Mária (testbeni) mennybevétele - néhány tudnivaló

Dolgok, amiket sokszor a keresztények sem tudnak:

1. Az örök életünket testben fogjuk élni. Átlelkesült vagy megdicsőült testnek nevezi a teológia, de testünk lesz mindenesetre. A testünk támad fel az utolsó napon. Jézus a prototípus/az elsőszülött a halottak között.
2. Jézus testestül ment fel a mennybe, Jézusnak ma is emberi teste van.
3. A kereszténység nem egy "lelki" vallás a szó modern értelmében (értsd: lélek<->test).
4. A szentek (köztük remélhetőleg mi is) a mennyországban csak Krisztus második eljöveteléig nélkülözik a testüket.

A katolikus tanítás:

1. Máriát Isten kivételes módon a mennybe vette testestül-lelkestül.
2. Ez az Egyház dogmái közül a legfiatalabb: 1950-ben XII. Piusz pápa nyilvánította ki.
3. Ünnepe augusztus 15.-e a 6. századtól kezdve.

A protestáns kritika:

1. Dogma, ráadásul XX. századi dogma: Az Egyház dogmái eleve gyanúsak, de ez egy modern(!) toldalék a hithez. Az ősegyház ezt biztosan nem hitte. Utólag nem lehet kitalálni ilyesmit.  
2. Miért tenne Isten ilyesmit bárkivel is???
3. Mária nem különleges: Mária szülte Jézust, szűzen, tehát csodák történtek Máriával, de ő nem különb bármelyik kereszténynél, aki szereti Jézust.
4. Nincs benne a Bibliában: Sola Scriptura, csak az lehet a keresztények biztos hite, ami bibliai.

A dogma hihetővé tétele:

1. Nincs a Bibliában? Nos a sola scriptura elve sincs a Bibliában, sőt a Szentháromság sincs megnevezve mégis hiszik a protestánsok is. Az igazság az, hogy a kereszténység első 1500 évében senki nem hallott a sola scripturáról, ez Luther (hamis) dogmája -> vagyis vannak a keresztény hitnek olyan legitim elemei is, amikről nem a Biblián keresztül bizonyosodunk meg.
2. Isten az égberagadott embereket az Ószövetségben is: Énók és Illés például (Ter 5,24; Zsid 11,5; 2Kir 2,1; 2Kir 2,11-12; 1Mak 2,58) -> Tehát a dolog önmagában (bibliai alapon) sem hihetetlen.
3. Mária nagyon különleges: a) Az angyal Máriának új nevet ad, "Kegyelemmel Teljes", vagyis Mária mentes az eredeti bűntől. b) Jézus következetesen "asszonynak" nevezi, a Teremtés Könyvének asszonyának, akiről Isten ígérete szólt. 3) Mária az új szövetség frigyládája. És 4) Mária az új Éva, és a Jelenések könyvének napba öltözött asszonya is. -> Mária alakja csak úgy roskadozik a jelentőségteljességtől.
4. Dogma: a szóról manapság a vakhitre asszociálunk - helytelenül. Dogma annyit tesz, mint olyan tétel, amit mindenki beláthat, kétségtelenül igaznak találhat. Alapigazság: vitán felül álló kérdés. Ennyit jelent a dogma szó helyesen értve, és ebben az értelemben mondhatja Chesterton azt, hogy csupán kétféle ember létezik: az olyan, aki tudja, hogy dogmákat követ, és az olyan, aki nem... A protestánsoknak is megvannak a dogmáik (pl. sola scriptura), és a szkeptikus szabadgondolkodóknak is (pl. az, hogy a hit a tudás ellentéte) -> így aztán semmitmondó, ha az Egyházat azért támadják, mert dogmatikus a hite - mivel minden hit/világnézet/filozófia/és rendszer az...
5. Új dogma a XX. századból: de az Egyház  ősi hite is ez volt. Az első írásos bizonyíték erre a 4. századból van (egy évtizeddel korábbról, mint az Újszövetség ma ismert kánonja!!!). A mennybevétel ünnepe a 6. századtól Augusztus 15-én van (a keleti egyházban). Ezzel kapcsolatos ábrázolások a 7. századtól maradtak fent. A 10. századtól ismerjük ezt az ünnepet az univerzális (=katolikus) egyház gyakorlatában. -> A dogma kijelentése lehet új, ám a tartalma ősi, akárcsak az összes többi katolikus dogmáé.   

A katolikus hit igazolása:

1. Hagyomány: nincs más hagyomány Mária halálával kapcsolatban, csak a mennybevétel. Jézus "testvéreiről" például több hagyomány is volt (ezek is azt igazolják, hogy nem volt vérszerinti testvére), de a mennybevétel megkérdőjelezetlen. Luther sem kérdőjelezte meg... 
2. Csodájára jártak volna: az Egyház a legősibb időktől kezdve számon tartotta a szentek és vértanúk relikviáit. A legfontosabb szent esetében viszont nincs holttest, pedig volt aki kereste, és ami legenda/feljegyzés csak létezik, mind a menybevételről szól.
3. A szeplőtlen fogantatásból levezethető: A szeplőtlen fogantatás=Mária mentes az eredendő bűntől. Ez egy másik katolikus dogma, ami ha igaz, akkor logikus, hogy Mária lévén mentes az eredendő bűntől, mentesült annak következményétől is, a testi enyészettől. De miért hinnénk el ezt a másik dogmát Mária bűntelenségéről? Egy nem elégséges, de mindenképpen provokatív indok az például, hogy ezt még Luther is hitte a Rómával való szakítása után is, méghozzá épp a "Kegyelemmel teljes" miatt, vagyis bibliainak gondolta a szeplőtlen fogantatást. 

A dogma üzenete:

1. Máriával kapcsolatos hitigazság, ami önmagában fontos - már ha az igazság fontos :)
2. A testbeni feltámadásunk dicsőségére irányítja a figyelmet. 
3. Mária tiszteletére lelkesít minket, aki első a szentek és legnagyobb a közbenjárók között, az Egyház anyja ő és a mennyek királynéja.
4. Isten különleges, meleg, figyelmes és kivételes (nem kalkulálható) szeretetének a bizonysága - Isten mindannyiunkat máshogy szeret.

Új szövetség: nem az, aminek gondolod...

Az új szövetséget manapság mindenki a Biblia második, rövidebbik, Jézussal kezdődő részével azonosítja: 27 könyv, az evangéliumok, az ap.csel., a levelek, és a jelenések könyve.

Új szövetség = egy dokumentum gondoljuk - TÉVESEN.

Az új szövestég ugyanis nem a Biblia második részét jelenti, noha később ezt a jelentést is felvette - de nem ez az elsődleges.

Ki szerint?  Jézus és Szent Pál szerint.

Jézus egyetlen egyszer használja az új szövetség fogalmat (Luk 22.20) az emeleti teremben kehellyel a kezében, amikor megalapítja az Oltáriszentséget, ezzel beteljesítvén az ószövetségi pászka áldozatot. Az Eucharisztia az, amit Jézus az új szövetségnek nevez.

Azonban valki már azelőtt is használta az új szövetség fogalmat, hogy Lukács egyáltalán megírta volna az evangéliumát.

Szent Pál a korintusi levelében (1 Kor 11.25) az új szövetségről ír, és ezzel nem az általa éppen írt dokumentumra utal, sőt a még megírásra váró evangéliumokra sem. Amiről Pál beszél az az, amit Jézus csinált az emeleti szobában, és amiről nekünk azt parancsolta, hogy mi is csináljuk. De mit? Jézus mint csinált? Az Eucharisztiát. És az Eucharisztia az maga új szövetség.

Ezért abszurd a protestáns nézet, hogy a kereszténység lehet teljes az Oltáriszentség nélkül is. Sola scriptura: mondják... Pedig elég lenne a Bibliára elfogulatlanul tekinteniük (a protestáns hagyományaik nélkül), és megláthatnák, hogy:

Az új szövetség elsősorban egy szentség, és nem a Biblia egy része - a Biblia szerint.

Szex: mint imádság

Egyes kortárs teológusok azzal próbálják meg kimagyarázni a szexuális bűnöket, hogy a szex nagyszerűségére, intimitására, és a szeretettel való szoros összefonódottságára hivatkoznak. A szex, mondják, Isten teremtésében való örömünkre szolgál, Isten dicsőítésének egy módja, szent dolog, imádság is lehet - mindaddig, amíg szeretetből fakad. A mérce a szeretet, nem a formális házasság, ezért a házasságon kívüli szex nem feltétlenül bűnös - a szeretetlenség és önzőség bűnös, de hogyan lehetne a szeretet bűnös?

Nagyon hatásos féligazság...
                                                ...amely kifelezetten a manapság átlagosnak tekinthető
                                                   modernista és érzelmes ember ízlésének szól.

Mi az igazság:
                         -Az, hogy ha a szex imádság házasságon belül, akkor azon kívül
                          káromkodás.
                         -Az, hogy ha a szex szent dolog a házasságban, akkor azon kívül
                          szentségtörés.
                         -Az, hogy ha a szex házasságon belül Istennek tetsző örömforrás,
                          akkor házasságon kívül visszaélés Isten teremtésével.
                         -Az, hogy ha a termékenységre nyitott szex Istennel való
                          közreműködés, akkor a szándékosan fogamzásgátolt szex Isten
                          tervének a visszautasítása.

