1) A Biblia önellentmondásban van? Isten össze-vissza beszél?
Semmi esetre sem. Pusztán egy fejlődési folyamatról van szó. A Biblia nem egyszerűen az üdvösség "használati utasítása" (noha az is), hanem egy történeti alkotás is. A kulcs az, hogy a Bibliában nem minden vonatkozik ránk, az Újszövetség népére, egyforma érvénnyel: ilyen pl. a szombat megtartása, amit felvált a vasárnap, vagy a körülmetélés, ami a keresztségben teljesedik be. Az Újszövetség írásai maguk nyilatkoznak sok mindenről, aminek az ideje lejárt, és a helyükbe lépő új dolgokról is. Vitás esetben pedig a tekintély, amelynek szava perdöntő, természetesen Isten élő Egyháza.
A következetlenség vádja, amennyiben a kontextusból kiragadott betű szerinti értelmezésre alapoz, így szemmel láthatóan komolytalan.
2) Félreismertük Istent? A szeretet Istene, hogyan adhatta parancsba a "szemet szemért" elvet?
Ugyan úgy, ahogy egy apa a neveletlen gyermekét először "csak" arra kötelezi, hogy igazságos legyen, és a nagylelkűséget csak később várja el tőle. A kulcs a kontextusban rejlik. A "szemet szemért" elvnek az Ószövetségben ellenkező előjele van, mint a jézusi jámborságnak az Újszövetségben. A "szemet szemért" elv nem a szentek tökéletes útját mutatja, hanem Izrael szomszédságban élő bosszúszomjas pogány népek túlzásai ellen intett.
Így a gyakorlatban a szemet szemért elv enyhített az ítéleteken. Ám az is világos, hogy az ószövetségi elv még nem a végső szelídség nehéz feladatára buzdít, hanem az igazságosság elemi betartására kötelez mindössze: a sértett fél (noha irgalmat is gyakorolhat) arányos megtorlásra jogosult volt, ám aránytalanra megtorlásra nem.
Így a gyakorlatban a szemet szemért elv enyhített az ítéleteken. Ám az is világos, hogy az ószövetségi elv még nem a végső szelídség nehéz feladatára buzdít, hanem az igazságosság elemi betartására kötelez mindössze: a sértett fél (noha irgalmat is gyakorolhat) arányos megtorlásra jogosult volt, ám aránytalanra megtorlásra nem.
Képmutatás és történelmietlen a "szemet szemért" elv miatt szemrehányást tenni a Biblia Istenének, épp itt, ahol megmutatkozik egyaránt a reális pedagógiai érzéke és a progresszivitása is.
Ez egy olyan eretnekség, amit az Egyház elítélt már az első századokban is. Jahve és Jézus ugyanaz az Isten, örök és tökéletes. Ami változik, az nem Isten erkölcse, hanem az ember helyzete, és ennek megfelelően az isteni pedagógia.
Minden nehézség ellenére is egységben kell kezelnünk a Bibliát. Ahogy Szent Ágoston mondja: Az Újszövetség el van rejtve az Ószövetségben, és az Ószövetség beteljesedik az Újszövetségben.
A teológiai elméleteinknek pedig (pl arról, hogy melyik testamentum mennyire fontos) fedniük kell a kinyilatkoztatás adatait. Nos, ha Jézus azt mondja, hogy nem eltörölni, hanem beteljesíteni jöttem a törvényt (Mt 5,17), akkor nem értékelhetjük le az Ószövetséget, hanem egységben kell magyarázni az Újszövetséggel. Ebben a konkrét esetben, a "szemet szemért" elv kapcsán, láthatjuk, hogy nem is olyan nehéz.
4) Mi jön az Újszövetség után?
Sokakban várakozást ébreszthet az a tény, hogy Isten (noha maga nem változik) viszonya az emberekhez mégiscsak átalakult, és ami egyszer törvény volt, most már nem az. Ennek fényében az Újszövetséget is átmeneti állapotnak képzelik, ami után majd jön egy harmadik kinyilatkoztatás.
Egy feltételezés, ami megerősíti ezt a gondolkodást az, hogy az Ószövetség is biztos a végleges kinyilatkoztatásként hirdette magát, és most hogy az Új ugyanezt állítja, miért higgyük el?
Azonban ez tévedés, és az igazság az, hogy az Ószövetség vállaltan beteljesedésre nyitott volt: ezért a sok prófécia a messiásról. Ezzel ellentétben Jézus kezdettől Isten végleges Igéjeként határozta meg magát, akiben minden beteljesül. Ez a kereszténység, és ez vagy igaz, és akkor nincs több kinyilatkoztatás, mert minden elmondatott, vagy Jézus hazudott, és ez esetben pedig a kereszténység annyit sem ér, amennyit a beteljesítetlen judaizmus.
http://www.catholic.com/radio/shows/open-forum-8720# min: 47
9 megjegyzés:
A végkövetkeztetés ott sántít, hogy az Újszövetség - az Ószövetséggel
ellentétben - nem lezárt dolog. Jézus él. A kinyilatkoztatás nem
zárult le. Jézus nem némult el. A Szentírás nem poros aktatömeg.
