Jó hírek: a családszinódus mérlege

Korábbi jó hírek.

Sokat elmond a szinódusról, hogy a hét elején a mindig megfontolt Jimmy Akin is úgy foglalta össze a szinódus pozitívumait, hogy az atyák visszautasították és erősen kritizálták a szinódus félidős jelentését. Majd egy újabb jó hír volt csütörtökön, hogy az atyák szembeszálltak a főszervező Baldisseri bíboros akaratával, ti. hogy a kiscsoportos beszámolók eredményei titkosak maradjanak - így végül mégis nyilvánossá tették őket.

Nem egészen értem a fentieket: mik ezek a feszültségek? Furcsa ez a szinódus.

Valóban furcsa, hogy mást ne mondjunk!

-        Az első furcsaság még 2013 februárjából az volt, hogy (az azóta hazugság gyanújába keveredett) Kasper bíboros liberális véleménye az újraházasodottak megáldoztatásával kapcsolatban nagyon erősen tematizálta a szinódust, és a hagyomány talaján álló katolikus ellenvélemények, akár más bíborosoktól is, úgy voltak beállítva, mintha a pápát támadták volna.

-        A második furcsaság az volt, hogy a szinódusi atyák előre beküldött szónoklatait nem tették nyilvánossá, majd a médiát teljesen kizárták a szinódusról. A sajtó egyedül a liberálisan elfogult hivatalos összefoglalóból értesülhetett a fejleményekről. Így nem lehetett tudni az atyák valódi véleményét, és a vélemények arányát. A kifelé privátban megszólaló bátor zsinati atyák pedig magányos, retrográd kövületekként lettek prezentálva (többek között Kasper bíboros által), akik félelemből és politikai megfontolásból cselekszenek, és nem a többséget képviselik.

-        A harmadik (és ezt már nehéz mindössze furcsának nevezni) a hétfőn kiadott Vita utáni jelentés volt, melyet a hithű katolikusok arculütése és elárulása volt. Szerencsére a szöveg azonban nem csak tartalmilag volt rossz… de ebben a pontban vegyük csak a tartalmat. A 6000 szavas szöveg nélkülözi a szentírási utalásokat és az Egyház Szenthagyományát szinte teljesen referencia nélkül hagyja. Azt az érzést kelti, mintha eddig az Egyház, a tanítás és a szentatyák nem lettek volna irgalmasak és szeretőek, és az irgalmasság csak most kezdődne(!?!?). A dokumentum annyira a különleges helyzetekre koncentrál (homoszexualitás, újraházasodás...), hogy közben elfelejti megerősíteni a rendezett állapotú katolikus családokat és nehézségben élő, de hithű egyéneket (pl. magányt vállaló elváltakat vagy tisztaságban élő partnereket), akik áldozatok árán is hűségesen élnek Jézus evangéliumához. Konkrétan pedig a szöveg megkérdőjelezett és szembement lefektetett és véglegesen lezárt katolikus tanításokkal: például, amikor arra szólít fel, hogy (a katolikus közösségek) értékeljék a homoszexuális identitást (bizony, a szöveg szerint nem csak a személyt kéne tisztelni a homoszexuális vonzalmak ellenére is, hanem az identitást magát!?!). Továbbá a szöveg egyértelműen elfogult volt az újraházasodottak szentáldozáshoz engedése iránt is. A liberálisok éljeneztek, és minden okuk meg is volt rá.

A hithű katolikusok pedig csak néztek, hogy ez volna szinódusi atyák véleménye? Ennyire nem ismerik, és nem szeretik a gyönyörű katolikus tanítást a család és a szentségek dolgában? Minden méltatlankodás és felháborodás indokolt volt. Hogy csak bíborosokat idézzek:

o   Burke bíboros: „Remélem, hogy ez a dokumentum teljesen figyelmen kívül lesz hagyva”. „Nem katolikus”.

o   Napier bíboros: „Nagy szomorúságot okozott az atyák között”. „A helyzetünk javíthatatlan”. „A sajtó előbb kapta meg a dokumentumot, mint mi”.

o   Pell bíboros: „A felszólalók háromnegyede szembeszállt a jelentéssel”. „Radikális liberalizmus irányába mutat, amelynek a gyümölcseit láthatjuk más felekezeteknél”.  

o   Gadecki bíboros: „Azt a benyomást kelti, mintha az Egyház kegyetlen lett volna eddig, és az irgalmasság csak most kezdődne”.