A gondolat szép és igaz: hogy a szexualitásunk szent, és hogy maga a szexuális aktus is szent dolog. Természetesen nem a tévutas modernista vagy liberális teológusok találmánya - ők csak visszaélnek vele. A gondolat gyökere bibliai az alábbi pontok szerint:
- a házasság maga szent, isteni találmány
- a házasság szexuális és termékeny (értsd szándékosan nem fogamzásgátolt), egy férfi és egy nő között
- a szexuális aktus maga is szent, az aktusban lesznek a felek egy testté
- a házasság (így a szexuális kapcsolat is) az Istennel való kapcsolatunk bibliai jelképe, Jézus a vőlegény, akivel egyesülünk
- a szentek misztikus élményeinek egy jelentős része csak szexuális nyelvezettel leírható (lásd a második forrást alább)



Szex, mint imádság?
Miért ne? Belefér az Egyház tanításába. Ha az indiai jezsuiták táncolva imádkoznak... (Dávid is táncolt az Úrnak). Szerintem minden lehet imádság (ami csak nem bűn), de ezt majd egy másik posztban fejtem ki:). Mindenesetre ha sikerül a szexre is úgy tekintünk, mint ami Isten fennhatósága alá  esik, az jót fog tenni a lelkünknek - és a szexuális életünknek is minden bizonnyal!

Hol a félreértés: szeretet
A modernista/szubjektivista félreértés abban áll, hogy a szeretet fogalmát érzelemmé alacsonyítja. A keresztény szeretet ennél gazdagabb: a szeretet, amire Jézus meghív, hit által informált (az Egyház hite), a keresztény hit pedig a józan ész (=természetes kinyilatkoztatás) és a természetfeletti kinyilatkoztatás által informált hit kell hogy legyen. Az igazi szeretetet a másik ember üdvösségét tekinti végső célnak, ezért mindaz, amit a Biblia vagy a keresztény hagyomány bűnnek mond (például a házasságon kívüli szexuális élet) eredendően nem lehet szeretet - még ha gyöngéd érzelmek vezérlik is a feleket.

Rossz szex házasságban?
Az világos tehát, hogy a szeretet (hétköznapi értelemben) nem teszi jóvá a házasságon kívüli szexuális aktusokat. Ez a modernista/szubjektivista hiba. De felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha a házasság ugyan meg van, de a szeretet/jó akarat hiányzik? Ez a legalizmus hibája lenne: ha az objektív feltételek megvannak, akkor a szubjektív indíték nem számít. Természetesen ez sincs rendben, és az Egyház erkölcsi tanítása ennek megfelelően mindig is az volt, hogy az objektív feltételek mellett a szubjektív indítékoknak is jónak kell lenniük ahhoz, hogy bármilyen cselekedet erkölcsös legyen. Vagyis, a szeretet/jó akarat nélküli házassági aktus is bűnös, és az Egyház nem a legalizmust tanítja.

A kereszténység nem szex ellenes?
Nem, a kereszténység az, amelyik az összes világnézet közül a legmagasabbra helyezi az emberi test és így a szexualitás méltóságát is. A kereszténység nem egy "lelki" vallás ebben az értelemben. A test jó, a testet Isten teremtette, és szereti, a Fiúisten megtestesült, a testét szexualitásával együtt magával vitte a mennyországba, és a mi testünk is meg lesz váltva a feltámadáskor, és az örökkévalóságot is a megdicsőült testeinkben férfiként és nőként fogjuk megélni.

Szex a mennyországban?
Erről itt írtam: http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/10/szex-mennyorszagban.html

Ötlet források:
http://www.thechristianleftblog.org/tcl-blog/premarital-sex-is-it-a-sin-or-not
http://www.firstthings.com/web-exclusives/2007/09/sex-and-mysticism

A keresztények legnagyobb bűne

Nem telik el nap, hogy ne hallanánk, hogy a keresztények dolga az, hogy ne ítéljenek…

Látszólag az egyedüli megbocsáthatatlan bűn (a mai szekuláris pop-kultúra szemében) az, ha valakit megítélsz a bűne miatt… (mondjuk a Biblia alapján).

Hiszen Jézus mondta, hogy "ne ítélj", sőt ő nemhogy nem ítélkezett, hanem kifejezetten elfogadta a bűnösöket olyanoknak, amilyenek, hiszen velük mulatott egy asztalnál…

Az átlagos Biblia értelmezés manapság...

Ha ez így van, akkor ebben a világ jobb tanítványa Jézusnak, mint az Egyház…

Noha sokan keresztények is nagyon igyekeznek behozni a lemaradást…

De vajon ezt tanította-e Jézus?

(Nem.)

A Biblia többi részében (amit általában nem ismerős) ilyenek is vannak:

Jézus Sátánnak nevezi Pétert, mert nem az Atya dolgaival foglalkozott, a farizeusokat pedig viperák fajzatának, akik pedig másokat bűnbe visznek, azoknak olyan sorsot ígér, amihez képest a nyakukra kötött malomkő és a tenger mélye kívánatos volna. Sőt Jézus maga lesz a minket megítélő bíró…

…noha - valóban - azt is mondja, hogy nem ítéletet jött hozni, hanem irgalmasságot. Hogyan van ez?

Önellentmondás?

