Isten-e Jézus?

Isten-e Jézus - és én honnan tudhatom?

Avagy BIZONYÍTHATÓ-e a kereszténység?

Rövid előadásra és közös gondolkodásra várunk minden érdeklődőt:

November 16-án, 18.45-kor a Felsőkrisztinavárosi Templomban

(1124 Budapest, Apor Vilmos tér 9-11.)

Előadja Szerdahelyi Miklós, Peter Kreeft Menny és pokol c. könyve alapján.

http://www.libri.hu/konyv/menny-es-pokol-kozott.html

Ferenc pápa reform-szinódusa a családról

Ferenc pápától reformokat várnak sokan - sokféleképpen. Egyesek azt gondolják például, hogy alapvető dolgokban fogja megváltoztatni a Katolikus Egyház tanítását és ennek megfelelő várakozással (vagy épp félelemmel) tekintenek a 2014 októberére tervezett család pasztorációs és evangelizációs szinódusra. Azonban mind a liberális reményeket dédelgetők, mind az ijedősek - szerencsére - tévednek Ferenc pápával kapcsolatban. A szinódus előkészítő dokumentuma ugyanis arról árulkodik, hogy Ferenc nem az isteni eredetű hitletétemény megváltoztatásán munkálkodik, hanem annak minél alkalmasabb és élhetőbb megvalósításán.


Íme 9 érdekes tudnivaló a szinódusról, amelyeket érdemes terjeszteni, e dokumentum fényében:

1) Mi az a szinódus, és mi fog történni? A püspökök összegyűlnek, és ajánlásokat fogalmaznak meg a pápa felé, aki aztán azokról döntéseket hoz.

2) Miért a család témakörét vitatják meg? Az általános vélekedés szerint a hit krízise vezetett a család kríziséhez. Ám meglehet, hogy az ok-okozati viszony épp fordított, és a családok szétesése vezetett a hit kríziséhez. Erről többet itt. Ha ez igaz, akkor a családok visszanyerése a hit megerősödéséhez is vezethet.

3) Megváltozik-e az Egyház tanítása? Bruno Forte érsek, a szinódus különleges titkára szerint, nem. Nyilatkozata szerint, a szinódus nem tanításbéli kérdéseket fog megvitatni, pláne nem olyanokat, amelyek már végérvényesen le lettek zárva a Tanítóhivatal által.
Erdő Péter bíboros pedig, aki a főrelátori tisztséget tölti majd be a szinóduson arról beszélt, hogy fontos a kiindulásnál világosan látnunk és saját magunkban tudatosítani Krisztus tanítását a házasságról és a családról, és ennek alapján az egyházi tanítóhivatal legfontosabb megnyilatkozásait. „Hiszen amikor lelkipásztori megoldásokat keresünk, akkor nem pusztán a hétköznapi ember megítélésére vagy logikájára kell hagyatkoznunk, hanem hitünk logikájára és Krisztus tanítására.”

4) Pontosan miről lesz szó? Az előkészítő dokumentum, amely elsősorban a püspököknek szól nyilvános. A főbb témák pedig:

1. A Biblia és a Tanítóhivatal családdal kapcsolatos tanításainak a terjesztése
2. Házasság a természeti törvény fényében
3. Családpasztoráció az evangelizáció keretein belül
4. Családpasztoráció nehéz házassági esetekben
5. Egynemű személyek egybekelése
6. Gyereknevelés szabálytalan házasságokban
7. A házasok életre való nyitottsága
8. A személy és a család kapcsolata
9. Más dolgok

5) A dokumentum alapján változhat-e az Egyház tanítása? Nem. A dokumentum épít a hivatalos tanításra, és egyik fő kérdése épp az, hogy az emberek ismerik-e és elfogadják-e a tanítást (Biblia, Gaudium et spes, Familiaris consortio), és ha nem, akkor mit lehetne tenni, hogy ez megváltozzon?

6) A dokumentum alapján változhat-e az Egyház gyakorlata? Lehetséges, hogy az Egyház megerősít már élő gyakorlatokat, vagy új módokon próbálja megvalósítani a tanítást.

7) Mi a legnagyobb hírértékkel rendelkező várható változás? Az egyik kérdés azt feszegeti, hogy a kánonjog egyszerűsítése a házasságok semmisségének kimondásával kapcsolatban vajon pozitív hatással lenne-e az érintett felekre? Ennek a hátteréről azt érdemes tudni, hogy a Katolikus Egyházban nincs válás: az érvényes házasságok életre szólnak. Ám ha egy házasság érvénytelen (egy érvényes házasságnak ugyanis vannak feltételei, amelyek lehet hogy nem álltak fenn), és ezt az egyházi bíróság kimutatja, akkor a felek szabadok házasságkötésre. Ennek a kánonjogi eljárásnak az egyszerűsítéséről van szó, nem a válás liberalizálásáról.

8) Van-e valami a dokumentumban a homoszexuális kapcsolatokról? Van. Az egyik pont arra kérdez rá, hogy a megkereszteltek ismerik-e és elfogadják-e azt a természettörvényi elvet, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata? További pontok azzal foglalkoznak, hogy az egyes államok elismerik-e a homoszexuális viszonyokat házasságként; mit lehet pasztorális értelemben tenni az ilyen kapcsolatban élőkért, és adott esetben az ilyen kapcsolatokban felnövő gyermekekért?

