2016. november 15., kedd

Bíborosok nyilvánosan kérik Ferenc pápát, hogy tisztázza az Amoris Laetitiát

"A Szentatya úgy döntött, hogy nem válaszol" bizonyos bíborosainak hivatalos kérésére, hogy a pápai tanítóhivatal tisztázza az Amoris Laetitia ellentmondásos tanítását, ezért a bíborosok a "további nyugodt és tiszteletteljes gondolkodás, illetve párbeszéd" jegyében Isten népe elé tárták kételyeiket.

Walter Brandmüller, Raymond L. Burke, Carlo Caffarra és Joachim Meisner bíborosok hivatalos tisztázásért folyamodtak Ferenc pápa által írt két családszinódust követő Amoris Laetitia apostoli buzdítás kapcsán, mely mintha megengedné a házasságtörésben megmaradni szándékozó hívek gyónását és Eucharisztiához járulását.

A félreértések és a már elharapózott ellentmondásos értelmezések tisztázása végett a négy bíboros a "dubia" (~kétely) nevezetű ősi jogukkal éltek. Ennek a hagyományos egyházjogi műfajnak a lényege az, hogy a tömören megfogalmazott kérdéseikre a pápa tanítóhivatala világos igennel, vagy nemmel válaszol, hogy az Egyház tanítása mindenkor világos legyen Isten népe számára. 

A nyilvánosság elé járuló bíborosok november 14-i megnyilatkozásukban így indokolják a lépésüket: 

A Szentatya úgy döntött, hogy nem válaszol. Ezt a szuverén döntését meghívásként értelmeztük a további nyugodt és tiszteletteljes gondolkodásra, illetve párbeszédre. Ezért most tájékoztatjuk Isten egész népét a kezdeményezésünkről, és közzétesszük a teljes dokumentációt.
A dubia levél eredeti kelte szintén figyelemre méltó, ugyanis nem sokkal az után datálódik, hogy Ferenc pápa először állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy saját kétértelmű apostoli buzdítását maga olyan módon értelmezi, melyet a négy bíboros, korábbi nyilatkozataik alapján, eretnekségnek tart.

Kísérő levelükben a bíborosok arról írnak, hogy "lelkiismeretük és lelkipásztori felelősségük" kötelezi őket, hogy a pápát "mély tisztelettel" kérjék a válaszadásra, hiszen "a Feltámadott szerint a pápa feladata az, hogy testvéreit megerősítse a hitben", és hogy "feloldja a bizonytalanságot és világosságot hozzon". 

A bíborosok kísérőlevele és az öt kétely (dubia) teljes terjedelemben angolul itt olvasható.

------------

A világi sajtó klikk-vadászatból, a progresszív katolikus sajtó pedig ellenszenvből elkerülhetetlenül a pápa elleni agresszióként fogja tálalni az esetet: Bíborosok támadtak Ferenc pápára. (Minta a négy nyugdíjas bíboros egy kapualjban megverte volna Őszentségét...)

11 megjegyzés:

Mariann írta...

Kedves Miklós!

Ferenc pápa az ÚJRAHÁZASODOTT (és nem a házasságtörésben megmaradni kívánt személyek" ) hívek esetében engedélyezi a szentségekhez való járulást.
Erre a nagy különbség hívom fel az ön figyelmét is... !

Üdvözlettel: Mézner Mariann

Szerdahelyi Miklós írta...

Kedves Mariann,
az eufemizmusnak itt nincs helye. Ön minek nevezi azt, ha valaki másvalakivel él, mint a szentségi házastársa? Jézus házasságtörésnek nevezi. Kérdés, hogy bármi igazolja-e a házasságtörést (vagy bármilyen önmagában gonosz cselekedetet)? Nem. Az emberileg nehéz helyzetek nem írják fölül az isteni törvényt és logikát. Rövidtávon vigasztaló lehet a hazugság, de hosszútávon mindenki csak kárát vallja. Hosszú távon csak az igazság működik, sőt csak az igazságban van vigaszunk is. Nem gondolja?

Unknown írta...

Szia Miklós!

Anélkül, hogy válaszolnál, elvégeznéd kedvemért ezt a meditációt?

Tegyük fel, van egy kislányod, akit otthagy a férje két gyerekkel, szentségi házasságban. Éli életét, pár év múlva újra szerelmes lesz egy férfibe, aki viszontszereti, és elfogadja a gyerekeit is.

A házasságot tervezgetik, azonban az egyházmegye nem hajlandó érvényteleníteni az előző házasságot.

Mit javasolnál a lányodnak, mit tegyen?

Érdemes eljátszani a gondolattal, mondjuk mondanád-e neki:

"Lányom, választhatsz a katolikus élet és a bűnös élet között. Ha katolikus életet akarsz, akkor járulhatsz szentségekhez, de nem feküdhetsz le ezzel a férfival. Ha rendszeresen lefekszel ezzel a férfival, bűnös életet élsz, és az egyház méltán tagadja meg tőled az Isten láthatatlan irgalmát közvetítő látható jeleket, a szentségeket. Másképpen szólva: szex, vagy áldozás. Please make your choice."

