés előtt
8. Jegesmacik születés előtt
9. Kígyó születés előtt
10. Oposszum születés előtt
11. Denevér születés előtt
12. Chihuahu születés előtt
13) Egy rakás sejt, nem is ember, önkényesen és törvényesen abortálható, amolyan pót-fogamzásgátlásként...
(12 hetes embrió)
Főleg Peter Chinn képei
2014. május 9., péntek
Pornó: miért árt nekem - 7 hirdetendő igazság
Hogyan is tegyem tutira tönkre a házasságomat? Matt Fradd ausztrál pornográfia ellenes aktivista ad egy jó tippet...
„Egy nagy Ámennel
feleljetek, ha egyetértetek azzal, hogy a nők a Föld legszebb teremtényei!” –
harsogó Ámen a válasz Matt kérdésére. „Alleluja. Ez jó hír nekünk, férfiaknak!
Van valami lenyűgöző és lebilincselő számunkra a nőkben, és a női testben…”
„Mégis, a nőiség
ma brutális támadás alatt áll” – folytatja előadását a huszonéves, éppen apává
lett szónok. „Sokan küzdenek közülünk pornófüggőséggel, és még többen küzdenek
az önkielégítéssel, noha nem mindenki. Viszont mindannyian küzdünk valamilyen
mértékben a bujasággal, ami nem más, mint a szeretet elferdített, korcs
változata. Tehát mind ugyanazt a harcot vívjuk, mert igenis harc folyik a becsületért, a
tisztaságért és a lelkekért és ha ezt nem vagyunk hajlandók elismerni –
azt hogy változnod kell… hogy nekem is változnom kell… és a világnak is
változnia kell… – akkor nincs miről beszélni. Viszlát!” – szögezi le Matt még
az elején.
1)
Kevesen tudják…
Kevesen tudják,
de a pornó ma évi 100 milliárd dolláros biznisz, vagyis megfelel egy kisebb
ország nemzeti össztermékének (GDP), valamint hajmeresztő, hogy az interneten
található összes weboldalak 12 százaléka pornóoldal, az internetkeresések 25
százaléka irányul ilyen tartalmakra, és az internetezők 42 százaléka érintett a
pornófogyasztásban. Minden aggodalomra okot adó adatok továbbá, hogy a fiatalok
átlagosan 11 évesen látnak először pornót, és a gimnazisták 90 százaléka
„téved” pornográf oldalakra leckeírás közben (http://www.familysafemedia.com/pornography_statistics.html).
A jelenség olyan
elterjedt, és mindeközben annyira agyonhallgatott – ha pedig szó esik róla,
általában vicc formájában történik –, hogy keresztény körökben is nyugodtan
tekinthetjük átlagosnak a pornófogyasztást, illetve általánosnak a
tudatlanságot azzal kapcsolatban, miért is veszélyes a pornó. Ám ha nem tudjuk, hogy rossz, akkor miért
hagynánk abba – nem igaz? Ha nem tudjuk, hogy veszélyben vagyunk – mi fiúk,
és a lányok is: feleségeink és kislányaink –, akkor miért menekülnénk?
A továbbiakban
Matt Fradd előadását foglalom össze arról, hogy a pornó hogyan teszi tönkre a
fiúk férfiasságát, milyen hazugságokkal szokás megnyugtatni a lelkiismeretet,
és milyen hatással van ez a házas életre.
2)
…mi a baj a pornóval
A pornó
elsősorban azért veszélyes Matt szerint, mert tönkreteszi a fiúk férfiasságát,
és ezen keresztül a házas életre való alkalmasságukat is. A férfiasság a nők és a gyengék
oltalmazásával, valamint a saját magunkról való lemondással van összefüggésben,
és nem a nemi vággyal. Pornónézés közben a nő személye nem fontos – a
kéjenc felől akár halott is lehet már –, a teste számít egyedül. Ez, ha
rendesen begyakoroljuk – önkielégítés, fantáziálás és filmek nézegetése által
–, arra tanít meg minket, hogy egy nő értéke épp annyi, amennyi szexuális
vágyat képes gerjeszteni bennünk.
„Mit ígér ez a
mentalitás a feleségünknek? Mit ígér ez a lányainknak? Milyen barátokat, és
milyen házastársat kívánunk nekik?” – kérdez rá zavarba ejtő nyíltsággal Matt
és felszólít, hogy ne mérjünk kettős mércével: „Akkor mi magunk miért
pancsolunk a sárban feltett kezekkel, mintha nem tehetnénk róla? Mind tudjuk
legbelül, hogy hamis élvezeteket hajhászunk, amelyeknek semmi köze a
férfiassághoz. Mióta számít férfias dolognak lehúzni a redőnyt – nehogy valaki
meglásson –, és letolt gatyával csiklandós érzéseket gerjeszteni a
himbi-limbinkben? És mindeközben fantáziáinkban még hódítókként képzeljük el
magunkat!”
3)
A fiúk már csak ilyenek
Igen, a fiúk
ilyenek – egyesek ezzel takaróznak –, de a férfiak nem ilynek, mondja Matt! A
kérdés ez: leszünk-e férfiak egyáltalán, vagy akaratgyenge fiúk maradunk
felnőttként is? A fiúk már csak ilyenek… Ez a mondás a férfiasságot a gyengeség
szinonimájává teszi, mintha természetes és megmásíthatatlan volna, hogy nem
tudunk magunkon uralkodni. Ezt várjuk a férfiaktól –ugye? Vicces is lehetne, ha
nem éppen tragikus volna, hogy a pornógráfiára mint „felnőtt” tartalomra
hivatkozunk. Vajon a „felnőttek” miért bezárkózva, családjuk és barátaik elől
titkolózva teszik, amit tesznek? Az élet melyik más területén szorul egy férfi
rózsaszín neon jelekre, hogy férfinak érezze végre magát?
4)
A szex természetes
Igen, a szex
természetes – ez igaz –, de nézni a szexet, nem természetes! „Próbáld meg –
javasolja az Matt – „leskelődj a szomszéd hálószobájának ablakánál, és amikor
megjelenik dühösen, magyarázd el neki, hogy a szex természetes!” Az evés és az
alvás is természetes dolgok, mégis azonnal feltűnik, ha valaki rendetlenül él
velük – ha egész nap az ágyban hever, vagy ha falánkul zabál –, ugyanis az
alvás és az evés biológiai funkciója a test regenerálására irányul, és szükség
van a mértéktartásra a jó élethez. Ugyanígy a szexnek is – már ha természetes
funkciójának megfelelően akarunk vele élni – része a kapcsolati dimenzió és az
új életek teremtése. A pornó ezeket teljesen figyelmen kívül hagyja, ezért nem
természetes.
5)
Az önkielégítés egészséges
Mármint, milyen
értelemben? Jól lakni és melegen öltözködni is egészséges, mégis kötelességünk
megosztani ételünket és ruháinkat, ha valaki éhezik, vagy didereg mellettünk. A
testi értelemben vett egészség sok mindennek alárendelendő. A szexuális
kielégítetlenség nyílván okozhat feszültséget bennünk, ám ez nagyrészt
elkerülhető, ha a gondolatainkat is tisztán tartjuk, és nem fantáziálunk –
vagyis nem ingereljük sajátmagunkat. A szervezet továbbá meg tud szabadulni a
termelt spermától önkielégítés nélkül is; ez a jelenség „nedves álmok” néven
ismeretes. Ám általánosságban a szexuális vágyat a házasság és a család
intézmények kell alárendelnünk – ez akkor válik nyilvánvalóvá, ha az egészséget
tágabb: lelki, kapcsolati és szakrális dimenziókban is értékeljük.
Érdekes módon,
ennek a tágabb szemléletnek, a biológiánk is alátámasztja az érvényességét:
orgazmuskor a szervezet oxitocint termel, mely az agyunkba kerülve élvezet
mellett függőséget is kialakít. Ez, ha egy kapcsolaton belül történik,
tulajdonképpen biológiai alappal is rendelkező kötődést eredményez a pár
között, ami fantasztikus a házasságon belül – ám tragikus a házasságon kívül. A
pornó fokozatosan tönkreteszi ezt a biológiai kötődési képességet, hiszen ezer
és ezer képhez bilincseli a férfiakat, akik aztán mind beviszik ezeket a
házasságukba. Ezért nevezik a pornót internet drognak is. „Ha pedig megszokjuk,
hogy azonnal jár nekünk a kielégülés, és hogy a szex mirólunk szól, a
feleségünk testét is maszturbálásra fogjuk mindössze használni ahelyett, hogy
szeretkeznénk vele – és ő érezni fogja a különbséget! Akarjátok tudni, hogyan
tegyétek tönkre már most a jövőbeli házasságotokat” – teszi fel a költői
kérdést Matt –, nézzetek minél több pornót!”