9) Van-e valami a dokumentumban a fogamzásgátlásról? Igen, a dokumentum ebben is épít a már létező egyházi tanításra, a Humanae vitae enciklikára, és a kérdések ezzel kapcsolatban is arra vonatkoznak, hogy a hívők ismerik-e, elfogadják-e ezt, és hogyan lehetne ügyesebben eléjük tárni a tanítást; valamint hogyan lehetne növelni a gyermekvállalási kedvet?

Imádkozzunk, hogy ezekben a témákban sikerüljön az Egyháznak előrelépnie, imádkozzunk Ferenc reformjáért! Köszönöm a terjesztést!

http://www.ncregister.com/blog/jimmy-akin/will-there-be-an-earthquake-at-the-extraordinary-synod-12-things-to-know-an/#ixzz2juHfzymV

Mit bizonyít egy vértanú?

A vértanúság nem bizonyítja az igazat, de az őszinteséget igen. Ez a gondolat nagyon fontos a keresztény apologetikában (hitvédelemben), hiszen ha az apostolok közül többen is (és maga Jézus is) vértanú halált haltak, akkor ez garancia lehet a későbbi generációk számára (így nekünk is) a hit igazságára.

Lássuk, hogyan érvelhetünk a vértanúság alapján!


Nagyon fontos leszögezni rögtön az elején, hogy a vértanúnak nincs mindig igaza. Keresztényként nem gondoljuk például, hogy más vallások vértanúi bizonyítanák a más vallások igazát. Egyrészt azért mert a vallások ellentmondanak egymásnak, így nem lehet mindegyik igaz, másrészt azért mert tudjuk, hogy emberek sokszor olyan ügyekért is vállalják a halált, amelyekről aztán kiderül, hogy nem is igaz ügyek.

Ami viszont soha nem fordul elő - és nekünk ez a fontos - az az, hogy valaki a saját koholt hazugságáért vállalja a vértanúságot. Tehát a vértanúság önmagában nem bizonyítja az igazságot, de nem is ez a keresztény érvelés iránya, hanem nekünk elég annyi, hogy a vértanúság bizonyítja a vértanú őszinteségét: vagyis hogy a meggyőződés, ami miatt vállalja még a (kín-)halált is, őszinte meggyőződés.

Ez az őszinteség az, ami az első keresztény vértanúk esetén sokat bizonyít - többet mint bármelyik másik vallás vértanúinak őszintesége. Hogy miért?

1. A kereszténység nem eleve bizonyíthatatlan: A kereszténység exoterikus vallás szemben a keleti ezoterikus vallásokkal (és együtt a judaizmussal és az iszlámmal). A kereszténység lényege nem az emberi lélekben zajlik le (megvilágosodás), hanem a történelemben konkrét tények formájában (Isten teremt, csodákat tesz, megtestesül, feltámad), és a keresztény ezekhez igazítja életét. Az első keresztények szemtanúk: külső történésekről beszélnek - nem pedig megvilágosodott guruk, akik a belső utat járják. Így nem lehetséges az első keresztény vértanúk őszinteségét azzal magyarázni, hogy szubjektív vallási élményben volt részük.
2. Az első keresztény vértanúk szemtanúk, vagyis közvetlenül a tűz közelében voltak. Nem egy ősi szent könyvnek hisznek, nem is egy mesternek, nem egy látnoknak, hanem a saját szemüknek. Az iszlám vagy a mormonizmus mindössze egy-egy állítólagos szem- (fül)tanúval rendelkeznek, akiknek a motivációja bőven magyarázható világi dolgokkal, és még vértanú halált sem haltak hitükért. A kereszténységet viszont olyan, mintha tucatnyi Mohamed igazolná, akik ráadásul még vérükkel is bizonyították az őszinteségüket.
3. Nem lehet földi becsvággyal vagy számítással magyarázni az első keresztény vértanúk hitét, ugyanis nem volt gazdasági/politikai/katonai programjuk. Amire számíthattak, és amit el is nyertek az üldözés, börtön és kínhalál volt. Az apostolok nem vezettek hadjáratokat, és nem irányítottak városokat, mint Mohamed.
4. Az keresztény szemtanú-vértanúk nem voltak őrültek sem: Természetesen elképzelhető, hogy valaki hallucinál, és aztán vallást csinál belőle, ám az apostolok integritásához nem fér kétség - tenyerestalpas halászok voltak, akik két lábbal a földön jártak. Csak éppen találkoznak a testileg feltámadt Jézussal; köztük kettő filozófussá vált (János és Pál). Ki van zárva az elmebaj esetükben. Ezentúl a pszichológiatudomány nem ismer tömeges hallucinációt; vagyis ha egy darab ilyen keresztény vértanú-szemtanú lenne, akkor még feltételezhetnénk a hallucinációt, ám egy tucat esetében kizárt.

Mindezeket megfontolva azt látjuk, hogy a keresztény szemtanú-vértanúk biztosra vehető őszintesége és integritása erőteljes bizonyítékot szolgáltat a kereszténység mellett, amelyet aligha lehet kétségbe vonni, hacsak nem azon az alapon, hogy természetfeletti történések márpedig nincsenek. Az így érvelők viszont elveszítik az elfogulatlanságukat, és amit feszegetnek az igazából nem is egy történeti, hanem egy filozófiai probléma, ti. hogy a csodák lehetségesek-e? (Lásd egy következő post).

A kereszténység tehát a maximumot hozza ki a vértanúiból (ha szabad így fogalmazni). Azt is mondhatnánk - és amennyiben a kereszténységet Isten tervelte ki, akkor természetes is -, hogy a kereszténység és a vértanúság intézménye nem véletlenül passzolnak ennyire, hanem egymáshoz lettek tervezve.

A vértanúság tehát önmagában nem bizonyítja az igazat, de az őszinteséget igen - az őszinteség viszont bizonyos feltételek mellett igenis bizonyítja az igazat.

http://www.peterkreeft.com/topics-more/resurrection-evidence.htm

Búcsú - mi az egyáltalán?

A búcsú nem más, mint a bűn következményének hivatalos jóvátétele. Miért van szükség jóvátételre a bűnbocsánat után? Bővebben itt olvasható. Röviden: mert logikus, és mert bibliai. Ha ellopsz egy autót, nem elég megbánni, és az sem elég ha megbocsátanak, attól még vissza is kell adni, vagy ki kell fizetnie a bűnösnek, vagy valaki másnak a bűnös helyett. Ez nem csak a földi, emberi logika szerint magától értetődő, hanem a bibliai és így a mennyei logika szerint is. A búcsú bűnjóvátétel, nem összekeverendő a bűnbocsánat. Miért "hivatalos" jóvátétel a búcsú? Azért, mert a Katolikus Egyház Krisztus földi képviselete: "Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.  Nem hivatalos utak? Bármilyen ima, jó cselekedet, vagy önmegtartóztatás felajánlható másokért, de ha biztosra akarsz menni, akkor a búcsúkkal is élsz. Másokat üdvözíthetünk a búcsúval? A megtérés, a hit és a bűnbocsánat elfogadása Krisztustól személyes aktusok. Ezekben épp úgy nem tudunk egymás helyett cselekedni, mint ahogy a hétköznapi életben sem tudunk döntéseket hozni mások helyett, akármennyire is jó lenne néha. Tehát az alapvető döntés személyes. Ezért nem lehet imával/búcsúval kihozni lelkeket a pokolból. Ha ők nem akarnak, akkor az Isten szerelmére sem fognak üdvözülni (mivel Isten nem zsarnok, hanem a szabad akarat szerzője).  Akkor mit használ a búcsú? Ugyan a bűnbocsánat személyes, a jóvátétel lehet közösségi. Személyes döntéseket nem tudunk mások helyett meghozni, ám ha a döntés megszületett (az Istennel való együttműködésről), akkor közreműködhetünk a jóvátétel elvégzésében, épp úgy, ahogy segíthetünk ebben az életben is másoknak kifizetni vagy helyrehozni a kárt, amit okoztak. Ez a búcsú. Bocsánatot kérni és a megadott bocsánatot elfogadni azonban nem tudjuk helyettük, ugyanis ezek jellegükből adódóan személyes aktusok. Ez nem földi logika? De igen, ám a földi logikát is Isten alkotta, és minden ami jó ebben az életben, árnyéka valami még jobbnak a mennyben. Az, hogy tudunk segíteni egymásnak, jó itt is és mindörökké. A földi és az égi házasítása, mind az ész és mind a hit magalkuvás nélküli követése katolikus unikum! Ha nem a pokolban lévőkön, akkor kiken akarunk segíteni? A búcsú a tisztítótűzben lévőkért ajánlható fel. A búcsú azoknak az Isten barátságában elhunytaknak hasznos, akiknek még alakulniuk, érniük és edződniük kell, hogy aztán készek legyenek az isteni boldogság emésztő tüzére. (Ha valaki azt gondolná, hogy erre ő maga, vagy az elhunyt nagyszülők maradéktalanul készen állnak, akkor valószínűleg téved). Az Egyház a szentjeiről sem állítja, hogy ne lett volna szükségük halál utáni tisztulásra a mennyországba lépés előtt. Honnan tudhatom, hogy az illető akiért fel akarom ajánlani a búcsút, még a tisztítótűzben van, vagy hogy nincs-e a pokolban? Hacsak nem egy kanonizált szentről van szó, nem tudhatod, hogy nincs-e még a tisztítótűzben, és azt senkiről sem tudjuk biztosan, hogy a pokolban van (erről nem kapott az Egyház kinyilatkoztatást). Így szinte bármely elhunytért ajánlhatsz fel búcsút. Ha neki mégsem volna rá szüksége, Isten majd a lehető legjobb módon használja fel az érdemeidet. A búcsút nem pénzért árulja azt Egyház? Nem, és hivatalosan sosem volt pénzhez kötve, legfeljebb bűnös egyházi egyének/csoportok eltorzították az Egyház hivatalos tanítását. Sőt az egyház igen "olcsón" adja a búcsút, néhány ima, gyónás, áldozás, temető- vagy templomlátogatás... (lásd lentebb). A búcsú nem valami maradi dolog, amit nem is kötelező hinni? A búcsúk hatékonysága kinyilatkoztatott isteni igazság, amit minden katolikusnak hinnie kell, különben nincsen egységben az Egyházzal, így Jézussal sem, és szentségekhez sem járulhat. Itt megjegyezném, hogy ezer kérdés sem ér fel egy kétellyel. Az, hogy nem értünk egy-egy dolgot, nem jelenti hogy hitetlenek vagyunk - a kérdéseket lehet tisztázni. Ha viszont a tisztázatlan kérdéseid miatt kijelented, hogy nem hiszed a búcsúkat, akkor a Szent Anyaegyházban kételkedsz, ami viszont már hitetlenség. A teljes hithez nem kell mindent érteni, viszont minden, amit a Katolikus Egyház hisz, ésszerű (bővebben itt és itt). A búcsú nem bibliai? Dehogynem az! Bővebben itt. Az alábbiakban pedig egy jó összefoglalás az aktuális búcsú lehetőségekről: Teljes búcsú halottakért

