Jézus: demokrata vagy király?

Krisztus Király vasárnapján a következőket ajánlom elmélkedésre:

Peter Kreeft, kortárs amerikai filozófus szerint a mai ember legmakacsabbul az egalitarianizmus (az egyenlőség) dogmájához ragaszkodik. Az egyenlőség kultusz egy olyan vallás, amelyben tudat alatt a legtöbb keresztény, szekuláris és újpogány (new age) nézeteket valló ember osztozik.

Először néhány gondolat a dogmákról, mert lesznek akik kikérik maguknak, hogy ők márpedig nem követnek dogmákat. De nekik nincs igazuk.

1. Egyrészt azért, mert a szó maga azt jelenti, hogy olyan megállapítás, amelyet mindenki igaznak láthat; vagyis ha valaki nem követ dogmákat, akkor semmiről nem gondolja azt, hogy valóban igaz - tehát az ilyen ember büszkén állítja, hogy semmiről nem tud semmit. Ha valakire ez tényleg igaz volna, az nem a legszabadabban gondolkodó filozófus volna, hanem a legnagyobb őrült a pszichiátrián.
2. Másrészt, ahogy G. K. Chesterton megfogalmazta, csupán kétféle ember létezik: az olyan, aki tudja, hogy dogmákat követ, és az olyan, aki nem... A különbség hihetetlenül lényeges.
3. Harmadrészt logikailag szükségszerű, hogy az emberi gondolkodásunk dogmatikus legyen, ugyanis ha semmi sem magától értetődő (ha semmi sem dogma), akkor semmi sem bizonyítható (Arisztotelész). Mi lenne akkor a tudománnyal például...  

Keresztényként ebből 2+1 tanulságot érdemes levonnunk.

1. Érdemes ismerni a keresztény dogmákat, és az életünket szerintük alakítani.
2. És érdemes megismerni a nem keresztény dogmákat, amikben hiszünk, és tudatosan lenevelni magunkat róluk.
3. Egy kiegészítő gondolat: megfordulhat a fejekben, hogy ez szűklátókörűség, vagy hogy így lemondunk némely nem keresztény igazságról. Ám ez definíciószerűen lehetetlen, ugyanis (feltéve hogy a kereszténység igaz) minden igazság keresztény, mivel a keresztény jelző azt jelenti, hogy krisztusi, és Krisztus pedig maga az igazság.  

És akkor kanyarodjunk vissza korunk alapvallásához: az egyenlőség dogmájához (az egalitarianizmushoz). Ezt a dogmát kétségbe vonni a legnagyobb vétek a közkultúra szemében.  Az igazság, a kiválóság és erényesség sérti mindazokat, akik azt hajtogatják, hogy:

1. mindenkinek egyformán igaza van (pl. "minden vallásnak igaza van", vagy "ki-ki higgyen a maga igazságában") 
2. mindenkinek egyforma joga van (pl. papnak lenni, szülőnek lenni, Bibliát értelmezni stb)
3. én is vagyok olyan jó, mint bárki más (pl. "engem senki nem ítéljen meg", "mit képzel az Egyház, hogy bűnnek tekinti ezt vagy azt") 

Korunkban, aki felmutatja az igazságot, aki kiváló és él kiválóságával, vagy aki erényes és nem tolerálja cinkosul a rosszat, azt megbélyegzik, mint elitistát.

A kereszténység mégsem egalitariánus, hanem elitista:

1. Elit, annyit tesz, mint kiválasztott. A keresztények mind kiválasztottak (elitek). Nem mi választottuk Istent, hanem ő választott minket
2. Mindig Istennek van igaza, és nem a többség dönt
3. Isten igazságossága nem hasonlatos a matematikai egyenlőséggel, hanem zenei szimfóniával hasonlatos: az alá- és fölérendeltségek együtt a nagyobb dicsőség feltételei mindenki számára
4. A mennyországba vezető út mindig vissza út: nem a saját igazunk érvényesítésén, hanem a bűnbánaton keresztül vezet
5. Az Istennek vannak különleges választottjai, akik nagyobbak a többieknél
6. A mennyországban sem lesz egyenlőség
7. A legjellegzetesebb keresztény öröm, az alázat öröme: felnézni valakire, magasztalni valakit, aki nagyobb nálad. A mennyország ettől lesz hangos, és ezért választják majd inkább a poklot a mennyország helyett azok, akik kikérik maguknak, hogy én is olyan jó vagyok mint bárki más.  
8. Krisztus soha nem ígért nekünk demokráciát, de királyságot igen
9. Ennek valósága, már itt van közöttünk az Egyházban
10. Az Egyház hierarchikus
11. A demokrácia nem, az engedelmesség viszont alapérték
12. Jézus a királyunk, akivel lehet személyes kapcsolatunk és lehetünk jó barátai is (ő mindenképpen ezt akarja), de Jézus nem a haverunk akivel egyenlőnek kell érezni magunkat

Ezekre emlékezzünk Krisztus Király vasárnapján, az Egyház fő ünnepei közül a "legfiatalabbikon". XIII. Leó pápa az 1900-as jubileumi év alkalmából a 20. sz. királyának hirdette ki a Megváltót, és világszerte mindenütt a legmagasabb hegyek ormán, ill. magaslatokon kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak föl a Megváltó emlékezetére. Bár ünnepként új, az alapgondolat az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza, és természetesen a Bibliára is: Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére.

http://lexikon.katolikus.hu/D/dogma.html
http://lexikon.katolikus.hu/K/Krisztus%20Kir%C3%A1ly%20vas%C3%A1rnapja.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Krisztus_kir%C3%A1ly_%C3%BCnnepe