Gondoljuk tovább a történetet:
A lány úgy dönt: Eukarisztia, no szex. Az új férj bevállalja. Élnek szex nélkül pár évig. Erre persze a kapcsolatuk kb. rá is megy. Egyszer csak jön a hír, hogy az első férj, az igazi, meghalt! Legyünk cinikusak: gondold csak el, micsoda örömittas nászéjszaka következhet be a lányod életében! Egy temetés, egy esküvő!

Különösen a gyerekek örülnek: Apa meghalt, Anya megházasodhat! Hip-hip hurrá!

Jó néha leírni a dolgokat, hogy lássuk, hova vezet a jogászkodás.

Ezek a jó bíboros atyák szerencsétlen emberek millióinak okoznak lelkiismereti problémákat azzal, hogy szembeállítják a szentségeket a teljesen normális szexuális élet iránti vággyal.


Csaba

annak írta...

Kedves Csaba! Ön keresztény? Ismeri a tíz parancsolatot??? Akkor a (képzeletbeli) kérdése teljesen okafogyott.

Unknown írta...

Kedves "annak",

A kérdésem nem képzeletbeli, hanem nagyon is valóságos.
És igen, ismerem a tízparancsolatot.

Azonban ismerem a Főparancsot is, ami a szeretetet a törvény betűje elé helyezi.

Hogy keresztény vagyok-e? Szerintem igen. De majd az Úr Isten eldönti, ha Ő fontosnak tartja majd ezt a kérdést.

Csaba

Szerdahelyi Miklós írta...

Kedves Csaba,
Nem úszod meg a válaszomat, mert ha ezt a kérdést csak emberi szinten nézzük, ahogy szerintem te teszed, nem látjuk a teljes képet. Vajon 2JP irgalmatlan volt-e? Miért tartod elképzelhetetlennek a szerelem és szex nélküli életet, akár boldog életet is, Isten és a becsület kedvéért? Mit gondolsz, Jézus és az Egyház téved a házasság felbonthatatlanságában, és ha nem, akkor mégis hogyan oldod meg ezt a problémát logikusan? Miért gondolod, hogy nem lehet szépen megélni ezt a komplex helyzetet, melyben ott a gyász, a gyerekek vesztesége, és a megkönnyebbülés is? Miért gúnyolódsz azokkal, akik esetleg tényleg ilyen helyzetben találják magukat? Nem én jogászkodom, hanem sokan lázadnak a hit és az erény ellen. Egyáltalán nem azt állítom, hogy én nehéz helyzetben erényes tudnék maradni a végsőkig, hanem azt, hogy nem lenne igazam, ha engednék belőle, és ez mindenkire igaz, a pápára is. A kislányomra vonatkozóan a legtöbb, amit tehetek, hogy jó embernek nevelem, aki felméri a házasság jelentőségét, és jó döntést hoz majd. De a megpattanó férjtől ugyanúgy nem tudom megvédeni, mint a gerinctörött, kómában fekvő férjtől, akihez ugyanúgy kötné a hűség. Sőt a homoszexualitástól sem tudom megvédeni (gondolod, hogy ezek nem jutnak magamtól eszembe?).Te mit javasolnál a lányodnak, ha közben tudnád 100%-osan, hogy az érvényes házasságát az Isten a mennyben számon tartja, megáldja, és keresztként adja neki, hogy szent lehessen, és Jézus a lányoddal együtt cipelné ezt a keresztet is? Próbálnád rábeszélni, ha tudnád, hogy a vétek-e hűség ellen valódi gonoszság, még ha el is veszítette a kultúránk az érzéket ehhez, és Isten nem intézi el egy vállrándítással. Ha tudnád, hogy a lányod örök üdvössége múlhat ezen, akkor mit javasolnál neki? Ez a dolgok végiggondolásának a kezdete szerintem...

Unknown írta...

Miklós, köszönöm a választ!

"Te mit javasolnál a lányodnak, ha közben tudnád 100%-osan, hogy az érvényes házasságát az Isten a mennyben számon tartja, megáldja, és keresztként adja neki, hogy szent lehessen, és Jézus a lányoddal együtt cipelné ezt a keresztet is?"

Ez szépen hangzott. Gondolkodni fogok rajta.

De valahol sántít.

Nekem van két kisfiam. Egyáltalán nem akarom, hogy ők kereszteket hordozgassanak. Azt szeretném, hogy eredményes, szeretetteljes és boldog életük legyen.

Ha ők önként szerzetesnek állnak: áldásom rájuk.
De ha nem: akkor legyünk kicsit rugalmasabbak.
Az Ortodoxia megengedi az újraházasodást, bűnbánat után.
Az ő hagyományuk egyidős a nyugatival, a miénkkel. A különbözőség számomra azt sugallja, hogy itt kulturális issue van, nem hitéletbeli.

És semmiképpen sem venném el tőlük az újrakezdés lehetőségét.

Mi, katolikusok (már ha én annak számítok egyáltalán) is tehetnénk ilyen engedményeket azokkal, akik nem kívánják a szent páli utat járni. Ugyanis ennek az áldozatnak csak akkor van értelme, ha önként vállalt. Szerintem.

Az egyéni tapasztalatom az, hogy az elváltak új párt keresnek maguknak. A katolikus elváltak pedig szenvednek emiatt az idióta szabályozás miatt.

Ha az örök üdvösség azon múlik, hogy, újraházasodunk-e? Hát... Ez számomra egy igencsak antropomorf, viktoriánus istenképnek tűnik. Csöppet sem olyasvalaki, akiben hinni akarnék.

Csaba


munder írta...

Csak két apróság. Az Istenben nem annyira akarni kell hinni. Én sem akarok hinni egy olyan istenben, aki megengedi, hogy állatok zabálják egymást föl és hogy betegségekben, meg egyéb szenvedésekben kell távozzunk eme állapotunkból. Inkább megismerni akarom, hinni pedig ezután fogok benne. A hit amúgy is kegyelem.
Másfelől a katolikus álláspont nem egy intézményi döntés, hanem a kinyilatkoztatás, tanítás stb. vizsgálata. Nem öreg bíborosok döntenek egy jót, hanem a józan tudásuk szerint próbálják a lehető legtökéletesebb választ találni egy kérdésre. Tulajdonképpen ez is az előző kérdésre hajlít vissza: nem mi döntünk, mi csak felismerjük az igazságot!

Tamás B.Tamás írta...

Szervusztok!

Érdekes elmélkedést lehet olvasni itt a hozzászólásoknál is. Köszönöm.
Véleményem szerint az egyházi vezetői tanítás próbálja a saját bölcseletét követve az igazságot, a helyes utat keresni. De emberi mivoltukból nem gondolnám tévedhetetlenek. Ezt talán alátámaszthatja, hogy a történelem során nem egyszer változtatott álláspontján a helyesnek vélt út meghatározása közben.
Közben azt se feledném, hogy Isten szeretetét és kegyelmét saját hitbéli meggyőződésem szerint - talán az őszinte megbánástól eltekintve - feltétel nélkülinek tekintem.
Talán az is érthető, hogy miért találom vonatkozónak a gondolatmenetemet.

Tamás

Szerdahelyi Miklós írta...

Szia Csaba,

"idióta" Isten, aki kitalálta a házasság felbonthatatlanságát... LOL

Az EGYETLEN fontos kérdés az, hogy a házasság természetfeletti ember által felbonthatatlan valóság, vagy nem. Minden más amit írsz egyáltalán nem számít, ha az. Ha nem az, akkor pedig én is egyetértek veled, és akkor nem is lenne miről beszélgetnünk.

Képzeld az újraházasodás helyébe a kemény drogot (mert a bűn annál is veszélyesebb). Nem hiszem el, hogy bármelyik szerettednek azt mondanád, ha látnád, hogy szenved a drog híján, hogy "nem veszem el a lehetőséget".

A szabad akarat a jóra van. És ha az újraházasodás egy objektív rossz, akkor nem szeretet mosolyogva nézni a bűn választását.

Ami meg a keleti ortodoxokat illeti tévednek. http://katolikusvalasz.blogspot.co.uk/2016/11/keleti-ortodoxia-es-masodik-es-harmadik.html

Ha ez kulturális issue volna, akkor nem lenne bűn, akkor mártírjaink hiába haltak volna meg, akkor IIJP téved, akkor az Egyház hagyománya téved, akkor a Biblia téved, akkor Jézus téved, akkor Jézus nem Isten, akkor a kereszténység kitaláció. Hát ezek a következményei az újraházasodáshoz való "irgalmas" hozzáállásnak.

figyelő írta...

Kedves Szerdahelyi Miklós!

Ezt a tiszta gondolkodást hiányolom a hívőknél. A világ ránk akarja kényszeríteni a keresztény fogalmak szerintük való értelmezését. Ők akarják meghatározni, hogy a eresztény élet mit jelent, hogyan kell élni egy kereszténynek. Sajnos ez a folyamat begyűrűzött a hívő emberek gondolkodásába is. Megmondják mi a szeretet, de azt nem, hogy a szeretet az Isten iránti szeretet, és abból forrásozik minden más szeretet. A boldogság a nehézségek nélküli gazdag élet. Nem a végső boldogság reménye és akarása. És még lehetne sorolni.
Az egyház joga a krisztusi tanítás megélésének szabályozása. Mivel az egyház tökéletes társadalom, a társadalom ismérvei rá is vonatkoznak, ezért van jog az egyházban is. Erdő Péter mondta az új kódex megjelenésekor, hogy az Egyházi Törvénykönyv elsősorban lelkipásztori program.
Az ember gondolkodó lény és ezt mint hívő sem teheti félre holmi spirituális okoskodásokkal.
Baltási Nándor