Írta: Dr. Kovács Gábor

2011. június 15. szerda

Mindkét búcsú, amit említek, csak a halottakért felajánlható teljes búcsú. A) Mindenszentek Aki a temetőt ájtatos lélekkel meglátogatja és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-től 8-ig bezárólag mindennap teljes búcsút nyerhet. Természetesen a szokásos feltételekkel: gyónás, áldozás, imádkozás a pápa szándékára. (A pápa szándékára elegendő egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet imádkozni. Egyetlen gyónás elegendő mind a nyolc napra.) B) Halottak napja Aki halottak napján meglátogat egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhet a szokásos feltételekkel. A templomlátogatás magában foglalja  egy Miatyánk és egy Hiszekegy elimádkozását a meglátogatott templomban. A szokásos feltételek ugyanazok, mint fent. Ugyanez a búcsú elnyerhető Mindenszentek ünnepén, valamint a Halottak Napját megelőző vagy követő vasárnapon is. Ügyeljünk a következőkre: 1.) A templomlátogatáskor imádkozandó Miatyánk és Hiszekegy nem teszi fölöslegessé a pápa szándékára imádkozandó Miatyánkot és Üdvözlégyet. Két különböző dologról van szó. Ezt majdnem minden templomi hirdetésben összekeverik. 2.) Míg a temetőlátogatással mindennap újabb teljes búcsút nyerhetünk, a Halottak Napján templomlátogatással nyerhető teljes búcsú egyszeri, vagyis ha elnyertük Mindenszentek napján, már nem nyerhetjük el Halottak Napján. 3.) Naponta csak egyetlen teljes búcsú nyerhető. Tehát vagy az egyik lehetőséggel élünk, vagy a másikkal, mindkettő nem eredményezhet teljes búcsút. Részleges búcsút igen. Szükségesnek tartottam ezeket szabatosan leírni, mert állandóan keverik az információkat. Megdöbbentő számomra, hogy akik pontosan ismerik a segélyeket és adókat, azok milyen nehezen jegyeznek meg egyházi adatokat (pl. hogy mikor vannak a kötelező ünnepek, pedig csak három van). Indítsuk föl a szándékot, hogy minden lehetséges búcsút el akarunk nyerni áhítatgyakorlatainkkal, és a továbbiakban ne a Miatyánkokat számláljuk, hanem igyekezzünk minél jobban megfelelni Isten akaratának életünkkel. Valóban teljes búcsút ugyanis kizárólag az nyerhet, aki teljesen mentes minden rendetlen vágytól. Ettől pedig igen messze vagyunk. Ezért általában részleges búcsúkat nyerünk. Ne sokat foglalkozzunk a magánkinyilatkoztatásokból származó túlvilági információkkal, t.i. hogy ha ezt meg azt csinálod, ennyi meg ennyi lélek sétál ki a tisztítótűzből. Ezek megbízhatatlanok.

http://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/tanitas-atyak-tanito-testverek/454-teljes-bucsu-halottakert

Ferenc pápa házasságról és "melegházasságról"

Sokan fordulatot várnak a pápától például a meleg kapcsolatok egyházi megítélését illetően: "Hátha lesz melegházasság a katolikusoknál is, mint ahogy az már annyi protestáns felekezetnél valóság".

Ferenc valóban újdonságként hat, és sajátos kijelentéseivel szinte minden őt figyelő katolikust olykor meghökkent - kit ezzel, kit azzal -, ő nem a papírforma pápája, hanem valaki olyan, aki eddig még nem volt, viszont (sokaknak meglepő módon) Ferenc mégiscsak keresztény, sőt katolikus.

Visszatérve a melegházasság kérdésére, ismeretes az álláspont, amit még Bergoglio bíborosként képviselt a szabadosság irányába mozduló argentin politikával szemben. Elfogadhatatlannak tartotta a melegházasság intézményét, ugyanis az nem házasság.

Ezek után aligha lehet meglepő, hogy Begoglio pápaként ugyanezt az álláspontot hangoztatja, legutóbb az október 25-i beszédében, ahol leszögezte, hogy "a házasság intézményét napjainkban meg kell védeni, és ebbe beletartozik, hogy meg kell védenünk azt az alapvető igazságot, hogy a házasság csakis egy férfi és egy nő közösségére alapulhat".
http://www.catholicnews.com/data/stories/cns/1304506.htm
(Egy későbbi postban tervezem kifejteni a katolikus/hagyományos házasság felfogás mellett szóló érveket).

