A pécsi egyházmegye honlapjáról:
A katolikus egyház házasságfelfogásának és házasságteológiájának alapja az az egyszerű meghatározás, mely szerint a házasság egy férfi és egy nő életközössége. Ma azonban egyre nagyobb hangerővel fogalmazódik meg az a vélemény, hogy egyszer szükségképpen eljön majd a pillanat, amikor másokhoz hasonlóan a katolikus egyház is belátja, hogy ez a meghatározás idejétmúlt, meghaladott, szűkös és kirekesztő.
Ez a pillanat soha nem fog eljönni. Azért nem, mert a házasság természetjogi alapú felfogása nem elszigetelt, könnyen kicserélhető eleme a katolikus tanítás egészének, hanem az egyik legfontosabb tartóoszlopa. Az első emberpár: a férfi és a nő teremtésének és egységének misztériumában ugyanis már eleve benne volt a megváltásnak, Krisztus és az Egyház egységének misztériuma (vö. Ef 5,29-33). A házasság tehát a legnagyobb misztérium egyik pillére. Ha egy ilyen oszlop kidől, az egész épület összeomlik. Néhány protestáns egyházi közösségben az elmúlt évtizedekben megtörténhetett a gyökeres tanbeli fordulat a házassággal kapcsolatban, de ott ez a változás nem érintett statikai elemet, mert bár a szegletkő ugyanaz, más tervrajz szerint húzták fel az épületeiket. A házasságot csak a katolikus és az ortodox egyházak tartják szentségnek. Mivel azonban katolikus és ortodox felfogásban a házasság szentség, s mert a szentségteológia szerint a szentségekben a természetfölötti a természetesen keresztül fejti ki hatását, ezért a házasság szentségének természetes alapját illetően sem várható semmilyen tanbeli átértelmezés sem katolikus, sem ortodox részről. Jézus Krisztus férfinak született egy nőtől, aki egy férfival élt törvényes házasságban.
A katolikusnak mondott Írországban a közelmúltban lezajlott népszavazás eredményeként hamarosan a következő értelmű meghatározás kerül be az alkotmányba: „a házasság a jog szerint két ember között köthető, tekintet nélkül a nemükre.” Bármi legyen is egy népszavazás eredménye, csöppet sem befolyásolja a katolikus egyház tanítását. Az ír népszavazás természetesen fölvet számos, a katolikus egyházat, elsősorban az írországi katolikus egyházat érintő kérdést, s ezekről nyilván számos megfelelő elemzés készül majd. Van azonban ennek a népszavazásnak egy olyan következménye is, amely sem nem írországi, sem nem katolikus belügy, hanem egy elterjedt érvelési hiba, egy mítosz, egy hamis tézis.
A népszavazás után ismét találkozhatunk azzal az érvvel, amely szerint a kereszténység megjelenése előtt az ókori Görögországban természetesnek tartották azonos nemű személyek szerelmét és szexuális kapcsolatát. Ilyesmit mondanak azok, akik nem ismerik a szexualitástörténeti kutatásokat, elsősorban Kenneth Dover és Michel Foucault munkáit. Tudniillik az efféle kapcsolatot a kereszténység megjelenése előtt sem tartották természetesnek, nem volt általánosan elfogadott. Ahol elfogadott szokás (!) volt, ott íratlan törvények szigorúan szabályozták. Ha valaki például a Kr. e. 5. századi Athénben mozgalmat indított volna azért, hogy azonos nemű személyek kapcsolatát házasságnak nevezzék, és ezt iktassák törvénybe, akkor az illetőt azonnal halálra ítélték volna a törvények lerombolása és a polisz felforgatása miatt.
És ami sokak számára ennél is meglepőbb lehet: a katolikus egyház homoszexualitásról megfogalmazott tanítása jóval több és mélyebb hasonlóságot mutat az ókori görögök homoszexualitással kapcsolatos felfogásával, mint a modern melegmozgalmak ideológiái.
Egyezés van a következő tézisekben:
1. A szexuális hajlamok és vonzalmak természetesek.
2. A szexuális hajlam irányulhat azonos vagy ellentétes nemű emberre.
3. Hajlamaik különbsége alapján nem diszkriminálhatunk embereket.
4. Másként kell megítélni a szexuális hajlamot és a szexuális aktust.
5. A homoszexuális aktus mint a gyönyörszerzés módja mindkét fél részére: természetellenes.
6. Természettől adott a férfi és a nő különbsége, amely a férfi és a női nemi szervek felépítésében és működésében nyilvánvalóan megmutatkozik.