A Szentírás az elmúlt 2000 évben is gyarapodott, az utódok az
írásmunkájukat szerénységből nem kötötték egybe a Bibliával, pedig
az Egyház dogmatikája épp olyan szent írás, mint az elődökéi.
És, éppúgy mint az elődök munkássága, ki van téve az elavulásnak.
Tarthatatlan álláspont, hogy a dogmatikához csak hozzátenni lehet,
abból elvenni nem.
Kedves Láma, ezekkel nem értek egyet:
0)Az új szövetség, persze hogy nem zárult le, hiszen örök, de az Újszövetség igen.
1) a nagybetős Kinyilatkoztatás lezárult az utolsó apostol halálával Az Egyház nem kap új kinyilatkoztatást, csak a régi és örök kinyilatkoztatást érti meg egyre mélyebben.
2) A kinyilatkoztatás és a dogmák nem évülnek el, ez képtelenség lévén szó örök igazságokról.
3)A dogmatikából épp ellenkezőleg ahogy írod, elvenni nem lehet, és hozzá adni is csak olyan értelemben, hogy elmélyíteni, kibontani egy alapjában már ismert és minden keresztény által hitt igazságot.
Egyszóval: már bocs, de szerinted Jézusban nem a kinyilatkoztatás teljessége jött el?
Eljött és nem hagyott itt minket, velünk maradt.
Annak ellenére, hogy megölték: föltámadt.
Él.
És szól hozzánk, a Szentlélek szavával.
A kinyilatkoztatás nem múltidő.
Jelenidő.
A régiek leírták a szavait, de a betű holt, megavasodik.
Az igazság él.
Ő az igazság.
Az igazságot ma is, holt betűk tanulmányozása helyett közvetlenül Tőle tudhatjuk meg.
Ez rossz hír az egyházi hivatalnokok számára, mert így az igazságot nem lehet pusztán iratok tanulmányozásából megtudni.
Pedig mennyivel egyszerűbb volna, ha az ügyek elintézéséből a Szentlelket ki lehetne hagyni ...
http://forum.vectrix.hu/?f=10&t=10214
Hamár szóbakerült az idő: Krisztus az Ige, a Teremtő Szó.
Ez a szó még mindig hangzik.
A teremtés sem ért még véget.
A teremtés pillanatában élünk.
Kedves Láma, termmészetesen Jézus továbbra is él, de mivel Istenben a változás árnyéka sincs, ezért az örök igazságként kinyilatkoztatott tanítás sem változik. Sosem fog megváltozni, hogy Isten Szentháromság, vagy hogy Egyházat alapított, vagy hogy Mária örökre szűz... Szóval nem tudom, mire gondolsz. A kinyilatkoztatás jelenidő, mert örök igazságok lettek kinyilatkoztatva, és azzal is egyetértek, hogy a teremtés pillanatában élünk - Isten szemszögéből legalábbis.
Kedves Miklós úr,
Isten nem változik, de mi változunk.
A leírt szavak megporosodnak, ugyanazt az igét ma másképpen kell kimondani, mint kellett száz és ezer évekkel ezelőtt.
És a száz és ezer évekkel ezelőtt leírt igazságokat nem lehet úgy olvasni, mintha ma írták volna őket.
Hadd idézzek 1 példát a Szentírásból, a 137. zsoltár 8-9. versét:
"Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél!
Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!"
Orosz Atanáz görög katolikus érsek szerint ezeket az igéket nem úgy kell érteni, mint ahogy oda le vannak írva.
De ne menjünk vissza ilyen régi időkbe, csak Szent Erzsébet rózsáiig. Nem én találtam ki, a Magyar Katolikus Rádióban hallottam egy hívő katolikus történész hölgy szájából, hogy azt "természetesen" nem úgy kell érteni, hogy a kenyér rózsává változott, hanem úgy, hogy volt egy áldott jó fiatalasszony, akit a nép annyira szeretett és tisztelt, hogy azt ilyen legendákkal tudta csak kifejezni.
Szóval, a régi szent szövegeket mindig azzal a szemmel kell olvasni, hogy vajon mit akart azzal a régi, szent szerző nekünk mondani.
A Mária szüzességéről szóló írás sem kivétel: borzasztó vétek azt vulgármaterialista módon értelmezni.
Bocsánat, nem érsek, hanem püspök-exarcha.
Megjegyzés küldése