A valódi házasoknak Ferenc pápa pedig azt üzente az október 26-i és 27-i homíliájáiban, hogy imádkozzanak sokat, elsősorban a miatyánk és a rózsafüzér szavaival, és a házaspárok tanuljanak meg köszönetet mondani egymásnak, valamint engedélyt, és elnézést kérni egymástól.

A pápa leszögezte, hogy a házasság nem csak papír vagy egy illő ceremónia, hanem szentség, melyben a felek isteni segítségben részesülnek, amely elégséges, hogy soha ne adják fel és soha ne váljanak el. Ferenc buzdította a fiatalokat, hogy merjenek csak szembe menni a divatos kultúrával, amely a kapcsolatokat átmenetinek tekinti - a házasság nem átmeneti. A házasságban Isten kezébe tesszük az életünket, és mint mondta, a házasság szeretetteljes nagy móka is egyben!
http://www.catholicnews.com/data/stories/cns/1304525.htm

Konzervatív vagy liberális a kereszténység?

Sajnos sokan politikai vagy ideológiai lencsén keresztül képesek csak nézni a kereszténységet. Manapság általában a konzervatív és jobboldali kategóriákba szokás sorolni. Ám a kereszténység se nem konzervatív, se nem liberális, se nem baloldali, se nem jobboldali. A jobbos kategorizálást némileg indokolja, hogy a baloldali liberális eszmék manapság inkább ellenkeznek a kereszténységgel, mint a kortárs jobboldali eszmék. Ugyanakkor ez nem volt mindig így: amikor az egyház az újkori történelemben elsőként megszervezte a közoktatást és a közegészségügyet, amikor a rabszolgák felszabadításáért, és a feketék egyenjogúságáért küzdöttek a keresztények, akkor a baloldali és haladó kategóriák voltak jobban társíthatóak a kereszténységhez.

A kereszténység azért nem lehet se konzervatív se liberális, amiért az igazság maga sem lehet ezek egyike sem. Az igazság az, ami az igazság, és a kereszténység erre tart igényt. A kereszténység nem egy elmélet, hanem egy monumentális esemény a történelemben (Isten megtestesülése, kereszthalála és feltámadása), amit minden elmélet középpontjává kell tennünk, ha a valóságot meg akarjuk érteni. Nem az ideológiák ítélik meg a kereszténység értékét, hanem a kereszténység ítéli meg az ideológiák értékét, épp úgy ahogy a tudományban is az adatok igazolják az elméleteket és nem fordítva. 

Két kedvenc részlet, ami segíthet kiszabadulni a konzervatív-liberális kategóriák bilincséből:

Kennedy: Egyáltalán nem akarom kétségbe vonni a hited, de azt hiszem, az én hitem meglehetősen különbözik a tiédtől.
Lewis: Mire gondolsz?
Kennedy: Arra, hogy te vallási konzervatív vagy.Lewis: Az attól függ, mit jelent ez a címke. Mindig is azt gondoltam: a liberális és a konzervatív jelzőt nem azért használják az emberek, hogy segítse őket a gondolkodásban, hanem éppen ellenkezőleg – hogy ne kelljen gondolkodniuk. Kijelented, hogy konzervatívnak vagy liberálisnak tartod magad, azután eme két kategóriába bármit besorolhatsz, és ezzel életed végéig letudtad a gondolkodást.

Menny és pokol között: http://www.libri.hu/konyv/menny-es-pokol-kozott.html

Az Újszövetség egészen világosan utal arra, hogy milyennek kellene lennie a teljesen keresztény társadalomnak. Talán többet is mond, mint amennyit magunkévá tudunk tenni. Azt mondja, hogy nem lesznek majd lazsálók és élősdik: ha valaki nem dolgozik, ne is egyék. Mindenki saját maga dolgozzék, s ami még több: mindenki valami hasznosat, jót állítson elő. Nem kell, hogy ostoba luxuscikkeket gyártsanak és még butább hirdetésekkel próbáljanak rávenni minket, hogy ezeket megvásároljuk. S nem lesz sem hencegés, sem fennhéjázás, sem pózolás. Ebben az értelemben a keresztény társadalom az lenne, amit ma baloldalinak hívunk. Másrészt viszont mindig ragaszkodik az engedelmességhez – az engedelmességhez (és a tisztelet külső jeleihez) mindnyájunk részéről a megfelelően kinevezett tisztviselők, a gyermekek részéről a szülők és (attól tartok, ez nagyon népszerűtlen lesz) a feleségek részéről a férjek iránt.

A teljesen keresztény társadalom vidám társadalom lenne: csupa ének és öröm, helytelennek tekintve a gondot és az aggódást. Az udvariasság is a keresztény erényekhez tartozik, s végül az Újszövetség nagyon nem kedveli azt, aki ,,minden lében kanál''.

Ha létezne egy ilyen társadalom, és önök vagy én elmennénk megnézni, úgy gondolom, furcsa benyomással térnénk onnan vissza. Azt éreznénk, hogy gazdasági rendszere nagyon szocialista, s ebben az értelemben ,,haladó'', de azt is, hogy családi élete és erkölcsi, magatartási szabályzata meglehetősen elavult, talán még szertartásos és arisztokratikus is. Mindnyájan kedvelnénk ennek a berendezkedésnek egy-két részletét, de nagyon kevesen az egészet. S éppen ez az, amire az ember számít, ha a kereszténység a totális terv az emberiség számára.
Keresztény vagyok: http://www.libri.hu/konyv/kereszteny-vagyok.html

Személyes kapcsolat Jézussal és a katolikusok

Katolikusokat könnyű zavarba hozni azzal, ha protestánsok a személyes kapcsolatunkról beszélnek Jézussal. Mi ez a személyes kapcsolat Jézussal tulajdonképpen, és van-e vagy kell-e a katolikusoknak?