Aki csak kiragad sorokat a Bibliából, majd azokat abszolutizálja, az ferdít: a Bibliát egészében, és minden részét az egész összefüggésében kell értelmezni. Se az nem igaz általánosságban, hogy „soha ne ítélj”, se az „hogy minden vélelmezett bűnösnek jól mondd meg a véleményedet, és fenyegesd a pokol tüzével”. A dolog összetett:   

Most akkor ítéljünk, vagy ne?

Egy a kifejezés: ítélkezés. De két különböző helyzetről van szó: 1) amikor Jézus tiltja az ítélkezést, és egy másik helyzetről, 2) amikor ő is ítél, sőt nekünk is parancsolja. Ezért nincs ellentmondás Jézus tanításában.

A különbség az, hogy Jézus ítélhet, de mi nem?

Nem. Nekünk is úgy tilos ítélkezni, ahogy Jézus sem ítélkezett, és nekünk is olyan helyzetekben, olyan szándékkal kell ítélni mások dolgai fölött, ahogy Jézus is ítélt.

Mikor tilos ítélkezni?
A bűnös ember lénye felett (maga az ember felett), akiben benne van a bűnbánat és a jóvátétel lehetősége (és ezt mindig feltételeznünk kell). A jóra kell buzdítani, a hitre kell tanítani, és imádkozni kell érte. Ha nem kívánjuk egy bűnös örök boldogságát és üdvösségét (noha nem az ő saját, hanem Isten feltételei szerint), akkor nekünk van szükségünk lelkiismeret vizsgálatra! Ezt jelenti szeretni a bűnöst és az ellenséget is.

Mikor kell ítélkezni?

A bűnös bűne felett kell ítélkezni (a fentiek szerint szeretetben), mégpedig azért mert ezt a szeretet diktálja. Nem szeretet az ugyanis, ha én tudom valamiről, hogy kárhozatos (a kárhozat pedig örök és maximális veszteség!), de elnézem cinkosul. Ezt tesszük márpedig a barátainkkal és a szeretteinkkel… Ez épp olyan, mint ha valakit, akire lehet befolyásom, hagynék drogfüggőségbe süllyedni anélkül, hogy okosan és imádságosan meg ne próbálnám megakadályozni. Milyen barátság, milyen szeretet volna ez? Márpedig ezt tesszük, ha nem kezdünk semmit a másokban felismert szeretetlenséggel, mulasztásokkal, és ennél konkrétabb bűnökkel is, mint például vétkekkel a tízparancsolat vagy az Egyház parancsai ellen…

De Jézus bűnösökkel ült asztalhoz...
Igen, és Jézus nem-ítélkezésének és bűnösökkel való közösködésének Mária Magdolna tisztasága és Lévi kapzsi csalásainak a vége lett a gyümölcse. (Mi azonban a mi cinkos hallgatás gyümölcse???) Így nekünk is, az elsődleges célunk a bűnös világban és elsősorban ismerőseink között az kell legyen, hogy megtérjenek Istenhez. 

De mi nem lehetünk biztosak mások bűnében...

De igen: a Biblia, az Egyház tanítása és a saját szeretet-vezérelte józan ítélőképességünk alapján. 

És miért nem ismerik fel ezt az emberek?

Mert a 1) "tolerancia diktatúrájában" élünk, 2) mert manapság az egyetlen bűn, ha mást megítélsz a bűne miatt, és 3) mert mi magunk is bűnösek vagyunk, ezért mi magunk is cinkostársakra vágyunk, és könnyen azzá is leszünk mások számára. Ez a bűn logikája:  kéz-kezet mos, a takargatás, majd később a vádaskodás. Nem elég az elnézésben (az csak a mútra vonatkozhat), az igazságban is fel kell szabadulni (örökre)!

Hogyan fülelhetem le az ál-toleranciát (magamban és másokban)? 

Ha azt veszed észre hogy valaki a Bibliát négy szakaszra redukálja...

• "Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek" (Máté 7:1)
• "Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?" (Máté 7:3)
• "Az vesse rá az első követ, aki közületek bűntelen" (János 8:7)
• És persze még arra, hogy Jézus bűnösökkel ült asztalhoz…

…akkor megítélheted, hogy az illető (ez lehetsz te magad is akár), inkább a világ, mintsem Jézus tanítványa.

Miért lesz ítélet, ha Jézus irgalmasságot hozott?

Az ítélet lesz irgalmas: ez az amit nem volt oka remélnie az emberiségnek Jézus előtt, és ez a keresztény jó hír ma is minden töredelmes szívű ember számára.

Akkor üres a pokol?

Aligha, ugyanis azok, akik képtelenek a bűnbánatra (talán épp azért, mert nem hisznek bűnben...), nem tudnak megtisztulni Jézus keresztáldozatában, és ők az örökkévalóságig várhatnak a nemítélkező "istenükre" - a pokolban.

De Jézus komolyan hitt a pokolban?

Ez úgy látszik egy soha véget nem érő bejegyzés, de inkább jó gondolkodást és Biblia olvasgatást kívánok az Irgalmasság Istenének felfedezésére! :)

Ferenc pápa Bükkszéken...

A bükkszéki templom

Ha a tékozló ifjú nem tér haza... (Kemalpapa kérdései)

Az előző bejegyzéshez Kemalpapa a következő gondolatokat fűzte:

1. Tapasztalataim szerint a Katolikus Egyház nem olyan, mint amilyennek a blogod alapján gondolnám. Milyen is az Egyház valóban?
2. A katolikusok nagy része annak születik, és marad is: hol a tudatos döntés, amiről állítod, hogy szükséges?
3. Nekem a papok sose sugallták, h gondolkodjak, csak azt, hogy fogadd el feltétel nélkül. Hit és értelem tényleg együtt jár az Egyházban?
4. Jézus=Egyház?

1) Tapasztalataim szerint a Katolikus Egyház nem olyan, mint amilyennek a blogod alapján gondolnám. Milyen is az Egyház valóban?
A kereszténységgel kapcsolatban szerintem alapvetően el vannak szúrva a tapasztalataink. A kereszténység ugyanis egy sokkal férfiasabb és erőteljesebb valami, mint ahogy azt megéljük. C.S. Lewis azt mondja, hogy a kereszténység egy "harcos, vagy küzdő vallás" (fighting religion), és hogy a templomba inkább illene rohamsisakot viselnünk, ha igazán felfognánk, hogy miről is van szó. A Katolikus Egyház identitása itt a földön a küzdelem, "küzdő egyháznak" nevezi magát: ellenségei a bűn és a bukott angyalok. Természetesen tagjai esendőek, de ez nem azt jelenti, hogy az Egyház is az. Az Egyház leginkább szentjeiben nyilvánul meg, nézd meg őket! Ellentétben a focival, ahol egy csapat annyira erős mint a játékosok átlag szintje, hiába emelkedik ki egy-kettő, az Egyház annyira erős, mint Jézus, márpedig Jézus győzni fog, és az igazi Egyház a szentek Egyháza, akik hősiesen szeretik Jézust. Erre vagyunk meghívva, mint keresztények: hogy szentek legyünk, és Jézus győzelmében való részesedés az örökségünk. Ez azt örömhír. Ettől kevesebbet hirdetni hamisítás. A kortárs büfé-keresztényeknek, akik válogatnak Jézus tanításai között, akik minden szempontból úgy élnek, mint nem-keresztény társaik, és akik a vasárnapi szentmisével úgy érzik, hogy lekötelezték a Mindenhatót, legfeljebb annyi mentségük lehet, hogy már tanítóik is alkalmatlanok voltak.

2) A katolikusok nagy része annak születik, és marad is: hol a tudatos döntés, amiről állítod, hogy szükséges?

Katolikussá az ember valóban a keresztségben válik, és a kisbabák általában elég jó katolikusok: minden kötelezettségüknek eleget tesznek :) Ám ez az állapot néhány éven belül, legkésőbb kamaszkorban megbillen, ugyanis az egyre értelmesebb és tudatosabb emberkékkel szemben az Istennek egyre növekvő elvárásai vannak. "Az Istennek ne legyenek elvárásai, csak szeressen, ez a dolga", gondolják sokan, noha nem biztos, hogy megfogalmazzák, és hitük színvonalában csecsemők maradnak, tele gyerekeknek való elképzelésekkel, miközben az élet többi területén igényes emberré válnak. Ez persze így nincs rendjén, és az Egyház azt is tanítja, hogy teljes jogú tagjai azok lehetnek, "aki ... a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat, és a közösség kötelékeivel" egyesülnek vele (Kompendium §168). Vagyis aki tanításban, vagy fegyelmi kérdésekben ellene mond vagy ignorálja az Egyházat, az ennyiben nem katolikus. Az illető még továbbra is nagyon sikeres csecsemő-katolikus volna, csakhogy az idő eltelt, a talentumok kihasználatlanok, és testvérünk ma már alulmúlja az elvárásokat, így jelenleg, noha katolikus, bukott katolikus leginkább. És persze a mennyei seregek, a szentek kórusa és a Jó Pásztor is mind epekedve várják, hogy felnőttként is megtérjen - hogy tékozló fiúként hazatérjen! Érdemes amúgy elgondolkodni Jézus példabeszédének egy alternatív változatán, ahol a tékozló fiú nem találja annyira elviselhetetlennek a sorsát, és inkább mégsem tér haza...

3) Nekem a papok sose sugallták, hogy gondolkodjak, csak azt, hogy fogadd el feltétel nélkül. Hit és értelem tényleg együtt jár az Egyházban?