7. Az egyén teste által összetett közösségi-társadalmi viszonyrendszerbe tagolódik.
8. Önmagunkkal és másokkal szemben felelősek vagyunk azért, hogy miként engedünk utat hajlamainknak és vágyainknak.
9. Az emberi együttélés, a társadalom működése szempontjából mindenkitől elvárt bizonyos fokú önuralom gyakorlása.
10. A polisz, a társadalom alapja a férfi és a nő házassága.
11. Csak egy férfi és egy nő törvényesen megkötött szövetsége nevezhető házasságnak (gamosz).
A katolikus tanítás akkor sem áll ellentétben a klasszikus görög szexuális etikával, amikor „objektíve rendetlennek mondja a homoszexuális hajlamot; amikor mind a passzív, mind az aktív fél részéről természetellenesnek tartja a homoszexuális aktust; amikor az ilyen szexuális cselekedetnek semmilyen formáját nem fogadja el; amikor megköveteli a házaspároktól a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokról való lemondást. Ezek ugyanis a klasszikus görög filozófiai és etikai hagyomány egyik meghatározó, elsősorban Platón nevével fémjelzett vonulatának tanításai. E tanítások majd a Kr. e. I-II és Kr. u. I-II. századi görög-római filozófusok és az őket olvasó keresztény teológusok munkásságában a korábbinál is hangsúlyosabbá válnak.
Az úgynevezett „melegházasság” olyan újítás az európai társadalmak jogrendjében, amelynek a görög-római-zsidó-keresztény kultúrában nincsenek sem történelmi, sem filozófiai, sem teológiai, sem jogi, sem politikai-intézményes, sem nyelvi-fogalmi előképei. Jó, ha ezt tudjuk.
Heidl György
http://www.pecsiegyhazmegye.hu/2015/05/meleghazassag
A katolikus egyház házasságfelfogásának és házasságteológiájának alapja az az egyszerű meghatározás, mely szerint a házasság egy férfi és egy nő életközössége. Ma azonban egyre nagyobb hangerővel fogalmazódik meg az a vélemény, hogy egyszer szükségképpen eljön majd a pillanat, amikor másokhoz hasonlóan a katolikus egyház is belátja, hogy ez a meghatározás idejétmúlt, meghaladott, szűkös és kirekesztő.
Ez a pillanat soha nem fog eljönni. Azért nem, mert a házasság természetjogi alapú felfogása nem elszigetelt, könnyen kicserélhető eleme a katolikus tanítás egészének, hanem az egyik legfontosabb tartóoszlopa. Az első emberpár: a férfi és a nő teremtésének és egységének misztériumában ugyanis már eleve benne volt a megváltásnak, Krisztus és az Egyház egységének misztériuma (vö. Ef 5,29-33). A házasság tehát a legnagyobb misztérium egyik pillére. Ha egy ilyen oszlop kidől, az egész épület összeomlik. Néhány protestáns egyházi közösségben az elmúlt évtizedekben megtörténhetett a gyökeres tanbeli fordulat a házassággal kapcsolatban, de ott ez a változás nem érintett statikai elemet, mert bár a szegletkő ugyanaz, más tervrajz szerint húzták fel az épületeiket. A házasságot csak a katolikus és az ortodox egyházak tartják szentségnek. Mivel azonban katolikus és ortodox felfogásban a házasság szentség, s mert a szentségteológia szerint a szentségekben a természetfölötti a természetesen keresztül fejti ki hatását, ezért a házasság szentségének természetes alapját illetően sem várható semmilyen tanbeli átértelmezés sem katolikus, sem ortodox részről. Jézus Krisztus férfinak született egy nőtől, aki egy férfival élt törvényes házasságban.A katolikusnak mondott Írországban a közelmúltban lezajlott népszavazás eredményeként hamarosan a következő értelmű meghatározás kerül be az alkotmányba: „a házasság a jog szerint két ember között köthető, tekintet nélkül a nemükre.” Bármi legyen is egy népszavazás eredménye, csöppet sem befolyásolja a katolikus egyház tanítását. Az ír népszavazás természetesen fölvet számos, a katolikus egyházat, elsősorban az írországi katolikus egyházat érintő kérdést, s ezekről nyilván számos megfelelő elemzés készül majd. Van azonban ennek a népszavazásnak egy olyan következménye is, amely sem nem írországi, sem nem katolikus belügy, hanem egy elterjedt érvelési hiba, egy mítosz, egy hamis tézis.