1) Természetesen nekünk katolikusoknak is lehet és jó is, ha van Jézussal "személyes" kapcsolatunk, mivel ő egy élő és valóságos személy, aki mindig nyitott a mi közeledésünkre. Az, hogy feltétlenül szükséges-e, viszont már nagyon attól függ, hogy miként is definiáljuk a kapcsolat személyességét.

2) Először is a "személyes kapcsolat Jézussal" nem egy bibliai fogalom, az apostolok és Jézus más nyelvezetben beszéltek az istenkapcsolatról. A kifejezés vélhető eredete és népszerűségének oka protestáns körökben az, hogy kapcsolat "személyes" voltára helyezi a hangsúlyt (individualizmus/csak Jézus és én!), a kapcsolat egyházi és rituális jellegével szemben. Katolikusként tudjuk, hogy az egyházban és szentségeiben épp olyan valóságosan találkozunk Jézussal, mint a szívünkben személyesen, és a kapcsolatot teljessé a kettő együtt teszi.

3) Az, hogy a személyes kapcsolat pszichológiai értelemben mit jelent, nagyon kultúra és alkat kérdése: egy közvetlen ízig-vérig amerikai és egy szertartásosan tekintélytisztelő japán esetében egészen más lesz a kapcsolat jellege Jézussal, mert ők maguk is mások. Lehet, hogy mi az utóbbit ösztönösen kevésbé neveznénk személyesnek, ám szerintem ebben téved az ösztönünk. Ez olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy mindenki akit magázok, szükségképpen kevésbé fontos az életemben, mint bárki akit tegezek. A dolog sokszor épp fordítva van.

4) A "személyes kapcsolat" kifejezés, fontos aspektusára világít rá a hitünknek, ám korántsem tartalmazza a jó istenkapcsolat jellemzőinek összességét. Ha belegondolunk, személyes kapcsolatom van a szomszédommal, a kollégáimmal és az anyósommal is. Vagyis e kifejezés tulajdonképpen csak annyit jelent, hogy közvetlen hozzáférésem van ezekhez az emberekhez, beszélhetek hozzájuk stb, ám még a kapcsolat pozitív vagy negatív előjelét sem árultuk el azzal, ha azt mondjuk, hogy valakivel személyes kapcsolatunk van. Ő attól még lehet az ellenségünk is. Keresztényként Jézus, a személyes ismeretségen felül, a barátunk, a szerelmünk, a királyunk, az Istenünk, a pásztorunk, az utunk, az életünk, az eledelünk...

5) Katolikusként hisszük, hogy az Oltáriszentségben Jézus teljes valóját vesszük magunkhoz. Isten eledelül adja magát nekünk, és mi olyannyira belőle élünk, hogy megesszük. Mi lehet ennél radikálisabb? A kapcsolatnak ilyen fokú intimitásáról mindazok, akik nem hiszik a valóságos jelenlétet, nem is álmodhatnak. Ez persze felvet egy igen fontos kérdést, az igazság kérdését: vagy mi katolikusok vagyunk bálványimádó tébolyodottak, akik kenyérben és borban vélik üdvösségüket, vagy az összes többi keresztény felekezet (leszámítva a keletieket, akiknek szintén van érvényes eucharisztiájuk) nélkülözi a Jézushoz fűződő személyes kapcsolat legintimebb mozzanatát. És vajon melyik felfogás a bibliai...

http://www.catholic.com/radio/shows/open-forum-9479#  min: 23

A hitvédő esti imája

C.S Leiws

A hitvédő esti imája

Csúf bukásaimtól, de jaj, mástól is félek:

Uram, ments a győzelmektől, s a sikertől védj meg!

Te voltál, ó Isten, súlyos szavaim súlya,

Egyedül csak Te vagy jó, ints meg újra és újra!

És hogy meggyőztem őket, higgyenek Tebenned?

Esdeklem: az érvek igája alól is ments meg!

Ez is csak játékpénz, bár fénylik alázatom,

Ne vakítson! Csupán eszköz... Egyedül Rád vágyom!

Az eszméktől is, noha igazak, jöjj, védj meg,

Szent Csönd, ó, borulj reám, s én Feléd szótlan lépek.

Te, ki a tű foka vagy, Te, ki vagy az ajtó,

Vedd el sok-sok kacatom; és add, hogy legyek méltó!

Saját fordítás: http://www.libri.hu/konyv/menny-es-pokol-kozott.html

Az írástudók védelmében (Jézus központú bibliaértelmezés)

Ez most egy kicsit hosszabb, saját gondolatmenet, éppen ezért kritikusan olvassátok. Jó szórakozást!

Mottó:
„Úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint a lelkészek”…

… ez volna a modern dinamikus ekvivalens fordítása annak, ami a Bibliában így szerepel: "Úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók” (Mt 7,29)

(A mottóban szereplő "lelkészek" alatt általánosságban az Ige tanítóit értem, így beleértem a katolikus papokat is. Tehát e szónak itt nincsen felekezeti jelentősége. Egyrészt a katolikus papok is lelkészek - többek között -, másrészt éppenséggel egy katolikus paptól hallott gondolatra szeretnék reagálni, és ehhez kellet az átírás).

Kérdés:
Mit is jelent valójában az, hogy Jézus "úgy tanított, mint akinek hatalma van"?

Van ennek a mondatnak egy emberközpontú-lelkizős felfogása: sokan elspiritualizálják a dolgot, mintha (Mt 7,29) azt jelentené, hogy Jézus nagy lelki hatással volt az emberekre, kisugárzása volt, és szavainak belső erővel hatottak (varázserővel?), és hogy Jézus olyan meggyőzően mondta, és a zsidók még soha nem hallottak ilyen szépet és őszintét, stb, stb...

Ez mind lehet igaz (mellesleg), de négy súlyos probléma mégis akad ezzel az értelmezéssel, ha megragadunk ezen az érzelmes, lelkizős szinten.

1)
Az első probléma az, ha a mondat lényegként azt emelik ki, hogy Jézus kisugárzása milyen nagy hatással volt 2000 éve az emberekre (ugyanis a mondat nem erről szól). És e téves kiindulópont folytatása rendszerint az, hogy az igehirdető számon kéri a hallgatóságán, hogy rájuk miért nem hat Jézus szava, és megkéri őket, hogy engedjék be a szívükbe.

Ám ennek annyi értelme van, mint mondjuk megkérni valakit, hogy legyen szíves nevetni egy viccen, amit ő nem értékel, mert mások korábban nevettek rajta. A baj az, hogy ha  bármi miatt egy vicc épp nem értékelhető valaki számára, akkor a poénon még a kérlelés sem fog segíteni.

Ugyan így, ha „Jézus kisugárzása” nem gyakorolnak rám hatást, akkor hiába prédikálják nekem, hogy "bezzeg 2000 éve az emberek ámultak Jézus szavain", attól még számomra Jézus szavai nem lesznek jelentősebbek. Legfeljebb annyi történhet, hogy lelkifurdalásom lesz, hogy biztos én nem csinálok valamit jól, és elkezdem szugerálni magam, hogy átérezek valamit (de mit?) és meghatódjak.

De hogy ennek a sokat alkalmazott puha lelki terrornak mi értelme van!? Semmi. Ugyanis amennyiben Mt 7,29 a történetben jelenlévő hallgatóság érzelmeit hivatott leírni, akkor nincs mondanivalója a mi számunkra.

A fontos kérdés nem az, hogy Jézus hatással volt-e az emberekre, hanem az, hogy Jézus miért volt nagy hatással emberekre? Na, ez már lehet, hogy érdekes! És a válasz benne is van a Mt 7,29-ben világosan, csak a mai kliséktől mentesen kell értelmeznünk!

2)
"Úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók / lelkészek".

Próbáljuk meg új szemszögből nézni: vegyük ki az emberi érzéseket a középpontból, és helyezzük a középpontba Jézust. Ekkor meglátjuk, hogy a szentíró nem a hallgatóság ámulatából következtet Jézus szavainak hatalmára, hanem Jézus hatalmat követelő szavaival magyarázza a tapasztalt ámulatot.

Az emberközpontú érzelmes értelmezésről: Máté evangélista nem akarhatta azt mondani, hogy sokan meghatódtak/megerősödtek/megtértek - > ezért lám-lám, milyen ügyes volt ez a Jézus. Ezt olyan, mintha Jézus hatalma az emberek véleményétől függene, és ha az emberek nem ámultak volna, akkor Jézus nem lett volna olyan nagy szám.

A Jézus-központú értelmezés viszont ez: Jézus úgy beszélt, mint aki mindentudó, mint aki tévedhetetlen, mint akinek van joga ítélkezni évszázados vallási hagyományok felett, sőt, mint aki maga a törvény forrása. Ez a Jézus úgy beszélt, mint aki isteni hatalommal rendelkezik. És ez mellesleg megmagyarázza a döbbenetet is.

(Itt jön be a mottó lelkészes szójátéka.) Képzeld el, hogy a papod/lelkészed vasárnap a szószékről kijavítja a Bibliát, és azt is kijelenti, hogy neki van igaza, mert ő a Biblia fölött áll. Ez felháborító, szentségtörő és istenkáromló lenne a szemünkben. Nos Jézus ebben az értelemben volt megdöbbentő a zsidók számára.

A megdöbbentő nem az volt akkoriban sem, hogy Jézus milyen szépen beszélt, hanem az, hogy mit beszélt: hogy a mózesi törvény fölé helyezte magát, vagyis Istennel tette magát egyenlővé - ugyanis a zsidók Istentől kapták a törvényt. Ez hát a jelentése annak, hogy „úgy beszélt, mint akinek hatalma van”.

Az írástudók védelmében: Sokan azt hozzák ki Mt 7,29-ből, hogy az írástudók üres dolgokat fecsegtek, és bezzeg Jézus! Szerintem erről itt szó sincs. Szerintem a keresztény lelkészek ugyanabba a kategóriába esnek, mint az akkori írástudók.