6)
Módjával, mértékkel minden jó
Nos, azért vannak
dolgok, amik módjával sem jók: öngyilkosság, rasszizmus, rosszakarat… és ilyen
a pornó is. Minden, ami jó, még a hazafiasság vagy az anyai szeretet is, ha
eltúlozzuk őket, önzővé és gonosszá válhatnak. Viszont vannak dolgok, amik
önmagukban rosszak, és a mértékletesség nem változtatja őket jóvá.
7)
Csak értékelem a nők szépségét
Matt sokáig ezzel
áltatta magát, míg rá nem jött, hogy a pornó szétválasztotta a szívét, az
elméjét és a testét, pedig feleségét teljes szívével, teljes elméjével és
testével is akarta szeretni egyszerre. Az önkielégítéssel a fiúk azt
gyakorolják, hogyan tegyék erre képtelenné magukat. „Kilkk, kilkk, klikk… mégis
hány másodpercig „értékelünk” egy nőt a képen? 10-15 másodpercig? Aztán tovább,
a következő fantáziához… És ezek után még azt várjuk, hogy feleségünk majd
leköti a figyelmünket? Nem: miközben klikkelgetünk egy nőt sem szeretünk, egy
nőt sem értékelünk, hanem mindet leértékeljük” – mondja Matt, majd még csípősen
hozzáteszi – „És egyébként is, ugyanezt mondhatná a pedofil is: csak értékelem
a gyerekek szépségét…” Ami önmagában rossz, azt nem teszi elfogadhatóbbá az
sem, hogy ínyencek vagyunk.
8) Van remény
Matt Frad maga is
pornófüggő volt, vagyis hetente többször önkielégített és olykor pornót nézett
hozzá – ennyi volna a függőség? Igen, ez már függőség volt, amire akkor jött
rá, amikor megpróbált leállni vele a menyasszonya iránti tiszteletből. Nem ment
könnyen neki, de menyasszonya végig vele volt – és Isten is –, és mostanra Matt
szabad ember!
2014. május 6., kedd
11 tudnivaló - a természeti törvény ellentmond a hitnek?
Amikor keresztények a természeti törvénnyel próbálják meg alátámasztani erkölcsi nézeteiket, ritkán juthatnak el a téma érdemi megvitatásához, ugyanis alapvető értetlenségbe ütköznek vitapartnereik oldaláról azzal kapcsolatban, hogy maga a természeti törvény micsoda???
Tisztázzuk tehát: mi is az a természeti törvény? Van-e egyáltalán ilyesmi? És ellent mond-e a hitnek?
- Mi is az? Természeti törvénynek a jó és a rossz törvényét hívják - nem a fizika törvényeit, és nem is az állatvilágot irányító törvényeket.
- A félreértés: Ha ma beszélünk a természeti törvényről, akkor rendszerint a nehézségi erő, az átöröklés, a kémia törvényei, vagy az állatok viselkedésének törvényszerűségei jutnak az eszünkbe. De amikor más korok gondolkodói a jó és rossz törvényét ,,természeti törvénynek'' nevezték, akkor ezen valóban az emberi természet törvényét értették.
- Az elképzelés az, hogy éppen úgy, ahogyan minden testet a gravitáció szabályoz, az egyes szervezeteket pedig a biológiai törvények, úgy az embernek nevezett teremtménynek is megvan a maga törvénye.
- A természeti törvény igazi törvény: vagyis azt írja le, ahogy a dolgoknak lenniük kell. A természet működését leíró "törvények" viszont csak törvényszerűségek: egyszerűen leírják azt, ami van, ami megtörténik. Vagyis például egy test nem választhatja meg, engedelmeskedjék-e a nehézségi erő törvényének vagy sem, de az ember választhat: engedelmeskedik-e az emberi természet törvényének vagy megszegi azt.
- Nézd kívülről: ha egy földönkívüli megfigyeléseket végezne, de nem értené a nyelvünket, megállapíthatná, hogy az emberek a gyakorlatban egyszer segítik egymást, máskor meg bántják egymást, épp úgy, mint ahogy általában megállnak a piros lámpánál, de olykor továbbgyalogolnak. Ám kívülről nézve megfejthetetlen lenne számára mind a lelkiismeret parancsoló szava (ti. hogy tilos bántani egymást), mind a közlekedésre vonatkozó törvény valósága (ti. hogy a pirosnál meg kell állni). Az igazi törvények tehát megszeghetőek, előírnak, és nem leírnak, ugyanis egy kívánatos magatartásformára vonatkoznak (a "kell" tartományára) , és nem arra vonatkoznak, amit az emberek valójában tesznek (ez az egyszerű történések, vagyis a "van" tartománya volna).
- Ember specifikus: Minden ember, minden pillanatban alá van vetve egy egész sor különböző törvénynek, de ezek között csak egyetlenegy van, amelyet szabadon megszeghet. Mint test a nehézségi erő uralma alatt áll, és nem szállhat azzal szembe; ha alátámasztás nélkül hagyjuk a levegőben, nincs más választása, mint hogy lezuhanjon, akár egy kő. Mint élő szervezet, különböző biológiai törvényeknek van alávetve, s ezeknek éppúgy engedelmeskednie kell, akár egy állatnak. Azaz engedelmeskednie kell azon törvényeknek amelyek egyformán vonatkoznak rá és más dolgokra. De az a törvény, amely jellemző az ember természetére, s amely nem vonatkozik sem állatra, sem növényre, sem szervetlen dologra, az az egyetlen, melyet megszeghet az ember, ha neki úgy tetszik.
- Mindenki ismeri: Ezt a törvényt azért is hívják természeti törvénynek, mivel mindenki ismeri a természetből, és nem kell külön tanítani. Persze az nem igaz, hogy hébehóba ne találnánk olyan különös valakire, aki nem ismeri, csakúgy, mint ahogyan találhatunk néhány embert, aki színvak vagy nincs hallása. De az emberi fajt egésznek tekintve, az illő magatartásról szóló emberi elképzelés nyilvánvaló mindenki számára.
- És a különböző kultúrák? Egyesek azt mondják, hogy a természeti törvény vagy a rendes magatartás mindenki által ismert gondolata téves, mivel a különböző civilizációknak és a különböző koroknak egészen eltérő erkölcsi felfogása volt. Ám ez nem igaz. Vannak eltérések az egyes korok erkölcsi felfogásában, de ez sohasem ment el odáig, hogy teljes egészében különböztek volna a nézetek. Ha valaki veszi magának a fáradságot, hogy összehasonlítsa, mondjuk, a régi egyiptomiak, babilóniaiak, indiaiak, kínaiak, görögök és rómaiak erkölcsi tanítását, az lesz a legmeglepőbb számára, mennyire hasonlítanak ezek a tanok egymásra és a mienkhez.
- A relativizmus visszautasítása: Gondoljunk arra, mit is jelentene egy teljesen eltérő erkölcsi felfogás. Képzeljünk el egy olyan országot, ahol azért csodálják az embereket, mert elfutnak a csatában, vagy ahol valaki azért érez büszkeséget, mert rászedte mindazokat, akik a legjóságosabban bántak vele. Éppen így elképzelhetünk egy olyan országot is, ahol kétszer kettő öt. Az emberek különböztek abban a tekintetben, hogy kikkel szemben kell önzetlennek lenniük, hogy vajon csak a saját családjukkal szemben, vagy honfitársaikkal, vagy mindenkivel szemben. Ám abban mindig egyetértettek, hogy nem magukat kell tenni az első helyre. Az önzést sohasem csodálta senki. Az emberek különböző véleményen voltak abban, hogy egy vagy négy feleségük legyen. De abban mindig egyetértettek, hogy csak úgy egyszerűen nem lehet minden nő az övék, akit akarnak.
- Lehetetlenség új erkölcsöt kreálnunk, éppen úgy, ahogy nem találhatunk ki egy negyedik alapszínt, vagy nem hozhatunk létre egy új univerzumot.
- Konklúzió: a jó és a rossz törvénye, vagyis a természeti törvény valóságos és konkrét. Ha bizonytalanok vagyunk, és néha összekeverjük a rosszat a jóval, az nem azért van, mert a erkölcsi relativizmus igaz, hanem azért amiért a képzetlen fülnek a kicsit hamis zene is elég jó. Ezért érdemes nekünk, tökéletlen lelkiismerettel rendelkező keresztényeknek folyton fejleszteni magunkban a jóságosságot, és ezért nem butaság kétség idején az Egyház több ezer éves (és isteni garanciával ellátott) erkölcsi bölcsességére hagyatkozni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)