Egyfajta lenézettség övezi manapság a hagyományos hitoktatást. A hit igazságainak akár csak tételes ismeretét korunk embere nem igazán tartja fontosnak, hiszen a "lelki gyógyulás" és "találkozás esemény" individualisztikus paradigmájában élünk. Hasonlóképpen gondolkodnak a hit "oktatói" is, akik éppen ezért nem igazán oktatják a hitet, hanem sokkal inkább terapeutaként, és pszichológusként tekintenek magukra, mint akik megteremtik a találkozás és a gyógyulás lehetőségét.
Hát, erre is szükség van... mármint terapeutákra és pszichológusokra, akik a sebzett lelkeket gyógyítják, és felkészítik őket arra, hogy találkozzanak azzal, Akinek a nevében egyedül beteljesülhetünk... de fontoljunk meg 3 dolgot az új divathitoktatók terápiás hozzáállásával kapcsolatban. (A kivételnek mindig tisztelet jár!)
Először is kérdezzük meg, hogy az alázat vajon valódi-e, vagy épp beképzeltség van-e a háttérben? A szöveg rendszerint az, hogy "ki vagyok én, hogy megmondjam a tutit, hogy érveljek, hogy oktassak?" - mondják a hitoktatók, mintha alázatosak volnának, aztán szerénytelenül mindjárt az isteni randiguru szerepébe helyezik magukat, mint akik közelebb viszik az embereket Istenhez. "Én csak a lehetőséget teremtem meg" - mondják, és a "csak" szócska miatt szerénynek hat az állításuk, holott lehetővé tenni a találkozást Istennel sokkal nagyobb feladat, mint "csak" elmondani az igazságot, amit az Egyház tanít, ami tulajdonképpen egy hitoktató dolga lenne. Jó hitoktató lehet egy átlagos integritású, bűneivel látványosan küszködő ember is - ha alázatos, és ha tanítja az igazságot, anélkül, hogy úgy tenne, mint aki megfelel annak teljesen. Az isteni találkozások megszervezőjének viszont életszentség kell, különben félő, hogy nem Isten ragadja meg a tanítványokat, hanem csak egy jó fej ember. Bárcsak annyi szent élne közöttünk, mint ahány hitoktató hitoktatás helyett a találkozásélményeken ügyködik! És, hogy ez megvalósuljon, először sok olyan hitoktatóra van szükség, akik nem tartják magukat előbbre a hit igazságainál, és képesek azokat átadni a tanítványaiknak - legalább megfontolásra, hogy akik elfogadják, szentek lehessenek.
Másodszor, kérdezzük meg, hogy a hitoktató, aki nem a hitet oktatja épp, hanem terápiát vezet, vajon hiszi-e a hitet egyáltalán? Sokan hiszik, és tényleg a hit igazságaira akarják elvezetni terápiás módszerekkel azokat, akiket még nem tartanak késznek annak megismerésére, Aki kinyilatkoztatta magát, és egész sok mindent tételesen elmondott magáról. Ha viszont a terápia célja bármi más, mint a találkozás azzal, Aki kinyilatkoztatta magát, akkor a hitoktató nem a munkáját végzi, de még csak nem is találkozást szervez, mert nincs másmilyen isten, akivel találkozni lehetne, azon kívül, akiről az Egyház tanúságot tesz.
Harmadszor, kérdezzük meg, hogy vajon valóban mindenki lelki sérült-e - mint ahogy a hitoktató végzettségű amatőr terapeuták sokszor állítják? Vagy elképzelhető, hogy sokan nem annyira sérültek, és végül is elbírnák az igazság keresztjét, sőt talán vágynak is rá? A terápia lényege is az volna, hogy alkalmassá tegye az embereket a hit igazságainak megszívlelésére: hol vannak hát azok a tömegek, akiken már segített a terápia és készek a találkozásra igazságban? Vagy hol vannak azok, aki eleve az igazságra vágynak, mert a szívük mélyén már érzik, hogy ez nem megbéklyózza őket, hanem az igazság szabaddá tesz? Ki mondja el nekik a katolikus igazságot, ha hitoktatók "csak" terápiával hígított igazságot ajánl nekik? Lehet, hogy ennek az embercsoportnak hagyományos hitoktatókra volna inkább szüksége...
Lehet, hogy sokan, mindenesetre sokkal többen, mint gondolnánk, lehet hogy épp a fiatalok, a jövő nemzedéke, vágyva-vágynak az igazságra, a hit ésszerű rendszerének ismeretére, az Igazisten ismeretére, hogy találkozzanak Vele, és lehet, hogy áldozatot vállalnának érte, lehet, hogy szentebbül élnének, lehet, eredményesebben küzdenének a kortárs kultúra mocskában a bűneikkel, lehet hogy boldogabbak lennének, lehet, hogy az igaz hit pajzsát büszkén viselnék... - csak a legyen aki od'adja nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése