2013. november 4., hétfő

Mit bizonyít egy vértanú?

A vértanúság nem bizonyítja az igazat, de az őszinteséget igen. Ez a gondolat nagyon fontos a keresztény apologetikában (hitvédelemben), hiszen ha az apostolok közül többen is (és maga Jézus is) vértanú halált haltak, akkor ez garancia lehet a későbbi generációk számára (így nekünk is) a hit igazságára.

Lássuk, hogyan érvelhetünk a vértanúság alapján!


Nagyon fontos leszögezni rögtön az elején, hogy a vértanúnak nincs mindig igaza. Keresztényként nem gondoljuk például, hogy más vallások vértanúi bizonyítanák a más vallások igazát. Egyrészt azért mert a vallások ellentmondanak egymásnak, így nem lehet mindegyik igaz, másrészt azért mert tudjuk, hogy emberek sokszor olyan ügyekért is vállalják a halált, amelyekről aztán kiderül, hogy nem is igaz ügyek.

Ami viszont soha nem fordul elő - és nekünk ez a fontos - az az, hogy valaki a saját koholt hazugságáért vállalja a vértanúságot. Tehát a vértanúság önmagában nem bizonyítja az igazságot, de nem is ez a keresztény érvelés iránya, hanem nekünk elég annyi, hogy a vértanúság bizonyítja a vértanú őszinteségét: vagyis hogy a meggyőződés, ami miatt vállalja még a (kín-)halált is, őszinte meggyőződés.

Ez az őszinteség az, ami az első keresztény vértanúk esetén sokat bizonyít - többet mint bármelyik másik vallás vértanúinak őszintesége. Hogy miért?
  1. A kereszténység nem eleve bizonyíthatatlan: A kereszténység exoterikus vallás szemben a keleti ezoterikus vallásokkal (és együtt a judaizmussal és az iszlámmal). A kereszténység lényege nem az emberi lélekben zajlik le (megvilágosodás), hanem a történelemben konkrét tények formájában (Isten teremt, csodákat tesz, megtestesül, feltámad), és a keresztény ezekhez igazítja életét. Az első keresztények szemtanúk: külső történésekről beszélnek - nem pedig megvilágosodott guruk, akik a belső utat járják. Így nem lehetséges az első keresztény vértanúk őszinteségét azzal magyarázni, hogy szubjektív vallási élményben volt részük.
  2. Az első keresztény vértanúk szemtanúk, vagyis közvetlenül a tűz közelében voltak. Nem egy ősi szent könyvnek hisznek, nem is egy mesternek, nem egy látnoknak, hanem a saját szemüknek. Az iszlám vagy a mormonizmus mindössze egy-egy állítólagos szem- (fül)tanúval rendelkeznek, akiknek a motivációja bőven magyarázható világi dolgokkal, és még vértanú halált sem haltak hitükért. A kereszténységet viszont olyan, mintha tucatnyi Mohamed igazolná, akik ráadásul még vérükkel is bizonyították az őszinteségüket.
  3. Nem lehet földi becsvággyal vagy számítással magyarázni az első keresztény vértanúk hitét, ugyanis nem volt gazdasági/politikai/katonai programjuk. Amire számíthattak, és amit el is nyertek az üldözés, börtön és kínhalál volt. Az apostolok nem vezettek hadjáratokat, és nem irányítottak városokat, mint Mohamed.
  4. Az keresztény szemtanú-vértanúk nem voltak őrültek sem: Természetesen elképzelhető, hogy valaki hallucinál, és aztán vallást csinál belőle, ám az apostolok integritásához nem fér kétség - tenyerestalpas halászok voltak, akik két lábbal a földön jártak. Csak éppen találkoznak a testileg feltámadt Jézussal; köztük kettő filozófussá vált (János és Pál). Ki van zárva az elmebaj esetükben. Ezentúl a pszichológiatudomány nem ismer tömeges hallucinációt; vagyis ha egy darab ilyen keresztény vértanú-szemtanú lenne, akkor még feltételezhetnénk a hallucinációt, ám egy tucat esetében kizárt.
Mindezeket megfontolva azt látjuk, hogy a keresztény szemtanú-vértanúk biztosra vehető őszintesége és integritása erőteljes bizonyítékot szolgáltat a kereszténység mellett, amelyet aligha lehet kétségbe vonni, hacsak nem azon az alapon, hogy természetfeletti történések márpedig nincsenek. Az így érvelők viszont elveszítik az elfogulatlanságukat, és amit feszegetnek az igazából nem is egy történeti, hanem egy filozófiai probléma, ti. hogy a csodák lehetségesek-e? (Lásd egy következő post).

A kereszténység tehát a maximumot hozza ki a vértanúiból (ha szabad így fogalmazni). Azt is mondhatnánk - és amennyiben a kereszténységet Isten tervelte ki, akkor természetes is -, hogy a kereszténység és a vértanúság intézménye nem véletlenül passzolnak ennyire, hanem egymáshoz lettek tervezve.

A vértanúság tehát önmagában nem bizonyítja az igazat, de az őszinteséget igen - az őszinteség viszont bizonyos feltételek mellett igenis bizonyítja az igazat.

http://www.peterkreeft.com/topics-more/resurrection-evidence.htm

1 megjegyzés:

Árvay Sára Kata írta...

Kedves Miklos, orulnek, ha hosszabban kifejtened a velemenyedet a keresztenyseg kifejezett kin-kedvelesevel kapcsolatban. Neha ugy tunik, mintha az Ur Jezus azokat kedvelne, akik sok testi es lelki kint elnek at. Hogy is van ez?
Tudnod kell, hogy en nagyon szeretnek hivo kereszteny lenni, s van jo par dolog, amit fel nem foghatok, igy nem is tudok azonosulni vele s felek. Semmikepp sem vita-alapnak szanom a kerdest, oszinten erdekel s fontosnak tartom.UdvKata