-        Egyéb problémák a Vita utáni (félidős) jelentéssel. Szerencsére az is elég hamar kiderült, hogy svindliről van szó. A jelentés legbotrányosabb „homoszexuális szakaszait” Bruno Forte püspök írta, és a dokumentum nem a szinódusi atyák véleményét, de még csak nem is a vitát, hanem Forte magánvéleményét tükrözte. A tartalmi csaláson kívül más trükk is volt: a jelentést úgy adták közre a médiának, hogy a szinódusi atyák előtte rá se pillanthattak.

-        Az ötödik nem túl szimpatikus húzása szinódus szervezőinek az volt, hogy a jelentés után következő kiscsoportosan megfogalmazott javaslatokat szintén megpróbálták eltiltani a nyilvánosság elől, valószínűleg azért, mivel ezek jogos kritikával illették a liberális álmokat idéző félidős jelentést. Ez ellen lázadt fel az egész testület, hála Pell és Erdő bíborosok bátor kezdeményezésének. Baldisseri bíborost kénytelen volt engedni, és a dokumentumok nyilvánossá váltak.

Remélem ezek érthetőbbé teszik, miért is olyan furcsa ez a szinódus, hogy mik a feszültségek, és hogy miért  számít (sajnos) jó hírnek az, ha a szinódusi atyák szembeszállnak a szinódus szervezőivel.

A tegnapi nap híre egyrészt az, hogy megszületett a végső vitairat, és szavazás alapján a végső jelentés is, a Relatio Synodi.

A végső vitairat a kiscsoportos korrekciók alapján már nem tartalmaz a katolikus hittel össze nem egyeztethető véleményeket. Rendkívüli módon, az atyák minden egyes bekezdésről külön szavaztak, és a korábban botrányt okozó homoszexualitással és az újraházasodottak áldozásával kapcsolatos paragrafusok átdolgozás után sem kerültek bele a végső jelentésbe. 

A záró jelentés a Szentírásra alapoz és a hagyományból is merít, valamint prominens helyen tárgyalja a rendezett állapotú katolikus családok értékeit és megköszöni nekik az áldozatos példamutatást.

A jelentés üzenete bizonyos pro-life és katolikus családvédő egyesületek szerint továbbra sem elég határozott ahhoz, hogy helyrehozza a félidős jelentés által okozott károkat.

Ferenc pápa szólt!

Szintén rendhagyó módon a sajtótájékoztatón Ferenc pápa záró beszéde is nyilvánosságra lett hozva. (Úgy látszik a transzparenciát követelő sajtó hangja elérte a vatikáni füleket). A beszéd figyelemreméltó abban, hogy a pápa kiemeli az Egyház hagyományát és tévedhetetlenségét, amennyiben az karizmái szerint dolgozik és hoz döntést. A pápa magáról, mint Isten szolgálóinak a szolgálójáról beszélt, akinek minden személyes elgondolását félre kell tennie, noha Krisztus akaratából a pápa minden hívő tanítója, és nála van a teljes és legfelsőbb hatalom az Egyházban.

A pápa ellentétpárokban beszélt a „tradicionalisták” és „a liberálisok - progresszívak” kísértéseiről is, hangsúlyozván azt, amit már korábban is mondott: ti., hogy nem lehet a törvényben megkövülni, hanem irgalommal keresni kell a módot arra,hogy szeretetben elvezessünk másokat Isten és a törvény szeretetére; hagyni kell, hogy Isten meglepjen minket!

De a pápa ezúttal azt is kiemelte, hogy a szinódusi atyák kísértései között ott volt a „romboló jótékonyság” is, azoknál, akik előbb kötöznék be a sebet, mintsem hogy ellátták volna azt, akik leszednék Jézust a keresztről, hogy az emberek kedvében járjanak, akik tulajdonosként és nem szolgálóként tekintenek a „depositum fidei”-re, a katolikus hit letéteményére.

Hogyan tovább?

A szinódus hozadéka most egy éven keresztül téma lesz a felkészülés jegyében a 2015-ös család szinódusra, melyet már egy valóban végső testületi javaslat és egy pápai buzdítás is követ majd. Mit tehetünk addig is? Mindenekelőtt imádkozzunk az Egyházért, a papjainkért, a püspökeinkért és a szentatyáért. Informálódjunk alaposan, és utána, ha fontosnak érezzük, jogunk van (canon 212) felkeresni a püspökünket a kérdéseinkkel és aggodalmainkkal.    

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ!