Hála Ferenc pápának, most a katolikusok világszerte utánanézhettek, mit is jelent a koprofília betegség, amivel a Szentatya egy interjúban vádolta az embereket úgy általánosságban. Szinte mindegy, hogy mivel kapcsolatban hangzanak el ilyen kifejezések az egyházfő szájából, az is mindegy, hogy egy hasonlatnak szánta, és az is mellékes, hogy akár még igaza is lehet (abban az átvitt értelemben, ahogy ő gondolta): kimagyarázhatatlanul méltánytalan Krisztus földi helytartójához, hogy fekáliával kapcsolatos szexuális perverziókat retorikai fogásként emlegessen. Ez az eset emblematikusan mutatja, hogy Ferenc pápa sajnos nem szent ferenci alázattal és egyszerűséggel viseli hivatalát, hanem izgága feltűnési viszketegséggel és modortalansággal. A király meztelen, és nem barátai azok, akik a fantasztikusságát hirdetik untalan, és adják alá a lovat.
Az idézet Ferenc pápa legújabb interjújából alább a Kurír fordításában. A Kurír természetesen szépít a dolgon, ugyanis a koprofília nem egyszerűen ürülékhez vonzódást jelent, hanem konkrétan az ürülék által gerjesztett szexuális perverziót írja le. Íme a római pápa arról, hogy mindenki "hajlamos a koprofília betegségre":
– Egy utolsó kérdés, szentatya: mi a véleménye a tömegkommunikációs eszközökről?
[...] És ami nagy kárt tud okozni a tömegtájékoztatási eszközökben, az a félretájékoztatás: vagyis amikor valamilyen helyzetben az igazságnak csak az egyik felét mondják el, a másikat viszont nem. Ezt nem szabad, ez félrevezetés! Mert Önök csak az igazság egyik felét adják át a televíziónézőnek, és így nem képes a komoly ítéletalkotásra a teljes igazságról. Valószínűleg a félretájékoztatás által okozza a legnagyobb kárt a média, mert az emberek véleményét egyetlen irányba tereli, és az igazság másik felét elhallgatja. Aztán a médiának – azt hiszem – nagyon tisztának és áttetszőnek kell lennie. Nem szabad, hogy – természetesen senkit sem szeretnék megsérteni – a koprofília [ürülékhez vonzódás] betegségébe essen: amikor állandóan csak a botrányokat, az ocsmány dolgokat akarja közölni, még ha igazak is. És mivel az emberek hajlamosak a koprofília betegségére, sok kárt lehet okozni. Tehát ezt a négy kísértést említeném meg, de a média véleményformáló, és építő is lehet, végtelen sok jót is tehet.A vád elkerülhetetlen: miért kell erről írni, és hogyan visz ez a cikk bárkit is közelebb Istenhez, vagy az Egyházhoz? Sajnos sehogy, illetve nem tudom, hogyan. Csak azt tudom, hogy igaz. Sajnos. Ám nekem is van egy kérdésem: vajon kit visz közelebb Istenhez, ha a világ szeme láttára meztelen királyt egy evangelizációs és kommunikációs zseninek hazudjuk? Ideje leszámolni a mítosszal, és elfogadni az ambivalens valóságot Ferenc pápával kapcsolatban is.
7 megjegyzés:
Jo lenne ha az eredeti szoveget lathatnam, mert a forditas is eltulozhatja a papa kijelenteset. Lehet, hogy a papa a mocsokhoz valo vonzalmat atvitt ertelemben hasznalta. Valaki itt a papat akarja lejaratni?
Szükségtelen a pápát lejáratni. Ezt ő maga nagy erőkkel végzi saját maga ellen.
Nem értem, hogy lehetett ezt félreérteni. A Szentatya a liberális sajtómocsokról beszélt, amely eláraszt bennünket. Nem fog sikerülni la lejáratása.
Kedves Miki!
Igazán nem lehet mondani, hogy rajonganék Ferenc pápáért, vagy hogy Ferenc pápa lenne a kedvenc pápám, de ezt a bejegyzésedet nem értem. Többször végigolvastam, amit Ferenc pápa mondott, és én semmi kivetnivalót nem találok benne. Szerintem a – kétségtelenül nagyon erős – hasonlat (metafora) is teljesen a helyén van: valóban van egy erős késztetés a tömegtájékoztatási eszközökben, hogy állandóan a botrányokat és ocsmány dolgokat közöljék, még ha igazak is, és van egy erős késztetés az emberekben is (bennem is), hogy ilyenekről olvassanak. És ez a késztetés messzemenően nem normális, semmivel nem normálisabb, mint a koprofília. Ellent kell állni neki. Ferenc pápa erről beszél itt, nem többről. Nem finomkodik, kétségtelenül. De miért is kellene finomkodnia?
Szia Gábor! Tőled nagyon szívesen fogadok kritikát! Igazad van, hogy valódi problémára utal a Szentatya, és abban is, hogy a durva kifejezések apróságnak számítanak, de a gondolatmenetem a következő. Ha baj van Bayer Zsolt "demens vénemberezésével", akkor baj van Ferenc pápa "koprofilozásával" is. Bayernek is igaza volt a pápakritikájában, leszámítva az indokolatlan durvaságot. Ha valami elfogadhatatlan a pápakritikusoktól, az a pápától is az. Ennek az esetnek a feljegyzése, noha önmagában nem jelentős, arra szolgál, hogy a "szép lelkű" pápavédőkkel a dialógus kiindulópontja legyen (ti. hogy Ferenc pápa fantasztikussága legalábbis kérdéses) - feltételezvén, hogy ők sem szívesen viselik a korofil és korofág jelzőket, még ha azt a pápa aggatja is rájuk. Lehet, hogy túl gondolkodtam a dolgot. Viszont a hallgatásnak sem láttam értékét. Javíts ki, ha rosszul gondolkodom! Köszönöm!
Szerdahelyi Miklós úr véleményével 100 %-ban egyet lehet érteni.
Szerintem az a nagyon lényeges különbség Bayer Zsolt mondata között (“a pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember”) és Ferenc pápa fenti gondolatai között, hogy Bayer a személyt illeti nagyon durva szavakkal, Ferenc pápa pedig a bűnt. A bűnöst Isten szereti, a bűnt utálja. Nekünk is így kell tennünk. (Ettől még egyébként teljesen egyetértek Bayerrel abban, amit a vonatkozó cikkében (http://badog.blogstar.hu/2016/08/01/a-papa-esze/29105/) ír, csak a fenti – durván személyeskedő mondatát – tartom elfogadhatatlannak.
Számomra az a példaadó, ahogy Burke bíboros beszél mindenhol, minden megszólalásában, minden interjújában Ferenc pápáról: az igazságból egy cseppet sem engedve, ugyanakkor mindig a teljes tisztelet hangján. Pedig Ferenc pápa meglehetősen méltatlanul bánt és bánik vele. Éppen most olvastam el a vele készült interjúkötetet: https://www.amazon.com/Hope-World-Unite-Things-Christ/dp/1621641163 Krisztusi ember. Nagyon megszerettem.
Megjegyzés küldése