A népszavazás után ismét találkozhatunk azzal az érvvel, amely szerint a kereszténység megjelenése előtt az ókori Görögországban természetesnek tartották azonos nemű személyek szerelmét és szexuális kapcsolatát. Ilyesmit mondanak azok, akik nem ismerik a szexualitástörténeti kutatásokat, elsősorban Kenneth Dover és Michel Foucault munkáit. Tudniillik az efféle kapcsolatot a kereszténység megjelenése előtt sem tartották természetesnek, nem volt általánosan elfogadott. Ahol elfogadott szokás (!) volt, ott íratlan törvények szigorúan szabályozták. Ha valaki például a Kr. e. 5. századi Athénben mozgalmat indított volna azért, hogy azonos nemű személyek kapcsolatát házasságnak nevezzék, és ezt iktassák törvénybe, akkor az illetőt azonnal halálra ítélték volna a törvények lerombolása és a polisz felforgatása miatt.
És ami sokak számára ennél is meglepőbb lehet: a katolikus egyház homoszexualitásról megfogalmazott tanítása jóval több és mélyebb hasonlóságot mutat az ókori görögök homoszexualitással kapcsolatos felfogásával, mint a modern melegmozgalmak ideológiái.
Egyezés van a következő tézisekben:
1. A szexuális hajlamok és vonzalmak természetesek.
2. A szexuális hajlam irányulhat azonos vagy ellentétes nemű emberre.
3. Hajlamaik különbsége alapján nem diszkriminálhatunk embereket.
4. Másként kell megítélni a szexuális hajlamot és a szexuális aktust.
5. A homoszexuális aktus mint a gyönyörszerzés módja mindkét fél részére: természetellenes.
6. Természettől adott a férfi és a nő különbsége, amely a férfi és a női nemi szervek felépítésében és működésében nyilvánvalóan megmutatkozik.
7. Az egyén teste által összetett közösségi-társadalmi viszonyrendszerbe tagolódik.
8. Önmagunkkal és másokkal szemben felelősek vagyunk azért, hogy miként engedünk utat hajlamainknak és vágyainknak.
9. Az emberi együttélés, a társadalom működése szempontjából mindenkitől elvárt bizonyos fokú önuralom gyakorlása.
10. A polisz, a társadalom alapja a férfi és a nő házassága.
11. Csak egy férfi és egy nő törvényesen megkötött szövetsége nevezhető házasságnak (gamosz).
A katolikus tanítás akkor sem áll ellentétben a klasszikus görög szexuális etikával, amikor „objektíve rendetlennek mondja a homoszexuális hajlamot; amikor mind a passzív, mind az aktív fél részéről természetellenesnek tartja a homoszexuális aktust; amikor az ilyen szexuális cselekedetnek semmilyen formáját nem fogadja el; amikor megköveteli a házaspároktól a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokról való lemondást. Ezek ugyanis a klasszikus görög filozófiai és etikai hagyomány egyik meghatározó, elsősorban Platón nevével fémjelzett vonulatának tanításai. E tanítások majd a Kr. e. I-II és Kr. u. I-II. századi görög-római filozófusok és az őket olvasó keresztény teológusok munkásságában a korábbinál is hangsúlyosabbá válnak.
Az úgynevezett „melegházasság” olyan újítás az európai társadalmak jogrendjében, amelynek a görög-római-zsidó-keresztény kultúrában nincsenek sem történelmi, sem filozófiai, sem teológiai, sem jogi, sem politikai-intézményes, sem nyelvi-fogalmi előképei. Jó, ha ezt tudjuk.
Heidl György
http://www.pecsiegyhazmegye.hu/2015/05/meleghazassag
1 megjegyzés:
Érdekes cikk Miki
Megjegyzés küldése