Egyre többeknek nyilvánvaló, hogy a hittanoktatás generációk óta el van szúrva. Jelenleg világszerte egy megújulási folyamat zajlik, és egyre erősebb azok tábora, akik már nem tűrik ölbe tett kézzel, hogy gyermekeik is a hittanórákon csak énekelni és lepkéket rajzolni tanuljanak. Ők Aquinói Tamással és az I. vatikáni zsinattal (és igazából az egész Szenthagyománnyal) együtt vallják, hogy hit és értelem segítik egymást, sosem mondanak ellent: az eszünket is Isten adta, és a kinyilatkoztatást is. A katolikus hitben a legtöbb dolgot meg lehet érteni, amit pedig nem, ott azt értjük, hogy miért nem érthetjük meg. Minden ellenvetés a katolikus hittel szemben megválaszolható. Hit és értelem témában javaslom:

• http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/07/a-hiba-az-on-keszulekeben-van-fideizmus.html
• http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/06/a-hit-titkain-ne-is-gondolkodj.html
• http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/03/a-hit-tudas.html
• http://depositum.hu/

4) Jézus=Egyház?

Jézus nem egyenlő az Egyházzal, Jézus az Egyház feje. A vőlegény nem lehet egyenlő a menyasszonnyal, de elválaszthatatlan a kötelék.

Gondolkodásgátló: csak katolikusoknak!

Amikor arról esik szó, hogy a katolikusoknak mindent el kell fogadniuk, amit az Egyház hit és erkölcs dolgában tanít, felvetődik a kérdés:

                                és GONDOLKODNI TILOS???

Mintha az Egyház amolyan gondolkodásgátlóként működne a hithű katolikusok számára. Mi igaz ebből?

1) Fordítsuk meg a dolgot, és máris elfogadhatóbban fog hangzani demokratikus előítéleteink ellenére is: aki hiszi a katolikus tanítást, az számít katolikusnak. Na, így ugye, hogy egész ésszerű! Ugyanúgy ahogy nem lehetsz materialista anélkül, hogy a materializmust igaznak gondolnád, nem lehetsz katolikus sem anélkül, hogy a katolicizmust igaznak gondolnád.

2) Tiltásról szó sincs, de a nonszensz azért kerülendő! Nem azért kötelező elfogadni a tanítást, mert valaki katolikus (ez volna a nonszensz), hanem azért lesz valaki katolikus, mert igaznak gondolja a hitet.

3) Gondolkodásgátló? Ellenkezőleg: az első kérdés, ami lelkiismereti kötelessége minden katolikusnak és minden nem katolikusnak is, aki megítéli az Egyházat, hogy IGAZ-e a katolicizmus.

4) „Igazság vallási kérdésekben!?!?” – kérdezik manapság sokan - „A vallás relatív és személyes, és a hit egy spirituális tevékenység, nem de?” Nem, legalábbis a kereszténység esetében nem az - nem elsősorban legalábbis. Az objektív valósága [i] Isten létezésének, [ii] a Fiú megtestesülésének és [iii] fizikai feltámadásának mind előfeltételei a hitnek. Ha ezek nem objektíven igazak, ha a hit csak spirituális tevékenység, akkor a kereszténység kamu.

5) „OK, tegyük föl, hogy a tanítás igaz, de még ha ez így is volna, egy hívő aligha lehet tisztában az Egyház teljes tanításával. Nem lehet az egész tanítást számon kérni mindenkin”. Valóban, de a bizalmat igen! A hit nem kizárólag intellektuális tevékenység (noha sokkal inkább az, mint azt a kortársak hiszik), hanem bizalomból fakadó ráhagyatkozás is. Ugyan úgy, ahogy Jézusban is lehet hinni, mielőtt mindent megértenénk a tanításából, az Egyházban is lehet hinni, ha egyetlen-egy dolgot belátunk. 

6) Ez az egyetlen kikerülhetetlen kérdés minden katolikus számára, az hogy az Egyház-e az a ló, amire mindent érdemes föltenni? Ha nem, akkor az illető azt kell, hogy gondolja, hogy hazugságon kapta az Egyházat (mivel az Egyház azt tanítja magáról, hogy ő az a ló).



7) Miért is érdemes az Egyházra mindent föltenni? Mert Jézus ezt mondja:  "Aki titeket hallgat, engem hallgat". És ezt is mondja: "Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve". Tehát az egész Jézus hitelességén, tekintélyén, vagy ha úgy tetszik tévedhetetlenségén múlik. Ésszerűtlenség volna hallgatni rá?

8) Viszont ez azt is jelenti, hogy az Egyháznak (hit és erkölcs dolgában) mindig igaza van, így épp a tanítások között való válogatás az, ami ésszerűtlenségnek bizonyul.

9) Tehát a hit egy csomagban érkezik hozzánk, és mi nem válogathatunk. A tanítás nem elmét, hanem adat: nem kérdés, hanem kiindulópont. Ám ez aligha zárja ki a gondolkodást. 

10) Ha valakinek pedig őszinte aggályai vannak az Egyház hitletéteményét illetően, annak a továbbkeresés a lelkiismereti kötelessége (az adatok vizsgálata), nem Jézus tanításának a meghamisítása, csak azért hogy ő továbbra is katolikusnak mondhassa magát.