Az írástudók/lelkészek/papok nem azért nem beszélnek hatalommal, mert rossz szónokok, vagy képmutatók, vagy üresek volnának a szavaik, hanem egyszerűen azért, mert nem tartják magukat Istennel egyenlőnek. Semmi rossz nem volt abban, hogy az írástudók nem hatalommal beszéltek, és jaj minden lelkésznek és papnak ma is, aki megpróbálna olyan hatalommal beszélni, mint Jézus.

Máté evangélista ebben a rövid szakaszban nem az emberek Jézussal kapcsolatos érzéseit ecseteli, hanem Jézus egész személyére hívja fel a figyelmet: hogy kinek is tartotta magát, hogy miként lépett föl - Istenként.

3)
Harmadjára, vegyük észre, hogy a szöveg nem is azt mondja, hogy "Jézus hatalommal beszélt", hanem azt mondja, hogy Jézus "úgy beszélt MINT, akinek hatalma van". A szemfülesebbek számára ez a MINT egyből elárulja a mondat igazi jelentést. Vagyis, hogy nem Jézus szavainak van hatalma/ereje az emberekre (hiszen tudjuk is, hogy sokakból nem a jót hozta ki Jézus: meg akarták ölni), hanem Jézus magáról állítja, hogy neki személyesen van hatalma ítélkezni és uralkodni. Mi, érzelmes modernek, hajlamosak vagyunk bizonyos tipikus félreértésekre a Szentírással kapcsolatban!

Korunkban, amikor mindent az érzéseinken keresztül értelmezünk, lehetséges úgy félreérteni pl. a kenyérszaporítást, mintha az az emberek szívében feltámadó önzetlenségéről szólna (hogy lám, Jézust hallgatván mindenki előhúzta a dugi kajáját és megosztoztak), vagy Jézus testi feltámadást, félreérteni úgy mintha az a szívünkben ébredő reményről szólna csupán. Mindez tipikus. És azt hogy „Jézus úgy beszélt, mint akinek hatalma van” a saját érzéseinkre vonatkoztatni és úgy értelmezni, hogy „Jézus hatásosan beszélt” szintén korunkra jellemző tipikus tévedés.

4)
A negyedik gyengeség az, hogy az emberközpontú-lelkizős felfogás nem magyarázza a keresztrefeszítést. Úgy beállítani Jézust, mint aki mindenkinek bejön, és a tanítása mindenkit átalakít, történelmietlen és nem éppen biblikus. Az evangéliumok drámája éppen az, hogy Jézus Istenként jön népéhez, és mégis a meg nem értett próféta szerepe jut neki, akit még saját tanítványai is elhagynak, és végül saját népe öli meg.

Az emberközpontú-lelkizős felfogás a keresztrefeszítésre semmilyen magyarázattal nem szolgál; a Jézus-központú felfogás viszont szervesen illeszkedik a Biblia egészébe.

Szex a mennyországban?

A Szentírás betűje és szelleme is - de a egész kereszténységé is - arra utal, hogy az új teremtést követően nem lesz nemi élet. Ez pedig arra a hervatag választékra szűkíti le a képzeletünket, ami a "jelenlegi életünk mínusz szex" képlettel írható le: amibe nem fér más, mint emberinek aligha nevezhető élet, vagy örökös önmegtartóztatás.

Olyanok vagyunk, mint a kisfiú, aki megtudván, hogy a nemi aktus a legnagyobb testi élvezet, azt kérdezi, hogy a felnőttek szoktak-e közben csokoládét enni. És ha erre megkapja a nemleges választ, akkor a csokoládé hiányát a nemi aktus legfőbb jellemzőjeként könyveli el. Hiába magyaráznánk neki, hogy a szeretkezőket azért nem foglalkoztatja a csokoládé, mert sokkal különb élvezetben van részük: a kisfiú a csokoládét ismeri, és az azt feledtető örömmámort öleléskor nem. Hát ilyen helyzetben vagyunk mi is...

...Ismerjük a szexet, ám hogy milyen lesz az, ami a mennyben majd elfeledteti, legföljebb csak villanásokra sejthetjük meg ebben az életben. Ezért odaát, ahol teljesség vár, oda hiányt képzelünk.

A nemi aktus valószínűsíthető meghaladása, nem jelenti azt, hogy eltűnne a nemek jelentősége. Sőt, az adatok az ellenkezőjére utalnak: egyrészt Jézus a dicsőséges testében is férfi volt és nem androgűn, másrészt az isteni kegyelem, mint tudjuk, nem felülírja a természetet, hanem beteljesíti azt. Ennek tükrében valószínű, hogy igazán csak a mennyben leszünk teljesen férfiasságunk és nőiességünk birtokában.

A "szex-nélkülinél" a "szex-fölötti" mindenképpen találóbb jelző a mennyei létre.

Ha mindez hallatlannak, furcsának vagy egyenesen bizarrnak tűnik, azt nyugodtan írjuk az Istentől való elidegenedésünk rovására. Isten, aki az anyagi természet alkotója is - nem csak az anyagtalan szellemi világé - szereti az anyagot és a testet, és a kereszténység szerint meg is fogja ezeket dicsőíteni bennünk.

C. S. Lewis: Csodák -  http://moly.hu/konyvek/c-s-lewis-csodak 198 o.
http://www.peterkreeft.com/topics/sex-in-heaven.htm