11) A gondolkodásgátló nem a Katolikus Egyház, még ha egy kész igazságcsomagot is kínál, hanem az a kortárs szekuláris dogma, mely szerint az élet nagy kérdéseiben (vallás, az élet értelme, értékek, erkölcs stb) nincs objektív igazság: nincs jobb és rosszabb válasz, hanem minden válasz egyformán szubjektív preferenciák függvénye. 

12) A szubjektivizmus filozófiája az igazi a gondolkodásgátló méreg, amiben már nem az első generáció nyomorodik meg. Meg lehet kövezni az Egyházat azért, amiért vallási kérdésekben is a logika és a bizonyítékok fontosságát hangsúlyozza, de ez aligha lenne felvilágosult és ésszerű dolog!

Félelmetes, de így van...

Hogyan olvassa a mai ember a Bibliát? 

Így:

MÁTÉ 7

Ne ítélj! :)

Mi az, amit a tudomány nem tud?

Fanatikusok szerint a tudomány mindenható: „ha most még vannak is kérdéseink, a jövőben mindent meghódítunk a tudomány által!" Ám a tudománynak megvannak a korlátai.

Ezeket a korlátokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül anélkül, hogy magát a valóságot ne hagynánk figyelmen kívül. A tudósok korunk új prófétái: ők mondják meg, hogyan éljünk, hogyan oldjuk meg a problémáinkat, milyen irányba változtassuk meg a társadalmat, miben higgyünk stb., és ez rendben is van egy bizonyos pontig – a tudománynak szólnia kell minden kérdésben, amiben csak illetékes.

Ám a tudomány is lehet bálvány, és a tudósok lehetnek hamis próféták – sokak vesztére, akik hisznek nekik –, ha megfeledkeznek azokról a titkokról, amiket a tudomány nem felfedez, hanem előfeltételez. Ezek azok a dolgok, amikre a tudósok rá sem kérdezhetnek a tudományos módszerrel anélkül, hogy magát a módszert ne kérdőjeleznék meg – vagyis magát a tudományt. Márpedig az, aki a tudományt abszolutizálja, ezt teszi – saját magát lövi lábon –, és végső soron a tudományt érvényteleníti.


Mérés és eredmény
Szóval mi az, amit a tudomány nem tud? Hát sok minden, amit még fel kell fedezni, vagy meg kell érteni… Természetesen. Ám vannak olyan dolgok, amiket a tudomány nem tudhat: amikről tudjuk, hogy tudhatatlanok a tudomány számára. Mik is ezek a dolgok tehát?
A teljesség igénye nélkül sorolom: a tudomány nem tudja bizonyítani a matematikai és logikai alapigazságokat, a fizikai világ és a történelem valódiságát, a tudományos módszer érvényessége sincsen – érdekes módon – tudományosan bizonyítva, és az objektív jó és rossz törvényét (amit régen természeti törvénynek neveztek), sem a tudomány által ismerjük.

Hanem mi is az a tudomány? Ha ezt jól megértenénk – legalábbis alapkérdésekben –, nem maradna sok félreértésre lehetőség. Mi az, ami minden fehérköpenyes ember, laboratórium, akadémiai tevékenység és publikáció hátterében megegyezik? Mi teszi tudományossá az emberi tevékenységet? Mi az a módszer, amit a 17. században, Európában találtak fel, és amin minden tudományos ismeretünk alapszik? Nem más ez, mint a szisztematikus megfigyelés és a kísérletezés elfogadása, mint módszer, amellyel mindenki számára elfogadható adatokat nyerünk ki a természetből, majd ezeket az adatokat tudományos elméletekkel próbáljuk megmagyarázni. Ez egy hatalmas dolog – ennek köszönhetjük modern világunkat –, ám a tudomány ennél nem több: mérés és az eredmények megmagyarázása.

Ha ezt értjük, beláthatjuk, hogy a matematikai és a logikai alapigazságok (hogy 2+2 tényleg 4-e, és hogy X tényleg szükségképpen más-e, mint nem-X) se nem mérhetőek se nem szorulnak magyarázatra. Akik őszintén nem értik, hogy a 2+2 ugyanaz, mint a 4, nos, őket beteg embereknek tekintjük, és próbáljuk meggyógyítani őket. Ám a tudomány egyszerűen előfeltételezi ezeket a tudományosan bizonyíthatatlan igazságokat, melyeket a józan ész diktál.


A tudomány illetékessége
A tudomány hasonlóképpen előfeltételezi a fizikai, a tapasztalati világ valódiságát. Ha valaki úgy gondolja, hogy mind egy álomban élünk, és nincsenek is dolgok körülöttünk, vagy ha vannak is, mit sem tudhatunk a valódi természetükről, nos, szabadságában áll ezt gondolni, és senki nem bizonyíthatja be neki tudományosan az ellenkezőjét, ugyanis nincs olyan tudományos bizonyíték, amit egy álom ne produkálhatna. Ám a tudomány nem foglalkozik a valóság valódiságának a kérdésével, hanem egyszerűen elfogadja azt – mondhatnánk, hit alapján.

Az eddigiekből szinte következik, hogy maga a tudományos módszer is – hogy mérések és megfigyelések útján megismerhetjük a valóságot – bizonyíthatatlan a tudomány számára, ugyanis a tudományos módszer maga nem mérhető; érvényességét így nem a tudomány, hanem a józan ész igazolja. Sőt, egyfajta filozófia – a zsidó-keresztény világnézetből eredő filozófia – tette valójában lehetővé a tudományos módszer felfedezését, ugyanis őseink feltételezték hitük alapján, hogy a teremtés értékes és rendezett, mivel Isten teremtette, valamint, hogy az Istenadta eszünkkel és érzékeinkkel megismerhető az Istenadta természet. Nem véletlen, hogy a szisztematikus tudomány nem keleten alakult ki, ahol a világra mint illúzióra tekintettek, vagy mint a belső lelki folyamatok lényegtelen melléktermékére.

A természeti törvény, a jó és a rossz törvénye kakukktojás abból a szempontból, hogy a tudomány nem előfeltételezi, vagyis a tudomány létezhetne nélküle is. Ám ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a tudomány illetéktelen az erkölcs dolgában – nem fedezheti fel a jót és a rosszat –, mégis az emberi tudomány nem jó erkölcs nélkül. A tudomány értékmentes, és ez rendben is van, ám az ember tudományos tevékenysége (például: végrehajthatunk-e embereken a belegyezésük nélkül orvosi kísérleteket) nem lehet értékmentes – viszont a tudomány mivel értékmentes, nem döntheti el, hogy mi helyes és mi nem. Vagyis a tudomány embertelenné válik, ha nem egy, a tudománytól független erkölcs korlátai között mozog.

Összefoglalva tehát világos, hogy ha a tudomány abszolút lenne, akkor eleve lehetetlen lenne; valamint, még a saját legitim korlátai között működő tudománynak is tandemben kell dolgoznia az etikával, különben szükségképpen veszélyessé válik az ember számára. Emellett, még azt érdemes megjegyezni – ha már a tudomány mindenhatóságáról értekezünk –, hogy az ember lényegében a tudomány nélkül is tud mindent, ami a teljes és a boldog emberi élethez kell. Vagy komolyan elhisszük még azt a modern mítoszt, hogy a tudomány előtti világ boldogtalan és szerencsétlen volt?

http://mindennapi.hu/cikk/blogok/mi-az-amit-a-tudomany-nem-tud-/2012-01-02/11466

Ki számít katolikusnak: Ferenc pápa szerint

Azok, akiknek minden egyházi tanításra megvan a saját alternatívájuk, a 'válogatósak',  fél lábbal kívül állnak az Egyházon. 

Ezt mondta a pápa a június 5-én tartott miséjén, amikor János (17:20-26) evangéliuma alapján elmélkedett arról, hogy Urunk egységesnek akarja látni az Egyházat.

Ferenc pápa ugyanezt mondta az "uniformizálókról" is, akik mindenkire a saját lelkiségüket próbálják ráerőltetni, és az "üzletelőkről is", akik jótékonyan buzgólkodnak a közösségekben, de valójában a saját hasznukat, kapcsolataikat és önteltségüket követik. Ők is csak azt hiszik, hogy katolikusok, de igazából nem azok - épp úgy mint a válogatósak.

Én 4 dolog miatt tartom fontosnak kiemelni a válogatósak és a pápa esetét:

1. A másik két pontban mindenki egyetért. Erős konszenzus van abban, hogy az opcionális dolgok erőltetése és a nyerészkedés rossz dolgok. Senki nem gondolja az ilyen embereket jó katolikusoknak, még azok sem akik vétkesek egyikben, vagy a másikban: a nyerészkedő megveti a többi nyerészkedőt, és az erőszakoskodó harcol azokkal, akik más lelkiségért kardoskodnak. 
2. Az egyházi tanításokról alternatív módon gondolkodni viszont soha korábban nem tapasztalt méreteket öltő divattá nőtte ki magát - igen: a templomba járó "katolikusok" között is - a templomba nem járók között meg végképp.
3. Ezért ezen a ponton, a válogatás kérdésében van tanulni valónk, itt kell fejlesztenünk az érzékenységünket, hogy ne legyünk olyan elnézőek magunkkal szemben, ha nem értjük vagy ellenkezünk egy-egy tanítással. Ne legyünk lusták tanulni! A Tanítás benne van a Katekizmusban, és a papok is szívesen segítenek.
4. Illetve, másokkal, más válogatósokkal szemben se legyünk olyan elnézőek, mintha mindegy volna. Szeretetből figyelmeztessük őket: hiszen a Katolikus Egyházhoz tartozni jó! A meghívásunk több igazságra, több békére, több örömre szóljon! 

http://www.catholicnews.com/data/stories/cns/1402313.htm